MARKÓ BÉLA: ARANYLÁZ ERDÉLYBEN - NÉHÁNYSZOR MÁR MEGGYŰLT A BAJA A ROMÁN POLITIKÁNAK AZ ARANNYAL AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEKBEN

NÉPSZAVA / KENTAURBESZÉD
Szerző: MARKÓ BÉLA
2024.01.28.

2000 januárjában átszakadt egy máramarosi aranybánya ülepítője, és a Tiszába ömlő cián kipusztította a folyó élővilágának egy részét Magyarországon is. Nem sokkal később pedig az váltotta ki a környezetvédők jogos tiltakozását, hogy a román kormány megegyezett egy kanadai céggel a dél-erdélyi Verespatak aranybányájának újranyitásáról. Ugyancsak ciánnal dolgoztak volna, hogy a kőzetből kivonják az aranyat. Állítólag nincs is más lehetőség kinyerni azt a nagy mennyiségű maradékot, amit az itt működő egykori római aranybányában már nem tudtak hagyományos módszerekkel kitermelni. Több kilométeres földalatti járatok őrzik szinte érintetlenül a majdnem két évezreddel ezelőtt felhagyott aranybánya tárgyi emlékeit is. Elvégre hajdanában Erdély az arany és más nemesfémek lelőhelye volt. Nem beszélve a sóról, amit Parajdtól Tordáig vagy Marosújvárig ma is sokfelé bányásznak itt. Nos, a kanadai cég már neki is látott Verespatakon az előkészületeknek, felvásárolt több ingatlant, és munkát is ígértek a helybelieknek, de a mozgalommá terebélyesedett tiltakozás miatt többszöri nekifutásra sem kapták meg a környezetvédelmi és a művelődési tárca jóváhagyását. A környezetvédelmi minisztérium félt az esetleges ciánszennyezéstől, a kulturális minisztérium pedig a műemlékként nyilvántartott római bányát próbálta megóvni. A kétezres években voltak mindkét tárca élén magyar miniszterek is, és annak idején sokszor próbált meggyőzni engem az államelnök, hogy egyezzünk már bele az aranybányászatba Verespatakon. Közben be is perelte a kanadai cég kártérítésért Romániát. Azt sem tudom, tart-e még a per, vagy mi lett a vége.

Vannak fontos tanulságai a ciános történetnek, de még ezelőtt arról is szót ejtenék, hogy időről időre nemcsak a bányászatban, hanem a politikában is kitör az aranyláz nálunk. Átvitt értelemben persze. De ez is éppúgy halálos lehet, mint a máramarosi vagy verespataki cián. Miközben tetszik az arany a román választóknak. Veszedelmesen tetszik. Még 1990-ben a forrófejű rendszerváltókat, főként a magyarokat próbálta móresre tanítani egy nacionalista koalíció, a Román Nemzeti Egységpártból és a Republikánus Pártból létrejött Szövetség a Románok Egységéért, amelynek román betűszava AUR, vagyis arany. Hogy megmagyarázzam, kikről van szó, elég megemlítenem, hogy annak a szövetségnek volt az elnöke egy időben Kolozsvár hírhedt polgármestere, Gheorghe Funar. Ott voltak a parlamentben, sőt, rövid ideig a kormányban is, aztán eltűnt a süllyesztőben a párt, és Gheorghe Funar sincs már sehol. Nem tűnt el viszont a nacionalizmus. Hol egyik, hol másik pártban bukkant föl. Vagy pedig egy-egy új párt tett szert váratlan népszerűségre a régi demagógiával. Most éppen ismét AUR.nak hívják azt a pártot, amely árnyalatnyi eltéréssel az egykori Funar-féle elnevezést melegítette föl, ezúttal: Szövetség a Románok Egyesüléséért. Vagyis nem csupán az Egységért, hanem az Egyesülésért küzdenek, elsősorban Moldovára utalva ezzel. Mindenképpen sikeresek máris. Legelőször a románok is, a magyarok is akkor kapták fel a fejüket, amikor ennek a pártnak az eljövendő elnöke, egy közismert futballultra, George Simion vezette az úzvölgyi magyar katonatemető elleni hadjáratot 2019-ben. Nem sokkal később be is jegyeztették a pártot, és azóta is egyre nőnek a hagyományos politikától megcsömörlött választók szemében. Egyes közvélemény-kutatások szerint ma már a Szociáldemokrata Párt után az AUR a második, több mint húsz százalékkal...

ITT OLVASHATÓ