Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2024.01.06.
Ahhoz az 1945-55-ös „nagy nemzedékhez” tartozik, amelyet méltán nevezhetünk az ész, az értelem nemzedékének. Két világháború, forradalmak és ellenforradalmak, népirtás után születtek/születtünk, bennük/bennünk a szülők és nagyszülők életre-halálra szóló megpróbáltatásaival. 1956 leverése elzárta a forradalom útját. A rendszer öröknek tűnt. Maradt a rendszerből és a világból való kihúzódás, a Hit, a szerzetesi lét, keveseknek, Asztrik barátunknak. Vagy a belehelyezkedés és elfogadás, mint a nagyon nagy többségnek. És végül a harmadik, a tanulás ésszel, az intézmények és szabályok értése értelemmel, a változtatás és a reformok vállalása rációval és felelősséggel.
1954. január 3-án a budapesti nyóckerbe születni: rosszkor, rossz helyre. Első a családból, aki saját erejéből kijárja az egyetemet, akiből értelmiségi, majd vezető értelmiségi lesz. Vajon megfutja-e ugyanazt a pályát, ha kikerül Izraelbe vagy Amerikába? Jobban jár-e, ha nem próbálja végig a kelet-európai, a magyar kalandot? Hihetetlen, de jó volt gyereknek és kamasznak lenni az ötvenes évek vége, s a hatvanas évek Budapestjén egy focizó, csavargó, felnőtt nélküli, baráti, szabad világban. A világ éppen nyílt és nem zárult. A gondolkodás, sőt a tettek tere tágult, nem szűkült. A Ráció gyermekei maguk előtt látták a másként élés, gondolkodás, beszéd, zenélés, viselkedés lehetőségét. A hatvanas évek szülték a beat- és a reformkorszakot, Liverpool, Prága, Párizs és igen, Budapest fölemelkedését a nagyvilág színvonalára. Tudom, nemcsak nekem, hanem neki is Magyarország az otthona, a belső tája, itt születik meg benne, hogy ezért az országért, nemzetért felelősséggel tartozik. A Ráció kora diktálta, hogy az egész világot akarjuk és tudjuk megismerni, megérteni, s ennek a világnak, ha csak egy vagy is a sok közül, a tanulás, a tudás felelősségével tartozol.
Áldott szerencsénk, hogy a magyar 68-as reform magával hozta az iskolarendszer változását, és az egyetemekre visszatért a tudomány szelleme.
A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen már Riesz Miklós és Hagelmayer István lehetettek Surányi tanárai és mesterei. Az igazat tanították, nemcsak a valódit. A fiatal egyetemista előtt bontakozott ki az új magyar pénzügytudomány. Valahol a Dimitrov téri termekben dőlhetett el, hogy a pénzügyi szakmát művelni nem(csak) tanulás, nem(csak) munka, hanem élvezet. Kevesen mondhatják el magukról, és boldogok, akik elmondhatják, hogy egész életükben azt csinálták, amit akartak, szerettek és élveztek. Surányi György a pénzügyek óceánjában lett boldogan úszó kicsiny halból élvezettel úszó nagy hal, némileg az óceán ura.
Kényesség, óvatosság, ki tudja mi, de nem kívánt élni a rendszer kínálta előnyökkel, a KISZ-vezetőséggel, a párttagsággal. A szakmához fűződő lojalitás nem engedte, hogy politikai lojalitást vállaljon. Mindig mérsékelt volt. Amit meg kell tenni, azt meg kell tenni, de nem radikálisan, nem kihívón. Mindig kiegyensúlyozott. Tervezd meg az új épületet, mielőtt a régit lerombolnád! Gondold végig a következményeket! Valamennyi konfliktussal együtt lásd és mondd ki a megoldó konszenzust! A gazdaság olyan többszereplős játék, ahol az egyoldalú monológ, még ha helyes is, sikertelen. Csak a sokoldalú dialógus lehet a megoldás. Imád beszélgetni, vitatkozni, meggyőzni és meggyőzetni. De a közgazdasági világszakma- és reformhitében soha meg nem tántorodott...
Lásd még:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.