Szerző: tg
2023.12.30.
És akkor a társadalmi vitába szánt véleményem. Tök jó, hogy végre elértünk ide, megérdemlik, szerintem többet is, sőt, az egész bértáblát érdemes lenne a minimálbérhez kötni. Kifejezetten jó ötletnek tartom a természettudományokat oktatók többlet-díjazását (bár lehet, hogy ebben szerepe van annak, hogy én is e téren oktatok, tehát véleményemnek ez a része lehet, hogy nem releváns és semmiképp nem pártatlan). Viszont: tegyük már mellé az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) oktatói bértábláját is. Így most ott vagyunk, hogy pl. az ELTE tanárképzésben részt vevő oktatóinak (adjunktusi és docensi szinten) kevesebb a fizetése, mint azoknak a kezdő bére, akiket képeznek. A garantált bére pedig még ennél is kevesebb.
És ez mindkét esetben állami finanszírozásban, állami törvények alapján történik így.
Lássuk a számokat. Az állami felsőoktatásban utoljára nagyjából egy évtizede határozták meg a bértáblát. Ezeknél a számoknál többet lehet adni (ha van miből) kevesebbet viszont nem. Ez akkor úgy nézett ki, hogy (bruttó számokat írok mindenütt) az adjunktusok 276 ezer, a docensek 388 ezer, az egyetemi tanárok (professzorok) 555 ezer forintnál nem kereshetnek kevesebbet. Telt-múlt az idő, de ez a tábla nem változott. Aztán eljött a választás, és pár éve ezekre a számokra 30% pótlék került. „Munkáltatói döntésen alapuló illetménykiegészítés” a neve, a fizetési papíron a fenti számok szerinti alapbértől elkülönül, és jogilag is bármikor visszavonható – így pl. banki hitelfelvételnél sem számítható be. Ezzel az adjunktus kb. 360 ezer, a docens kb. 500 ezer, a professzor 720 ezer bruttó fizetést kap – ameddig a munkáltató úgy gondolja. (Más kérdés, hogy mi pl. az ELTE TTK-n a 30 helyett csak 20%-ot kapunk meg ebből havonta, a maradék 10%-ot a kar a teljesítményértékelés szerinti pontozás függvényében adja – amivel én egyet is értek, csak mondom, hogy így van.) Jött aztán egyrészt a felsőoktatás többi részének alapítványosodása és az infláció. Az alapítványi egyetemeken a fizetések egyből nagyot ugrottak, míg az ELTE és a BME nem alapítványosodott, a pénz maradt, ami fent. Az infláció viszont az itteni kollégák pénztárcájára is kihatott.
Lássuk a számokat. Az állami felsőoktatásban utoljára nagyjából egy évtizede határozták meg a bértáblát. Ezeknél a számoknál többet lehet adni (ha van miből) kevesebbet viszont nem. Ez akkor úgy nézett ki, hogy (bruttó számokat írok mindenütt) az adjunktusok 276 ezer, a docensek 388 ezer, az egyetemi tanárok (professzorok) 555 ezer forintnál nem kereshetnek kevesebbet. Telt-múlt az idő, de ez a tábla nem változott. Aztán eljött a választás, és pár éve ezekre a számokra 30% pótlék került. „Munkáltatói döntésen alapuló illetménykiegészítés” a neve, a fizetési papíron a fenti számok szerinti alapbértől elkülönül, és jogilag is bármikor visszavonható – így pl. banki hitelfelvételnél sem számítható be. Ezzel az adjunktus kb. 360 ezer, a docens kb. 500 ezer, a professzor 720 ezer bruttó fizetést kap – ameddig a munkáltató úgy gondolja. (Más kérdés, hogy mi pl. az ELTE TTK-n a 30 helyett csak 20%-ot kapunk meg ebből havonta, a maradék 10%-ot a kar a teljesítményértékelés szerinti pontozás függvényében adja – amivel én egyet is értek, csak mondom, hogy így van.) Jött aztán egyrészt a felsőoktatás többi részének alapítványosodása és az infláció. Az alapítványi egyetemeken a fizetések egyből nagyot ugrottak, míg az ELTE és a BME nem alapítványosodott, a pénz maradt, ami fent. Az infláció viszont az itteni kollégák pénztárcájára is kihatott.
Ez egy éve arra vezette a fenntartót, hogy az adjunktusok bérét 420 ezerre emelje (a többieké maradt, pedig a fizetési arányok megtartása eseténa docensek bérét 588 ezerre, az egyetemi tanárokét 840 ezerre kellett volna emelni, ami még mindig nem érné el a szintén államilag finanszírozott "alapítványi" szintet). Azt pedig, hogy a doktori képzésben részt vevő hallgatók ösztöndíja az első két évben 140 ezer, a második kettőben 180 ezer, már csak nagyon halkan merem leírni.
Az adjunktus az az oktató, aki már tudományos fokozatot szerzett, vagyis a diploma megszerzése után 5-10 évvel lehet valaki jellemzően ilyen besorolású, publikál, sokat oktat. Az az adjunktus, aki a pozíciót 4-5 éve betölti, és jól csinálja (meg épp nem nevel apró gyereket), az habilitált címet szerez (ez egyfajta „emelt szintű doktori”) és ha az egyetemnek van rá pénze, akkor előlép docensnek, tehát vezető oktató lesz. A professzori kinevezés még jóval odébb van, az ELTE természettudományi és a BME építőmérnöki kara esetén akadémiai doktori cím is kell hozzá (sok más mellett), és persze a MAB akkreditáció és a fizetésének a forrása.
Szóval a kérdésem az, hogy egy egyetemi adjunktus mitől is kell az állami fenntartó szerint kevesebbet keressen, mint egy hasonló elvárásokkal szembesített kutatótanár, de legalább egy mesterpedagógus? Amely utóbbi esetben az egyetemi bértábla úgy illeszkedne az emelt pedagógusbérekhez, hogy az adjunktusok 630 ezer, a docensek 882 ezer, az egyetemi tanárok 1,26 millió forintos bruttó bért kapnának – nem mellesleg úgy, hogy ezt a fenntartó biztosítaná, hasonlóan a pedagógus-béremeléshez, nem csak emelne a táblán azzal, hogy „gazdálkodjátok ki”, ahogy Medgyessy Péter csinálta az egyetemi kutatókkal 2002 végén.
A végére még valami. Igen, persze, az ELTE és a BME sok oktatója végez külön munkát. Vagy ennyivel is kevesebbet dolgozik azért, amiért a fizetését kapja, vagy beleszakad. És igen, persze, elképzelhető, hogy ha ezek az egyetemek alapítványiak lennének, lenne itt is pénz. Viszont most, az örvendetes tanári béremelés kapcsán a kérdés az: mi az akadálya annak, hogy a fenntartó állam elismerje, hogy akik a tanárait, mérnökeit képezik, azok is érnek annyit, mint akiket képeznek, a napi nyolc órás munkaidejükben, állami fenntartású felsőoktatási intézményben?
-tg-
-tg-
Lásd még:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.