A NAGY MAGYAR TÖRPE

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2024.02.17.

Kormányzásának legszörnyűbb időszakát éli Orbán Viktor, gondolnám, ha nem tudnám, hogy az emlékezet igencsak kopott, hogy elég gyorsan elfelejtjük a múltat, azokat az eseményeket, amikor rendre azt hittük: itt a vég, ezt már nem tudja miniszterelnök a propaganda hagyományos – értsd: goebbelsi – eszközeivel leszerelni. A múlt ködébe vész Szájer József, Borkai Zsolt, Schmitt Pál, hogy csak párat említsek. Pár olyan eset, amely – véltük akkor – képes lesz megrázni a monolit hatalmat, a mély államot (deep state). Egyik sem rázta meg, a rendszer kompakt módon működött, és lábon kihordta a botrányt.

Most is azt gondoljuk: nagy bajban van a nemzeti együttműködés rendszere, amely valóban egy rendszer, de semmiképpen nem nemzeti. Egy kiválasztott réteg és haszonélvezőinek mohó állami és pénzhatalma, semmi több. Amely hatalom ugyanakkor most már a lehető legmélyebbre eresztette gyökereit, és igen: úgy tűnik, kiszakíthatatlanul. Vagyis: hiába hisszük, hogy nagy a baj, azaz nagy bajban vannak. Ezúttal is ki fognak lábalni belőle. A botrányból közös erővel kivonják a kormányfőt, Orbán szent és sérthetetlen marad, meglátják: így lesz. Különben, normálisan – létezik még ilyen szó, ilyen helyzet Magyarországon(?) – most semmiképp nem tarthatna évértékelőt. Hiába a több évtizedes hagyomány, a helyzet nem alkalmas a nyilvános megnyilvánulásra, de még csak arra sem, hogy a kiválasztott közönség előtt szerepeljen. Mégiscsak lemondott – immár a Fidesz éra alatt másodszor – a köztársasági elnök, a volt igazságügyi miniszter, egy volt kulturális (ember)miniszter, egy még mindig püspök; ráadásul egy mindenki számára érthető és elítélendő ügy miatt. Mindannyian szerepet játszottak egy pedofil-támogató ember kegyelemben részesítésével, és mi – a rendszeren kívül élők – továbbra sem tudjuk, hogy valójában mi történt. Illetve: gondolunk valamit, jelesül azt, hogy a legfőbb hadúr tudta és engedélye nélkül ez nem történhetett volna meg, de ez megint csak olyan, mint a Harry Potter szereplője, akinek nem mondható ki a neve. Pontosabban: ők – a saját univerzumuk – nem mondják ki, mi megtesszük, de a hangunk vékony, gyenge, nem jut túl Budapest határán.

Szóval: most megint olyan helyzet van, amikor Orbánnak el kellene bújnia, amit, amúgy meg is tesz, vagy tett az elmúlt napokban, ám mégis színre lép. Odaállt szombaton az övéi elé; mert tudja, velük bármit megtehet. A Várkert bazár szelektált hallgatóságának áhítata mit sem változott, lehet itt Kaleta-ügy, kimosdatott pedofil-barát, brüsszeli eresz-tornász, a kitenyésztett Orbán-fanok csillogó szeme, a Vezér iránti odaadásuk egy cseppet sem sérül. Csak egy a lényeg: nehogy beengedjenek maguk közé valakit, aki képes lenne elrontani ezt a februári ünnepet. Az évről-évre ismétlődő farsangot, ahol mindenki jelmezt ölt, maszkot visel, és kíváncsian várja, hogy a Legnagyobb Ember ma milyen álarcban érkezik...

ITT OLVASHATÓ