2023. december 2., szombat

L. RITÓK NÓRA: GAZDAGSÁGBAN, SZEGÉNYSÉGBEN

A NYOMOR SZÉLE BLOG / HVG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2023.12.02.


Ahogy változik a világ, újabb és újabb viszonyulások kerülnek előtérbe. Nő a szakadék a társadalomban, és meg kell próbálnunk megtalálni olyan kapcsolódásokat, amelyek mérsékelhetik ezt.

Sokat változtam én is ebben… Van persze, amit most is nehezen viselek, pl. ha egy pályázatból, ami a társadalmi leszakadás, a szegénység csökkentéséről szól, a zárókonferencián drága svédasztal van. Mert az erre fordított pénz ugyanabból a költségvetésből van, és annak biztosan lett volna helye a célcsoport támogatásában. Valahogy ez így nem volt kerek nekem sosem, és attól tartok ezt nem is tudom már elengedni. Ugyanígy vagyok a saját rendezvényekkel is, azt hiszem, sosem leszek képes drága támogatói rendezvényeket szervezni abból a pénzből, amiből gazdálkodunk, mert nem erre kapjuk.

Az alapítvány 24 éves történetében alig emlékszem olyanra, hogy első osztályon utaztam volna a vonaton, talán kétszer-háromszor, amikor nem volt jegy az IC-n másodosztályra. És nagyon ritkán ültem taxiba is, csak, ha késésben voltam (többnyire a MÁV miatt), mindig tömegközlekedéssel utazom. Ha fent kell aludnom, általában valakinél alszom, sokan szívesen látnak… ha többen megyünk, akkor költséghatékonyabb autóval, ekkor próbálunk valami nagyon kedvezményes szállást keresni, de inkább hazajövünk éjszaka, ha éjfél előtt hazaérünk, mindig bevállaljuk. Nincs napidíjunk, és nincsenek általunk szervezett munkareggelik, ebédek, vagy vacsorák. Lehet, most sokan mosolyognak…de valahogy így érzem etikusnak. Egy gyermekszegénység ellen dolgozó alapítványnál számomra ezeknek is illeszkednie kell egy összképhez. .

Persze, látom, nem mindenki így gondolkodik, és lehet, nincs is igazam…Nyilván ez az én értékrendszeremhez igazodik, és ezzel a kollégáim is azonosulnak, akik velem dolgoznak. Emlékszem, egyszer valamelyik területhez kerestünk munkatársakat, és jelentkezett valaki, horribilis bérigénnyel. Mikor mondtam, hogy ez nálunk nem fog menni, azt mondta, megnézte a mérlegünket, és ne játsszam már meg magam, van ott pénz. Nem tudtam vele megértetni, hogy a tartalékunkra azért van szükség, mert mind a munkatársak, mind a támogatott családok esetében nagyon fontos a munka folyamatosságának biztosítása, és bármi megtörténhet… A munka felfüggesztése pedig, még, ha átmeneti is, visszarendezne sok mindent, amit eddig elértünk. Kell, hogy legyen előttünk egy tervezhető időszak, pénzügyileg is, nem hazárdírozhatunk.

De közben megértettem azt is, hogy a gazdagabb emberek élete másképp szerveződik. Más dolgok kapcsolódnak hozzájuk, és, ha azt szeretném, hogy odafordulást találjunk, akkor ezeket el kell fogadni. Örülni kell annak, ha valakiben megfogalmazódik az adományozás szándéka, és ha ehhez olyan tevékenység, termék kapcsolódik, ami a szegénységhez viszonyítva luxus, de ennek keretében adakoznak, vagy gyűjtenek pénzt másoktól, attól nem szabad elzárkózni.

Ha ez mondjuk egy jótékonysági vacsorához kapcsolódik, pókerezéshez, vagy éppen egy drága italhoz, vagy más luxustermékhez, ez azért van, mert abban a körben ez természetes, ezen keresztül szólíthatók meg, érhetők el, tehetők patrnerré. Persze azért itt is mérlegelés tárgya a dolog, de már sokkal megengedőbb vagyok, mint régebben. Talán úgy fogalmaznék, hogy tanulom a gazdagok világát.

Van azért olyan is, mikor nemet mondok. Mert hiába a sok pénz, van, aki ismertségre, hírnévre vágyik, és ehhez akarja használni az alapítványt, az ügyet. Vagy, olyan is előfordult már, hogy abban a támogatói koncepcióban, amit ajánlott, inkább az ő jövedelme volt a fontosabb, mint a mi támogatásunk. Átgondolunk, átbeszélünk mindent, és nem megyünk bele ilyenekbe. Nem mindegy, mihez adjuk a nevünket. Talán ezzel mi is formálunk….de lehet, ez naiv ábránd.

Szóval, van mit moralizálni ezen is. Mi nem vagyunk egy “agresszíven” adományt gyűjtő szervezet, inkább a munkánk nehézségeinek és sikereinek kommunikálása az, ami mentén a támogatások érkeznek. Ez így működik, egyelőre nem kívánunk változtatni rajta.

Bár érdekes ez is… a múltkor valaki rám írt, mikor megosztottam a karácsonyi cipősdobozos posztot, arról, hol lehet leadni a dobozokat a fővárosban: “Ez a nagy adománygyűjtés már egész böjtecsabatestvér kéregetésére hasonlít!!! Akik küldik, azoknak MAGUK KÖRÜL is nézgelődni kellene!!! Az ország minden táján vannak rászoruló gyermekek! Ezt is legyen szíves kidomborítani! Tiszteletem!” Próbáltam megtudni, mi lehet a gondja velünk, de nem válaszolt.

A minket támogató cégek ma már szinte mindannyian nyilvánosan is vállalják, hogy az Igazgyöngy támogatói között vannak, és ez jó, mert az ügy-képviselet erősödését mutatja. De van, aki meg azt nehezteli, hogy nem kellene egy lapon szerepelni bizonyos céggel, még akkor sem, ha csak egy szakmai kapcsolódásról van szó, mert a pénz, ami hozzá kapcsolódik, számára nem vállalható területről származik. Ez egy új kérdést nyit ki, a “honnan van a pénz?” területén.

Amire nyilván nincs rálátásunk. Sok cég esetében azt sem tudjuk, mivel foglalkozik, vajon, akiről tudjuk, vagy a nyilvánosság tudja, miből tud adakozni, az elég egy értékítéletre? Egyszer (utólag tudtam meg), azért kaptunk egy támogatást, mert valaki elvesztett egy fogadást… Ez nyilván messze van a tudatos adományozástól, de nekünk támogatás volt, és sokat tudtunk belőle segíteni. Hogy méltatlan volt ez az ügyünkhöz? Lehet…de nem érzem ma sem, hogy el kellett volna utasítanunk.

Szóval, csak azt akartam most megmutatni, mennyi kérdés feszíti az embert ezen a területen is. Mennyire fontos a helyzetek megértése, mérlegelése, mennyire kell figyelni, egyensúlyozni, hogy az ember tudja tartani azt a vonalat, ami mentén elköteleződött, de közben élje túl a válságokat, kerülje el a csapdákat, ami sokféle lehet, és bírja azok kritikáit is, akik a saját frusztrációik mentén ítélnek meg mindent. Az ember értse meg a gazdagok világát, hogy meg tudja szólítani őket, de tudja visszautasítani azt, akiről úgy érzi, vállalhatatlan. Ebben is kapocs vagyunk. Kapocs a két világ között.

Túl sok szálon szakad szét az élet. És néha úgy érzem, túl kevesen vagyunk, akik még mindig abban hisznek, hogy egyben kellene tartani.


LÉLEKBEN - PÁNIKBETEGSÉG - KOZMA-VÍZKELETI DÁNIEL ÉS PINTÉR ADRIENN ADA (KLUBRÁDIÓ)

LÉLEKBEN / KLUBRÁDIÓ
Műsorvezető: KADARKAI ENDRE
2023.12.02.



Beszélgetés a pánikbetegségről és pánikrohamról közérthetően...

JÓL VOLT POLGÁRNAK LENNI A HÉTEN AZ EU-BAN

SZABAD EURÓPA
Szerző: GYÉVAI ZOLTÁN
2023.12.02.


A jogvédelem állt a magunk mögött hagyott héten az uniós intézmények tevékenységének középpontjában. A tanács és a parlament több olyan jogszabályról is megállapodott, amelyek a magánszemélyek és a fogyasztók jogait bővítik, miközben a bizottság tovább szigorítaná az utasjogokat, a tanács pedig alapelveket fogadott el a következő kohéziós politikáról.
Tanácsi iránymutatások a 2027 utáni kohéziós politikára


Miközben a magyar kormány mostanáig az előlegkifizetésen túl egyetlen eurócentet sem kapott a 2021 és 2027 közötti kohéziós politikai pénzesborítékból, a tagállamok képviselőiből álló tanács a héten már a 2027 utáni időszakra vonatkozó általános kohéziós politikai iránymutatásait rögzítette.

A szöveg meglehetősen általánosan fogalmaz, és – legalábbis szándékok szintjén – kevés változást jelez előre a politika 2027 utáni kereteiben. A tanácsi következtetések a kohéziós politika jövőbeni fejlődésének alapelveire fókuszálnak, és a következő években folytatandó intézményközi vitáknak kíván irányt szabni a 2027 utáni kohéziós politikáról. A tanács szerint a kohéziós politika az EU egyik alappillére kell hogy maradjon, meg kell őriznie az EU gazdasági, szociális és területi kohéziójának megerősítésére és a regionális fejlettségbeli különbségek mérséklésére vonatkozó elsődleges célját.

Miközben a kohéziós politikának továbbra is az EU összes régióját le kellene fednie, a tagállamok célzottabb és testre szabott támogatást tartanak szükségesnek a legelmaradottabb régióknak. Különleges figyelmet kell szentelni az ipari átalakulás által érintett vidéki területeknek és azoknak a térségeknek, amelyek súlyos és állandó környezeti vagy demográfiai hátrányoktól szenvednek, ideértve a ritkán lakott északi, hegyvidéki területeket, a szigeteket és a határ menti régiókat is.

A tanács arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folyamatosan kövesse nyomon a különböző területek speciális igényeit, és keressen megoldást az úgynevezett fejlődési csapdába került régiók problémájára. A kormányok úgy vélik, hogy a kohéziós politikának képesnek kell lennie alkalmazkodni az új trendekhez (ebből a szempontból iránymutatók a közelmúltbeli válságok) és a váratlan eseményekhez, miközben meg kell őriznie a hosszú távra szóló transzformatív erejét és a strukturális célokat is.

A tanács hangsúlyozta a kohéziós politika közös irányítása és a partnerségi elv megőrzésének fontosságát, akárcsak a tervezés helyhez kötött jellegét. A korábbi évekhez hasonlóan a tanács felhívott a kohéziós politika szabályainak egyszerűsítésére, és szigorú mércék és normák alkalmazására a csalás és a korrupció ellen.

Ehhez kapcsolódóan: Tízmilliárd euró válhat elérhetővé jövő évtől Magyarország számára

Először védi majd uniós jogszabály a megfélemlítő perektől az újságírókat és jogvédőket

Ideiglenes (politikai) megállapodásra jutott a tanács és az Európai Parlament az újságírók, jogvédők és civil szervezetek megfélemlítését célzó, visszaélésszerű jogi eljárásokról (SLAPP) szóló új uniós jogszabályról.

A bizottság által javasolt irányelv szigorú eljárásjogi biztosítékokat hoz létre a határokon átnyúló visszaélésszerű jogi eljárások ellen. A bizottság szerint a biztosítékok felvértezik a bíróságokat az ilyen jellegű, megfélemlítést szolgáló perekben, és elriaszthatják az ilyen módszerektől a potenciális panasztevőket.

Az új szabályok lehetővé teszik majd a nyilvánvalóan megalapozatlan igények elutasítását a korai szakaszban, a szankciókat a perköltségek és pénzbírságok egészének rájuk hárításával és hasonló eszközökkel a visszaélésszerű bírósági perek indítóival szemben. A jogszabály harmadik országok ítéleteivel szemben is védelmet biztosít úgy, hogy az ítéleteket nem ismerik majd el és nem hajtják végre az EU-ban.

A már csak a két intézmény végleges jóváhagyására váró irányelv egy nagyobb demokráciavédő jogi csomag része (Európai Demokratikus Akcióterv). A SLAPP alkalmazásának legtragikusabb példája a 2017-ben meggyilkolt máltai oknyomozó újságíró, Daphne Caruana Galizia ellen korábban indított 43, a megfélemlítését szolgáló per...

RÓNA PÉTER: A KAMATSTOPOKKAL A KORMÁNY KIHÚZTA A SZŐNYEGET AZ MNB LÁBA ALÓL

KLIKK TV / MÉLYVÍZ
Műsorvezető: NÉMETH PÉTER
2023.12.02.



A magyar monetáris politika már nem képes az inflációt oly mértékben és oly módon kezelni, mint ahogy a jegybankok azt világszerte teszik, normális esetben az MNB-nek van egy alapkamata, ehhez viszonyulnak a piaci kamatok, a kereskedelmi bankok kamatai, és ezen keresztül irányítja a jegybank a monetáris politikát – mondta a KlikkTV Mélyvíz című műsorában Róna Péter közgazdász, az Oxford Egyetem professzora arról, hogy bejelentette a kormány, hogy meghosszabbítja a kamatstopot.

„Ha a monetáris politika igazgatása alól kiveszünk, ezt, azt, amazt, tehát ez a monetáris politika nem vonatkozik bizonyos kölcsönökre, bizonyos kamatokra, akkor az eszköztára csorbul és az infláció visszaszorításának feladatát nem tudja ellátni. A kamatstopokkal a kormány kihúzta a szőnyeget az MNB lába alól és meghiúsította az jegybank eszköztárát.”

Hozzátette, megérti Matolcsy idegességét és felháborodását, ott van a felelősség rajta, hogy csináljon valamit az inflációval. Érvénytelen, kontraproduktív eszköz a kamatstop, pedig maga az Alaptörvény is azt mondja, hogy a kamatpolitika a Magyar Nemzeti Bank kizárólagos feladata, a fiskális politika, az adópolitika pedig a kormány, a Pénzügyminisztérium kizárólagos feladata.

ELTORZULT A MAGYAR OKTATÁSI RENDSZER, A HÁTTÉRBEN AZ EGYHÁZI TÉRNYERÉS ÉS AZ ÁLLAMI FORRÁSOK APADÁSA ÁLL

NÉPSZAVA
Szerző: F. SZABÓ KATA
2023.12.02.


Az OECD-országok között kiugróan nagy itthon a magántőke aránya az ágazatban, de ez csak a látszat...


Kezdő tanári fizetések, az oktatásra fordított kiadások – két mutató, amelyben utolsó helyen áll Magyarország az OECD legfrissebb, szeptember közepén megjelent oktatási jelentésében. Ez a két adat is rendkívül árulkodó, de tovább árnyalódik a kép, ha hozzátesszük, hogy nálunk az egyik legmagasabb a magánforrások aránya az oktatáson belül.

Az OECD országok többségében a kötelező alap- és középfokú oktatás nagy részét állami forrásokból finanszírozzák, leginkább az óvodai és a felsőoktatási szinteken lép be a magántőke, ami túlnyomórészt közvetlenül a háztartásoktól származik tandíj formájában (kisebb részt vállalati és non-profit szervezetek által nyújtott támogatásból), ez viszont mindenhol aggodalomra ad okot az oktatáshoz való hozzáférés egyenlőségével kapcsolatban – állapítja meg a jelentés.

Magyarországon a teljes oktatásban, vagyis az alapfokútól a felsőoktatásig a magánforrások aránya 2020-ban több mint 17 százalék, ami ugyan nagyjából megfelel az OECD átlagnak, ám az uniós országok átlagánál (10 százalék) jóval nagyobb. Ezzel többek között Chilével és Törökországgal vagyunk egy ligában.

– Bár ez a szám nem tűnik elsőre feltétlenül magasnak, a tendenciát érdemes figyelni, vagyis, hogy nálunk nőtt a legnagyobb mértékben ez a mutató.

És ez nem annak köszönhető, hogy hirtelen hatékonyan kezdték becsatornázni a magánforrásokat az oktatásba, hanem az állam látványos kivonulását mutatja, ami súlyos következményekkel jár

– mondja Lannert Judit oktatáskutató.

Míg az OECD országokban átlagosan az összes állami kiadás 10 százalékát költik oktatásra, nálunk ez csupán 6 százalék. A jelentés megállapítja, hogy az országok nagy részében növekedtek az állami a kiadások, nem utolsósorban a világjárvány idején a legtöbb helyen bevezetett távoktatás miatt. A plusz forrásokat jórészt az online oktatásra való átálláshoz szükséges tanári továbbképzésekre, eszközvásárlásra, online tanulási platformokra költötték azért, hogy minél gördülékenyebb kegyen az átállás, és ne szakadhassanak le még inkább a hátrányos helyzetű gyerekek a többiekhez képest. Ezzel szemben nálunk 2020-ban még csökkent is az oktatásra fordított állami források aránya az előző évhez képest.

A magántőke-arány növekedésének egyik legfőbb oka az egyházak egyre látványosabb térnyerése az oktatásban, ebben a statisztikában ugyanis az egyházi források is magánforrásnak minősülnek, holott a felekezeti fenntartók is gyakorlatilag teljes mértékben állami pénzből finanszírozzák az iskoláikat. Emellett az alapítványi- és magániskolák száma is kétségtelenül növekszik, de közel sem olyan ütemben, mint az egyháziaké.

Radikálisan növekszik az egyházi oktatási intézményekbe járó gyerekek száma: a közoktatásban összességében a tanulók körülbelül 15 százaléka, de a gimnazisták között már minden negyedik valamilyen felekezet által fenntartott intézménybe jár

– mondja Polónyi István oktatáskutató, kiemelve: az egyházi intézmények jóval több állami forrásból gazdálkodhatnak, mint a többi iskola.

„Ez a folyamat a társadalom törzsiesedéséhez vezet. Jelenleg az alapján, hogy milyen iskolába jár, elég nagy pontossággal le tudjuk írni egy gyerek és a családja társadalmi- anyagi helyzetét” – mondja Lannert Judit, aki úgy gondolja, az egyházi intézmények között még erősebb a szegregáció, mint az állami iskolákban. Vannak olyan intézményeik, ahol kifejezetten hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak, máshol a tehetséggondozás van a fókuszban.

– Ma a magyar elit jellemzően alapítványi iskolába járatja a gyerekeit, a felső középosztály pedig az egyházi iskolákba. Az alsó rétegeknek, akik nem tudnak erre pénzt szánni, marad az állami iskola. Gyakorlatilag teljesen szegmentálódott a magyar közoktatás. Az alacsony színvonalú állami közoktatással szemben kialakult egy valamivel jobb egyházi oktatás, és ez hosszú távon újratermeli a társadalmi különbségeket – teszi hozzá Polónyi István. Úgy gondolja, teljesen nyilvánvaló, hogy nem a vallásosság miatt választják sokan ezeket az iskolákat, hiszen a legutóbbi népszámlálás adataiból is kiderült, egyre kevesebben vallják magukat hívőnek. Vagyis egészen biztosan az állami közoktatás alacsony színvonala miatt menekítik a gyerekeket inkább az egyházi iskolákba. Az másodlagos szempont a szülők számára, hogy ezekben az intézményekben evangelizálják-e a gyerekeket, a kettős nevelésről már sokaknak van tapasztalata Magyarországon az állampárti időkből – ha otthon más szellemben nevelkedik a gyerek, úgysem lehet hatékony a „térítés”...

RÁCZ ANDRÁS: AZ UKRÁN ELLENTÁMADÁS KUDARCA A HÁBORÚ ELHÚZÓDÁSÁT JELENTI

444.HU
Szerző: RÁCZ ANDRÁS
2023.12.02.


- Az orosz–ukrán háborúban a felek haditechnikai értelemben elérték a patthelyzetet.

- Ezt írta egészen pontosan az ukrán főparancsnok, Valerij Zaluzsnij tábornok.

- Ukrajna valóban gyors, mélységi áttörésre készült, ennek megfelelően tervezte meg és indította el az ellentámadást.

- Ha sikerült volna az ellentámadás, Moszkvát tárgyalóasztalhoz lehetett volna kényszeríteni.

- Így viszont a frontok várhatóan megmerevednek a következő hónapokra, a háború biztosan el fog húzódni.

Az előző cikkben (Oszlik a háború köde az ukrán ellentámadás körül) ígérteknek megfelelően érdemes áttekinteni, hogy Valerij Zaluzsnij tábornok írásai mit árulnak el az ukrán haderő állapotáról és arról, hogy az ukrán főparancsnok szerint min kellene változtatnia Ukrajnának ahhoz, hogy sikerrel vívhassa meg a háborút.

Emlékezhetünk, hogy november elején Zaluzsnij három írást is publikált néhány napon belül a The Economist hasábjain (ez volt az első, ez a második, ez a harmadik), melyekben egyrészt a háború állásáról értekezett, másrészt arról árult el igen fontos részleteket, hogy az ukrán haderőnek milyen területeken volna létfontosságú jelentős javulást elérnie...

SZÁZEZER MAGYAR NEM DOLGOZIK, CSAK A BEFEKTETÉSEIVEL KERES PÉNZT

TELEX
Szerző: WEILER VILMOS
2023.12.02.


- Körülbelül százezren vannak ma Magyarországon, akiknek munka után nincs, de befektetések után van bevétele.

- A magyarok kb. 7 százalékának van tőkejövedelme, aminek kilenctized része a leggazdagabb tíz százalék kezében köt ki.

- A férfiak valamiért jóval többet keresnek a befektetéseken, mint a nők, de ennek az okai még nem világosak.


A felső egy százalék rendelkezik a magyar tőkejövedelem több mint 70 százalékával, miközben a lakosság alsó fele alig keres valamennyi pénzt a befektetésekből – derül ki Krekó Judit és Tóth G. Csaba egy friss tanulmányából. Elemzésük szerint az egykulcsos adórendszer tíz évvel ezelőtti bevezetése nagyot dobott a jövedelmi egyenlőtlenségeken, ezzel párhuzamosan 2007 és 2015 között megnőtt a legfelső egy százalék részesedése a tőkejövedelmekből.

Munkajövedelem: az a pénz, amit valamilyen munka után kapunk, általában a fizetésünk.

Tőkejövedelem:
az a pénz, amit a befektetéseink után kapunk, ilyenek lehetnek az osztalékok, lakáskiadásból származó bevételek, banki kamatok.

Megjelent a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Munkaerőpiaci Tükör című, kétévente kiadott tanulmánykötetének friss száma. A kötet a társadalmi egyenlőtlenség különböző dimenzióit mutatja be, tanulmányai között van Krekó és Tóth A személyi tőkejövedelmek jellemzői és a jövedelemeloszlásban betöltött szerepük 2007 és 2021 között című munkája, amelyet ebben a cikkben röviden összefoglalunk.

A tanulmány a NAV-hoz eljutott adóbevallások adatait elemzi ki, és a 2007-es, 2015-ös, 2019-es és 2021-es állapotot hasonlítja össze. Kiemelik, hogy az adatok két szempontból is torzíthatnak:egyrészt, mert az adóbevallások nem mindig mutatják tökéletesen a valódi jövedelmeket,
másrészt mert a jövedelmek itt egyénekhez vannak sorolva, a valóságban viszont azok az egyéntől általában szétáramlanak a családhoz, háztartáshoz.

A NAV adatai szerint a vizsgált 16 évben nőtt a leadott adóbevallások száma, de ennél jóval nagyobb mértékben nőtt a munka- és tőkejövedelemmel rendelkezők száma is...

A FIDESZ AZT JAVÍTOTTA MEG, AMI SOSEM ROMLOTT EL - LAKNER & CEGLÉDI 72.

LAKNER & CEGLÉDI
Szerző: ATV MAGYARORSZÁG
2023.12.02.



Pár napja a Mi Hazánk Mozgalom beterjesztette az önkormányzati és országgyűlési választási szabályok módosítását. Az egyik javaslattal már a jövő júniusi önkormányzati választásra visszaállítanák a listás választási rendszert Budapesten. Ennek apropóján Lakner és Ceglédi megvitatta az arányos választási rendszer előnyeit és hátrányait. Melyik pártoknak kedvezhet ez? A választók vagy a pártok döntsenek a közgyűlés összetételéről? De az is kiderül az adásból, hogy melyikük tartja elképzelhetőnek, hogy míg Karácsony Gergelyt a villamos, addig Lázár Jánost a MÁV ütheti el. 

Szerkesztő: Toró Nikolett

Lakner Zoltán és Ceglédi Zoltán új közös estjükben a rendszerváltástól napjainkig veszik sorra a magyarok választásait, sorsunk útelágazódásait, tüntetéseket és kitüntetéseket; terépcsecsőtől a kekváig minden állomást arról, hogy miként jutottunk idáig, merre kéne tovahaladni és addig mit lehet kinevetni. Csúfolódás, pátosz, személyes történetek VOR-zakók és szilikon karkötők társaságában, egy szórakoztató közéleti páros esten.

LENGYEL LÁSZLÓ: VÁLSÁGBAN

NÉPSZAVA
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2023.12.02.


A magyar politikát, gazdaságot és társadalmat három összefüggő válság sújtja: egy hosszútávú rendszerválság; egy középtávú szerkezeti válság és egy rövidtávú konjunkturális, kormányzati válság. Minderről részletesen a Belvárosi Szabadegyetemen november 13-án tartott előadásomban beszéltem.


A hosszú távú rendszerválság fő okai közé tartozik, hogy a kelet-közép-európai típusú, 1867 és 1990 között állam- és egypárt, vagy kvázi-egypárt által vezérelt politika, amelyben küzdelem folyt a társadalom és a gazdaság, mi több, az egyén és a közösség autonómiájáért – 1956-ban politikai forradalommal, majd a 60-as évek közepétől gazdasági és életforma-reformokkal, 1990 és 2010 között intézményes rendszerváltással –, 2010-től visszatért egy ellenforradalmi és ellen-reformer, abszolutista állami- és egypártrendszerre, a társadalom – egyén és közösség – államosításához, a fél-demokrácia és fél-jogállam, az éppen kifejlődő piaci és versenygazdaság leépítéséhez. A magyar társadalom autonómiatörekvéseit mindig idegen hatalmak törték le, most először fordul elő, hogy a magyar szabadságtörekvéseknek magyar önkényuralom vetett véget. A társadalom és az európai források elrablására teremtett, egypólusú, központosított, önérdekű, személyes önkényuralom (personal autocracy) felélte gazdasági és társadalmi tartalékait, a rendszer egészében nem bizonyult versenyképesnek és hatékonynak: válságba jutott. Bebizonyosodott, hogy az abszolutizmus – a nemzetállami szuverenizmus, a nacionalista populizmus, az intézményes vagy a személyes autokrácia –, legyen az orosz, török vagy magyar, nem hatékonyabb, versenyképesebb, biztonságosabb, sőt, nem erősebb, mint a nyugati liberális demokráciák rendszerei. Ezeknek a rendszereknek nincs érvényes válasza a felvetődő világméretű kérdésekre, így a klímaváltozásra, a világjárványra, a gazdasági válságra, a társadalmi egyenlőtlenségre, a geopolitikai biztonságra, a technológiai forradalomra. Olyan rendszer, amelynek nincs javító programja: nem a jövő és a holnap, hanem a múlt és a tegnap rendszere. Ancien régime.

A rendszerválság másik meghatározó oka, hogy az Orbán-rendszer a Keletet választotta szövetségesül a Nyugat, a „magyar külön-utat”, az „utolérni és elhagyni”, a „keleti szél” politikáját az európai felzárkózás, beilleszkedés helyett.

Járadékleső és zsaroló vétópolitikát választott a nyugati intézményeken, az Európai Unión és a NATO-n belül. Ez szakítást jelent a magyar társadalom és kiművelt elitjének vágyával, amely Szent István óta a nyugati világhoz való tartozást tekintette történelmi céljának és feladatának. Ez az országvesztő politika a tízes évek végéig nem ütközött a lágy és megengedő európai és amerikai politikákkal, ám a válságok, a háborús helyzet idején, a magyar vétópolitika az európai reformok, az egységes fellépés akadályává vált. Az orosz és részben a kínai politika kiszolgálása a magyar kormányt és ezáltal Magyarországot Európa peremére szorította. Miként a rossz oldal választása a két világháború idején, a keleti út választása öngyilkos politikát jelent.

A középtávú szerkezeti/strukturális válság annak a következménye, hogy a személyes önkényuralom egy torz társadalmi és gazdasági szerkezetet hozott létre. A hatalom túlközpontosításával, akarati és erőkormányzással az Orbán-rendszer hosszabb távra próbál egy olyan társadalomszerkezetet teremteni, ahol a hatalom jelöli ki, állami eszközökkel gazdagítja saját embereiből a felső tízezres újgazdag kasztot, államfüggővé teszi a tulajdonos középosztályt, és állami ellenőrzés alatt tartva zárja el a szegény népcsoportokat. A rendszer első szakaszában, 2010-14 között kialakított megállapodást a központi hatalom és a helyi elitek között, nevezetesen: ti szabadon lophattok és hatalmaskodhattok lent, ha leadóztatok a haszonból fenn, felváltotta a személyes önkényuralom és körének korlátlan terjeszkedése – a helyi hatalmakat megfosztják önállóságuktól, és csak annyi jut nekik, amennyit a központi hatalom jutalmazó és büntető rendszere ad. Miközben Csehország, Szlovénia és Lengyelország a szélesedő középosztály és a kisebb szegénység irányába halad, Magyarország a nagyobb társadalmi egyenlőtlenség felé. A rendszer egyértelműen a modernizációs és posztmodern társadalomszerkezettel szemben alakítja szabályait és intézményeit, amikor a dinamikus és önálló társadalmi rétegekkel, a nagyvárosi képzett csoportokkal szemben a stagnáló vagy lemaradó, idősebb és képzetlenebb, falusi és kisvárosi rétegekre támaszkodik.

Az eltorzult gazdasági szerkezet egyenesen következik abból, hogy az exportvezérelt versengő nagyvállalatok helyébe nemzeti oligarchikus, versenyképtelen és csak zsákmányszerzésre alkalmas vállalatokat és bankokat teremtettek.

Az Orbán-Mészáros-Tiborcz Művek csak addig állnak, amíg az Orbán-állam áll.

Ám szinte behozhatatlan hátrányba hozta Magyarországot, hogy a konjunkturális évtizedben, amikor még rendelkezésre állt képzett munkaerő és megvolt a lehetőség az oktatási és képzési rendszer reformjára, amikor bőven volt fejlesztési forrás és összekapcsolódási lehetőség a magánpiacon, ugyanakkor hatalmas európai forrás áramlott az országba, a kormány ezt nem digitalizálásra, zöldítésre, kutatás-fejlesztésre, egészségügyre, oktatásra, szociális felzárkóztatásra használta, hanem részben saját javára, részben olyan beruházásokra, amelyek nem növelték a fogyasztást. Nem használta ki a kedvező időszakot arra, hogy reformokat hajtson végre. Az időnek és a forrásoknak ez az elvesztegetése több, mint bűn – hiba.

Az erőltetett növekedés, a választási költségvetés és a nemzetközi konjunktúra romlása együttesen vezetett 2021-től a rövidtávú válságba, az inflációs, lassuló növekedésű gazdaságba. A túlélés, a választások megnyerése érdekében az Orbán-rendszer egyszerre folytatott „választóvásárlást”, és helyezkedett az orosz „békeharc” vonalra, amivel tovább menetelt a fenntarthatatlan gazdasági növekedés és az európai-amerikai politikával történő összeütközés felé. Amikor 2022 augusztusában, az energiaválság közepén az Orbán-kormány történelmi választás elé került – a Nyugatot, az EU-t, a NATO-t, az IMF-et választja, vagy a Keletet, Oroszországot és Kínát –, Orbán a magyar társadalom, saját politikai oldala feje fölött a Keletet választotta. E döntés Magyarországot a szakadékba viszi. Ettől kezdve, rendeleti úton folytatott, kapkodó, napi válságkormányzás működik, a rendszer és vezetője kormányképessége végleg elveszett. A politikai rendszer miatt elveszített európai források máshonnan pótolhatatlanok...

KORÓZS LAJOS: AZ NEM LEHET CÉL, HOGY NYUGDÍJASOK ÉLJENEK NYOMORULTUL KEVÉS PÉNZBŐL

HÍRKLIKK
Szerző: HÍRKLIKK
2023.12.01.



A Rendszerváltást című MSZP-program idősekre vonatkozó fejezetét mutatta be pénteki sajtótájékoztatóján Korózs Lajos. Az MSZP alelnöke szerint olyan szociáldemokrata dokumentumról van szó, amivel a pártja valódi alternatívát kínál a Fidesz kormányzásával szemben.


Az MSZP alelnöke emlékeztetett: 2010 után a Fidesz beavatkozott a nyugdíjrendszerbe, sok ellátási formát megszüntettek, például az előrehozott öregségi nyugdíjat, a rokkantsági nyugdíjat és a szolgálati nyugdíjat. Ezek sok nyugdíjast és nyugdíj előtti embert hátrányosan érintettek. „Bemerevítették a rendszert, a múlt év óta gyakorlatilag csak nyugdíjkorhatáron lehet nyugdíjba menni” – foglalta össze a szocialista politikus, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy az intézkedésekkel gyakorlatilag ellehetetlenítették a rokkantakat is, ez a csoport kikerült a társadalombiztosításból. A nyugdíjrendszer szélsőségeiről elmondta, hogy hetvenszeres a különbség a legalacsonyabb és a legmagasabb nyugdíjjal rendelkezők között.

„Apropó, társadalombiztosítás: hivatalosan Magyarországon az Alaptörvény szerint ez nincs” – mondta Korózs Lajos. Hozzátette, hogy a társadalombiztostás biztosítás-jellege is megszűnt, hiszen a járulékok nagy részét is adó formájában kell megfizetni. „Nekünk, szociáldemokratáknak ez kutyakötelességünk: ha mi kormányzunk, akkor megint lesz Magyarországon társadalombiztosítás” – hangsúlyozta. Evidenciaként említette, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi és döntési önállóságát is meg kell teremteni.

„Beszéljünk világosan: az nem lehet cél, hogy nyugdíjasok éljenek nyomorultul kevés pénzből, százezrével”

– mondta el a jelenlegi nyugdíjrendszerrel kapcsolatban. „Mi azt mondjuk, szocialisták, hogy a mindenkori nettó minimálbér 70 százalékával rendelkeznie kell annak, aki megszerezte a szükséges szolgálati időt, és elmegy nyugdíjba” – szögezte le az MSZP alelnöke. Differenciált nyugdíjemelést ígért. „Az inflációkövető nyugdíjemelés az évszázad átverése: gyakorlatilag befagyasztja a nyugdíjakat, azon a szinten, mint amikor elment valaki nyugdíjba” – hívta fel a figyelmet. Korózs Lajos szerint így jottányit sem lép előre senki, viszont a szocialisták szerint 400 eurónál kevesebb nyugdíja senkinek nem lehet, ilyen esetekben nyugdíjfelzárkóztatási programmal vagy a szociális ellátórendszer segítségével kell megoldani, hogy a megélhetési minimumot megkapja mindenki. Az MSZP-s politikus azt kérdezte, miért ne lehetne öt éven keresztül azonos mértékben emelni a nyugdíjakat, ezzel az igazságosságot és az alacsony nyugdíjakat növelni.

Amellett is hitet tett, hogy a nyugdíjszámítás térjen vissza a vegyes vagy svájci indexáláshoz, ami azt jelenti, hogy minden nyugdíjas megkapja az inflációval megemelt összegű nyugdíjat, de a gazdaság teljesítménye alapján mindenki azonos összeget is kap ezen felül. Korózs Lajos szerint ezzel az alacsony nyugdíjú embereken segítene a rendszer, akárcsak az azonos összegű 13. havi nyugdíjjal...


A MINISZTER EGYSZERŰEN NINCS TISZTÁBAN AZ EGYETEM INTÉZMÉNYÉVEL, ANNAK OPTIMÁLIS MŰKÖDÉSÉVEL, A TUDÁS ÁTADÁSÁNAK MIKÉNTJÉVEL ÉS HOGYANJÁVAL...

FACEBOOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.12.01.


A hülyeségnek, a korlátolt nyárspolgári habitusnak és a jellegzetes parvenü okoskodásnak a csimborasszója Csák János alábbi kijelentése: „A kultúrában van szükség a legnagyobb kultúraváltásra. A művészeti életben óriási személyiségek vannak: a kultúránál nincs individualistább terület. Az egyetemeken, a professzorok között, de még az üzleti világban sem lehet individuumként sokáig húzni, itt viszont nagy művészek, nagy megmondóemberek részéről hol megalapozott, hol megalapozatlan érzékenységgel, hiúsággal, narcisztikussággal és exhibicionizmussal is találkozik az ember.”

Pedig ami az egyetemet illeti, meg az egyetemet követő éveimet, évtizedeimet, speciel én a legeslegtöbbet az abszolút individualista, abszolút autonóm és abszolút önálló személyiséggel megáldott „buldózerektől” kaptam (elnézést a kifejezésért, de aki valaha is járt egyetemre, szemben mondjuk Csák Jánossal, az pontosan érti, mire és kikre gondolok), Komoróczy Gézától Fodor Gézáig, Hahn Istvántól Harmatta Jánosig, Heller Ágnestől Vajda Misuig, Vidrányi Katalintól Ludassy Máriáig, Altrichter Ferenctől Szabó Miklósig és még sorolhatnám, fölemlegetve köztük a nagy külföldi neveket és mestereket is. Csák János egyszerűen nincs tisztában az egyetem intézményével, annak optimális működésével, a tudás átadásának mikéntjével és hogyanjával, de értelmetlen szavai újra megerősítenek abban a tudatban, hogy el lehet végezni egy egyetemet úgy, hogy egyetlen maradandó nyoma mindössze az a papír, amit diplomának szokás nevezni, ám aminek nem az elnevezés adja meg az értékét, hanem valami egészen más.

Ami pedig a sok hiú, narcisztikus, exhibicionista művészt illeti, valóban szükség van egy mielőbbi kultúraváltásra, nehogy bővítetten újratermelődjenek a Mozartok és a Petőfik, a Csokonaik és a Caravaggiók, a Verlainek és a Baudelaire-ek, a Kosztolányik és a Byronok, a Michelangelók és a Goyák, a Muszorgszkijok és a Van Gogh-ok, a Csáth Gézák és az Adyk, a Joyce-ok és a Krúdyk, a József Attilák és a Hrabalok, a Glenn Gouldok és a Toulouse-Lautrecek, a Gesualdók és a Gauguinek, a Rimbaud-k és a Borrominik, a Dalik és a Hemingway-ek, a Weöres Sándorok és a Coleridge-ek, a Csajkovszijok és az Oscar Wilde-ok, az Alfred Jarryk és a Ionescók, a Dosztojevszkijek és a Bergmanok, a Peter Brookok és a Latinovits-ok.

KLUBRÁDIÓ/ÉLŐBEN A VÁROSBÓL 2.0 - AUTÓTÓL A ZEBRÁIG

ÉLŐBEN A VÁROSBÓL 2.0 / KLUBRÁDIÓ
Műsorvezető: PERTŐ ATTILA (kreszprofesszor)
2023.11.29.


Az Élőben a városból vendége 
Vörös László, baleseti helyszínelő. Beszéltünk arról, mi a teendő, ha balesethez érkezünk, és mi akkor, ha mi szenvedtünk el ilyen eseményt. Megtudtuk azt is, hogy készíthetünk-e felvételt, és a későbbi jogi eljárásban felhasználhatjuk-e ezeket. Mivel László egyúttal elkötelezett baleset-megelőzési szakember, szó volt arról is, mit tehetünk azért, hogy járművet vezetve valóban a legnagyobb biztonságban érezhessük magunkat.

ITT HALLGATHATÓ MEG

A MŰSOR KORÁBBI ADÁSAI

+

KRESZ TV 

KRESZ KLUB

DR. HERPY FOGADÓÓRA 

DR. HERPY RENDEL




MATEKING - MATEK EGYSZERŰEN AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁTÓL AZ EGYETEMIG

MATEKING
Szerkesztő: MOSÓCZI ANDRÁS
2019-2023.


Próbáld ki milyen érzés akár 10 perc alatt megérteni azt, amivel sokszor az egész matekórán át szenvedtek


Őrülten érthető: Te is vizuális típus vagy? Mi is. Olyan erős magyarázatokat használunk, hogy szinte 10 perc alatt megérted őket. Pedig matek.

Szuper gyors: Rövid és pörgős epizódokat használunk, hogy lendületesen tudj haladni az anyaggal. 
Imádni fogod, hogy pár perc alatt milyen sikereket tudsz elérni…

Nagyon laza: Vigyázz, ha egyszer elkezded, nem fogod tudni abbahagyni. A legnagyobb titok nálunk a humor, ez adja a lendületet, hogy mindig legyen kedved gyakorolni, és folytatni a tanulást.

Csak ránézel, és BUMM.

Többé nem lehet gond a matek.

A mateking döbbenetes hatékonyságát az adja, hogy az irányítást teljesen a Te kezedbe adtuk. Az epizódok minden képkockája egy-egy gondolati egység, és pontosan abban a tempóban tudsz haladni, ahogy ezeket a picike gondolati egységeket megérted. Így éppen akkor léphetsz tovább rajtuk, amikor minden világossá vált. Varázslatos, nem?

KLUBRÁDIÓ /FOLYT.KÖV. - VOLT EGYSZER EGY NÉPSZABADSÁG:

FOLYT. KÖV. 
- VOLT EGYSZER EGY NÉPSZABADSÁG
Műsorvezetők: KELEN KÁROLY, RAB LÁSZLÓ
2023.11.30.


A műsor a majd' hatvan évet megélt Népszabadság szellemiségében, nem csak az örökké évődő, civódó öregfiúkkal, de fiatal szózsonglőrökkel, asztaltáncoltató politikusokkal, önjelölt tűznyelőkkel, és mindazokkal, akik vállalják a vízhordást a száraz pusztaságban.


A műsor vendége: MOSÓCZI ANDRÁS, a mateking.hu alapítója és oktatási vezetője. Előadásaiban és oktatóanyagaiban laza, mégis precíz stílusban mutatja be a matematika világát. Közel 25 éve foglalkozik oktatással, tanított a BME-n, az ELTE-n és a BGE-n is. A megszerzett tapasztalatokat és tudást 2010-től használja e-learning platformok fejlesztésére, melyek közül a legsikeresebb a kétszázezer felhasználóval rendelkező mateking.hu.

Mosóczi András: A gondolkodás forradalma - Hogyan alakítja a matematika a világot?
c. könyv szerzője.

Lehet-e még hely a végtelen szállodában, ha minden szoba foglalt? Hogyan viselkednek a skizofrén nullák? Mi történt Steve Jobs garázsában? Miféle egyenletek működtetik a világot? Mi a különbség a Notre Dame és egy nanoűrhajó között? Van-e közös vonás Newton fluxióelméletében és a Mona Lisában? Nem kell matematikusnak lennünk ahhoz, hogy mindezeket megértsük.

A matematika olyan absztrakt fogalmakkal kapcsolatban mond ki örök érvényű igazságokat, amelyek nélkül sosem tudtunk volna választ találni számos gyakorlati kérdésre. Hogyan mérhetnénk precízen az időt, miképpen építhetnénk biztonságos függőhidat, hogyan juthatnánk el a Holdra? Amikor már nem kellett más, csak papír, ceruza és persze sok számítás, hogy kiderüljön, valóban működnek-e az elképzeléseink, hirtelen képessé váltunk megjósolni a jövőt. A könnyed, világos stílusban megírt könyv érdekes paradoxonokon, fontos tudományos felfedezéseken és izgalmas problémákon keresztül világítja meg: az emberiség története szétválaszthatatlanul összefonódik a matematikával.

A könyvhöz kapcsolódó podcastok:

Hogyan alakítja a matematika a világot? (Trend FM, 2020-11-04 17:18:25)



G7/PODCAST: MINDEN ÉLŐLÉNYBEN OTT KETYEG EGY BELSŐ ÓRA, DE MI A SAJÁTUNKAT EGY ÉVSZÁZADA ELÁLLÍTOTTUK

G7.HU / PODCAST
Szerző: NAGY ZSOLT
2023.12.02.


2017-ben Nobel-díjat ért egy kutatás, mely az ecetmuslicák cirkadián ritmusát tanulmányozta. Elsőre talán viccesen hangzik, de a felfedezések jócskán túlmutattak a kísérleti alanyokon. “Kiderült, hogy minden földi élőlényben ott ketyegnek a belső órák, és diktálnak egy tulajdonképpen csillagászati ritmust genetikailag is.


Az is kiderült, hogy ha eltolódás van a külső ritmus és a belső ritmus között, az mindenféle betegségekhez vezethet. Egyre több nagy, népegészségügyi jelentőségű betegségről derült ki, hogy bizony kapcsolatban áll ezzel a belső órával és ennek a belső órának a megzavarodásával. Az első jele ezeknek sokszor az, hogy az alvás megzavarodik.

Ilyen betegségek a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás, a depresszió, a szív-érrendszeri betegségek, tehát azok, amiktől a legtöbb ember szenved a XXI. században. Ezért adtak érte Nobel-díjat” – mondta Purebl György pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója a G7 Mentés másként című podcastjában.

Egy évszázadnyi alvászavar

Az elektromos áram hétköznapi megjelenése előtti időben az emberek teljesen más ritmusban aludtak, mint ahogy napjainkban, sőt, a mai napig a civilizációtól elzárt törzseknél még tettenérhető ez a különbség. “Azt tudjuk, hogy a mai vadászó-gyűjtögető törzsek tagjai mennyit alszanak, akiknél nincs villany, és akik a környezettel teljes harmóniában élnek, mert nem tudnak mást tenni. Ők hat órát alszanak. Hat órát, nagyon keveset, viszont a belső biológiai ritmusuk teljesen összhangban van a külső környezet napi ritmusával. Ez a hat óra sem egyben történik, hanem alszanak délután is, meg éjszaka is. Ez változott később a kultúrával. A középkorban egészen a villanyvilágítás bevezetéséig az embereknek egy olyan alvásritmusa alakult ki, hogy bizonyos kultúrákban aludtak délután – ez volt a szieszta, ez másfél óra alvás volt – bizonyos kultúrákban már akkor sem.

Aztán az emberek lefeküdtek relatíve korán a sötétedéskor, vagy a sötétedés után egy-két órával aludtak, és fölébredtek az éjszaka közepén, akkor fönn voltak egy-két óráig, még akár meglátogatták a szomszédaikat, imádkoztak, vannak középkori könyvek, amik azt írják, hogy ekkor kell szexelni egy keresztény embernek. Tehát voltak feladatok vagy tevékenységek, amik erre az időszakra voltak szignálva, túl sok dolgot nem lehetett csinálni, mert nagyon gyenge volt a világítás abban az időszakban, majd aztán visszafeküdtek és aludtak még egyet. Ezt úgy hívjuk, hogy bifázisos alvás, tehát éjszaka első felében alszom, aztán fenn vagyok, és aztán az éjszaka második felében megint alszom. Ez egészen a XIX. századig ment így, egészen addig, amíg fel nem találták az első olyan módszert, amivel tényleg hatékonyan lehet éjszaka világítani, és ez az elektromosság volt.

Előtte is volt petróleumlámpa, meg fáklya, de váltott műszakban gyárcsarnokokat üzemeltetni csak azóta lehet, amióta elektromosság van. Ez nagyon megváltoztatta az emberek életét, mivel az ember egy szorgalmas lény, vannak az életben céljai, meg szeretné élvezni is az életet, örült, hogy tudott hatékonyan világítani, és fönnmaradt. Elvégzetlen feladatait ekkor fejezte be, ami itt jön a mi életünk, amit mi élünk ma is. Sötétedés után még sokáig fenn vagyunk. És az történt, hogy az éjszaka közepén lévő ébrenlét, ami a két éjszakai alvás között volt, az az első éjszakai alvás előttre került, és a két éjszakai alvás összetolódott. Ez az összetolódott éjszakai alvás, illetve az ember alvásigénye ma a nem természeti kultúrákban hét és nyolc óra között van, hét, hét és fél, nyolc óra, Európában hét és fél az átlag, de ez egy nagy átlag, ettől azért vannak eltérések.

Egy rossz éjszaka nem számít

Purebl György szerint egy rossz éjszakája bárkinek lehet, sőt, az európai lakosság nagyrésze élete során általában egy hónapnyi rossz alvással találkozik. Ezeknek nincs különösebb hatása az egészségre, ilyenkor a másnapot kell kibírni, és nem kompenzálni hamarabb lefekvéssel, a mozgás esetleges kihagyásával, mert az tovább rontja a helyzetet. “De ha már azt figyelem meg, hogy egy hónapban sokszor alszom rosszul, sőt, ha esetleg már többször alszom rosszul, mint jól, akkor mindenképpen kérjek orvosi segítséget. Elsőként forduljak a háziorvosomhoz, mert ez egy jele annak, hogy valami nem oké az életemben. Ez két dolog lehet: az egyik az életmódom, a másik, hogy elkezdődött egy olyan betegség, aminek az első jele az alvás megzavarodása.

- Az adásban elhangzik még: Mi az összefüggés a társas kapcsolatokra szánt idő és az alvás között?

- Milyen hatással van a szellemi/mentális egészségre a kialvatlanság

- Van-e különbség egészségtani szempontból egy sima és egy altató segítségével indukált alvásnak?

ÖRDÖG A FALON

SZABADSÁG KLUB
Szerző: SOMFAI PÉTER
2023.12.01.


A fideszes kormány az első napjától tucatjával követett el olyan "csínyeket", amelyekről korábban azt gondoltuk, közülük egy is elég lett volna ahhoz, hogy megbukjanak.


A napokban látott napvilágot egy nemzetközi felmérés, ami szerint, mi magyarok a világ egyik legbizalmatlanabb népsége vagyunk. Fenntartással fogadjuk, ha mondanak valamit a politikusok, a képviselők, vagy a reklámszakma emberei. Különösen, ha a pénzünkről, az összekuporgatott vagyonkánkról van szó. Elég egy félreérthető nyilatkozat, és máris beindulnak a vészreflexek.

Nagyapám kocsigyártó kovács volt. A ’nyockerben’ lévő Kőris utcai műhelye az első világháború idején virágzott, harci szekereket szállított a seregnek. Aztán beütött a húszas évek végén a nagy krach, és egyik napról a másikra mindenük odalett. A műhely, a ház. Az utolsó pénzbeli megtakarításokat végül az 1931-es bankcsőd vitte el. Apám csak egyszer mesélt erről, amikor kiderült, hogy a háború utáni jegyzett békekötvényei a kifizetés napjára már annyit sem értek, mint a papír, amire nyomtatták. „Soha többet ilyesmit!” – óvott dühösen.

Időről időre nagyon sok magyar család élt már meg hasonlót, persze elhalványodnak az emlékek, a következő generációk úgy gondolják, ilyen disznóság az ő életükben biztosan nem fog megismétlődni. Aztán mégis.

A fideszes kormány működése első napjától tucatjával követett el olyan „csínyeket”, amelyekről korábban azt gondoltuk, közülük egy is elég lett volna ahhoz, hogy belebukjanak. A Bajnai kormány konszolidált gazdaságot hagyott az útódaira, amit maga Orbán is elismert. Aztán két óvatlan „elefánt” belegyalogolt a porcelánok közé: Kósa Lajos, a Fidesz akkori ügyvezető alelnöke, június 4-én kiállt ország-világ elé azzal, hogy órákra vagyunk az államcsődtől. Másnap Szijjártó Péter, aki akkoriban még csak Orbán szóvivője és táskahordozója volt, rá is tett egy lapáttal. Az egyik londoni piaci elemző nem is értette az egészet. Azt mondta: „Évekbe telik a hitelesség megszerzése, de azt napok alatt le lehet rombolni. Saját maguknak okoztak kárt, amiből sok-sok hónapba telhet a felépülés.” 273 forintról az euró órák alatt olyan zuhanásba kezdett, hogy a Holdról is látszott, és a koppanástól a mai napig sem tért magához.

2010 novemberében elindult a magánnyugdíj-pénztárak államosítása is. A kormány 2011. január 12-én közölte: „Az állami rendszerbe való visszalépéssel semmilyen kár nem érhet senkit. Éppen ellenkezőleg, akinek vesztesége volt a kötelező magánnyugdíj-pénztárban, azt kompenzálja az állam, akinek esetleg hozama volt, az felvehető készpénzben, vagy önkéntes pénztárba utalható. Aki az állami nyugdíjrendszert választja, biztos lehet abban, hogy jogosult lesz állami nyugdíjra, egyéni számlája lesz, és nyugdíj-megtakarításához kapcsolódik hozzátartozói ellátás is.”

Már akkor sem gondolták komolyan, és máig sem történt ebben semmi.

Akiknek jelentősebb nyugdíjpénztári megtakarítása volt, az a háromezer milliárd forinttal ment a lecsóba. Illetve a tőzsdére, hogy a kormánynak legyen pénze visszavásárolni – csapnivaló feltételekkel - a külföldön lévő MOL részvényeket. A kormány a magyar emberek tizennégy évnyi megtakarításait egyetlen tollvonással a „magáévá” tette.

Tizenkét évvel később új szelek kezdtek fújdogálni a Pénzügyminisztérium meg az MNB felöl. Az országnak 2022-táján hitelekre lett szüksége. Beütött a világjárvány krachja, a gazdasági élet befagyott, valaki kitalálta, hogy ne kullogjunk vissza a 2010-ben kiebrudalt Világbankhoz, csalogassuk elő a magyar emberek párnacihájából, bankbetéteiből a sok ezermilliárdnyi megtakarításukat. Jobbnál jobb reálkamat ajánlatokkal rukkolt elő az állam, és nem is csalódtak. Dőltek a milliárdok az Államadósság Kezelő Központhoz (ÁKK).

Idén, nyár végén azt is megtették, hogy a bankokat kötelezték, ők „tájékoztassák” a saját ügyfeleiket: rosszul járnak, ha nem veszik ki tőlük a befektetéseiket, mert az állam mindenkinél magasabb reálkamatokat fizet! Mire ezek a levelek megérkeztek a címzettekhez, a beígért csodakamatokról már szó sem volt.

Aztán a napokban újabb hír kezdett keringeni: az ÁKK – minden hátsó gondolat nélkül - kíváncsi a befektetői véleményére. Hogyan lehetne „még sikeresebbé tenni” ezt a népszerű megtakarítási formát? Mi lenne ha, mondjuk, megváltoznának a visszaváltás szabályai? Vagy megszűnnének a lejárattól független visszavásárlási lehetőségek, a mindenféle adótól mentes utalások?

Egyik napról a másikra eltűntek a kínálatból a 10 százalék feletti hozamok. Azt suttogják, hogy az államháztartás fizetési mérlege bajban van. A pénzügyi kormányzatnak valamit tennie kell, mert egy-másfél év múlva hihetetlenül megnőnek a lakosságnak járó kamatkifizetések. Lehet, hogy csak híresztelés, de a közeljövőben megint sok ezermilliárdra lesz szüksége a kormánynak a repülőtér visszavásárlásához.

Az einstandolást, a konfiskálás ördögét valakik megint felfestik a falra?