BOKROS LAJOS: AZ ÁLLAMI HOMLOKZATÚ OLIGARCHIKUS ÖNKÉNYURALOM POLITIKAI GAZDASÁGTANA

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: BOKROS LAJOS
2023.12.21.

2400 évvel ezelőtt Arisztotelész Politika című művének negyedik könyvében így írt: „Ami pedig az oligarchiát illeti: ha többeknek van bizonyos vagyona, de az csak szerényebb és nem túlságosan nagy, ez az első formája az oligarchiának: megengedik, hogy akinek a megkívánt vagyona megvan, részt vegyen a közügyekben, és mivel nagy számban vannak azok, akik a kormányzatban részesek, ebből szükségszerűen következik, hogy nem az emberek uralkodnak, hanem a törvény (...és ha sem annyi vagyonuk nincs, hogy gondtalan anyagi függetlenséget élveznének, de másrészt nem is olyan kevés, hogy a városállam segítségére szorulnának; szükségszerűen annál is inkább ragaszkodnak hozzá, hogy a törvény legyen az uralkodó, és ne ők maguk). Ha azután azok, akik a vagyont kezükben tartják, még kevesebben vannak, mint az előbbi esetben, de viszont vagyonuk nagyobb, akkor létrejön az oligarchia második formája: ti. a vagyonosok nagyobb erőre kapván, egyre többet kívánnak, ezért aztán maguk választják a többiek közül azokat, akik az uralkodó rendbe lépnek, másrészt azonban, mivel még mindig nem olyan hatalmasak, hogy törvény nélkül is kormányozhatnának, elismerik a törvényt hatalomnak. Ha aztán még szigorúbban alkalmazzák ezt az elvet azáltal, hogy még nagyobb vagyont még kevesebb kézbe gyűjtenek, akkor az oligarchia harmadik fokozata jön létre, az ti., mikor a vezető tisztségeket a maguk kebeléből látják el, de oly törvény alapján, amely elrendeli, hogy az elhaltak helyét fiaik foglalják el. Végre, ha vagyonukkal és párthíveik hatalmas táborával túlságosan nagy jelentőségre tesznek szert: ez a fajta oligarchia már közel jár a monarchiához, s itt a legfőbb hatalom már az embereké, nem pedig a törvényé, s ez az oligarchia negyedik formája, amely megfelel a demokrácia utolsó fokozatának.”

Három elem fontos számunkra most ebből a nagyszerű leírásból. Egyrészt az, hogy az oligarchia mint uralkodó kormányzati forma változó tartalommal bír, ahogy a hatalmat gyakorló emberek száma vagyonuk növekedésével csökken. Másrészt az, hogy a kezdetleges oligarchiában, ahol a kormányzásban viszonylag sokan vesznek részt, éppen a résztvevők számából, azok viszonylag csekély vagyonából és a vagyon gyarapítását célzó elfoglaltságból az következik, hogy nem annyira az egyes személyek, hanem az emberi akaratnál és szeszélynél stabilabb törvények uralma a döntő. Végül, de nem utolsósorban pedig az, hogy az oligarchiát megelőzheti a demokrácia, abból idővel kifejlődhet az oligarchia, noha a szerző maga azt elsősorban az arisztokrácia elfajult válfajának tekintette.

Ma, a huszonegyedik században az oligarchia fogalma némi átalakításra szorul. Erre tett termékeny kísérletet David Lingelbach és Valentina Rodríguez Guerra, amikor új könyvükben így fogalmaztak: „Az oligarcha olyasvalaki, aki megszerzi és újratermeli a vagyont és a hatalmat azáltal, hogy az egyiket a másikra átváltja” (The Oligarchs’ Grip. Fusing Wealth and Power, De Gruyter, 2023). Mindkét pillér – tehát a vagyon és a hatalom – megléte egyaránt fontos, de a döntő az, hogy ezek egymást támogatják; így emelvén tartóssá és örökletessé mindkettőt. Az oligarcha egyfelől vagyonára támaszkodva megszerzi, megerősíti politikai hatalmát, másfelől politikai befolyását és uralmát vagyona védelmére és további gyarapítására használja föl. Az oligarchikus uralom stabilitásának az alapja tehát a vagyon és a politikai uralom hézagmentes összefonódása.

Fontos felismerni, hogy a kapitalista piacgazdaság folyamatosan újratermeli a jómódú embert. A versenyben egyesek anyagilag gyarapodnak és győznek, mások vagyona pedig elolvad; ők lesznek a vesztesek. Mindez a piaci verseny természetes következménye. Más a helyzet viszont akkor, ha a verseny győztese vagyonát politikai hatalomra váltja, éppen azért, hogy vagyonát többé ne veszélyeztesse senki. Fordítva is előfordul: szegényebb ember hatalmat szerez, amit rögvest politikai befolyás révén szerzett anyagi gazdagsággal támaszt alá. Többé nem kell piaci hatékonyság ahhoz, hogy valaki győztesként kiemelkedjen és aztán tartósan fölül maradjon, mert a kisajátított politikai hatalom révén a piaci és politikai verseny egyaránt megkerülhető, korlátozható, felszámolható...

ITT OLVASHATÓ