Szerző: BONTA MIKLÓS
2024.01.21.
A kormány narratívája szerint a 2023-as év a magyar gazdaság sikeréve volt: kikecmeregtünk az inflációból, a drágulás mértéke egy számjegyű lett, egy évnyi szünet után ismét nő a reálbér, a forint árfolyama pedig még erősödött is. Gazdasági tekintetben valóban sikeres az ország?
Egyfelől igen, hiszen az infláció ugyan megugrott, de a jegybank ellenőrzése alatt tartotta, amennyiben nem szabadult el, mint mondjuk Törökországban. Másfelől azért a legutóbbi időkig Európa-bajnokok voltunk, és csak mostanában kezdünk belesimulni az átlagba ebben a nem nemes versenyben. A visszaesés a lendületes kormányzati költekezés ellenére sem bizonyult elkerülhetőnek. A legfontosabb konjunktúramutatónk, a magánberuházás visszaesett. Az év egészét számítva az infláció 17,6 százalék lett, ami a rendszerváltozás éveit idézi, és jelentősen meghaladja az európai értékeket. Háromszor akkora, mint amiről a politika szól! Ezt mindenki érzékeli, aki maga végzi a bevásárlását és a pénztárcája szűkös.
S mi lesz ennek a következménye?
Dicsekedni tehát nincs mivel. Ennek legalább három hatása biztos. A kedvező az, hogy a magasabb bázis okán a 2024-es infláció bizonyára lényegesen kisebb lesz, mint tavaly volt, bár ahogy megszűnik a kereslet visszaesése, a legfőbb korlát is ledől előtte. Ugyanakkor régi tapasztalat az, hogy az inflációs várakozások – különösen a bérek tekintetében – visszatekintőek. Vagyis jobban hat rájuk a 2023-as tény, mint a 2024-ben valósan várható fejlemény. Ne feledjük a reálbér 2023-ban érezhetően csökkent, mint ahogy a fogyasztás is. Ezért a ma ismert bérmegállapodások és a már látható lendületes állami költekezés együttesen valós veszéllyé teszi az ár-bér-ár spirál kialakulását, különösen, ha a költségvetési kiadások tekintetében továbbra sem érvényesül a visszafogottság, például a külföldi beruházások támogatása és az állami fejlesztések szorgalmazása okán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.