NEVELŐ JÖHET A PEDAGÓGUS HELYÉRE – A DIPLOMÁS ÓVÓNŐK MEG KÜLFÖLDÖN DOLGOZNAK

VÁLASZ ONLINE
Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2024.01.18.

Márta, az óvónő vette észre, hogy valami nem stimmel. Csak neki köszönhetően derült ki, hogy a gyereknek agydaganata van. Ezért sem mindegy, hogy gyorstalpalón végzett nevelők vagy valódi, képzett pedagógusok vannak a gyerekeinkkel. S hogy a kérdés miért olyan égető most? Januárban hatályba lépett a státusztörvény végrehajtási rendelete, amely a szakmabeliek szerint 60-70 évvel ezelőtti modellhez löki vissza az óvodapedagógus-képzést: a felsőfokú diploma mellé emeli a középiskolai szakképzésben elérhető technikusi oklevelet. Pedig diplomás óvodapedagógusból is végez elég. Hogy akkor mi van a háttérben? Mutatjuk.

„Ez dilettantizmus, ez a társadalom, a magyar nemzet elleni minősített bűntett!” – fogalmazott Golyán Szilvia, az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Neveléstudományi Tanszékének docense tavaly nyáron, amikor megjelent a kultúráért és innovációért felelős miniszter rendelete (5. melléklet az 5/2023. (VII. 27.) KIM rendelethez), amelynek értelmében a középfokú technikusi végzettség (óvodapedagógusi alapfokozat) után elegendő lesz a két éves tanítóképzést elvégezni ahhoz, hogy óvodapedagógusi feladatot lásson el az ember. Bár a szakember már akkor megfogalmazta állásfoglalását, amelyet a minisztériumhoz is eljuttatott, a hír nem ütötte át a közvélemény ingerküszöbét. A döntéshozók körében is süket fülekre talált: mára hatályossá lett a kormányrendelet-módosítás.

Az ELTE docense szerint ha a középfokú képzés beindításának a pedagógus hivatás népszerűvé tétele lenne a célja, nem is lenne rossz kezdeményezés, de a szakmabeliek inkább attól tartanak, hogy inkább a felsőfokú képzés kivezetése a végcél. – A csavar a történetben az, hogy míg nyáron jogszabályban rögzítették, hogy egy technikusi óvodai nevelő szakmairánnyal és egy óvodapedagógus diplomával ugyanazt a feladatkört láthatja el, a kormányzati kommunikáció ellentmond ennek. A szakképzésért felelős helyettes államtitkár, Pölöskei Gáborné úgy magyarázza a helyzetet, hogy a gyakorlatban nem lesznek azonos munkakörben, mivel az óvodai nevelő csak levezényli a foglalkozásokat az óvodapedagógus által megírt tervezet szerint. Csakhogy

a pedagógia nem úgy működik, hogy én összekészítem a hozzávalókat, amiből ő megfőzi az ételt, én pedig ott állok fölötte és mondom, hogy balra kavarja vagy jobbra és szólok, ha leég

– fogalmaz a szakember.

Ebben az általunk megkérdezett szakmabeliek egytől egyig egyetértettek. Abban is, hogy a pedagógusi álláshelyek betöltése érdekében megfogalmazott jogalkotói megoldás, azaz a középiskolai végzettségű óvodai nevelők alkalmazásának lehetővé tétele, nem nyújt megoldást a munkaerőhiányra, ellenben a szakma presztízsét tovább csökkenti. Mivel a kormányzati kommunikációban az azonos jogkörre való emelés mellett folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a nevelők „csak” középfokú képzésen esnek át, feltételezhető, hogy úgy kalkulálnak: ezek a fiatalok kevesebb bérrel is beérik majd, így el lehet fedni az egyre súlyosabb pedagógushiányt. Kérdés azonban, ők miért mennének el dolgozni – kevesebb pénzért, alacsony megbecsültségért.

Magyarországon, ahol az óvodapedagógusi hivatásnak lassan 200. évfordulóját ünnepeljük, 1959-re nőtte ki magát tanfolyamiból a felsőfokú képzés. Ezt a Ratkó-korszak hozta változások generálták, amikor hirtelen megnövekedett az óvodás korú gyerekek száma. Bár akkoriban még nem volt kötelező óvodáztatás, a nőktől elvárták, hogy menjenek vissza dolgozni, ezért hirtelen sok új óvodapedagógusra volt szükség. Akkor vezették be a szakképző iskolákban a középfokú képzést...

ITT OLVASHATÓ