A MÍTOSZSZÉDELGÉS MŰVÉSZETE – ORBÁN VIKTORNAK NEM A POLGÁRI ÉRTÉKEK FONTOSAK, HANEM AZ, HOGY BESZÉLJENEK RÓLA

NÉPSZAVA
Szerző: FORGÁCS IVÁN
2024.01.07.

A demokratikus értelmiségnek meg kell alkotnia azt a mítoszt, s hozzá a nyelvezetet, amely átélhetően közvetíti és igazolja értékrendjének igazságát, fogalmazott Béndek Ábris a múlt heti Visszhangban. Ezúttal a mítoszteremtésről (vagy éppen a mítosztemetésről) gondolkodunk tovább: a társadalmi egyenlőség és a nemzeti összetartozás hitvilágairól. És arról a kormányzati politikáról, amely nem értékeket, hanem azok képzetét forgalmazza. Nem a polgári Magyarország megteremtése a fontos, az amúgy is csak politikai termék, hanem a róla folytatott beszéd. Hovatovább beszély. Ez „beszélyes”! Választási év jön, küszöbön két nagy döntés. Nem ártana élesebben látni: miről is. Milyen jelmezek, szövegek, szerepek jönnek vajon? És van-e a színpadon (vagy inkább a söprögető középpályás posztján) Kádárnál is Kádárabb játékos?

Azt hiszem, jobb, ha elárulom, hogy az alábbi iromány fabrikálására legutóbbi interjúalanyom, Béndek Ábris gondolatai ösztönöztek. A közélet iránt érdeklődő, véleményformáló társadalomtudós pályáján elinduló fia­tal­ember határozottan állást foglalt amellett, hogy – mint az cikkeiben is olvasható – a demokratikus szellemű értelmiségnek meg kell alkotnia azt a nyelvet s rajta keresztül azt a mítoszt, amely átélhetően képes közvetíteni és igazolni az emberek számára értékrendjének igazságát. Bizonyos értelemben követnie kell a kormánypárt gyakorlatát, amelynek a tradicionális, etnikai összetartozásra épülő nemzeteszmény medrében már sikerült nyelvileg is kialakítania egy társadalmat befolyásoló, nagy legitimációs erővel rendelkező hitvilágot.

Nem vitatkozni kívánok Béndek Ábrissal, egyszerűen állítása, gondolatmenete arra indított, hogy eltöprengjek a kérdéskör néhány aspektusáról...

ITT OLVASHATÓ