AZ ALAPÍTVÁNYI EGYETEMRENDSZER MAGA A FEUDALIZMUS

TELEX
Szerző: NAGY NIKOLETTA
2024.01.24.

Alapítványi egyetemek dolgozói a tudományos szabadságról: a kutatási munka befolyásolásával egyelőre nem találkoztak, inkompetens bírálatokkal, pénzek átcsoportosításával és súlyos üzleti függőséggel viszont már igen. Megszületett a kutatóbáró kifejezés, miközben innovációban felzárkózunk Belaruszhoz.

Főként az egyetemi vezetés elüzletiesedésétől, a függetlenség elvesztésétől és ezek miatt a hazai tudományos élet minőségcsökkenésétől tartanak az Akadémiai Dolgozók Fórumának (ADF) tagjai, derült ki a szervezet rendezvényén. A kutatási munka konkrét befolyásolásával egyelőre nem találkoztak, inkompetens bírálatokkal, pénzek átcsoportosításával, minimális vagy nem létező kommunikációval és súlyos üzleti függőséggel viszont már igen. Ez pedig mind óriási probléma az egyetemi működés és a tudományos szabadság szempontjából.

„Kisebb bürokrácia, több pénz és nagyobb döntési szabadság – ez volt a mézesmadzag” – mondta Gyenge Zsolt, a MOME egyetemi docense, amikor Lőrincz Viktor Olivér, az ADF alelnöke arról kérdezte, miért volt eleinte bizakodó az egyetem a modellváltással kapcsolatban. A MOME esetében viszonylag korán felmerült a modellváltás, 2020 augusztusa óta működik az egyetem alapítványi formában.

2021 elején a kormány néhány hét alatt átnyomta az egyetemi vezetéseken a modellváltást, ami óriási feszültséget keltett az intézményekben, és a konkrét megvalósításról máig keveset tudnak az oktatók. A sor a Corvinusszal kezdődött, ők kerültek először alapítványi fenntartásba, majd jött a Színművészeti balhéja és a háttérben jó néhány további egyetem, ahol kevesebb kifelé is látható botránnyal sikerült elérni az átalakulást. A kormány a versenyképesség és a minőségi oktatás szempontjait hangsúlyozta, miközben az intézmények leginkább a politikai nyomás, a pluszforrások ígérete és a kimaradástól, másodvonalba kerüléstől való félelem hatására döntöttek a modellváltás mellett. Debrecen, Szeged, Pécs és a Semmelweis Egyetem februárban néhány hét alatt vitte ezt keresztül, miközben a belső viták elég korlátozottak voltak.

„Az állami működés olyan adminisztrációs terhet és fölösleges bürokráciát ró minden szervezetre, így az egyetemekre is, hogy az annak a működését gátolja. Úgy gondolták, hogy ez alól fel tudnánk szabadulni, ha magánalapítványi formába kerül az egyetem. Arról is volt szó, hogy kaphatnánk különböző ingatlanvagyonokat. Az volt a másik érv, hogy hosszabb távon ez a megoldás a költségvetés szempontjából kiszámítható, mert míg az állami költségvetés éves és mindig variálható, ehhez képest egy ötéves keretszerződés, finanszírozási szerződés fogja megoldani a problémát. A nagyobb összeget egyébként meg is kaptuk, 2025 végén fog lejárni, addig biztosított a finanszírozás.”

„Akkor még nem tudtuk, hogy nem ez lesz. Azt is gondoltuk, hogy az egyetem tudja majd kijelölni a kurátorokat, vagy legalábbis jelentős részben ráhatása lesz. Ehhez képest az adminisztráció például legalább megduplázódott, a vállalati szektorból érkező gazdasági és jogi adminisztráció költözött rá. Ezek az emberek bizalmatlanok az egyetemi kollégákkal szemben, ezért rengeteg ellenőrzés épült be a rendszerbe. Ennyit a hatékonyság növeléséről.”

Az alapítványosítás modelljei a nagy amerikai egyetemek voltak, de Havas Attila, a Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa kiemelte: egyáltalán nem mindegy, hogy egy felsőoktatási intézmény alapítványi formában jön létre, vagy később alakítják át. „Ha valami pár száz évig úgy működik, hogy adományokat kap, amiket felelősségteljesen kell kezelni, az nem ugyanaz, mint amikor egyszer csak kap tíz százalék körüli részvényt egy vállalatból, aminek az elnök-vezérigazgatóját odaültetik a kuratórium élére, ami mindennek az ura lesz” – mondta.

Ezzel többek között a Corvinusra utalt, ahol a Mol állami kézben lévő 25 százaléknyi részvényeiből 10 százalékot birtokol az egyetemi alapítvány, Hernádi Zsolt, az olajcég elnök-vezérigazgatója pedig a kuratórium elnöke. A modellváltó egyetemeken egyébként is jellemző, hogy az alapítványokat a kormányfőhöz lojális személyek irányítják, a kuratórium pedig egy olyan döntéshozó szerv, ami megmondhatja, hogy milyen joga van a szenátusnak, illetve a kancellárnak. Hernádi Zsolt tehát gyakorlatilag önmagát ellenőrzi, ráadásul a munkáltatójává vált a három legfontosabb egyetemi vezetőnek: az elnöknek, a kancellárnak és a rektornak.

„A kuratórium gyakorlatilag állami vagyonnal gazdálkodik, mindenféle beszámolási kötelezettség nélkül a kormány, a parlament vagy bármiféle állami szerv felé. Ez önmagában nagyon problematikus. Ennek minősített esete szerintem, amikor egy egyetem konkrét vállalattal, gazdasági egységgel szemben kerül duplán kiszolgáltatott helyzetbe. Az egyetem legfontosabb bevételi forrásává az egyetemet fenntartó alapítvány Mol-pakettje vált, annak osztalékai jelentik a legfontosabb bevételi forrást” – mondta Ádám Zoltán, a Corvinus volt oktatója, akit azután rúgtak ki, hogy etikai eljárást kezdeményezett, miután egy befolyásos szülőkkel rendelkező hallgatóval kivételezett az egyetem. Ezzel kapcsolatban azt mondta, „valószínűleg nem így zajlott volna le ugyanez a történet, ha ez nem egy alapítványi egyetem, hanem rendelkezik azokkal az akadémiai szabadságra támaszkodó szokásos egyetemi rutinokkal, önvédelmi mechanizmusokkal, amelyekre hivatkozva le lehetett volna állítani egy ilyen egyetemvezetői szándékot”....

ITT OLVASHATÓ 

Lásd még:

A FENNTARTÓVÁLTÁS SEM HÚZTA KI A TANÁRSEGÉDEK ÉS ADJUNKTUSOK BÉREZÉSÉT A RAKTÁROSI FIZETÉSEK SZINTJÉRŐL