2023. október 25., szerda

ŐK IRÁNYÍTJÁK A HÁTTÉRBŐL A MÉSZÁROS-BIRODALMAT: A KAMUPÁRTOS, AZ INTÉZŐK ÉS SAKÁLFERI

PARTIZÁN
Szerző: PARTIZÁN
2023.10.25.



Mészáros Lőrinc birodalma az évek során hatalmasra duzzadt - az pedig nyilvánvaló, hogy a cégeket nem egyedül Mészáros vezeti, egyengeti. Neki is vannak segítői és bizalmasai, akikről valamiért csak kevés szó esik - a Partizán most őket mutatja be, azokat az embereket, akikben Mészáros Lőrinc megbízik, akiket nem hagyott az út szélén, sőt, nem egyszer nagyon is felemelt. Ismerjétek meg az ország leggazdagabb emberének csapatát, a földmérőből lett topmenedzsertől kezdve a fantompárt-delegált új “vőn” át a segítőkész vidéki polgármester feleségéig.

GÁBOR GYÖRGY NYÍLT LEVELE DEMETER SZILÁRDNAK

SZABADSÁG KLUB / KLUBRÁDIÓ
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.10.25.


A rólam szóló állításait összességében a racionális kívánalmakat és elvárásokat semlegesítő, illetve azokat felülíró politikai előítéletesség determinálta, amit a "Hibás argumentumok, avagy hogyan ne érveljünk" tankönyvbe illő fejezetében felvonultatott súlyos érvelési hibák egész sora bizonyít, s aminek feltűnő sokasága egy ilyen rövid cikk esetén úgyszólván a Guiness Rekordok Könyvébe kívánkozik.



Tisztelt Igazgató Úr!

Október 14-én arra hívták fel a figyelmemet, hogy Ön méltóztatott cikket írni a Mandiner felületén, amelyben azzal tisztelt meg, hogy nevemet és munkásságomat többször is szóba hozta.

A rólam szóló állításait összességében a racionális kívánalmakat és elvárásokat semlegesítő, illetve azokat felülíró politikai előítéletesség determinálta, amit a "Hibás argumentumok, avagy hogyan ne érveljünk" tankönyvbe illő fejezetében felvonultatott súlyos érvelési hibák egész sora bizonyít, s aminek feltűnő sokasága egy ilyen rövid cikk esetén úgyszólván a Guiness Rekordok Könyvébe kívánkozik.

Ön elkövette az argumentum ad hominem (személyeskedés) érvelési hibát, az argumentum ad personam (hiteltelenítés) hibáját (és tisztességtelenségét), az argumentum secundum quid (elsietett általánosítás) érvelési hibát és a hibás általánosításból fakadó induktív érvelési hibát, amely abból fakad, hogy az induktív érvek értelmezésének előfeltétele, hogy megfelelő háttértudással rendelkezzünk, ami az Ön esetében nem állt fenn, épp ellenkezőleg: valamennyi vonatkozó állítása arról tanúskodott, hogy munkásságomat illetően Ön a legcsekélyebb háttértudással sem rendelkezett, ám ez cseppet sem zavarta meg abban, hogy politikai előítéletessége és propagandisztikus elkötelezettsége okán téves vagy hazug állításokat fogalmazzon meg rólam, lejáratandó személyemet és munkásságomat.

Az eljárása bizonyos társadalmi keretek között tipikusnak vagy jól felismerhetőnek mondható, kiváltképp – mint éppen az Ön esetében – egy olyan személy részéről, aki mindeközben a hatalmi rendszerhez szorosan mellé- és alárendelve egzisztenciális értelemben is a hatalom kegyeitől függ, megkockáztatom, érdemtelenül, kizárólag végtelen és sokszorosan túlteljesített lojalitásának köszönhetően. Vesd össze ezzel kapcsolatosan a "megveszekedett orbánista vagyok, a kormány politikáját száztíz százalékig támogatom" bátor és nyílt üzenetét, helyesebben vallomását.

Tisztelt Igazgató Úr!

A nyugati vagy zsidó-keresztény civilizáció világában – amelyet tudtommal Ön is és politikai eszmetársai is vezérlő fonálnak tekintenek – a demokráciákban, vagyis semmiképpen sem a diktatúrákban – minden önmagára valamit is adó médium a vélemény- és sajtószabadság alapjogát messzemenően szem előtt tartva "természetadta módon" lehetőséget biztosít arra, hogy egy cikkben megszólíttatott, kritizált, bírált, vagyis véleményezett fél válaszadási lehetőséggel élhessen, legfőképp azért, hogy a nagyrabecsült olvasó, mint amilyen a Mandiner közönsége is, a két vélemény közül objektív módon eldönthesse, melyikkel tud azonosulni, s az egymással disputáló felek közül kinek az álláspontját tekinti hitelesnek. Ezért voltam bátor az Önnek írt válaszomat elküldeni a Mandiner szerkesztőségének, abban a hiszemben, hogy a fennálló eszmei és politikai nézetkülönbözőségek ellenére a nyugati (zsidó-keresztény) világ demokratikus szabályait a tisztelt szerkesztőség magára nézve is irányadónak tekinti.

Nos, fájdalom, súlyosan csalódnom kellett: az a szerkesztőség ugyanis, amely megkérdezésem és beleegyezésem nélkül szakmányban publikálja a Facebook felületére kitett írásaimat, azok megjelentetését kellőképpen manipulálva (saját maguk által kiválasztott részt megjelenítve, maguk alkotta címeket adva, ám az írás egészének megismerését csak egy diszkréten utaló megjegyzéssel biztosítva), annak céljából, hogy a tisztelt olvasóközönség cizelláltnak nehezen nevezhető hangnemben, gazdagon hömpölygő antiszemitizmusát és a legtradicionálisabbnak mondható dühödt zsidóellenes sztereotípiáit kommentáradatával kifejezésre juttathassa.

És persze, annak rendje és módja szerint kifejezésre is juttatja!

Vagyis az Önnek írt válaszomat a Mandiner nem közölte le, ami – ebben biztos vagyok – Önt is, mint elkötelezett demokratát, minden bizonnyal mélyen felháborítja, így – ha nem veszi rossz néven – levelem csatolmányaként egyenest Önnek küldöm el a válaszomat, azt tanácsolva és javasolva, hogy ha valakiről írni szándékozik a jövőben, előbb ismerje meg annak munkásságát, hogy írása legalább a tények szintjén hitelesnek tűnjön, s ne már rögtön az alapoknál váljon világossá, hogy a szükséges háttértudás és a minimálisan elvárható háttérismeret híján tollát és közlendőjét messze nem az objektivitás szándéka, hanem kizárólag a politikai megfelelés reménye és az újabb és újabb bizonyítási kényszere mozgatta.

További jó és hasznos munkát kívánva,
üdvözlöm,
Gábor György

LÁSZLÓ CSABA: LÁTTAM FELROBBANNI A VISEGRÁDI NÉGYEKET

DELLA / 24.HU
Műsorvezető: BAKA F. ZOLTÁN
2023.10.25.



Szlovákia mélyebben integrált az Európai Unióban, tagja az eurózónának is, nem fogja átvenni Lengyelország szerepét Orbán Viktor szövetségesei közt az unióval folyó politikai és pénzügyi vitákban. A magyar miniszterelnök nem tud olyan politikai ajánlatot tenni a kormányalakításra készülő Robert Ficónak, ami nagyobb haszonnal kecsegtet, mint a stabil hozzáférés az uniós forrásokhoz – reagált az elmúlt hetek választási eredményeire a Dellában László Csaba egyetemi oktató, volt pénzügyminiszter. Ő már „látta felrobbanni a visegrádi négyeket” – vagyis miniszterként megtapasztalta, mennyire könnyen fel tud bomlani a konszenzus a négyeken belül, ha valamelyik tagállam az egyedi érdekei szerint cselekszik.

SOKAK SZERINT NEM VÉLETLEN, HOGY HIRTELEN ENNYI KONFLIKTUS TÖRT KI A VILÁGBAN

TELEX
Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2023.10.25.


Ukrajna, Hegyi-Karabah, száheli puccshullám, Koszovó, Szudán, Izrael és a palesztin területek: az átlagos hírfogyasztónak könnyen lehet az a benyomása, hogy valamilyen világégés közepén állunk, ahol hetente tör ki egy újabb fegyveres konfliktus.

Mindez kivételesen nem csak a hazug fősodorbeli nyugati média fabrikációja, amivel el akarják terelni a figyelmet a fontos ügyekről.

A konfliktusok és a szervezett fegyveres erőszak halálos áldozatainak száma két, relatíve nyugodtabb évtized után valóban növekvő tendenciát mutat. Emiatt pedig természetesen megindult a spekuláció a politológusok, a statisztikusok, a magukat mindenbe beleártó történészek, valamint a geopolitika művészetének táltosai, médiumai és vajákosai között, hogy milyen tágabb jelenségek állhatnak az egymástól távoli és látszólag eltérő tőről fakadó epizódokból álló erőszakhullám mögött.

A potenciális okok között természetesen kiemelt szerepet tölt be az ukrajnai háború, amely Oroszország és a nyugati országok figyelmét és erőforrásait is elvonta, és így nagyobb instabilitást szült a világban. A még tágabb merítés szerint az amerikai hatalom hanyatlása és az alakuló „többpólusú” világrend a fő ok: az egymásnak feszülő nagyhatalmak egyre kevésbé képesek és hajlandók kézben tartani, hogy mi folyik a világban.

Mások szerint az utóbbi egy-két évtized relatíve alacsony számai illúzióba ringatták a nyugati politikusokat és a közvéleményt: a világ az ezredforduló óta nem lett kevésbé erőszakos, a most folyó harcok között számos évtizedes konfliktus húzódik, amelyek csak átmenetileg csendesedtek el korábban. Sőt, az is lehet, hogy csupán a világtörténelem egyenetlen hullámainak egyikét látjuk: a konfliktusok kitörése, eszkalációja és hossza a történelmi példák alapján nagyon erős statisztikai bizonytalanságot mutat, más szóval van, amikor rövid időn belül számos konfliktus robban be különösebb strukturális magyarázat nélkül...

„HALÁLOS VESZÉLY SZÁMUNKRA, HA ELVÁGNAK MINKET MOST AZ EURÓPAI EGYÜTTMŰKÖDÉSTŐL”

444.HU
Szerző: CSURGÓ DÉNES
2023.10.25.


Egyre nő a nyomás a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, hogy beálljon a modellváltó felsőoktatási intézmények közé. Miközben az állami fenntartásban maradt intézmény csődközeli anyagi helyzetbe kerül, fórumain egyre élesedik a vita a modellváltás mellett és ellen érvelő vezetők és egyetemi polgárok között. Ezekről a vitákról, a BME modellváltása mellett és ellene szóló érvekről, a más egyetemeken történtek tanulságairól beszélgettünk Szakadát István szociológussal, matematikusmérnökkel, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének oktatójával, a Műegyetemiek az Oktatás Jövőjéért csoport tagjával.

Szakadát István a szakmai karrierjét a magyar digitális kultúra építésében alapozta meg, 2017 és 2022 között a Szociológia és Kommunikáció Tanszéket vezette, 2020–23 között az egyetem szenátusának is tagja volt. Mint a 444-nek elmondta, az egyetem autonómiája olyan önérték, amit nem szabadna feladni vagy sérülni hagyni, akármilyen átalakításon megy keresztül a BME. Úgy gondolja, az állami egyetemeknek akkor is kellene helyet hagyni a magyar felsőoktatásban, ha a kormány elkötelezett az alapítványi modell sikere mellett, az egyetemek nemzetközi kapcsolatainak elvesztése pedig halált jelent a tudományra.

A BME körüli helyzettel legutóbb ebben a cikkben foglalkoztunk részletesen.

Hogy áll most a BME modellváltásának kérdése, mit lehet erről tudni?


Nagy a bizonytalanság a modellváltással kapcsolatban. Arról lehet tudni, hogy a vezetés tárgyal a fenntartóval, vagyis a Kulturális és Innovációs Minisztériummal arról, hogy milyen indikátorok mentén milyen vállalásokat tehet az egyetemen, és azért milyen ellenszolgáltatásokat, támogatásokat kaphat. Ennek egyik eleme, hogy kell-e modellt váltani, vagy sem. Ebben a kérdésben a vezetés és az egész egyetem megosztott, vannak, akik ellenzik a modellváltást, és vannak, akik már régtől fogva szeretnék.

Az egyetem egészének a véleményét nem lehet tudni, nincs olyan fórum, ahol ki lehetne nyilvánítani a véleményeket, ahol össze lehetne szedni, mit gondolnak az egyetemi polgárok. Mindenki találgat, hogy mekkora a modellváltás támogatottsága. A dékánok próbálják a saját karjuk dolgozóinak a hangját közvetíteni, aztán aki elhiszi, elhiszi, aki nem, az nem, hogy most tényleg úgy gondolják az adott kar dolgozói, ahogy a dékán mondja. Tulajdonképpen senki sem tudhat biztosat. Azt lehet tudni, hogy a felső vezetői körben nagyjából hogyan alakulnak a vélemények. És azt is, hogy amikor két és fél éve rektort választottunk, akkor a nyertes, Dr. Czigány Tibor programjának fontos pontja volt, hogy nem támogatja feltétel nélkül a modellváltást (erről ebben a cikkben írtunk részletesebben – a szerk.)...

SZELE TAMÁS: A GÁZAI PARADOXON

FACEBOOK/HUPPA.HU
Szerző: SZELE TAMÁS
2023.10.25.


Ma kényes témához kell nyúlnom, ami sokak nemtetszését fogja kiváltani, de beszélnünk kell róla: nevezetesen arról, hogy mi lesz a gázai övezet lakosságával. Ugyanis nem pusztán arról van szó, hogy a terroristák által élő pajzsnak használt civilek áttelepítése megfosztaná a Hamászt az eddigi védelemtől, hanem arról is, hogy egyáltalán hova lehetne őket vinni?

Egyelőre úgy néz ki, hogy sehova.


Bár van olyan politikai nézet, mely azt állítja, hogy a gázaiakat Izrael nem engedi ki, a valóságban az a helyzet, hogy a szóba jöhető, közeli arab országok nem engedik őket be. Ennek megmagyarázásához segítségül hívom újból Jurij Macarszkijt, akinek újabb tanulmánya jelent meg e kérdésben a The Insider hasábjain.

Ő elöljáróban leszögezi: való igaz, hogy a Gázai Övezet lakóinak a közel-keleti arab országokba történő áttelepítése a Hamász és Izrael között zajló konfliktusban a véletlen áldozatok számának jelentős csökkenéséhez vezethetne. Mindazonáltal történelmi sérelmek, gazdasági tényezők és Izrael-ellenes érzelmek akadályozzák ezen országok vezetőit abban, hogy befogadják a palesztin menekülteket...

🟥Egyiptom: a gazdaság képtelen lesz megbirkózni a menekültek százezreivel
„A házőrző kutyákat pórázon tartod az udvaron, nem a hálószobában. Mert az ellenségeidet kell fenyegetniük, nem a gyermekeidet. A szomszédaink számára olyanok vagyunk, mint a vad kutyák, amelyek Izrael mellett kellene, hogy legyenek, nem pedig az otthonukban” – magyarázzák az egyiptomiak egy keleti hasonlat segítségével illusztrálva Egyiptom vonakodását, hogy megnyissa a rafahi határátkelőt, és beengedje területére a Gázai Övezetből érkező menekültkaravánt.
2012-ben a „Felhőoszlop” művelet teljes lendülettel zajlott. E művelet során az izraeli hadsereg célja a Hamász rakétaraktárainak megsemmisítése volt, hogy ezzel véget vessen az izraeli városok folyamatos bombázásának. Ekkor még nem volt szükség arra, hogy izraeli csapatok bevonuljanak a Gázai Övezetbe, mivel a célokat légicsapásokkal és irányított rakétákkal érték el. A tűzerő és a pusztítás mértéke azonban olyan jelentős volt, hogy a térségben lakók ezrei úgy döntöttek, hogy elhagyják otthonukat, és a szomszédos Egyiptomban keresnek menedéket. Sajnos Kairó soha nem adott nekik engedélyt a határátlépésre. Egyiptom csupán néhány mentőautót engedett be jóindulatú gesztusként, amelyek súlyos beteg vagy súlyosan sérült gázai lakosokat szállítottak.
Érdekes módon Egyiptom akkoriban Mohammed Morszi elnöksége alatt állt, aki a 2011-es forradalom eredményeként került hatalomra. Morszi a „Muzulmán Testvériség” iszlamista mozgalom tagja volt, míg a Gázában kormányzó Hamász eredetileg az egyiptomi mozgalom palesztin ágának számított. Azonban még az egyiptomi elnök és a Gázai Övezetben uralkodó elit közötti szoros ideológiai kapcsolat sem tudta Kairót arra kényszeríteni, hogy megnyissa határait a palesztin menekültek előtt.
Ha még a Hamász de facto „tagja”, Morszi sem tudta rávenni magát, hogy beengedje a palesztinokat az országába, senki sem várhatja ugyanezt a jelenlegi egyiptomi elnöktől, Abdel-Fattáh esz-Szíszitől. Szíszi, aki 2013-ban egy puccsot követően került hatalomra, bebörtönözte elődjét, és betiltotta a „Muzulmán Testvériség” tevékenységét. Ezt követően egy teljes egészében az egyiptomi kormány ellenőrzése alatt álló bíróság hazaárulásért halálra ítélte Mohammed Morszit. Az ítélet azt állította, hogy a megbuktatott elnök több külföldi szervezet érdekében tevékenykedett, amelyek közül egyesek állítólag Egyiptom leigázására törekedtek: köztük volt a Hamász is. Annak ellenére, hogy Kairó a közelmúltban közeledett a gázai hatóságokhoz, ez a békülés nem befolyásolta az egyiptomiak hajlandóságát arra, hogy megnyissák a rafahi határátkelőt a palesztinok előtt. Az átkelő még a viszonylag békés időkben is csak évente néhány hétig volt nyitva, és az egyiptomi bevándorlási szolgálatok engedélyének megszerzése hónapokig is eltarthatott. Ez részben azért van így, mert Rafah köti össze a Gázai Övezetet az Észak-Sínai-félszigettel, Egyiptom leginstabilabb régiójával. Az 1950-es évek óta ez a kietlen, a hatóságok által alig ellenőrzött félsziget a legkülönfélébb törvényszegők menedékévé vált, a csempészektől kezdve a rendszeresen törvényen kívül helyezett iszlamistákig.
Ez utóbbiak ellen Egyiptom már 11 éve, az arab tavasz óta háborút folytat. A Sínai-félszigeten a reguláris hadsereg a dzsihadisták sokféle szövetségével néz szembe, köztük az al-Kaida és az Iszlám Állam tagjaival, akik a Muzulmán Testvériséggel, a helyi beduin törzsek képviselőivel és még ki tudja, kikkel kerültek összetűzésbe. Kairóban nyilvánvalóan megértették, hogy ha a Hamász harcosai átlépnék a nyílt határt a Sínai-félszigetre, akkor inkább az ideológiailag rokon lázadókkal és dzsihadistákkal szövetkeznének, mint a hatóságokkal.
A határok megnyitásából eredő potenciális gazdasági problémák azonban minden bizonnyal jobban aggasztják Szíszit és kormányát, mint a dzsihadistákhoz csatlakozó Hamász-harcosok esetleges beáramlása. Egyiptom gazdasági növekedése jelentősen elmarad a népességnövekedéstől. Minden 14. másodpercben születik egy új egyiptomi, és az ország lakossága a 2000-es 65 millióról 2023-ra 105 millióra nőtt. Idén szeptemberben Szíszi elnök még kifejezte készségét is arra, hogy az állam átvegye a születésszabályozás ellenőrzését. Enélkül – figyelmeztetett – az országot a következő években gazdasági összeomlás, sőt, talán egy újabb forradalom is fenyegetheti.
Egy ilyen helyzetben Szíszi egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy több százezer menekültet engedjen be az országba, akiknek lakhatásra, élelemre, orvosi ellátásra és végül munkalehetőségre lenne szükségük, különösen a decemberre tervezett elnökválasztást figyelembe véve. Bár az egyiptomi választásokból hiányzik a kiszámíthatatlanság és az alternatíva, Szíszi nem kíván szembenézni az elégedetlen egyiptomiak tömegtüntetéseivel a menekültsegélyekre fordított kiadások miatt közvetlenül a szokásos újraválasztása előtt, különösen akkor, amikor az ország polgárai az emelkedő árak, a munkanélküliség, a kórházak és iskolák hiánya és számos más nehézség miatt szenvednek.
Szíszi nem mondhatja meg nyíltan a palesztinoknak, hogy nem hajlandó tovább terhelni az amúgy is inflációtól sújtott költségvetést miattuk. A pánarab szolidaritás eszméje és az egyszerű emberek védelmezőjének gondosan ápolt imázsa korlátozza. Ezért az évek során kidolgozott és finomított retorikát használja, hangsúlyozva, hogy minden egyes palesztinnak harcolnia kell a saját államáért.
A hivatalos Kairó egyértelműen kijelenti, hogy a Gázai Övezet lakosainak nem szabad más országokban menedéket keresniük, ehelyett arra kell összpontosítaniuk, hogy saját területükön független palesztin államot építsenek, és nem szabad külföldi kormányok segítségére támaszkodniuk. Hogy ne tűnjön tapintatlannak a Gázai Övezet lakosai iránt, az egyiptomi kormány azt javasolja, hogy konfliktus idején a menekülteket az izraeli Negev-sivatagba telepítsék át, amely szintén a Gázai övezettel szomszédos.
🟥 Jordánia: a menekültek mellett terroristák beszivárgásától is tart
Jordánia vezetése hasonló álláspontot képvisel. A Jordán Hasemita Királyságnak nincs közvetlen határa a Gázai Övezettel, de van határa egy másik palesztin területtel, Ciszjordániával. Elméletileg Izrael elősegíthetné, hogy a gázaiak számára folyosót nyissanak Ciszjordániába, ahonnan potenciálisan bejuthatnának Jordániába. Valójában ez volt az a terv, amelyet Olaf Scholz német kancellár a múlt héten a Közel-Keletre hozott. Megérkezésekor azonban II. Abdullah jordániai király azonnal elutasította ezt a javaslatot.
💬„Azt hiszem, most már nemcsak a jordániai kormány, hanem egyiptomi barátaink nevében is beszélhetek: ne legyen menekült Jordániában, ne legyen menekült Egyiptomban... Ezt a helyzetet a Gázai Övezetben és Ciszjordániában kell megoldani. Nem lehet mások vállára rakni.”
– jelentette ki az uralkodó elég egyértelműen. A jordániai monarchiának történelmi szempontból bonyolult a viszonya a palesztinokkal általában és a menekültekkel különösen. Az első világháború után a mai Jordánia területe az úgynevezett „mandatárius Palesztina” része lett, mely egy Nagy-Britannia által kormányzott kvázi államalakulat volt. 1946-ban Jordánia (akkori nevén Transzjordánia) függetlenné vált, és a brit ellenőrzés alatt álló mandatárius Palesztina fennmaradó területét fel kellett volna osztani a zsidó és az arab állam között.
Ez a felosztás jórészt soha nem történt meg, és a független palesztin állam még mindig nem létezik. A palesztin állam számára kijelölt terület egy része – a Jordán folyó menti Ciszjordánia, beleértve Jeruzsálemet is – 1949-től 1967-ig jordániai fennhatóság alatt állt. Jordánia az Izraellel vívott hatnapos háború során vesztette el az ellenőrzést e területek felett.
A királyság azonban hivatalosan lemondott az elveszített területekre vonatkozó igényeiről a leendő palesztin állam javára. Ennek ellenére az 1980-as évek végéig Ciszjordánia képviselői ültek a jordániai parlamentben, és a régió számos lakosa még mindig jordániai útlevéllel rendelkezett.
Ennek eredményeként a palesztinok és a jordániaiak közötti különbségtétel annyira elmosódott, hogy ez lehetővé tette egyes izraeli politikusok és szövetségeseik számára az Egyesült Államokban és Európában, hogy azt állítsák, hogy Jordánia valójában az az arab palesztin állam, amelynek a brit mandatárius terület felosztása után kellett volna létrejönnie.
Ezt az álláspontot képviselte például Jichák Shamir, aki az 1980-as és 1990-es években kétszer is Izrael miniszterelnöke volt. Ő ragaszkodott ahhoz, hogy az Izrael és a palesztinok közötti békés rendezésről szóló tárgyalásokba jordániai tisztviselőket is be kell vonni. Őket tekintette a jordániai Ciszjordánia arab lakossága legitim képviselőinek. Ez még csak nem is a legradikálisabb álláspont.
Izraelben a jobboldali politikusok időről időre azt követelik, hogy Ciszjordánia és a Gázai övezet összes arab lakosát költöztessék át Jordániába, és mindkét területet zsidókkal telepítsék be. Szerintük Jordánia a palesztin állam, ezért a palesztinoknak ott kellene élniük.
Ez annak ellenére van így, hogy a palesztinok és a jordániaiak közötti kapcsolatok soha nem voltak problémamentesek. Minden arab-izraeli háború, kezdve a legelső konfliktussal, amely nem sokkal a modern Izrael 1948-as megalakulása után tört ki, palesztin menekültek beáramlásához vezetett Jordániába. Jordániában alakították ki főhadiszállásukat azok a szervezetek, köztük terrorista szervezetek is, amelyek célja a zsidók kiűzése volt a Közel-Keletről.
A Jordániában menedéket találó számos palesztin mozgalom és frakció közül néhányan a jordániai monarchia megdöntésére szólítottak fel, mivel úgy vélték, hogy az túlságosan engedékeny és alkalmazkodó Izraellel szemben. A legelszántabb radikálisok több merényletet is elkövettek Husszein király, a jelenleg uralkodó, II Abdullah apja ellen. Husszein túlélte, és 1970-ben támadást indított a palesztin csoportok ellen, amelyek teljesen kicsúsztak az irányítása alól.
A jordániai hadsereg és a palesztinok közötti összecsapás körülbelül hat hónapig tartott, és kezdetben változó sikerrel járt. Egy ponton a palesztinoknak még Jordánia területének egy részét is sikerült ellenőrzésük alá vonniuk. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a szíriai reguláris hadsereg több ezer katonája és tisztje az ő oldalukon harcolt. Eltávolították szíriai jelvényeiket, és palesztin csoportok szimbólumait tűzték fel, létrehozva ezzel valami olyasmit, ami az „LNK és DNK néphadseregéhez” hasonlít, de közel-keleti jelleggel. A szíriaiak egyébként soha nem magyarázták meg, hogy miért keveredtek bele mások háborújába, és az egyértelmű bizonyítékok ellenére továbbra is tagadják részvételüket.
Végül a jordániai hadsereg indított offenzívát, és kényszerítette a palesztinokat, hogy beleegyezzenek a tűzszünetbe. A jordániai hatóságok azt követelték, hogy minden fegyveres csoport hagyja el az országot. A palesztinok Szíriába, majd onnan Libanonba távozhattak, magukkal vitték felszerelésüket és fegyvereiket. A terrorista csoportokhoz nem kötődő 100-150 ezer palesztin menekült a szomszédos országokba ment. Egy részük a biztonságuk kedvéért ment Szíriába vagy Libanonba, de voltak olyanok is, akiket jordániai szomszédaik erőszakkal kiutasítottak.
Általában a palesztinokkal vívott háború emlékei elégségesek ahhoz, hogy a jelenlegi király, aki 1962-ben született, határozottan ellenezze a Gázai Övezetből érkező menekültek befogadását. Ha ehhez hozzávesszük a gazdasági instabilitást, a szomszédos Irakban és Szíriában működő fegyveres csoportok állandó fenyegetését, akik minden bizonnyal a Hamász tagjaival akarják erősíteni soraikat, valamint a félelmet, hogy a palesztinok beáramlása újra aktuálissá teszi a „Jordán Palesztina” gondolatát, ami amúgy is veszélyes a törékeny nemzeti identitásra nézve, akkor teljesen érthetővé válik II Abdullah álláspontja.
🟥 Szíria: a palesztinoknak a saját földjükön kell felépíteniük az államukat.
Nos, mi a helyzet a szírekkel? Talán Bassár el-Aszad rezsimje hajlandó lenne befogadni a Gázai Övezet békés lakóit? Elvégre a palesztinok nélkül talán nem is létezne a dinasztiája. A sikertelen jordániai hadműveletet, amelyet álruhás szíriai katonák irányítottak, a jelenlegi szíriai elnök apja, Háfez al-Aszad vezette. 1970-ben ő volt Szíria védelmi minisztere, és nagyon valószínű, hogy pozíciójával, szabadságával vagy akár az életével is fizethetett volna Jordánia vereségéért. Az idősebb Háfez azonban nem várta meg a közelgő letartóztatását. Preventív módon cselekedett, megbuktatta a kormányt, amelyben ő maga is szolgált, és ő lett az új államfő.
Ebben a minőségében az elnöki székben töltött harminc év alatt megalkuvást nem tűrő harcosa volt a palesztin ügynek. Megingathatatlan elkötelezettségét fiára, Bassárra hagyományozta, aki apja 2000-ben bekövetkezett halála után vette át az állam vezetését. Kritikusai azt állítják, hogy agresszív palesztinbarát és Izrael-ellenes retorikája, amely néha már-már a nyílt antiszemitizmussal határos, nem őszinte meggyőződés, hanem Asszádék kiszámított taktikája, legitimitásuk egyik fő alapja.
Tény, hogy az Asszádok alaviták, egy kis, titkos szekta tagjai, akiknek vallási meggyőződése a síita iszlám, a gnosztikus kereszténység és a görög filozófia bonyolult keveréke. Az arab világban és különösen Szíriában, ahol a szunnita muszlimok alkotják a lakosság többségét, az alavitákat veszélyes eretnekeknek tartják. Ahhoz, hogy e szekta képviselői megőrizhessék hatalmukat egy olyan országban, ahol az iszlám ellenségeinek tekintik őket, szükségük van egy nem vallási természetű, de igen jelentős legitimációs forrásra. Az Asszádok ezt a forrást Izrael megsemmisítésének eszméjében találták meg, amely még mindig nagyon népszerű az arab világban. Mind Háfez, mind Bassár az összes adandó alkalommal a muszlim világ védelmezőjeként tüntette fel magát a fölötte lebegő állítólagos zsidó fenyegetéssel szemben, hogy megszilárdítsák hatalmukat.
Azonban az Asszádok Izrael-ellenes álláspontja semmit sem enyhít a már Szíriában élő több százezer palesztin menekült helyzetén. Sem ezek a menekültek, sem a Szíriában született gyermekeik és unokáik nem kapnak szíriai állampolgárságot. A szíriaiaktól elkülönülten élnek saját településeiken és negyedeikben. Gyakran még az amúgy sem túl jó szíriai egészségügyi és oktatási rendszer sem könnyen elérhető számukra. A palesztinok körében a munkanélküliségi ráta sokszorosa az őslakosokénak. Általánosságban elmondható, hogy a szíriai hatóságok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a palesztinok ne érezzék magukat otthon Szíriában. Ezt nagyon is szándékosan teszik – az Aszad-rezsim csak azért tűri meg ezeket az embereket az országában, mert kiutasításuk tovább rontaná az arab világgal már amúgy is feszült kapcsolatokat.
Hivatalosan ezt a menekültekkel szembeni hozzáállást Abdel-Fattah esz-Szíszi és II. Abdullah király legjobb hagyományai szerint magyarázzák: a palesztinok ne várjanak szívességet más országok vezetőitől, hanem térjenek vissza a földjükre, és építsenek saját államot.
A szíriai polgárháború 2011-es kitörése után az országban akkoriban élő körülbelül 500 000 palesztin közül mintegy 160 000 helyi palesztin kényszerült elhagyni otthonát, és békésebb régiókban vagy szomszédos államokban keresett menedéket. Vagyis másodszor is menekültekké váltak. A palesztin halálos áldozatok száma a szíriai háborúban több ezerre tehető. Ezen áldozatok között sokan vannak, akiket a szíriai hadsereg vagy a hírszerzés ölt meg a lázadó csoportokkal való kapcsolat gyanúja miatt.
A gyorsan szektás jelleget öltő konfliktusban a szunnita muzulmánok gyakran már pusztán azzal is gyanút keltettek a rezsim erőiben, hogy szunniták voltak. A kormány hadseregének és hírszerző szolgálatainak nyilvánvalóan szunnitaellenes elfogultsága miatt a Hamász 2012-ben bezárta damaszkuszi képviseletét, tiltakozásul az ilyen gyakorlatok ellen. Azonban 2022-re Asszád és a kormányzó gázai frakció bejelentette, hogy újra felveszik a kapcsolatokat.
Mindazonáltal a kapcsolatok enyhülése nem volt hatással a szíriai palesztin menekültek helyzetére. Továbbra is diszkriminációval kell szembenézniük, és a folyamatos ellenségeskedések, valamint a kormány szunnitákat célzó rajtaütései miatt életük aligha biztonságosabb, mint a Gázai Övezetben. Ráadásul a palesztinok – annak ellenére, hogy nincs joguk a szíriai állampolgársághoz – a szíriai hadseregben sorkötelesek. Nem túlzás azt állítani, hogy a menekültek jelentős része választás előtt állt: vagy csatlakozik a szíriai hadsereghez, vagy maga is áldozatává válik annak.
Mindezek – a hatóságok egyértelmű vonakodása a már az országukban élő menekültekkel szemben, a folyamatos háború és a diszkrimináció – Szíriát rendkívül valószínűtlen menedékké teszik a Gáza békés lakói számára. Ráadásul Szíriának nincsenek határai a palesztin területekkel és nincsenek hivatalos kapcsolatai Izraellel, amelynek részvétele nélkül lehetetlen megoldani a palesztinok ezreinek áttelepítésének kérdését.
🟥 Libanon: egy elszegényedett ország, amely a háború szélére sodródott
Libanonban is a szíriai rezsimhez hasonló diszkriminációs rendszer működik a palesztin menekültekkel szemben. A helyi palesztinok az őslakosoktól elkülönítve élnek, nincs joguk állampolgárságot szerezni, és ugyanígy korlátozottan jutnak pénzbeli és szociális juttatásokhoz. Ez nem meglepő, tekintve, hogy Libanon 1976 és 2005 között szíriai megszállás alatt állt, és a megszállók magukkal hozták a saját gyakorlatukat.
Ráadásul a szíriai hadsereg invázióját a szomszédos ország ellen a palesztin militáns csoportok megfékezése céljából hajtották végre, amelyek ellenőrizetlen tevékenysége volt az egyik fő tényező, amely 1975-ben kirobbantotta a libanoni polgárháborút. Így Háfez al-Asszadnak sikerült Jordániában támogatnia a palesztinokat, Libanonban pedig szembeszállnia velük.
Tekintettel arra, hogy a palesztin militáns szervezetek Libanonba kerültek, miután kiutasították őket Jordániából, arra lehet következtetni, hogy Asszad a közelmúltbeli szövetségesei ellen harcolt. A libanoni kormány nyilvánvalóan nem hajlandó a gázai menekültek ellátását hozzávenni számos problémájához, mint például a folyamatos gazdasági válság, a politikai erők képtelensége felelős kormányalakításra, a rohamosan emelkedő munkanélküliség és az inflációs ráta.
Egyiptom és Jordánia vezetőinek szellemében tett nyilatkozatok nélkül is egyértelmű, hogy ez a számtalan belső konfliktus által megtépázott, elszegényedett ország, amely a Hamász és a Hezbollah oldalán az Izrael elleni háborúba való belekeveredés szélén tántorog, egyszerűen nem hajlandó arra, hogy a konfliktus elől menekülő emberek ezreinek – ha csak ideiglenesen is – otthona legyen.
🟥🟥🟥
Egyszóval: a kérdés, mivel a Közel-Keleten vagyunk, nem csak bonyolult, hanem megoldhatatlan is. Csak ismételni tudom magamat: messze nem az a probléma, hogy a gázai, élő pajzsként használt, születésétől fogva indoktrinált, mesterségesen szegénységben tartott és fanatizált lakosságot az izraeli hadsereg nem engedi ki.
Az a baj, hogy sehova sem engedik őket be.
És itt áll meg a tudomány.

EL A KEZEKKEL!

TELEX
Szerzők: NÉMET TAMÁS, KÁRPÁTI MÁRTON
2023.10.25.



A szuverenitás védelmének álcája alatt hadat üzent a kritikus sajtónak a kormányzó hatalom. Putyin Oroszországából már ismerős jelszavakkal ígérték a „külföldről finanszírozott” média megregulázását, törvény- és alkotmánymódosításra készülnek.

Hogy mi vár a kritikus, hatalomtól független sajtóra, még nem tudjuk, de ne legyenek illúzióink, láttunk már ilyet. Tudjuk, korábban hova vezetett, amikor a kormány – ahogy most fogalmaznak – „borsot akart törni” valaki orra alá: komplett intézmények, tudományos műhelyek, sajtótermékek, cégek lehetetlenültek el vagy tűntek el végleg.

Ha csak a médiát nézzük: felszámolták szinte a teljes vidéki nyilvánosságot, megszüntették a Népszabadságot, lenullázták az Origót és egyszerű kormányzati üzenőfallá silányították az Indexet is. Az új üzenet pedig egyértelmű: itt nem állnak meg. Az új jelszó a szuverenitás védelme, de senkinek ne legyenek kétségei, ez nem a nemzet érdekeinek a védelméről szól, hanem hadüzenet a civil szervezetek és a kormánytól függetlenül működő sajtó ellen.

A Telex a napokban ünnepelte a harmadik születésnapját. Ünnepeltük az olvasóinkat, támogatóinkat, akik nélkül nem jöhetett volna létre a lap – indulásunk óta közel 70 ezren támogattak minket, és sok ezer olvasónk rendszeres havi támogatással fejezi ki felénk bizalmát –, és büszkén tekintettünk vissza elért eredményeinkre, sikereinkre, díjainkra. Egy normálisan működő országban, egy ideális világban erről szólna egy lap születésnapja. De most nem tudunk csak ünnepelni, ismét helyzet van, a kormány továbbra is ellenségeket keres, és újra a szabad sajtót találta meg.

A Fidesz az állami hirdetéseken keresztül hatalmas médiabirodalmat finanszíroz, miközben a független sajtót még az alapvető információktól is elzárja. Emellett milliárdokból fenntartott trollhadsereg harsogja pártutasításra, hogy a független sajtó ellenség, napi szinten terrorizálva ezzel nemcsak bennünket, hanem a magyar médiafogyasztók többségét is.

A nem központilag irányított média életét tehát már most is számos eszközzel próbálják megnehezíteni. A „szuverenitásvédelem” emlegetése mögött álló szándék pedig világos: fokozni szeretnék a nyomást a megmaradt szabad szerkesztőségeken. A kormány eleve uralja a médiapiac nagyobbik felét, de az ország legnagyobb hirdetőjeként még messzebbre ér a keze.

A Telex olvasói támogatásra, hirdetési bevételekre és esetleges külföldi pályázati forrásokra támaszkodhat. Utóbbiak egyébként olyan források, amelyek segítettek nekünk a Telex Akadémia elindulásában, a podcaststúdió felépítésében, illetve néhány nagyobb tényfeltáró anyag, mint díjnyertes filmünk a Tisza szennyezéséről vagy a valaha a magyar gazdaság motorjának számitó divatipar sorvadásáról szóló cikksorozat létrejöttében. Ugye milyen veszélyesek? Az ilyen források elérését tervezi most megnehezíteni a kormány, és mivel már a hirdetési piacot is masszívan befolyásolja – jövőre például a reklámadó jelenthet majd újabb csapást a nem állami pénzekből kitömött médiára –, a legbiztosabb védőhálót tényleg az olvasóink támogatása jelenti...


MOLNÁR ZSOLT: LAKÓPARK ÚSZÓMEDENCÉJÉVÉ VÁLTOZTATNÁ A KORMÁNY A BALATONT

HÍRKLIKK
Szerző: HÍRKLIKK
2023.10.25.



Az építési törvényjavaslat visszavonására szólította fel a kormányt Molnár Zsolt országgyűlési képviselő, az MSZP pártigazgatója szerdai napirend előtti felszólalásában. Kritikája szerint a törvény nem a magyar emberek, hanem egy szűk befektetői kör érdekét szolgálja.


Molnár Zsolt, aki régóta küzd a balatoni strandok ingyenessé tételéért és a tó beépíthetősége ellen, napirend előtti felszólalásában kritizálta az építési törvény tervezetét, mivel szerinte elfogadása esetén csökkennek a garanciák és nő a beépítés lehetősége, ami megengedhetetlen.

Egy lépést előre és kettőt hátra – így foglalta össze Molnár Zsolt a javaslatot. „A magyar építészetről szóló törvény leple alatt rafinált ellentámadást indítottak a Balatonnal szemben” – fogalmazott az országgyűlési képviselő, aki szerint nem csak a Balatonnal, de az Alkotmánybírósággal és a civilekkel szemben is ellentámadást indított a kormány. Hozzátette: lát a törvényben támogatható rendelkezéseket, de „az egész törvény a nemzet kincsét, az egész kárpát-medencei magyarság egyik legfontosabb szimbólumát, a Balatont egy lakópark úszómedencéjévé, luxuscikké változtatja” – mondta Molnár Zsolt.

Kritikája szerint az új törvénytervezet nem felel meg az Alkotmánybíróság múlt évi döntésének, amely alaptörvény-ellenesnek nyilvánított és megsemmisített néhány olyan törvényi passzust, ami megkönnyítette volna a Balaton-part beépítését. Az MSZP még 2021-ben kért utólagos normakontrollt a testülettől a természetes vizek védelmében. A szocialisták szerint a 2018-as törvény formailag a Balaton védelméről szól, valójában kivételeket enged a part menti 30 méteres védősáv szabályozása alól, azaz miniszteri és kormányrendelettel ki lehet játszani a szabályokat. Az Ab akkor úgy döntött, hogy a Balaton szabályozási partvonalától számított 30 méteres sávon belül − a medencés kikötő és a hozzá kapcsolódó épületek kivételével − épület nem helyezhető el. Jogszerűen épített épület a Balaton szabályozási partvonalától számított 30 méteres sávon belül felújítható. Az új építési törvényben viszont a 30 méteres sáv 20 méterre csökken. „Visszaélve a kétharmaddal, kétharmadra csökken ez a terület” – mondta Molnár Zsolt a felszólalásában...


AZ ORBÁN-KORMÁNY EGYÉRTELMŰVÉ TETTE, HOGY NE SZÁMÍTSANAK RÁ, SZÜLŐI ÖSSZEFOGÁSSAL LESZ A SÉRÜLTEKNEK TÁMOGATOTT LAKHATÁS

NÉPSZAVA
Szerző: MUHARI JUDIT
2023.10.25.


Körülbelül 300 millió forintból, Zuglóban épülhet fel az az első kis létszámú otthon, ahol a szülők elhelyezhetik súlyosan, halmozottan sérült felnőtt gyerekeiket.


Összefogtak a súlyosan, halmozottan sérült, felnőtt gyerekeiket nevelő anyák. Azokról a szülőkről van szó, akik először másodfokon pert nyertek a bíróságon a támogatott lakhatás ügyében, de miután az ítéletbe a Belügyminisztérium és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság nem nyugodott bele, a Kúriára került az ügy. Ott pedig kimondták: az államnak törvényi szintű szabályozási kötelezettsége van, de csak a gazdasági teljesítőképesség határain belül.

A támogatott lakhatás esetében arról van szó, hogy kis létszámú, családias hangulatú, egyéni igényekhez igazodó otthonokat kellene létrehoznia az államnak nem csak az enyhén-, hanem a súlyosan, halmozottan fogyatékkal élő emberek számára ahelyett, hogy őket tömegintézményekben helyeznék el vagy az egyre idősebb szüleik, családtagjaik gondozására bíznák őket. Ilyenek azonban nem épülnek...

NEM SZABAD KORÁN ÖRÜLNI A LENGYEL EREDMÉNYEKNEK - A KLUBRÁDIÓ NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

KLUBRÁDIÓ / VILÁGTÜKÖR
Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2023.10.25.


A Jog és Igazságosság – PiS – elnevezésű eddigi kormánypárt már jó előre felkészült az esetleges választási vereségre, és jelentősen kibővítette az államfő, Andrzej Duda jogkörét – Lendvai Pál elemzésében mutatta be, milyen eszközök akadályozhatják az új kormány működését
.

Kissé elsietettnek tartja Lendvai Pál egyes megfigyelők túlzott lelkesedését a lengyelországi választások nyomán előállt helyzetet illetően.

A közép-európai térség neves szakértője a bécsi Der Standardban megjelent kommentárjában elismeri, hogy az urnáknál a lengyelek megmutatták, a civil társadalom mozgósítása és az ellenzék összezárása révén – kirívó ellentétben a vigasztalan magyarországi helyzettel – a tisztességtelen feltételekkel lebonyolított választást is meg lehet nyerni. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a Jog és Igazságosság – PiS – elnevezésű eddigi kormánypárt már jó előre felkészült az esetleges választási vereségre, és jelentősen kibővítette az államfő jogkörét.

A nép által kétszer is közvetlenül megválasztott Andrzej Duda köztársasági elnök, a PiS bizalmi embere vétót emelhet bármelyik törvénnyel szemben, és annak szövegét a PiS hívei által dominált alkotmánybíróság elé utalhatja. Együttdöntési joga van Európa-politikai kérdésekben, illetve kinevezések tekintetében. A létrejövő koalíciós kormánynak 27 törvényhozási mandátummal kevesebb van, mint amennyi szükséges lenne az elnöki vétó felülbírálatának feltételéül szabott háromötödös többséghez.

A PiS emberei uralják az állami médiát, a közigazgatást, a nemzeti bankot és az állami vállalatok vezetését. Teljességgel nyitott kérdés, hogy mikor lehet – ha egyáltalán – visszacsinálni az igazságszolgáltatás súlyos következményekkel terhes átalakítását, írja a publicista. Mindezek ellenére úgy látja, hogy ha a kormánykoalíció a jövő júniusi európai parlamenti választásokra is egységes marad, ha az erős civil társadalom megőrzi éberségét, és ha a Lengyelországban igen befolyásos szövetségesnek számító Egyesült Államok, valamint az Európai Unió tevékenyen támogatja az új kormányt, akkor valóban sikerre vihető az Európa számára oly fontos lengyelországi demokratikus fordulat.

Trump már az illiberális politikusokat is keveri

A Politico című amerikai portál európai kiadása megemlíti, hogy Donald Trump egyik beszédében összekevert illiberális politikusokat, és Orbán Viktort Törökország vezetőjének nevezte. Hétfőn New Hampshire-ben egy kampánygyűlésen azt mondta: „Van egy férfi, Orbán Viktor. Hallott már valaki róla? Minden bizonnyal ő az egyik legerősebb vezető a világon. Ő Törökország vezetője” – mondta a volt amerikai elnök. Hozzátette, hogy Orbán „frontot képez” Oroszországgal szemben, holott – jegyzi meg a Politico – sem Magyarország, sem Törökország nem határos Oroszországgal.

Erdogan bejelentését óvatosan fogadták

Erdogan bejelentését egyébként a korábbi tapasztalatok alapján visszafogott óvatossággal fogadták Stockholmban – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung, és emlékeztet arra, hogy ilyen állítólagos áttörésre már korábban is akadt példa. Így Erdogan júliusban a vilniusi NATO-csúcstalálkozó előtt jelezte, hogy hamarosan a törvényhozás elé terjeszti az ügyet, de aztán további követeléseket támasztott Svédországgal szemben.

A német lap szerint sem világos még, hogy a török parlament mikor szavaz majd a svéd NATO-tagságról. Ráadásul még a magyarok hozzájárulása is hiányzik. Budapesten ugyan újra és újra azt mondták, hogy nem Magyarország lesz az utolsó olyan tagállam, amely rábólint a svéd csatlakozásra, de egyúttal azt is hangoztatták, hogy javítani kell a Svédországhoz fűződő kapcsolatokat, miközben konkrét változásról éppúgy nem történt említés, mint Törökország esetében.

"A schengeni rendszer mára elromlott"

Végül arról, hogy – mint azt a Die Zeit német magazin internetes kiadása írja – Karl Nehammer osztrák kancellár kijelentette: jelenleg nincs mód a belső határellenőrzéstől mentes, szabad mozgást biztosító schengeni övezet kibővítésére. A biztonsági helyzet ezt nem teszi lehetővé – mondta Nehammer azon a bécsi sajtóértekezleten, amelyet Nikolaj Denkov bolgár miniszterelnökkel közösen tartott. Bulgária – Romániával együtt – 2011 óta próbál bejutni a schengeni zónába, de sokáig elégtelennek minősítették a két ország felkészültségét, most pedig – mint azt a Die Zeit az osztrák kancellár szavaiból leszűri – az ismét megnövekedett migrációs nyomás az oka az elzárkózásnak. Nehammer felhívta a figyelmet arra, hogy emiatt a Schengen-országok egymás közti határán is sorra visszaállítják a határellenőrzést. „A schengeni rendszer mára elromlott, meg kell javítani” – fogalmazott a kancellár. Denkov szerint ugyanakkor jobb lenne Európának, ha Bulgária és Románia is tagja lenne az övezetnek, mert akkor hatékonyabban lehetne fellépni a szabályozatlan migrációval szemben.

„HAMARABB OMLIK ÖSSZE EZ AZ ORSZÁG GAZDASÁGILAG, MINTHOGY A FIDESZT LEVÁLTSÁK"

444 VIDEÓ
Szerző: 444.HU
2023.10.24.



Október 23-án két nagy megemlékezést tartottak Budapesten. Az egyiket a fővárosi önkormányzat és a civilszervezetek, a másikat a Mi Hazánk szervezte. Az ellenzéki pártok elmúlt másfél éves teljesítményéről és jövőbeli lehetőségeiről kérdeztük a résztvevőket.

„HAZUGSÁGGAL NEM LEHET A HAZUGOKAT LEGYŐZNI” – DONÁTH ANNA HADAT ÜZEN A DK-NAK

VÁLASZ ONLINE
Szerző: DONÁTH ANNA
2023.10.25.


„Sajnos nem csupán a kormányoldalon látjuk megvalósulni a hazugság kultúráját. Hasonló politikai kultúrát képvisel a Demokratikus Koalíció is. Ezzel pedig súlyos gátja a kormányváltásnak.” Bár politikusok publicisztikáit a legritkább esetben közöljük, Donáth Anna Válasz Online-nak küldött írásával most kivételt teszünk, hiszen az hadüzenetként is értelmezhető, így hírértékéhez nem férhet kétség. A Momentum vezéregyénisége, európai parlamenti képviselője szerint Gyurcsány Ferenc hazudott a választóknak, államcsőd szélére juttatta az országot, és sosem követte meg ezért a társadalmat, de Dobrev Klára is kerüli a felelősségvállalást. Vélemény...

VISSZAOLVASÁS: L. RITÓK NÓRA - AZ EGYHÁZI ISKOLÁK ÉS A SZEGREGÁCIÓ

TANÍ-TANI ONLINE
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2010.


Egy HHH tanulóktól mentes iskola megszervezésének receptje.


Szükséges hozzávalók

- Végy egy olyan települést, ahol legalább egy, önkormányzati fenntartású iskola működik, mondjuk társulásban, és integrált oktatást valósít meg. Olyat, ahol sok a gondot jelentő, HHH, főleg cigány gyerek. És ahol van gyerek, bőven. Nem HHH is.

- Szükséged lesz még egy a törvények szerint iskola alapítására, fenntartására alkalmas egyházra, esetleg alapítványra.

Az elkészítés menete

- Hintsd el a hírt, hogy alakul egy olyan iskola, ahol nem lesz cigány, nem lesz probléma, verekedés, csúnya beszéd, fejtetű, lopás stb. Ezt jó korán kezdd, messze a tanévkezdéstől, és engedd a hírt szabadon szárnyalni.

- Folytasd az óvodában, a leendő elsős szülőkre koncentrálva. Jó, ha van önkormányzati képviselő, aki támogat. Vigyázz! Úgy kell tenned, mintha nem a cigánymentes iskolára szerveződne a dolog. Tehát, semmit leírni, csak szóban és diszkréten.

- Járd végig a családokat, jellemezd az önkormányzati iskola problémáit, jelezd, hogy mennyivel eredményesebb lesz nálatok majd a munka. Ecseteld a gyerekek jövőjét, mennyire meghatározó, hogy ne olyanok közt legyen, akiket nem érdekel semmi, sosem tanulnak, stb.

- Támassz olyan felvételi feltételeket, hogy a HHH, a cigány ne jelentkezzen, de ne lehessen tetten érni a szándékosságot. Pl. lelkészi ajánlás, kötelező egyházadó, rendszeres templomba járás, esetleg tandíj.

- Örömmel fogadd a nem hátrányos helyzetű, nem cigány szülőket, esetleg („magunk között”) már mondhatod, hogy ez mennyivel jobb iskola, hiszen itt nincsenek „azok”. Mondd, hogy szívesen fogadod az átiratkozókat, akár tanév közben is.

- Tedd a beiratkozást az önkormányzati iskola beiratkozási időpontja elé, ez nem nehéz, hiszen őket a törvény kötelezi, hogy jó előre megjelöljék a napokat. Ne adj információkat, hányan iratkoztak be. Győzködd az utolsó pillanatig az ingadozókat.

Már készen is van! Dőlj hátra kényelmesen, és nézd végig, hogyan kezdi szegregálni magát az önkormányzati iskola, megjósolható véggel, büntethetően.. Nyugodt lehetsz: téged meg fog mindig védeni a demokrácia egyik vívmánya, a szabad iskolaválasztás lehetősége. Mert ugye arról senki sem tehet, hogy a szülők, a hitbeli elköteleződés miatt, egyéni döntéssel választanak iskolát… Jó iskola lesz a tied. Mindig teljesíteni fogod a kompetenciamérések átlagát, nem lesznek problémás, HHH gyerekek, szülők. Ha ügyes vagy, néhány év múlva az összes nem cigány, nem HHH gyerek a te iskoládba fog járni, a többi pedig az önkormányzatiba.

Nos, így szól a kissé ironikus recept ma, 2010-ben, Magyarországon, az Európai Unióban. Próbáltam időrendben leírni, úgy, ahogy nyomon követem. Mert mást tenni nem tudok.


Esélyegyenlőségi szakértőként több fenntartót és iskolát is segíthettem az esélyegyenlőségi helyzetelemzés és akcióterv elkészítésében. Önkormányzati és más fenntartásúakat is. Egyháziakat is.

Olyanokat, ahol az integráció több-kevesebb sikerrel magvalósult, olyanokat is, ahol semmit sem tettek a szegregáció ellen. És olyanokat is, ahol az esélyegyenlőségi helyzetelemzés nem is mutatott HHH tanulókat. Nem azért, mert nem vizsgálták eddig. Hanem, mert nem voltak az intézményben. Többségük egyházi iskola volt.

Most pedig az orrom előtt alakult egy, a fent leírt recept szerint. Tudjuk azt is, hogy ahol a szülők megengedhetik maguknak, hogy alapítványi iskolát szervezzenek, ugyanezekkel a feltételekkel, megteszik (lásd Jászladány). Efféle is tervben van már a kistérségben.

Írhatnék tehát alapítványiról is, most mégis az egyháziról írok, mert míg az előző csak tervben van, emez már megvalósult, itt, a 33 LHH kistérség egyikében. Ahol magas a munkanélküliség, sok a HHH gyerek, és sok a cigány is. A létszámuk pedig nő.

Van olyan falu, ahol a helyi CKÖ szerint a felnőtt lakosságban a romák aránya 25%, az iskolai arány 55%, az óvodai pedig már 75%.

A saját szempontjából mindenkinek megvan az elfogadható indoka.

Az egyháznak kellenek az iskolák. Korábban művészeti iskolája volt, de már nem bírt fennmaradni a csökkenő normatíva miatt, lépni kellett tehát, sok minden miatt, hát léptek. Az általános iskolai oktatás felé. A hitélet azonban nem olyan erős errefelé, hogy pusztán az egyházi iskola ténye miatt meglegyen a szükséges létszám. Kellett még valami, ami vonzóvá teszi az iskolát. Egy ilyen kistérségben pedig a cigánymentes iskolának vonzereje van. Nem is kicsi.

A szülőket is megértem. Ki szereti, ha a gyermeke megtetvesedik, ha ellopják a tolltartóját, netán megverik?

Most tehát úgy tűnik, ebben a pillanatban mindenkinek jó a kialakult helyzet. Az egyháznak azért, mert iskolája lett, a középosztálybeli szülőknek azért, mert biztosítva látják a problémamentes oktatást a gyermekük számára. Az önkormányzat ugyan normatívát veszít, lehet, hogy pedagógusokat is kell majd elbocsájtani, de csökkennek az összeütközések a két társadalmi réteg között, hiszen az elkülönülés a konfliktuslehetőségeket is csökkenti. Épp elég bejelentés, feljelentés érkezett eddig az integrált oktatás miatt. A cigányok pedig egyelőre nem akarnak másik iskolába átiratkozni, amelyről egyébként is úgy hírlik, hogy ott úgysem bírnák a magasabb követelményeket.

Mégis miért rejt magában problémát a helyzet? A jövő miatt.

Hazai és nemzetközi kutatások sora igazolja, hogy az alacsonyabb társadalmi státuszú, főleg roma gyerekek a szegénységet továbbörökítik. A szegregáló oktatás felerősíti az öröklött társadalmi egyenlőtlenségeket. Integrált oktatás nélkül nem fog megoldódni a cigányság problémája. A szegregált iskolák képtelenek javítani a helyzeten. Ha nem talál a rendszer valamiféle kiutat, a mostani állapot csak romlani fog.

A kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy a rendszerváltás óta szabad iskolaválasztás és a deszegregációs törekvések egymásnak ellentmondanak. A közoktatási törvény 13. § (1) bekezdése szerint a szülőt megilleti a nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga. A szabad iskolaválasztáshoz való joga alapján gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat iskolát.

Ahol lehet választani, ott a szülő megteszi, ahol meg nincs lehetőség, ott előbb utóbb lesz valaki, aki megteremti rá a lehetőséget.

Amíg egy szülő eldöntheti, melyik iskolába vigye a gyerekét, addig a többségi szülők el fogják kerülni azokat az iskolákat, ahol magas a HHH arány. Ha elsőbbséget élveznek a lakóhely szerinti tanulók, akkor a szülők megkeresik a megoldást – ha kell, ideiglenes lakcímet szerezve –, hogy az általuk választott iskolában a hely biztosított legyen.

A törvény ellentmondásos helyzetet alakít ki azzal, hogy piaci helyzetet teremt, ami bizonyos körülmények között ösztönző is lehetne, ám jelen esetben a szegregációt törvényesíti. Azt a szegregációt, amit más törvények szerint büntetni kell, hiszen sérti az alapvető gyermeki jogokat.

Most egy önkormányzat felelősségre vonható, ha szegregált oktatási intézményt tart fent.

Eszközei viszont nincsenek a másik fenntartóval szemben. Azt „lebuktatni” csak rejtett kamerás felvétellel, hangfelvétellel lehet, olyan szituációt teremtve, amelyben a valós helyzet egyértelműen megmutatkozik.

Az egyházi középiskolák zöme gimnázium, felvételihez kötött bejutással, ezeken a helyeken a HHH gyerek ritka. Az általános iskolákban azonban nincs felvételi. Mégis, a legtöbb egyházi iskola képes olyan feltételeket teremteni, hogy elkerüljék az alacsony társadalmi státuszú gyerekek.

A helyzet igazolásául íme, néhány adat az OKM statisztikái alapján!

Jelenleg Magyarországon az általános iskolai tanulók egyharmada igazoltan hátrányos helyzetű. Az egyházi iskolákban ez az arány 3,55 %. A halmozottan hátrányos helyzetűek aránya pedig náluk ezen belül mindössze 1,9%. És akkor még nem beszéltünk a hátrányos helyzet földrajzi behatárolásáról, azokról a településekről, ahol ez az arány jóval az országos átlag fölött van, és jelen vannak az egyházi fenntartású oktatási intézmények is. Ott a különbség még sokkal szembetűnőbb.

Most, hogy az infrastrukturális fejlesztési források elérését esélyegyenlőségi terv készítéséhez kötötték, sok településen fény derült arra, hogy itt nincs minden rendben. Az egyházi iskolák nem igazán vállalják fel a település ilyen jellegű problémáinak megoldását, a terhek közös viselését. Több helyen sikerült valamiféle együttműködést elérni az önkormányzat és az egyház között, ami a HHH tanulók egyenletesebb elosztására irányult. De kizárólag a pályázati források elérése miatt. Ahol ez nem szükséges, ott maradt a régi helyzet. Sok helyen még a halmozottan hátrányos helyzetű kifejezés is ismeretlen az egyházi fenntartók számára.

Valamit különösen nehezen értek: a tanítások szerint az elesetteken, a szegényeken való segítés minden egyházban kiemelt fontosságú. Meg is teszik ezt a különféle missziók keretében, adományoznak, élelmet osztanak, otthonokat működtetnek.

De miért nem terjed ez ki általánosan az oktatás területére is? Miért nem keresik itt is a segítés lehetőségét? Miért nem nyitják meg a kapuikat, vagy miért nem lobbiznak a társadalom perifériáján élő gyerekek beiskolázásáért? Nem itt teljesülhetne leginkább az egyház célja, a felnövekvő nemzedék nevelésében?

Ha már a normatíva érdekében minden követ megmozgatnak, nem lehetne, hogy a terhekből is kivegye az egyház a részét? Ha egyenlő feltételeket kérnek az önkormányzati iskolákkal, akkor ez elfogadható elvárás lenne….

A társadalomba mindenki beletartozik: a jó körülmények között élők és a hátrányos helyzetűek, a cigányok és a nem cigányok egyaránt.

A problémák megoldásán is közösen kellene munkálkodnunk. Mindenkinek. Törvényhozóknak, iskolafenntartóknak, oktatási intézményeknek.


Lásd még:




EGY TELEPÜLÉS, KÉT ISKOLA, AZ ÁLLAMIBAN 90, AZ EGYHÁZIBAN FÉL SZÁZALÉK A HÁTRÁNYOS HELYZETŰEK ARÁNYA

G7.HU
Szerző: PÁLOS MÁTÉ
2023.10.25.


A magyar oktatási rendszer egyik legnagyobb problémája, hogy nem mérsékli, hanem felnagyítja a társadalmi különbségeket, nem biztosít annyi esélyt a hátrányos helyzetű, rossz családi hátterű gyerekeknek, mint a jó családi hátterűeknek.

Ezt nemcsak az oktatási szakértők hajtogatják évek óta, hanem mindenféle adatokból és nemzetközi összehasonlító elemzésekből s kiolvasható. Nem véletlen, hogy a helyzet javítását megígérte a kormány az Európai Uniónak az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Pluszban éppúgy, mint Magyarország Helyreállítási és Ellenálóképességi Tervében. Vagyis ezeknek az EU-s pézeknek – egyebek mellett – feltétele, hogy a kormány fel tudjon mutatnio egy konkrét intézkedést.

Ez lett az október elején benyújtott, a “köznevelés területén alkalmazandó diszkriminációellenes törvényjavaslat, aminek előadója – oktatásügyi tárca hiányában – Pintér Sándor belügyminiszter. A javaslat nem közvetlenül nyúl bele az iskolák életébe, és nem érinti közvetlenül a tanítási-nevelési folyamatot, hanem egyszerűen beékel egy „pénzbüntetést” – 10 százalékos forrásmegvonást – közvetett ösztönzőként, olyan általános iskolák esetében, ahol jelentősen alacsonyabb a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű* gyerekek aránya, mint a település iskoláiban átlagosan.

Következésképp a kormány úgy javítana a szegregáló magyar oktatáson, hogy a lépésre nemcsak nem dedikál sem anyagi, sem szakmai erőforrást, de még el is von ezekből – ugyanis a törvényjavaslatból sehol nem következik, hogy a helyi átlagot meghaladó arányban hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó általános iskolák emiatt több állami forráshoz jutnának vagy megkapnák az elvont 10 százalékot.

Már ezek alapján sem indokolatlan felvetés az, hogy a kormány elsődleges célja egy a költségvetésnek semmibe nem kerülő és papíron egyszerűen kivitelezhető intézkedés felmutatása, amivel az EU-s feltételt ki lehet pipálni akkor is, ha az intézkedés végül nem vezet semmiféle eredményre.

De a javaslat pont ezen okokból mégis tartalmaz konkrétumokat, amik alapján Nahalka István oktatáskutató érdekes számításokat végzett. Így kiderült: a kritériumokat úgy alkották meg, hogy összesen az általános iskolával rendelkező települések 10 százaléka vizsgálható csak egyáltalán a törvény szempontjából.

Ezen a 23 településen 2022-es adatok alapján 38 iskola lenne büntetendő. Ez a potenciálisan a törvény hatálya alá tartozó iskoláknak összesen 1-2 százaléka.

Következésképp a kormány és azon belül a belügyminisztérium úgy szándékozik egy általános iskolai szinten durván 3000 iskolás nagyrendszer esélyegyenlőségi mutatóin javítani, hogy 38 iskolánál 10 százalékos büntető forráselvonást alkalmaz.

Ugyanakkor az így megadott szélsőséges kritériumrendszer ettől még felmutatja azokat a településeket és iskoláikat, ahol a legdurvább lett a helyzet mára – azokat a helyeket, ahol a legnagyobbak az iskolák közötti társadalmi különbségek.

Nézzünk néhány példát erre a 23 településre és a 38 érintett iskolára (pontosabban feladatellátási helyre), továbbra is a Nahalka István által összegyűjtött adatokat követve (lentebb az összes szóban forgó települést térképre tettük).

- Alsózsolcán egyetlen állami iskola működik, de két helyen: az egyik suliban 25 százalék, a másikban 74 százalék a hátrányos helyzetű diákok aránya.

- Átányban az állami iskolában 71, a református iskolában 0 százalékos az arány.

- Baktalórántházán a két helyen működő állami iskolában 83 százalék, a református iskolában 7 százalék az arány.

- Biharkeresztesen a két állami iskolában 60 százalék körüli, a két református iskolában pedig 7 százalék alatti az arány.

- Encsen a 3 összevont iskolában 56, 58 és 90 százalékos arányok vannak, míg a katolikus iskolában 5 százalékos.

- Felsőzsolcán összesen egy református és egy katolikus iskola van, előbbiben 0,5 százalék az arány, utóbbiban 89 százalék.

- Hajdúhadházán van olyan állami iskola, ahol 100 százalék az arány, míg az összevont református iskolákban az arányok 3, 14 és 20 százalék.

- Ibrányban egy református iskola van két helyen, valamint egy állami iskola. Utóbbiban az arány 66 százalék, előbbi kettőben 1 és 4 százalék.

- Jászapátiban pont a katolikus iskolában a legnagyobb, 45 százalékos az arány, az egyik állami iskolában viszont 0 százalék.

- Karcagon összesen 11 iskola állami és egyházi iskola működik: egy katolikus iskola 3 helyen, egy református 2 helyen, egy 6 állami fenntartású 2 helyen. Az egyházi iskolák 5 helyének mindegyikén 4 százalék alattiak a százalékos arányszámok. Az állami helyek között találunk egy 20 és egy 37 százalékos arányt, a maradék három államiban viszont mind 75 százalék fölötti az arány.

- Komádiban egy állami és egy egyházi iskola működik 2-2 helyen, előbbiekben az arányok 90 százalék körüliek, a református iskolákban viszont körülbelül 35 százalékosak.

- Nagyecseden a 2 állami iskolában az arány 82 és 94 százalék, míg a református iskolában 19 százalék.

- Nyírbátor 4 iskolája szintén az egyházi – állami fenntartás mentén szakad szét: a katolikus és a református iskolában az arány 6 százalék alatt van, míg a két állami iskolában 73 százalék fölött.

- Sarkadon egy állami iskola két helyén alakult ki jelentős különbség, az egyiken 17, a másikon 76 százalékos az arány.

- Szendrőn a legmagasabb a hátrányos helyzetűek aránya, átlagosan 77 százalék. A település egyik református iskolájában viszont “csak” 32 százalék...