ITT NEM MÁSZKÁLNAK ELLÁTATLAN BETEGEK... - BESZÉLGETÉS GRESZNÁRYK ANDREÁVAL

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: FÓTI TAMÁS
2024.01.26.

Gresznáryk Andrea pszichiáter, hetedik éve dolgozik Ausztriában. Budapesten jól menő praxisa volt, amit feladott cserébe egy burgenlandi munkahelyért. A tartományi pszichoszociális szolgálat keretében látta el a rendelésen megjelent pácienseket, majd Bécsbe tette át székhelyét, ahol a magánrendeléstől kezdve az alkalmazotti jogviszonyig több helyen kipróbálta magát. Adódik a két ország gyakorlatának az összehasonlítása. „Itt könnyebben fordulnak pszichiáterhez az emberek. A kliensek sokkal öntudatosabbak, és kevésbé misztifikálják az orvos személyét, kevésbé alázatosak, tudják, hogy mit akarnak, mernek kérdezni, és adott esetben beleszólni is a terápiájukba.” Kíváncsiak voltunk, milyen Ausztriában dolgozni, mi az, amiben nagyon eltér az orvosi szolgáltatás, és egyáltalán, miért is kerekedett fel. „Feltűnővé vált, hogy a magyar társadalomban hirtelen a paranoiditás vált a legmarkánsabb pszichopatológiai tényezővé.”

---

– Úgy gondolom, ha valakinek jól menő praxisa van, és közel az ötödik X-hez, az nem föltétlenül anyagi okokból választja ausztriai letelepedését. Önnek melyek voltak a legfontosabb megfontolásai?

– Hosszú ideig dolgoztam a magyar állami egészségügyben, kórházban, ismerten nehéz munkakörülmények között. A leterheltség és a finanszírozás hiánya miatt váltottam járóbeteg-ellátásra. Megpróbáltam több lábon állni, ezért dolgoztam egy állami szakrendelőben, egy gyógyszercégnek, egy fogyatékosotthonban, egy vidéki drogrehabilitációs intézményben, majd később, ezekkel párhuzamosan elkezdtem egy magánrendelőt felépíteni. Volt egy időszak, amikor öt állásom volt, az egyikből a másikba rohangáltam. Aztán fokozatosan a magánrendelés vált a fő tevékenységemmé, több kollégával együtt egy jól menő praxist vezettem. Tény azonban, hogy Magyarországon egy magánrendelést úgy fenntartani, hogy minden bürokratikus elvárásnak – többek közt az ÁNTSZ vagy a NAV minden szabályát betartva – megfeleljek, az számomra folyamatos küzdelemmé vált, nem tudtam annyit dolgozni, hogy anyagilag megérje, és úgy éreztem, hogy ez már életkoromnál fogva sem tartható. Zavart az is, hogy a magánrendelés csak egy bizonyos réteg számára elérhető, nekem ez etikai problémát okozott. Egy másik ok a politikai helyzet volt: egyre nyomasztóbbá vált a még a családokon belül is tapasztalható megosztottság, az ebből fakadó feszültség, gyűlölet. Nyomasztott a kirekesztés, a homofóbia, és egyáltalán, az, ahogy a politika megszállta az oktatást, a kultúrát. Mindez szerintem felborította az emberek lelki egyensúlyát és értékrendjét. Feltűnővé vált, hogy a magyar társadalomban a paranoiditás vált a legmarkánsabb pszichopatológiai tényezővé, és ehhez a hatalom által gerjesztett ellenségképgyártás is hozzájárult. Egyre kilátástalanabbnak láttam a változás lehetőségét, az ellenzék tehetetlenségét – úgy éreztem, innen csak elmenni lehet. Azt sem akartam, hogy a gyerekemnek egy ilyen rendszerben kelljen boldogulnia...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉLET ÉS IRODALOM 2024/4. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE