Szerző: VINCZE BARBARA
2023.12.03.
- Második, aktuális cikkünkhöz szakembereket hívtunk, és velük jártuk körül az okokat, amelyek az évtizedek óta egyre csak romló, mára már tarthatatlan állapothoz vezettek.
- Az egészségügy közismerten katasztrofális állapota magyarázat sok mindenre, de nem innen ered minden; és a témát végigkísérik az ellentmondások.
- A frusztráció, a túlterheltség, a kiégés a rossz kommunikáció melegágya, de jó hír, hogy lehet tenni ellene, ráadásul teljesen ingyen.
- Harmadik cikkünkben átadjuk a szót az orvosoknak és ápolóknak, hogy megtudjuk, ők hogy élik meg a helyzetet, és miben látják a kiutat.
„Ha tehetnénk, az lenne a kórházak homlokzatára írva, hogy együttérző kórházak” – kezdi Mezei Andrea, aki egy egyesületet is létrehozott azért, hogy egyszer elérje ezt a célt. Személyes tapasztalat vitte el idáig: tíz évvel ezelőtt egyetlen év alatt 7-8 kórházi osztállyal találkozott hozzátartozóként, miközben két közeli családtagját kísérte az egészségügy közmondásos útvesztőjében. Emlékei szerint előbb kultúrsokkot kapott, aztán kiborult.
„Hozzátartozóként is kikészít az a tárgyiasítás, amin a beteg családtagod átmegy. Plusz minden egyes helyzetben meg kell küzdeni nemcsak azért, hogy egyenrangú partnerként tekintsenek rád, hanem azért is, hogy egyáltalán észrevegyenek” – magyarázza. Miután feldolgozta hozzátartozói elvesztését, megalapította a PAF-ot, azaz a Pozitív Attitűd Formálás – Az emberibb egészségügyért alapítványt, amely az együttérző orvoslásban hisz. A szervezetfejlesztő tanácsadó Andrea és önkéntes társai elsősorban változásmenedzsmentet végeznek olyan kórházi osztályokon, amelyeken megvan az akarat a belső működés megváltoztatására. Egyik meghatározó forrásuknak dr. Robin Youngson aneszteziológus, egészségügyiszervezet-fejlesztő Együttérző gyógyítás című, magyarul is olvasható könyvét tartják.
„Ha tehetnénk, az lenne a kórházak homlokzatára írva, hogy együttérző kórházak” – kezdi Mezei Andrea, aki egy egyesületet is létrehozott azért, hogy egyszer elérje ezt a célt. Személyes tapasztalat vitte el idáig: tíz évvel ezelőtt egyetlen év alatt 7-8 kórházi osztállyal találkozott hozzátartozóként, miközben két közeli családtagját kísérte az egészségügy közmondásos útvesztőjében. Emlékei szerint előbb kultúrsokkot kapott, aztán kiborult.
„Hozzátartozóként is kikészít az a tárgyiasítás, amin a beteg családtagod átmegy. Plusz minden egyes helyzetben meg kell küzdeni nemcsak azért, hogy egyenrangú partnerként tekintsenek rád, hanem azért is, hogy egyáltalán észrevegyenek” – magyarázza. Miután feldolgozta hozzátartozói elvesztését, megalapította a PAF-ot, azaz a Pozitív Attitűd Formálás – Az emberibb egészségügyért alapítványt, amely az együttérző orvoslásban hisz. A szervezetfejlesztő tanácsadó Andrea és önkéntes társai elsősorban változásmenedzsmentet végeznek olyan kórházi osztályokon, amelyeken megvan az akarat a belső működés megváltoztatására. Egyik meghatározó forrásuknak dr. Robin Youngson aneszteziológus, egészségügyiszervezet-fejlesztő Együttérző gyógyítás című, magyarul is olvasható könyvét tartják.
Cikkünkben velük és dr. Varga Katalin pszichológussal, az ELTE egyetemi tanárával, az MTA doktorával keressük közösen a választ arra, miért olyan a kommunikáció az egészségügyben, ami végső soron az egészségügyi dolgozó–beteg–hozzátartozó háromszög egyik tagjának senkinek sem jó.
Jobb bánásmód = gyorsabb gyógyulás
Itthon és külföldön is több kutató kiszámította már, milyen költségekkel jár, ha egy beteget nem vesznek emberszámba, nem beszélnek vele méltó módon, megalázzák vagy infantilizálják; és mennyivel gyorsabban gyógyul az, akivel szeretetteljesen vagy legalább csak normálisan bánnak. A kommunikáció minősége tehát nemcsak etikai, hanem milliárdokban mérhető népegészségügyi kérdés...
Itthon és külföldön is több kutató kiszámította már, milyen költségekkel jár, ha egy beteget nem vesznek emberszámba, nem beszélnek vele méltó módon, megalázzák vagy infantilizálják; és mennyivel gyorsabban gyógyul az, akivel szeretetteljesen vagy legalább csak normálisan bánnak. A kommunikáció minősége tehát nemcsak etikai, hanem milliárdokban mérhető népegészségügyi kérdés...