Moderátor: Consti
2023.01.02-
BUDAPEST 150 – Egy amerikai léptékben fejlődő metropolisz: Budapest mikrotörténete a nagyvárossá válástól a szovjet kivonulásig – 12 TÉTELBEN
1. Hogyan lett Pest-Budából metropolisz? A pesti nagy árvíztől a városegyesítésig
6. A kávé- és pálinkamérések világa, avagy a modern budapesti munkásosztály őstörténete
8. „Akár a vadvirág, ott akarok nyílni, ahová tartozom” avagy hogyan lett Budapest zsidók és keresztények városává?
„Megmondjam, hogy én mit akarok? Nem azt, hogy befogadjanak a hatalmasok vagy éppenséggel a Te elnyomottjaid. Nem akarok mást, csak büszke akarok lenni az anyanyelvemre, és az ablakon kinézve azt a tájat akarom látni, amelyet ismerek és szeretek. Akár a vadvirág, ott akarok nyílni, ahová tartozom.” Sors (Sonnenschein) Valéria In: A napfény íze. Rendezte: Szabó István
9. A bűnös nagyváros és a nagyvárosi bűnözés Budapesten
Évfordulós beszélgetéssorozatunk 10. részének tárgya a budapesti homoszexuálisok története lesz. A garantáltan foliamentes esemény legjobb ismereteink szerint az első alkalom, amikor a homoszexuálisokról, mint a főváros történetének szerves részét alkotó társadalmi csoportról esik szó. Az első probléma rögtön ebből adódik, miszerint lehet-e egyáltalán történelme egy olyan kisebbségnek, amelynek szexuális orientációját már magában is normaszegőnek tekintették évezredekig, nem beszélve arról, hogy az azonos neműek közötti szexuális aktusok pedig büntetőjogi szankciókat vontak maguk után. Az emiatt is látenciában tartott szexuális magatartások helyzete azonban radikálisan megváltozik a 19. században a nagyvárosok születése nyomán. A metropoliszok olyan városi teret hoznak létre, amelyben a melegek a korábbinál hatékonyabban tudnak megvalósítani egyszerre két dolgot: egyrészt elbújni potenciális üldözőik elől, másrészt az elbújás körülményei között is megtalálni a potenciális szerelmi és/vagy szexuális partnereket. Az előadás ebben az értelemben egyszerre érvel két dolog mellett: egyrészt amellett, hogy a nagyvárosok és a melegkultúra születése egymással szorosan összefüggő történeti folyamat volt, másrészt amellett, hogy az előbújás (coming out) korszakát az elbújásé előzte meg. Történetünket Berta József ellen, természet elleni fajtalanság vádjával 1867-ben indított budai büntetőeljárással kezdjük, amely a kutatás jelenlegi állása szerint az első ilyen ügy, amit ismerünk. Majd Guthi Soma századfordulós regényével, a Homosexuális szerelemmel folytatjuk vizsgálódásainkat, de figyelmünket kiterjesztjük a korszak egyéb fontos rendőrségi és sajtóforrásaira is, amelyek alapján képet alkothatunk a száz évvel ezelőtti, a homoszexualitással szemben toleráns, de a kifejezetten homofób álláspontokról egyaránt. Ezek után báró Révay Ferenc végrendeletének megtámadása során keletkezett polgári peres iratok segítségével arra a kérdésre keressük a választ, hogy miképpen befolyásolja egy hagyaték végrendeleti örökségének kérdését az örökhagyó és az örökös mássága az első világháború alatti években. A Tanácsköztársaság alatt működő Budapesti Forradalmi Törvényszék Kísérleti Kriminológiai Osztályának iratanyagában fennmaradt, Fekete Gyuláról szóló esettanulmány segítségével pedig kitekintést teszünk a homoszexuális prostitúció világába is. Tormay Cécile és gróf Zichy Raffaelné, szül. őrgróf Pallavicini Edina románca nyomán, amely egy válópernek és egy hozzá kapcsolódó rágalmazási pernek is elindítója volt, azt vesszük szemügyre, hogy miként gondolt egy előkelő ház paraszti sorból verbuválódott cselédsége és mások a leszboszi szerelemről az 1920-as években. Egy Kovács Imrével az 1970-es évek végén New York-ban készült interjú alapján azt a kérdést is megpróbáljuk új megvilágításba helyezni, hogy a Tormay-ügybe a MANSz vezetőinek védelme érdekében vélhetőleg beavatkozó, de legalábbis azt megkísérlő kormányzónak és a hatalmi elitnek milyen információk állhattak rendelkezésükre a fővárosi leszbikus és biszexuális körökről a második világháború idején. Körképünket pedig egy a Horthy korszakban született, és végül az 1950-es években nemet váltó sakkozólány történetének ismertetésével zárjuk majd.
1944 óta azonban a budapesti holokauszt tragédiájának is szimbolikus emlékhelye. Sorozatunk 11. epizódjában a zsidótörvények, a német megszállás és Budapest szovjet ostromának történetét tekintjük át. Figyelmünk középpontjában az üldözöttek élményei és tapasztalatai állnak, valamint az eseményeknek a budapesti keresztény és zsidó átlagemberek közötti kapcsolatrendszerére gyakorolt hatása. Külön hangsúlyt helyezünk a zsidó férfiak és keresztény nők közötti szerelem történetére, amely 1941 végétől fajgyalázásnak minősülő és büntetőjogi szankciókat maga után vonó cselekménynek minősült. Felidézzük a 2015-ben egy Kossuth téri lakásból előkerült fal mögötti iratok históriáját, és azoknak a csillagos házak kijelölésében játszott szerepét. Nyomon követjük a budapesti zsidóság kijelölt kényszerlakhelyekre költöztetését, a Zsidónegyedbeli nagygettó és az újlipótvárosi nemzetközi gettó kialakításának, működésének és felszabadításának történetét, de nem feledkezünk meg a budai tömeggyilkosságokról és az embermentők tevékenységéről sem.
Zárásképpen személyes példákon keresztül mutatjuk be azt is, hogy milyen hatással volt az ostrom a budapesti lakosságra: a hidak felrobbantása, a főváros építészeti szövetének elpusztítása, a német katonai erőfeszítések értelmetlensége és a megszálló szovjet hadsereg katonái által elkövetett szexuális erőszak. A beszélgetés során elhangzó egyes részletek alkalmasak lehetnek a nyugalom megzavarására.