Szerző: PRESINSZKY JUDIT
2024.01.07.
Nagy-magyarországos matricát ragasztottak a kocsi oldalára, ebből ugrik ki egy befont hajú férfi az út szélén, majd besiet mellettem az ajtón. A sofőrje aztán még úgy fél percig feltartja a forgalmat, mert az egyirányú utca elejében akar megfordulni. Közben két másik fekete kabátos férfi röhög egy harmadikon, aki eltéveszti a bejáratot, „haha, rossz ajtón akar bemenni. A bolond!” Mintha itt magától értetődőnek kéne lennie, hol volt egykor a MIÉP irodája. Ők tudják, egyből megtalálják: az, ahova az előbb már néhány őszhajú ember is betévedt, és ahol ma a Mi Hazánk központja van Újbudán.
Ide hívta össze szombat délutánra Novák Előd a MIÉP-emléktalálkozót, hogy a régi haverok, bajtársak, mentorok és mentoráltak nosztalgiázzanak kicsit a régi szép időkről, nemzeti radikalizmusról és Csurka Istvánról. Le is porolta mindenki a szép cipőjét és a bocskai viseletét, Novák például egy szürkét választott.
Az ajtón Dúró Dóra feje fogad, nem tántorít el, benyitok. A hangszóróból üvölt az Aki magyar, velünk tart ma, a levegőben menzatea illata terjeng. A hely maximum akkora lehet, mint egy iskolaterem, bár van egy kisebb hátsó rész is. Ez viszont fontos szerepet kapott, az érkezők itt állíthatják ki három faasztalon egész délután a saját kis miépes relikviáikat. Gyorsan körbetekintek: fotók Csurkáról, a MIÉP alapszabálya, Vállald magyarságod szövegű kitűző, mellette Aktualizált revíziós dalok feliratú kazetta, kicsit arrébb egy fohász, ezzel a szöveggel: „Uram! Tedd lehetővé, hogy alkalmazkodni tudjak azokhoz, akikkel torkig vagyok. Ámen”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.