TÓTH MIHÁLY: A BOT, A PELLENGÉR ÉS A „REND HATÁLYOSABB VÉDELMÉNEK” EGYÉB ESZKÖZEI

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: TÓTH MIHÁLY
2024.01.26.

Büntetési rendszerünk újabb kori alakulásának kevéssé ismert, szégyenteljes példája, hogy a Nemzetgyűlés 1920-ban, először csak az árdrágító visszaélések tetteseivel, röviddel később azonban több tucat további bűncselekmény elkövetőivel szemben ismét bevezette a botbüntetés alkalmazhatóságát. Ezzel szinte párhuzamosan kezdték tárgyalni az államrend hatályosabb védelméről szóló törvény tervezetét is. A két javaslat körül kibontakozó vitának máig ható tanulságai vannak...

...Kétségtelenül nehéz idők voltak. Ez azonban minket, száz évvel későbbi utódokat sem ment fel a szembenézéstől. Meg talán az aggodalomtól sem. Amit annak idején a polgári fejlődés, a konszolidáció iránt valóban elkötelezett képviselők Európa közepén elképzelhetetlennek tartottak, mégis bekövetkezett: a kormány, gyakorlatilag parlamenti ellenzék hiányában, olyan törvényeket fogadtatott el, amelyek a „rend” hatályosabb védelme érdekében középkori eszközökhöz nyúltak vissza, és börtönnel fenyegették a véleménynyilvánítást. Nem kell három emberöltővel később feltétlenül párhuzamokat keresnünk. Az összehasonlíthatatlan társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok miatt nem is nagyon indokolt. De néhány felidézett mondat a ma közélettel foglalkozók számára ismerősen csenghetett. Tény, hogy ma is keresztény kurzust hirdető s gyakran a múltba révedő egypártrendszer határozza meg hétköznapjainkat. Akkor is rendkívüli helyzetre hivatkoztak, ma is már hosszú ideje „veszélyhelyzetben” élünk. A kormányzati döntések felett érdemi kontroll nincs, a törvényhozáson akár minden kósza ötlet – megfelelő felső jóváhagyással – pár nap alatt keresztülvihető. Hódít a populizmus, s a megtorló, kizárólag rövid távon hatni kívánó büntetőpolitika pragmatizmusa akadékoskodásnak tekint vagy még súlyosabban minősít minden e gondolkodásmódot bíráló fenntartást. Az utóbbi két évben hosszú idő után megint nőtt az ismertté vált bűncselekmények száma. Várhatjuk (sejthetjük?) ezért, kinek, mikor jut eszébe megint a bot. Esetleg „alkotmányos önazonosságunk fokozottabb védelme érdekében, a vármegye főispánja általi deresre húzással” alkalmazva. Európa persze erre már össze se rezzenne. Lehet, hogy a különbség csak annyi lesz, hogy most nem is törvényben, hanem (gránitszilárdságú felhatalmazáson alapuló) kormányrendeletben vezetik majd be, s nem csak egy évre...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉLET ÉS IRODALOM 2024/4. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE