HAMARABB GYÓGYUL A BETEG, HA NORMÁLISAN BESZÉLNEK VELE, ÉS AZ ORSZÁG IS SPÓROL EGY CSOMÓ PÉNZT

TELEX
Szerző: VINCZE BARBARA
2023.12.03.

- Háromrészes cikksorozatban nézünk utána annak, miért annyira sivár és embertelen az orvos–beteg–hozzátartozó közti bánásmód az egészségügyben. Első cikkünkben hétköznapi emberek mesélték el tipikus vagy abszurd történeteiket.

- Második, aktuális cikkünkhöz szakembereket hívtunk, és velük jártuk körül az okokat, amelyek az évtizedek óta egyre csak romló, mára már tarthatatlan állapothoz vezettek.

- Az egészségügy közismerten katasztrofális állapota magyarázat sok mindenre, de nem innen ered minden; és a témát végigkísérik az ellentmondások.

- A frusztráció, a túlterheltség, a kiégés a rossz kommunikáció melegágya, de jó hír, hogy lehet tenni ellene, ráadásul teljesen ingyen.

- Harmadik cikkünkben átadjuk a szót az orvosoknak és ápolóknak, hogy megtudjuk, ők hogy élik meg a helyzetet, és miben látják a kiutat.

„Ha tehetnénk, az lenne a kórházak homlokzatára írva, hogy együttérző kórházak” – kezdi Mezei Andrea, aki egy egyesületet is létrehozott azért, hogy egyszer elérje ezt a célt. Személyes tapasztalat vitte el idáig: tíz évvel ezelőtt egyetlen év alatt 7-8 kórházi osztállyal találkozott hozzátartozóként, miközben két közeli családtagját kísérte az egészségügy közmondásos útvesztőjében. Emlékei szerint előbb kultúrsokkot kapott, aztán kiborult.

„Hozzátartozóként is kikészít az a tárgyiasítás, amin a beteg családtagod átmegy. Plusz minden egyes helyzetben meg kell küzdeni nemcsak azért, hogy egyenrangú partnerként tekintsenek rád, hanem azért is, hogy egyáltalán észrevegyenek” – magyarázza. Miután feldolgozta hozzátartozói elvesztését, megalapította a PAF-ot, azaz a Pozitív Attitűd Formálás – Az emberibb egészségügyért alapítványt, amely az együttérző orvoslásban hisz. A szervezetfejlesztő tanácsadó Andrea és önkéntes társai elsősorban változásmenedzsmentet végeznek olyan kórházi osztályokon, amelyeken megvan az akarat a belső működés megváltoztatására. Egyik meghatározó forrásuknak dr. Robin Youngson aneszteziológus, egészségügyiszervezet-fejlesztő Együttérző gyógyítás című, magyarul is olvasható könyvét tartják.

Személyes tapasztalat hívta életre az eleinte Babagenetikaként ismert, ma már Élet.Érzés néven működő egyesületet is. Vezetője Sevcsik M. Anna nyolcgyerekes anya, akinek három gyereke úgynevezett átsuhanó baba; Anna öt babának adott életet. „Három átsuhanó baba után pontosan ismerem az érzést, hogy milyen nehéz, ha szülőként nem mindig kapjuk meg a megfelelő támogatást, a kellő információt vagy az empátiát a környezetünktől” – áll bemutatkozásában.

Cikkünkben velük és dr. Varga Katalin pszichológussal, az ELTE egyetemi tanárával, az MTA doktorával keressük közösen a választ arra, miért olyan a kommunikáció az egészségügyben, ami végső soron az egészségügyi dolgozó–beteg–hozzátartozó háromszög egyik tagjának senkinek sem jó.

Jobb bánásmód = gyorsabb gyógyulás

Itthon és külföldön is több kutató kiszámította már, milyen költségekkel jár, ha egy beteget nem vesznek emberszámba, nem beszélnek vele méltó módon, megalázzák vagy infantilizálják; és mennyivel gyorsabban gyógyul az, akivel szeretetteljesen vagy legalább csak normálisan bánnak. A kommunikáció minősége tehát nemcsak etikai, hanem milliárdokban mérhető népegészségügyi kérdés...

ITT OLVASHATÓ

KARÁCSONYI APANÁZS – PAPOKNAK

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.12.03.

...a mai regnáló hatalom polgárainak arcába köp. A katolikus egyház papjai ezekben a napokban vehetik kézbe kormányunk „karácsonyi támogatását”, fejenként és reverendánként másfél millió forintot. Érződik az infláció az összegen, hiszen, ha most csípőből háborodna fel – és jogosan – a nyájas olvasó, mindeközben arról is tudnia kell, hogy ez nem az első ilyen adomány.

Harmadjára érkezik a térdre csuhások számlájára Krisztus urunk születése kapcsán egy kis pénzecske. Tavaly még nem egységesen, volt ahová háromszázezret, máshová ötszázat, illetve kilencszázat küldött az állam az adófizetők pénzéből. Ebből lett idén egységesen másfél millió, hogy ne legyen morgás, egyik mért kap többet, mint a másik. De nem is ez. Hanem, mint kitetszik, itt nem a KSH inflációs adatával számolt a bérszámfejtő Orbán, hanem jó vastagon fogott a ceruzája. És most tessenek káromkodni öblösen, bár nem teszem kötelezővé.

Amúgy a népszámláláskor az derült ki, pár év alatt egymillió hívő fordított hátat az egyháznak. Misére alig járnak a népek, mondhatnánk azt is, alig van dolga a papoknak, de nem is ez az érdekes igazán, hanem a tejben és vajban fürösztés a mi pénzünkből, az egyházhoz szinte ellenőrizetlenül áramló hatalmas összegek, az adómentes jövedelmek, amelyek biztosítják, hogy Orbán papjai nagyon jól – sőt annál is jobban – éljenek. Javarészt szintén az adófizetők jóvoltából, akik, mint az egyháznak hátat fordítás is mutatja, erre sem adtak felhatalmazást.

Mint ahogyan nagyon sok minden másra sem. De ahogyan kiinduló tételünk mutatja, a minimálbéresek, az ezeknél is nyomorultabbak, a nyugdíjasok (tanárok, ápolók és valahány név a naptárban) kormányunkat egyáltalán nem érdeklik, csak addig, míg az ikszet be kell húzni a megfelelő rubrikába. Ilyen körülmények és magatartások mellett a papok pénzzel tömése vérlázító, hogy erősebb jelzőket ne használjunk, de ez is arra utal, meg kell fizetni őket, hogy a szószékről megfelelő útmutatást, alkalmasint uszítást végezzenek.

Ám, mint kitetszik, ez inkább elriasztja az embereket. Amit tehát Orbán művel a kereszténységgel, szinte törvényszerűen lesz kontraproduktív, s amit a papság előad dőzsölése közben, lehangolóan visszataszító, ha emlékszünk a nincstelenek kitaszítására. Hogy ne kéregessenek a templomjuk közelében. Amivel – mint oly sok mással is – egyenesen mennek szembe annak a Krisztusnak a tanításával, akinek a szülinapjára kapták az érdemtelen másfél milliót. Itt értünk körbe mondandónkkal, tessék reagálni gusztus szerint.

ITT OLVASHATÓ