Szerző: KERÉNYI GYÖRGY
2024.01.23.
A vallását gyakorló, túlnyomórészt fideszes oktatási közegben sokan elvesztették korábbi kritikátlanságukat az elmúlt két évben – mondta podcastunkban az újjáalakult Küldetés – Keresztény Pedagógusok Szövetségének egyik vezetője. Mikesy András szerint formális kapcsolatuk nincs az oktatásirányítással, de kapcsolati hálójuk révén le tudnak ülni egy informális beszélgetésre olyanokkal is, akiknek van.
Mikesy András podcastnagyinterjújának összefoglalója:
Az egyházi iskolák tanárai már 2022-ben szervezetten megjelentek oktatási változásokért tartott tüntetéseken, 2023 novemberében, a második Tanárballagáson pedig be is mutatkozott az újjáalakult Küldetés – Keresztény Pedagógusok Szövetsége.
Mikesy András, egy rendi gimnázium igazgatóhelyettese szerint ő olyan helyen oktat, ahol nincs szükség különösebb bátorságra ahhoz, hogy véleményt fogalmazzon meg a közoktatás helyzetéről. „De el tudom képzelni, hogy van olyan fenntartó, ahol ennél szigorúbban fogják a gyeplőt” – teszi hozzá.
Ahogy a különböző egyházak különbözőképpen viszonyulnak az állammal való szorosabb összekapcsolódásukhoz, úgy iskolafenntartóként is sokfélék. Nagy különbség az önállóságukat elvesztő állami iskolákhoz képest, hogy ebben a szférában az iskolák önálló gazdálkodási egységek, igazgatóiknak nagyobb jogosítványaik vannak, mint állami kollégáiknak.
Bár ugyanolyan bérskála szerint fizetik őket, az egyházi iskolarendszert kevésbé sújtja a tanárhiány, de a szele őket is megcsapta: „Az igazgatói tájékoztatók, illetve a nyílt órák egyik első mondata, hogy nálunk a szakórákat szaktanárok tanítják. Nem gondoltuk, hogy ezt a zászlójára kéne tűznie egy iskolának.”
Mikesy András látja a kifáradást a tanártársadalomban, de természetesnek tartja. Az egyházi tanárok több helyi sztrájkban, megmozduláson, tüntetésen vettek részt. „Amikor az a tapasztalat, hogy akihez ezt a jelzést el akartuk juttatni, ahhoz eljuttattuk, tudnak róla a szülők, a fenntartók, tud róla az oktatásirányítás, ez egy éven keresztül zajlik, és nem történik változás, mi mást tehetnénk?” – mondja a beállt csöndről.
A szülők, a társadalom passzivitását is érzékeli, de megmagyarázza azzal, hogy aki megteheti, kimenti a gyerekét a rosszabb iskolákból, illetve rásegít, különféle pluszszolgáltatásokat vásárol. „Szerintem fontos, hogy alakuljon a szülői társadalom, de az emberi természetet ismerve azért elsődlegesen a saját fájdalmunkra, a saját hiányunkra tudunk reagálni. Azt tapasztaltam, hogy az elmúlt két évben igenis történt változás. Szerintem egyre többet beszélgetnek a szülők is arról, hogy az oktatás ügyét hogyan lehetne előmozdítani, ami most mintha összeért volna más területekkel is. Már egy mértékadó közgazdász is mondja, hogy most már ez nem csak a gyerekeink jövőjéről szól, hanem az országról” – teszi hozzá.
Fontosnak tartja, hogy az egyházi iskolai tanárok is – akik leginkább a helyi elit egyik részét tudják megszólítani – beleszóljanak az oktatásról szóló közbeszédbe. „Ha már ebben az elitben tudunk egyfajta impulzussal a közoktatásról való diskurzushoz hozzájárulni, ha jelezzük, hogy milyen lehetőségek vannak, az már egy hatás.”
Bár ők, a kritikusan megszólaló egyházi tanárok sincsenek könnyű helyzetben alapvetően kormánypárti szavazó mikroközegükben, úgy látja, hogy „a kritikátlan elfogadás ebben a közegben – legalábbis az értelmiségi részében, és azért ennek a közegnek a jelentős része értelmiségi – egy kicsit kikezdődött. Sokan lettek, akik pont ezt a kritikátlanságot veszítették el ez alatt a két év alatt. Szerintem ez is egy pozitív hozadéka a történetnek.”
Nem kéri senkitől, hogy tegye félre a pártszimpátiáját, csak azt, hogy a szakpolitikai kérdésekben, így az oktatásban, legyen nyitott az érvekre – mondja.
Frissen (újjá)alakult szervezetként nincsenek kapcsolatban az oktatásirányítással, de kapcsolati hálójukban elég közel vannak olyanok is, akik igen. „Nálunk sokkal könnyebben ki tud alakulni, hogy menjünk el egy kávéra informálisan, és beszéljük át ezeket. Erre nekünk lehetőségünk van a kapcsolati hálónknál fogva, ezekkel igyekszünk élni. Nyilván ezek nem hivatalos tárgyalások.”
A Küldetés vezetői mindig hangsúlyozzák, hogy szakmai alapon jelzik az észrevételeiket, nagyon kerülni akarják annak látszatát, hogy pártpolitikai céllal teszik. De ő is egyetért azzal, hogy a szakpolitika, így az oktatáspolitika is politika. „Én azokat tartom veszélyesnek, amikor azt mondják, hogy oké, de mondjon le. Vagy hogy ezzel a társasággal nem képzelhető el változás. Ezeket a hangokat lehet hallani. Van, aki nyíltan ki is mondja, hogy amíg ez a jelenlegi kormány van hatalmon, addig előrelépés nem várható.”
Bár nem gondolja, hogy aki kritizálja a magyarországi oktatáspolitikát, az pártpolitikai céllal teszi, de szerinte sokan igen. „Ezek összefonódnak. Vannak olyanok, akik nem pártpolitikai céllal teszik, de ők meg nagyon meggondolják, hogyan szólaljanak meg. Mert ez jelenleg a tojásokon táncolásnak esete. Most én itt nyilatkozom, és lehet, hogy tőlem is megkérdezik, hogy: András, mi volt ez itt a Szabad Európában? Ez simán előfordulhat. Azért, mert ilyen társadalomban élünk.”
Mikesy András elvileg lehetségesnek tartja, hogy egyházi iskolába magát ellenzékinek valló művészt hívjanak meg vendégnek (ismert, hogy noÁr meghívása kiverte a biztosítékot fideszes körökben), „de magyar viszonyok között azért ezt nagyon óvatosan, transzparensen kell csinálni”.
Meglepő módon azt viszont sokkal kevésbé látja problémának, hogy egy egyházi iskola egy világi iskolából a tiltakozásai miatt kirúgott tanárt fölvegyen – hangsúlyozva újból, hogy ahány egyházi fenntartó és igazgató, annyi szokás.
Nem számítottak a januártól számolt 32 százalékos pedagógusbér-emelésre, amit végül – többéves várokoztatás, majd az EU-pénzek egy részének feloldása után – a kormány eldöntött. Mikesy András szerint ennek örülni kell, jó hangulatot is eredményezett a tantestületében, de végeredményben a pedagógusok csak pozitív nullában lesznek így is az elmúlt évek inflációja miatt. Ráadásul ehhez a munkaterhek nyolcszázalékos emelése társul – teszi hozzá a kötelező óraszám emelésére utalva.
Ha előbb 72 százaléka, majd nyolcvan százaléka lesz a pedagógusbér a diplomásátlagbérnek, ahogy a kormány ígéri, annak talán lesz olyan hatása, hogy a pedagógusok nem áramlanak majd ki a pályáról. „A fő kérdés az, hogy elégséges lesz-e az a nyolcvan százalék ahhoz, hogy kiváló tanáraink legyenek. Mert tudjuk, hogy a pénz csak az egyik rész, vannak egyéb kérdések is” – mondja.
Végül saját tanári ars poeticájáról is beszélt: „Szerintem egy tanár valamilyen módon hozzájárul a teremtés kibontakoztatásához.” Ha a gyerek értelmileg, érzelmileg, lelkileg fejlődik az ő, illetve a tanárok közreműködésével, akkor „Isten teremtményének a kibontakoztatásához hozzájárulunk. Ezzel a társadalom javát is szolgáljuk, az ő egyéni javát is és természetesen az Isten országát is.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.