AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINESzerző: Amerikai Népszava2023.12.21.
Egy évben egyszer lehet kérdezni a zsarnokot, azt is olyan körülmények között, amikor nem lehet tényekkel és cáfolatokkal szembesíteni, a hazugságaira nem lehet visszatérni, hanem a mellébeszélést és a valótlan állításokat tudomásul kell venni. Ez nem felel meg a tájékoztatási kötelezettségének, az elszámoltathatóságnak és az átláthatóságnak.
A sajtó joga, hogy a nyilvánosság nevében kérdezzen (egyesektől még ezt is megtagadják) és a hatalmat ellenőrizze. Ennek része, hogy a közhatalmat gyakorlók kötelesek a sajtónak ezt a jogát biztosítani, méghozzá abban a formában, amelyben a sajtó ezt a munkát képes elvégezni. Például, egy hazugságra vissza lehet kérdezni, tényekkel lehet cáfolni.
Önmagában az sem felel meg a nyilvánosság és a demokrácia követelményeinek, hogy Orbánt egy évben egyszer lehet a független sajtónak kérdezni, akkor is csak úgy, hogy azt mond, amit akar. Még a díszletparlamentjében is megmaradt a jogállamból a viszontválasz és az új kérdés megfogalmazásának, az ellenvetésnek a joga. Enélkül ez csak propaganda.
Az a másik oldala ugyanennek, hogy az Orbán közelébe kerülő sajtó olyan illedelmes, hogy kemény kérdéseivel és cáfolataival meg nem sértené a zsarnokot, az alkotmányos rendet megdöntő diktátort, aki börtönnel fenyegeti azokat, akik mást mernek gondolni, mint ők. Megtiszteltetésnek tartják a részvételt, nem használják ki az alkalmat és a szűkre szabott lehetőségeket sem, partnerekké válnak a hazudozáshoz.
Ennek megfelelően Orbán végighazudozta az általa tartott kormányinfót, nem tudták a hazugságaival szembesíteni. Nem röhögték ki, nem fulladt az egész ordenáré hazudozás közbotrányba, s ez az ember nem nullázódott le morálisan, a termet a hivatalához illő, de neki nem járó tisztelettel hagyhatta el. Ez az igazi botrány.
Ennek ellenére saját maga is ellentmondásokba keveredett, amikor egyik oldalról tagadta, hogy Ukrajnában háború van, később pedig véres háborúnak nevezte azt. Minden lényeges és fontos kérdésben hazudott, egy igaz szó nem hangzott el. A sajtótudósítások óvatosan hivatkoznak a hazug állításokat cáfoló tényekre, de nem háborodnak fel.
Orbán Mészáros Lőrinc felcsúti gázszerelőt, gyerekkori barátját, futballcsapatának pályát meszelő gondnokát, és Tiborcz István nevű vejét, tőketulajdonosoknak nevezte, akiknek minden más tőketulajdonossal együtt sok sikert kívánt. Mészárosnak egy fillér tőkéje nem volt, amihez nem korrupt módon Orbán segítségével jutott hozzá. Ő Orbán strómanja.
Ugyanez vonatkozik a vejére is, aki az életben nem lett volna többszáz milliárdos vagyon „tőketulajdonosa”, ha azt az apósa, Orbán Viktor miniszterelnök nem lopja ki neki a köz vagyonából. Míg más valódi tőketulajdonosok vagy elveszítették a vagyonukat vagy nagy csendben külföldre menekültek azzal, mert amire ők szemet vetnek, azt elveszik.
Ezek után azt állítani, hogy „a törvényeket mindenkinek be kell tartania”, a szemérmetlen arcátlanság teteje. Ha itt mindenki betartaná a törvényt, akkor neki, a Mészárosnak és a vejének már régen börtönben kellene ülni. Megismételni az állítást, hogy ő nem foglalkozik üzleti ügyekkel, az ország népének szembeköpése. Világbajnok inflációt gerjesztettek.
Hazugság, hogy egy védelem alatt álló miniszterelnök csak kormánygéppel repülhet a magánútjaira, miközben azokat nem is fizeti ki. Kormánygépek magáncélra való használata esetén egy jogállamban eljárás indul. A törvényekre és szabályokra való hivatkozásai azért nevetségesek, mert ők semmiféle szabályt vagy törvényt nem tartanak be...
VÁLASZ ONLINESzerző: BÓDIS ANDRÁS2023.12.20.
A 2010-es kormányváltáskor Orbán Viktor erősen fogadta: „minden magánérdeket kisöprünk az állam működéséből”, hiszen magán- és közérdek nem fonódhat össze. Aztán rendre elmondta, hogy ő személyesen soha nem foglalkozik üzleti ügyekkel. Nos, ezek az állítások idén megdőltek. A sajtó – köztük lapunk – bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy a kormányfő családja és legközvetlenebb környezete titkos csatornákon gyűjt állami forrásokat, illetve szed védelmipénz-jellegűnek tűnő milliárdokat tenderbajnok nagyvállalkozóktól. A miniszterelnök pedig igenis foglalkozik üzleti ügyekkel – nem kicsit, nagyon. Mindezek fényében új kormányzati kommunikációs panelt kellett szülni: „közhaszon csak magánhasznon keresztül, közérdek csak magánérdeken keresztül jöhet létre”. Vagyis a 2023-as Orbán Viktor végképp eltörölte a 2010-est. Nagy pofon ez azoknak, akik még adnak a „Ne lopj!”-parancsolatra. Vélemény.
Vannak különbözőképp megítélhető dolgok. Mi például itt, a Válasz Online-nál úgy gondoljuk, Orbán Viktor extrém szívességet tett a Kremlnek azzal, hogy a legutóbbi EU-csúcson egyedül akadályozott meg egy világpolitikai jelentőségű döntést – ezzel rontva az ukrán ellenállás esélyeit. Mások szerint viszont Zelenszkij egy senki, ukrán nép nincs, Putyin pedig a világ normalitásának letéteményese – agresszorként is –, tehát a magyar kormányfő „békepolitikája” helyes. Utóbbi álláspont innen nézve borzalmas, mégis létezik. Maradva a közelmúltnál: mi például itt, a Válasz Online-nál úgy gondoljuk, nem azért másztunk ki a pártállamból bő harminc éve, hogy ma hatalmi helyzetben lévő politikusok kérjék számon a kormánytévé Célpontjában a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatóját – a Mandiner farizeusi hergelése nyomán –, amiért betehette a lábát az intézménybe egy ellenzéki aktivista. Mások szerint viszont egy egyházi iskolában nem fordulhat elő, hogy orientációs zavart okoznak a diákok elméjében, nehezítik a keresztény mintaemberek kinevelésének folyamatát, hagyják tüntikézni a pedagógusokat. Különösen egy olyan szerzetesi gimnáziumban tilos mindez, amelynek az állam épített sportcsarnokot – koprodukcióban Mészáros Lőrinc köreivel. Nos, ez utóbbi álláspont innen nézve borzalmas, mégis létezik.
Véleményes ügyeket említettünk, ahol a vitázó felek végtelen számú – erkölcsi és történelmi – érvet tudnak felsorakoztatni a maguk igaza mellett, és esélytelen, hogy a „társadalmi párbeszéd” valamiféle közös igazságba torkolljon. Akad azonban egy közéleti téma, amelyben alapvető egyetértés van, illetve volt, amíg lehetett. A lopásról van szó. Azt, hogy a lopás – például az államkassza magáncélú megcsapolása – bűn, mindenki tudja, érzi, vallja. Ki belső meggyőződésből, ki irigységből, ki harsányan, ki a cinkosok némaságával. Sőt, olyannyira konszenzuális ez a dolog, hogy maguk az elkövetők sem gondolják tisztának a cselekedeteiket. Titokzatos pénznyelő cégstruktúrákat építenek, trükkök százaihoz folyamodnak, hogy le ne bukjanak, meg ne szégyenüljenek. Miközben tehát Putyint vagy a számonkérőszék-üzemmódba kapcsolt Mandinert utálják és dicsőítik is elegen, a szabad lopásért senki nem áll ki nyilvánosan. Sőt, szavakban eddig mindenki a lopás esküdt ellenségeként pozícionálta magát.
Az első kétharmados győzelem után Orbán Viktor is sokszor visszhangozta a közpénzek elsíbolásával kapcsolatos egyetemes véleményt – s kárhoztatta a korrupt, állami forrásokra optimalizált vállalkozásokat, különösen az offshore-lovagok kezében lévő átláthatatlan egységeket. A 2010-es akciótervek felvezetésekor ilyen mondatokkal állt elő: „Be kell bizonyítanunk, hogy Magyarország immár elég erős és elszánt ahhoz, hogy a közérdeket érvényesítse a magánérdekkel szemben”. Meg ilyenekkel: „A közérdeket csak az állam tudja érvényesíteni. Ebből viszont az is következik, hogy az államnak csak a közérdeket szabad képviselnie. Ehhez erős állam kell. A modern állam kisebb, de erősebb, és csak a közérdeket képviseli; semmilyen magánérdeket nem képviselhet. Nekünk az a feltett szándékunk, hogy olyan államot működtessünk, amely minden magyar ember állama, ezért minden magánérdeket kisöprünk az állam működéséből.” Sőt, még fokozta is: „Az elmúlt évek gyötrő gondjai, fájdalmas bajai éppen abból adódtak, hogy a magánérdek teljesen behálózta az államot, és egyúttal kiszorította a közérdeket. Ennek az lett a következménye, hogy az állam magánérdekeket kezdett finanszírozni, magánvállalkozásoknak utalt át hatalmas összegeket az adófizetők pénzéből, közkövetelésekről mondott le, minden ésszerű indok és ellenőrzés nélkül.” Majd a rezümé: „Arra van szükség, hogy magán- és közérdek ne fonódhasson össze, az államot magánérdekmentes szférává kell tennünk!”...
