2023. október 15., vasárnap

GÁBOR GYÖRGY: MOST AKKOR AZT KELLENE ELDÖNTENI...

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.10.15.


Én tökéletesen egyetértek azzal, hogy az Európai Bizottság visszatartja a Magyarországnak szánt milliárdokat, mivel teljes joggal és megalapozottan úgy látja, hogy az európai adófizetők pénzének magyarországi sorsa nem transzparens, s jó okkal azt gyanítja, hogy a hatalmas összegek nem oda jutnak, ahova szánták azokat, hanem az állami kereteket öltött, fékevesztett és totálisan gátlástalan korrupció nyeli le a tízmilliós magyar lakosságnak szánt eurómilliárdokat, hogy aztán a pénz a jól kiépített csatornákon át a maffiaállam legfőbb vezetőinek és mindenre kapható klientúrájának, hűbéreseinek és vazallusainak a számláin landolhasson.

Egyetértek!

Csakhogy tegnapi hír, hogy az Európai Bizottság megháromszorozta a Gázának nyújtott „humanitárius” támogatást. Vagyis az Európai Unió a Gázának nyújtott eddigi támogatását transzparensnek tartja és az összegek felhasználását a meghatározott célokkal és szándékokkal megegyezőnek tekinti.

Most akkor azt kellene eldönteni, hogy az Európai Bizottságban vajon csupa látni, hallani, olvasni és felfogni képtelen gyengeelméjű ül-e, avagy az EU tényleg helyesen értékeli a helyzetet, mert a Gázának szánt „humanitárius” segélyt valóban azokra a célokra szánta, amelyekre a gázai övezetben eddig is felhasználták, s ezután is „rendeltetésszerűen” fel fogják használni: a legmocskosabb korrupcióra, a Hamász vezetői luxuséletvitelének biztosítására, csecsemők lefejezésére vagy terhes asszonyok hasának felmetszésére alkalmas gyilkoló eszközök beszerzésére, kiterjedt fegyvercsempészésre, rejtőzködésre és civilek fogvatartására szolgáló alagútrendszerek kiépítésére, civil lakosság elrablására alkalmas egységek motorizált felszerelésére, az egész zsidó-keresztény civilizációt fenyegető barbár terrorizmus további gründolására és fenntartására?

„A PIS MEGVÁLTOZTATTA, MIRŐL SZÓL A POLITIKA” – NYOLC ÉV UTÁN VÁLTHATJÁK LE LENGYELORSZÁGBAN A KERESZTÉNYKONZERVATÍV KORMÁNYT

MÉRCE
Szerző: BERNÁTH LACKÓ
2023.10.15.


Ma, vasárnap országgyűlési választásokat tartanak Lengyelországban, ahol a nacionalista, kereszténykonzervatív Jog és Igazságosság párt (PiS) két ciklus óta kormányoz, és most kétesélyes küzdelemnek néz elébe. A legnagyobb ellenzéki kihívó a volt Európai Parlamenti elnök, Donald Tusk vezette Polgári Platform (PO), amely nemrégiben többszázezres, saját becsléseik szerint milliós tüntetést tudott tartani Varsóban, és lehetséges koalíciós partnereivel kormányzásra készül.

Hogyan szorultak háttérbe az igazán fontos témák a kampány során? Mi a baloldal jövője Lengyelországban? Befolyásolhatják-e az utóbbi években elégedetlenségüknek erőteljesen hangot adó nők a csata kimenetelét? Interjú Marta Tycner történész-közgazdász kutatóval.

Mérce: Először is szeretnélek általánosságban kérdezni a választások fő ütközőpontjairól. Melyek a fő törésvonalak, a fő csataterek?

Marta Tycner: Ez a kampány nem annyira a vitákról szól… Nem meglepő, ez sok helyen így van, különösen egy ilyen heves kampány esetén, ahol ilyen világos a két tábor, a Donald Tusk-féle PO és a Jarosław Kaczyński fémjelezte PiS támogatói közötti választóvonal. A két fő tábor úgy festi le ezt a választást, mint a végső győzelemért vívott csatát. Gonosznak nevezik egymást, és megmentőként mutatják be magukat. Ez a lengyel politika legmeghatározóbb törésvonala, ez már évek óta így van...

ITT OLVASHATÓ

A SZÉLSŐJOBB LESZ A KIRÁLYCSINÁLÓ, VAGY LENGYELORSZÁG VISSZATÉR A NYUGAT KEBELÉBE?

G7.HU
Szerző: KOLOZSI ÁDÁM
2023.10.15.


Az utolsó pillanatig teljesen kiélezett a sorsdöntőnek beállított vasárnapi lengyel választás: Bár a kormányzó PiS győzelme ezúttal is simának ígérkezik, az utolsó közvélemény-kutatások szerint a nyugatos ellenzék legalább akkora eséllyel szerezheti meg a Szejmben a többséget, mint a szélsőjobbal való kényszerházasságra szoruló jobboldali konzervatívok.

Szlovákiában két hete a Fidesznek kedvező eredmény született, de hasonlóra Lengyelországban egyáltalán nem lehet mérget vetni: Kaczyński nyolc év után akár el is veszítheti a hatalmát.

A korábbi választásokon Lengyelországban viszonylag jól vizsgázó közvélemény-kutatások szerint a PiS által dominált jobboldali szövetség stabilan tartja az előnyét. A reprezentatív mérések átlaga szerint hét százalékponttal, 37-30 arányban vezetnek a legnagyobb ellenzéki tömb, a Tusk-féle Polgári Platform (KO) előtt, és ez a különbség a kampány végére sem látszik csökkenni.

Hogy mégsem mehetnek biztosra, mégiscsak a saját visszaesésükből fakad. Négy éve, a 2019-es választásokon Kaczyńskiék 43,6 százalékot szereztek, amivel akkor, ha szűken is, de megszerezték az abszolút többséget (ezt mára formálisan elvesztették a koalíción belüli eróziók miatt). Erre most nem sok esélyük van, bár ha valamelyik bejutásra esélyes párt meglepetésre a bejutási küszöb alatt maradna, még akár ez is előfordulhat.

A polgári-baloldali ellenzék azonban együttesen a szavazók 50-51 százalékára számíthat papírforma szerint. A KO 30 százaléka mellett egyaránt 10-11 százalékon áll az egyház megadóztatásával és a 35 órás munkahéttel kampányoló baloldali tömb (Lewica), valamint a Harmadik Út nevű, sajátos összetételű választási szövetség. Utóbbit a volt tévés műsorvezető, a politikába a 2020-as elnökválasztáson berobbanó, egy időben Tusk potenciális kihívójának látszó Szymon Hołownia centrista platformja, valamint az agrárius Parasztpárt alkotja.

Ők, a baloldal és Tuskék együtt jelentik a “demokratikus ellenzéket”. Ők négy éve még közösen indulva szenvedtek vereséget. Most külön vágnak neki (bár ezek a tömbök egyenként is több párt együttműködésén alapulnak, a lengyel pártstruktúra kifejezetten sokszínű), de még így is lehet esélyük.

Ez az arányos, listás választási rendszerből is következik, ami sokkal kevésbé jutalmazza a győztest a magyarnál, bár a jelenlegi kormánypártok felé torzít így is: a nemzeti választási bizottság hiába javasolja régóta a vajdaságonként kiosztható képviselői helyek számának demográfiai korrekcióját, ennek a Szejm évek óta nem tesz eleget, ezért Varsónak például csak húsz hely jut a népességszám alapján reális 34 helyett. Ha a PiS és a Polgári Platform ugyanannyi szavazatot szerezne, a kormánypártok vidéki bázisainak felülsúlyozottsága miatt Kaczyńskiék egyértelműen több képviselői helyet szereznének a kritikák szerint.

Akár egy-két százalékpontnyi eltolódás is jelentős különbségeket hozhat a Szejmben, a területi választókerületenkénti külön számítások miatt a mandátumbecslések rendkívül bizonytalanok. A parlamenti többséghez 231 képviselő kell a 460 fős Szejmben, a baloldali-polgári ellenzék pedig együttesen éppen ennek a környékén áll az utolsó hét kutatásai alapján. A közvélemény-kutatók közül az Opinia24 szerint 226 helyre számíthatnak, vagyis a kritikus határ alatt maradnak. Egy másik cég, a Kantar modelljei alapján viszont 250 képviselővel egész simán meglenne a többségük. Az állami CBOS legutólsó becslései alapján szintén az ellenzéki tömb többségét hozta ki 234 hellyel.


Az ellenzéki térfélen azzal biztatják a szavazókat, hogy itt a valós esély a nyolc éve kormányzó jobboldal leváltására, ennek pedig a beállításukban egzisztenciális tétje van. Donald Tusk az október eleji, 6-800 ezres nagy varsói demonstráción i szokás szerint azzal vádolta régi ellenfelét, Kaczyńskit, hogy ki akarja vezetni az Európai Unióból Lengyelországot – vasárnap pedig szerinte civilizációs választás, “Kelet” és “Nyugat” közötti döntésről van szó.

A magyarországihoz hasonlóan élesen megosztott közvéleményt a PiS eközben Tusk démonizálásával tartja kézben, idegen érdekek képviseletével, sőt azzal vádolva az ellenzék vezetőjét, hogy Lengyelországot német és orosz gyarmattá akarja tenni, és győzelme esetén megnyitná a kaput a tömeges migráció előtt.

Utóbbi volt a kampány fő témája, a hajrában nemzetközi bonyodalmakat is okozva. A PiS fő kampányüzenete (“Biztonságos jövőt a lengyeleknek”) az anyagi stabilitáson és a haderőfejlesztésen túl a tömeges migráció elutasításán alapszik, aminek szimbóluma a Belarusz határra épített határkerítés. Ezért is támadták élesen és rendelték el a mozikban egy kormányzati figyelmeztető videó lejátszását Agnieszka Holland filmje előtt, hiszen abban a rendező a kormányzati keretezéssel elég markánsan szembehelyezkedve ábrázolta a menekültsorsokat.

Ez összességében ugyanúgy nem befolyásolta a párttámogatottságokat, mint az, hogy kiderült, az elmúlt években Lengyelország több mint félmillió munkavállalói vízumot adott ki Afrikában és Délkelet-Ázsiában, a gyanú szerint 5000 eurós nem hivatalos árfolyamon. A botrányra hivatkozva Németország is visszaállította részlegesen a határellenőrzést, de az ügyet a lengyel kormány a szokásos németellenességre rájátszva semlegesítette, a közmédia pedig lényegében elhallgatta az egész témát...

ENNÉL IZGALMASABB MÁR NEM IS LEHETNE A LENGYEL VÁLASZTÁSI MATEK

VOX POPULI BLOG
Szerző: TÓKA GÁBOR
2023.10.15.


A választási közvélemény-kutatások elég pontosak Lengyelországban, a választási rendszer aránytalanságai miatt mégis nehéz előrejelezni, hogy a hat és fél százalékkal vezető Zjednoczone Prawica (Egyesült Jobboldal) lista, tehát Jaroslaw Kaczynski 2015 óta kormányzó Jog és Igazságosság Pártja és szövetségesei, vagy annak a liberálisabb konzervatívoktól és kereszténydemokratáktól a baloldalig terjedő ellenzéke nyerhet parlamenti többséget a mai lengyel választáson. Az ezt és a legfrissebb lengyel előrejelzéseket is bemutató tegnapi posztomat ma azzal egészítem ki, hogy mégis mi lehet az igazság, és hogyan fedezhetjük fel, ha alaposan belemászunk az adatokba.

Erre sokan lehetnek majd kiváncsiak ma este, mert este kilenckor megjelenik majd egy exit poll, aminek 2019-es és 2015-es elődje szinte természetfeletti módon pontosnak bizonyult, viszont a lassan beérkező részeredmények minden bizonnyal még jobban ellentmondanak majd neki, mint a korábbi években. Az idei választás előtt ugyanis számos új, egészen kicsi szavazókörzetet hozott létre a kormányzó többség faluhelyen, hogy ott megnövelje a részvételt a szavazásra igyekvők közlekedési útvonalának rövidítésével. Ezekben a rendhagyóan kicsi szavazókörzetekben pedig nyilván sokkal gyorsabban végeznek majd a számlálással, mint máshol. Emiatt egyrészt a Parasztpártot is tartalmazó Trzecia Droga (Harmadik Út), másrészt meg a kormánypárti lista is félrevezetően jól állhat majd a korai részeredményekben. De ettől még egy exit poll is tévedhet éppen eleget.

Kaczynskiék 2015-ben éppen csak 1,1%-kal nagyobb szavazataránnyal szereztek egypárti mandátumtöbbséget, mint az a 36,5, amire most számíthatnak a közvélemény-kutatások átlaga szerint. Mellettük szól az is, hogy azóta inkább a tőlük jobbra álló, libertáriánus, szélnacionalista és EU-ellenes, mint a tőlük lengyel értelemben balra álló tábor növekedett pár százalékponttal. Az előbbiek most is a Konfederecja listán álltak össze a választásra...

LIBERALIZMUS: NEHEZEBB, MINT GONDOLTUK - A MAGYAR LIBERALIZMUS PÜNKÖSDI KIRÁLYSÁGA

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerzők: SZELÉNYI IVÁN, MIHÁLYI PÉTER
2023.10.13.


A rendszerváltás első éveiben, 1988 és 1992 között, Magyarországon a domináns ideológia a liberalizmus volt. A miniszterelnök Antall József lett, aki az MDF-et a népi-nemzeti irányzat, a kereszténydemokrácia és a nemzeti liberalizmus három alappillérén nyugvó pártként határozta meg. Az SZDSZ fenntartás és kiegészítő jelzők nélkül, „tisztán” liberális párt volt. A Fidesz magát „liberális, radikális és alternatív” erőként definiálta. Mind a három párt körül létezett egy-egy jó neveket felvonultató liberális intellektuális holdudvar is. 2023-ban vannak továbbra is liberális gondolkodók, de nincs liberális politikai erő. Mi történt? Miért vált a liberális (valamint a neoliberális és a balliberális) jelző egyaránt politikai szitokszóvá? Tanulmányunk célja ennek végiggondolása.

Alapvető hipotézisünk, hogy a magyar liberalizmus nem tudta feloldani a három liberális alapérték feszültségeit és ellentmondásait. Egyszerűbben: nem volt megoldása az egyéni szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás mai kihívásaira. Az egyenlőség kérdését átengedte az arra alkalmatlan kommunista utódpártnak („fizessenek a gazdagok”), a szolidaritást érintő kérdésekben pedig a Fidesz esetenként meggyőzőbben (és minden esetben hangosabban) érvelt. Ilyen volt – például – a 2008-as „szociális népszavazás” ügye a 300 forintos egészségügyi vizitdíjról és az egyetemi tandíjról. Ma Magyarországon nincs számottevő választói támogatással kalkuláló liberális politikai erő, miközben a kérdést ebben a formában egyáltalán elfogadó szavazópolgárok nagyobb része inkább liberális, mint illiberális vagy antiliberális. Milyen abszurd helyzet...

Kiindulópontunk konvencionális. Liberalizmusnak azt a társadalmi és politikai eszmerendszert tekintjük, mely három alapértéken nyugszik: szabadság, egyenlőség és testvériség. Ezek a XVIII. században divatossá vált elvek meghatározóak voltak a francia forradalomban, és döntő hatásuk volt a máig hatályos amerikai alkotmányra is. Ha tetszik, úgy is fogalmazhatunk, hogy a francia értelmiség sikeresen exportálta ideológiáját Amerikába. Ez a hármas célkitűzés a XX. században általánosan elfogadottá vált a „Nyugatnak” nevezhető legtöbb államban, bekerült az ENSZ által elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatába (1948), és kézenfekvőnek tűnt az a feltételezés, hogy a kommunista világrendszer összeomlása után az egész világon diadalmaskodni fog (©Francis Fukuyama). Nem ez történt. Számos posztkommunista országban (így Magyarországon is) a liberalizmus nem vált többségi ideológiává, sőt éppenséggel Magyarországról terjedt el az illiberális paradigma – jelezve, hogy itt nem egy hungarikumról van szó.

Három évtized távlatából úgy látjuk, két magyarázata is van annak, hogy a liberalizmus mint vonzó, magas rendű és egyben könnyen érthető hívószó miért nem vált többségi ideológiává. Egyfelől az derült ki, hogy az egyszer már megvalósult társadalmi célok – mondjuk a szólásszabadság és az általános választójog – elvesztik mobilizáló erejüket, másfelől pedig azt kellett a közügyek iránt akár csak minimális érdeklődést mutató átlagszavazónak megtapasztalnia, hogy a liberalizmust alkotó három elv a gyakorlatban újabb és újabb erkölcsi-szellemi elágazásokhoz vezet, és ennek során a három alapelv egyidejű igenlése már egyáltalán nem magától értetődő. Világtörténelmi léptékkel mérve persze ezek 1989/90-ben is tudható tények voltak, mégis a rendszerváltás eufóriája idején ezek nem voltak triviálisak a közvélemény és a magyar választók számára – ideértve e cikk szerzőit is...


NAHALKA ISTVÁN: A KORMÁNY BECSAPJA MAGÁT IS, HA AZ OKTATÁSBAN NEM SZÁMOL A REALITÁSSAL 1. RÉSZ.

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.10.15.


A nyár eleje óta mintegy 5000 pedagógus hagyta el a pályát – mondja Nahalka István oktatáskutató, aki szerint ténylegesen 30 ezer pedagógus hiányzik az oktatásból. Hozzáteszi, a kormány szokásos reakciója a számok kétségbevonása, a probléma relativizálása, holott jobb lenne, ha a tevékenységüket a reális tényekhez igazítanák, hiszen az egyre nagyobb pedagógushiány az oktatás egyre nagyobb minőségromlásához vezet. Ennek a negatív következménye pedig az, hogy olyan diákok kerülnek ki az iskolákból, akik a munkaerőpiacon sem fognak tudni helytállni.


Folyamatos a számháború arról, hogy hány pedagógus ment el a pályáról a státusztörvény miatt. Legutóbb Rétvári Bence jelentette be, hogy 1205, és a tanárok 99 százaléka elfogadta az új jogállást. Az államtitkár szerint a baloldal és a szakszervezetek irreálisan túlzó számokat jelentettek meg arról, hogy mennyi pedagógus hiányzik az oktatásból, és sose mondják meg, hogy mihez képest. Mi az, ami az ön számára leginkább bántó ebben a megjegyzésben?


Leginkább az utóbbi megjegyzés, hogy nem mondjuk meg azt, mihez képest. Ugyanis nagyon pontosan megmondtuk Totyik Tamással, a PSZ elnökével együtt, amikor ismertettük a számokat. Sőt, ki is emeltük, hogy a pedagógushiány definíció kérdése, és elmondtuk, mi mit tekintünk definíció szerint annak. Ha azt tekintenénk, hogy hol van olyan hely, ahol egyszerűen senki nem látja el a feladatot, akkor Magyarországon gyakorlatilag nem lenne pedagógushiány. Mert azért csak beküldenek valakit az osztályba. Az iskolaigazgatók valamilyen módon, sokszor nagyon kreatívan megoldják a feladatot, és valaki mégis csak bemegy az órára. Ha az iskolatitkár, akkor ő, ha egy diplomával még nem rendelkező egyetemista, akkor ő, ha egy nyugdíjas, akkor egy nyugdíjas. A baj ott van, hogy a pedagógushiányt úgy kellene számolni, hogy meg kellene nézni, hány olyan helyen nem a megfelelő végzettségű tanár tanítja a tantárgyat. Ha pedig őket összeszámoljuk, akkor jóval nagyobb szám jön ki. A szakszervezetek számítása szerint a pedagógusoknál 20 ezer, az én számításaim szerint 30 ezer. Az a különbség, hogy a szakszervezet nem vesz figyelembe valamit, amit én igen. Én nagyon fontosnak tartom ugyanis, hogy a pedagógusok heti kötelező óraszáma 24 a teljes állásban, és ez rettenetesen sok. Ez nem normális. A normális az lenne, hogyha – mint régen volt –, heti 18 óra lenne a kötelező óraszám. Ez ma túlzottan ideális állapot lenne, de ha 24-ről lecsökkentem 22-re, és ezt a plusz 2 órát a pedagógushiányba beleszámoljuk, már akkor kapunk egy plusz 10 ezer fős hiányt. Ezért az én véleményem szerint 30 ezer fős a pedagógushiány, a szakszervezet ezt nem számolja bele, ezért ők 20 ezerrel számolnak...

ÍGY HASZNÁLJA SZIJJÁRTÓ PÉTERT AZ OROSZ DIPLOMÁCIA SAJÁT CÉLJAI ELÉRÉSBEN

SZEGEDI KATTINTÓS
Szerző: SZEKA
2023.10.15.


Szijjártó Péter amellett, hogy néhány hónap alatt körbefutja a Földet, olyan kijelentésekkel borzolja a kedélyeket, melyeket nehezen tudnának megemészteni Magyarország szövetségesei, ha már nem mondtak volna Orbán Viktor kormányáról régen. Az öltönyt tréningruhával cserélgető magyar külügyér szinte kéjes örömöt érez akkor, amikor orosz barátai vállát veregetheti, illetve olyan diktátorok markába csaphat, akik kimondva vagy kimondatlanul azt a békés, kölcsönös kompromisszumok alapján működő világot készülnek lerombolni, amelynek előnyeit mi magyarok is élvezhettük ezidáig.

A világpolitika viszonylagos stabilitásának úgy tűnik vége, és ebben döntő szerepe van az orosz vezetésnek, főként Vlagyimir Putyinnak. Nem az Ukrajna ellen zajló agresszióval kezdődött mindez, hiszen lassan 10 éve, hogy Oroszország megszállta a Krím félszigetet, és hathatós támogatásával a szakadárok kiharaptak egy nagy falatot Kelet-Ukrajnából. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Wagner-csoport zsoldosai évek óta támogatnak olyan szélsőséges fegyveres csoportokat Afrikában, melyek nyugatbarát kormányokat igyekeznek megdönteni a kontinensen.

Oroszország már nagyon régen proxy háborút folytat az Egyesült Államok és európai szövetségesei ellen, és céljai elérése érdekében lényegében bármilyen segítséget elfogad olyan brutális diktatúrákat működtető országoktól, mint Irán, Szíria vagy Észak-Korea. Ennek a furcsa szövetségi képződménynek lehetett érdeke destabilizálni a Közel-Keletet, így a Hamasz egy héttel ezelőtt Izrael ellen indított háborúja mögött is felsejlik Irán és Oroszország szerepe.

Még sokáig lehetne sorolni azokat az eseményeket és tényeket, melyek rávilágítanak arra a törekvésre, hogy Oroszország a Nyugat rovására teret nyerjen a világ több régiójában, ezért nem csoda, hogy az Európai Unió és az USA határozottan kiáll Ukrajna, Izrael és mindazon államok mellett, melyek elszenvedik e terjeszkedés közvetlen vagy közvetett hatásait. Van persze egy uniós ország, amely ezek ellenére is határozottan vállalja barátságát Vlagyimir Putyin rendszerével, sőt tettekkel is bizonyítja lojalitását az orosz elnök iránt.

Ezzel ugyanis a hűvös racionalitás alapján meg lehetett volna magyarázni kitartásunkat az oroszok mellett a háborús atrocitások ellenére, ám ez már egy globális konfliktus, amelynek tétje sokkal nagyobb, minthogy ki tud némi előnyt kicsikarni a háborús konfliktusból...

VAGY ELSORVAD, VAGY MÁSKÉPPEN FOLYTATJA A MAGYAR KATOLIKUS KÖZÖSSÉG

TELEX
Szerző: KAMARÁS ISTVÁN
2023.10.15.


A valláskutatókat és a mindenkori valóságra kritikusan reflektáló hívőket nem lepte meg a népszámlálási eredmény, a hatalmon lévő állami és egyházi vezetőket, valamint a körükhöz tartozó ideológusokat ezzel szemben sokkolta. A hazai politikai kereszténység látványosan megbukott, miközben az egyháznak olyan hajónak kéne lennie, amely nem luxusjacht és nem is lélekvesztő, hanem amelyen emberek „kifogására” kiképzett halászok dolgoznak.


Majdnem felére csökkent a vállaltan katolikusok száma Magyarországon az elmúlt húsz évben, és majdnem hasonló arányban csökkent a reformátusoké is, derült ki a 2022-es népszámlálásból. A korábbi vallásszociológiai kutatások hasonló, de bizonyos szempontból még ennél is pontosabb képet kínáltak, mert ezekben sokkal kisebb volt a nem válaszolók aránya. A kérdezettek ugyanis szívesebben válaszoltak a kutatóknak, mint a hatóságoknak. Már 2014-ben figyelmeztették a kutatók az illetékeseket, hogy a vizsgált 22 európai ország közül hazánk már az élbolyban van a semmilyen felekezethez nem tartozó 16–29 év közötti fiatalok arányát tekintve. Csakhogy a valláskutató – József Attilát parafrazálva – „hasztalan vonít”.

Bár sem az elvilágiasodás, sem az esetlegesség, sem a változékonyság rohamos növekedése nem tekinthető feltétlenül visszafordíthatatlan tendenciának, a vallásosság, a vallásgyakorlás, az egyházhoz tartozás csökkenése a katolikusok körében Európában már 40-50 éve masszív tendencia. Ennek a kontextusa azonban nem az istentelen liberalizmus, mint azt a „nemzeti-keresztény” kármentők hangsúlyozzák.

Hanem éppen a magukat nem vallásosnak mondó istenhívők, a transzcendenciában hívők (beleértve az ördögöt és a mennyországot is), a spirituális élményeket keresők számának növekedése.

Hans Joas szerint vallási mélyrétegek a nem vallásosok körében is kimutathatók: lehetséges, hogy a hit eltűnése csak átmeneti jelenség. A német vallásszociológus úgy látja, hogy a nagy fokú elbizonytalanodás mellett, vagy éppen ellenére lehet fontos a személyekhez és az értékekhez való kötődés. Ez pedig nem teszi reménytelenné a legkevésbé vallásos Európában sem a vallások és az egyházak jövőjét. Még fontosabb gondolata Joasnak, hogy a „vallásos–nem vallásos”, a „keresztény–nem keresztény” és a „hívő–nem hívő” szembeállítások helyett célszerűbb az egyik oldalon hívő és nem hívő univerzalistákról, a másikon hívő és nem-hívő anti-humanistákról (szerintem inkább partikularistákról) szólani. Mi, keresztények pedig hadd higgyük azt, hogy az univerzalizmus jegyében álló legerőteljesebb üzenet még mindig az Evangéliumé.

A hazai politikai kereszténység megbukott

Bár itt-ott még Európában is akad visszavallásosodás, sőt olykor meghökkentő méretű vallási ébredés, hazánkat illetően azonban egy dolog egyértelműen kirajzolódik. Hiába a kötelező hit- és erkölcstanoktatás, hiába duplázódott meg az egyházi fenntartású gimnáziumok, és négyszereződött az egyházi általános iskolák száma, hiába özönlöttek óriási összegek az egyházakhoz,

szó sincs keresztény Magyarországról: a hazai politikai kereszténység látványosan megbukott.

Az adatok alapján úgy tűnik, hogy éppen a katolikusok találják meg legkevésbé egyházukban azt a közeget és fogódzót, amellyel hitüket a felebarát (és a kollektív felebarát, vagyis az egész társadalom) szolgálatában akarják és tudják megélni, működtetni. A kisebb egyházakban ugyanis – ezeknél a hívek nagyobb, vagy jóval nagyobb arányban nemcsak tagok, de egyben vallási közösségükhöz kötődők is – a lemorzsolódás csekélyebb, vagy jóval csekélyebb a katolikusokénál.

Tomka Miklós, a magyar vallásszociológia világszerte ismert vezéralakja, a magyar katolikus egyház Vallásszociológiai Központjának egykori igazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora 2010 novemberében A „keresztény társadalom” vége, és ami utána következik egyházainkban címmel tartott előadást a Magyar Szociológiai Társaság Vallásszociológiai szakosztályában. Ha nem hal meg tíz nap múlva, ez lett volna a témája soron következő kutatásának is: a mindenkori hatalommal összegabalyodó egyház, és az egyszerre hitvédő és fogyasztói kultúrvallásosság válsága. Hiába maradt ez szellemi végrendelete, ő sem lett próféta egyházában. Gerd Theissen, a Jézus-jelenséget szociológiai és kultúrantropológiai megközelítéssel is vizsgáló teológus az Isten országá-t meghirdető Jézus-mozgalmat értékforradalomnak nevezi, mely különösképpen a kisemberek és a peremhelyzetűek megsegítését szolgálja...


IDIÓTÁK VAGY BŰNÖZŐK MOZGATJÁK A FORINTOT?

NÉPSZAVA
Szerző: PALOTÁS JÁNOS
2023.10.14.


Az írásom végére bárki eldöntheti, hogy Orbán Viktor, Magyarország tizenhárom éve regnáló miniszterelnöke, Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke és Varga Mihály pénzügyminiszter idióta-e vagy sokkal inkább bűnöző, aki egy bűnszervezet vagyonát és az abból őket megillető hányadot kezeli. Természetesen nem kizárt, csak nem valószínű, hogy a szakmai hozzáértésük teljes hiánya okán egyszerűen idióták, akik ezer és ezermilliárd forintos kárt okoznak a magyar társadalomnak – persze a károkozásuk ez esetben sem maradhat következmény nélkül. Az én véleményem, remélem, kihallatszik majd az írásom összegzéséből, de természetesen tévedhetek is. És az is lehet, hogy némelyikük, különösen Orbán Viktor esetében mindkettő együttesen fennáll!
...


PEDOFÍLIÁNAK IS NEVEZHETŐ TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSRA KÉSZÜL A KORMÁNY

HÍRKLIKK
Szerző: NVZS
2023.10.15.


„Felháborítónak tartom, gyakorlatilag pedofiliának nevezném azt a törvénymódosítási tervezetet, amely kötelezővé tenné az iskolai tanulók fittségi tesztjei eredményének feltöltését az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe (EESZT)” – fogalmazott a Hírklikknek Alexin Zoltán. Az egészségügyi adatvédelemre szakosodott szakértő találta meg a kormany.hu oldalon véleményezésre bocsátott „a közbiztonság megerősítése és a migráció elleni küzdelem érdekében szükséges törvények módosításáról” című tervezet egyik paragrafusaként elrejtett szándékot, aminek – állítja – semmilyen egészségügyi célja nincs, csak arra jó, hogy a tesztek adatait más, (sőt az összes) egészségügyi adattal össze lehessen kapcsolni, és azt meg lehessen az EESZT-ből szerezni az érintettek önrendelkezése nélkül. A törvénymódosítás e részéhez sem hatásvizsgálat, sem indoklás nem készült.


A kormany.hu oldalon jelent meg a törvénymódosítási javaslat, amelyhez 2023. szeptember 30-ig lehetett észrevételeket küldeni. Módosítanák az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvényt, kibővítenék annak 35/K. szakaszát. Egy új bekezdést szúrnának be, amely kimondaná, hogy a működtető „a nyilvántartásban rögzíti és 4. § (1) és (2) bekezdésekben meghatározott célból az egészségügyi dokumentáció megismerésére jogosultak számára elérhetővé teszi az oktatási nyilvántartás működéséért felelős szerv által az oktatási nyilvántartásról szóló törvény alapján átadott, a Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt adatait.”

„Mi köze is van a migrációnak ahhoz, hogy az iskolai tanulók fittségi tesztjének az eredményét kötelező feltenni az EESZT-be?” – teszi fel a kérdést Alexin Zoltán, aki ezt az egész ügyet felháborítónak tartja. „Ez gyakorlatilag pedofília, semmilyen egészségügyi célja nincs, csak arra jó, hogy a tesztek adatait más – sőt az összes – egészségügyi adattal össze lehessen kapcsolni, majd pedig azt meg lehessen szerezni az EESZT-ből” – szögezte le. Az a sejtése, hogy itt is személyre szabott jogalkotás történik. Kihasználják azt, hogy korlátlan hatalma van az államnak a polgárok magánszférája felett. Az EESZT pedig a magánszféra teljes felszámolását célozza, amit most is nyílt kényszerintézkedéssel valósítanának meg...


GÁBOR GYÖRGY: AZ ÖTÖS SZÁMÚ VÉLEMÉNYAKROBATA

SZABADSÁG KLUB
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.10.14.


Az idők és az erkölcstelenségek persze változnak. Ma már szerzőnk igaz Izrael-baráttá metamorfizálódott: a Hamasz hallatán "gyáva, ócska, földalatt bujkáló terrorista patkányok" megdögléséről mereng, s szapora lépteivel Orbán mellé fölzárkózva heroikus bátorsággal szól a "jogos és érthető és helyes izraeli ellencsapásról."


Azzal a graciőz javaslattal szólít meg engem egy általam személyesen nem ismert valaki, aki leginkább arról ismerszik meg, hogy szívritmusát egy afféle pacemakerként a szíve fölött hordott ötös számú párttagkönyv szabályozza, miszerint „Gábor György, fogd be a mocskos pofád”. A szerző invokációjához az az érzelmi detonáció vezetett, amelyet egy írásom váltott ki belőle, ahol – izraeli katonai szakértőkre utalva – azt voltam képes állítani, hogy egyes feltételezések szerint az Iránnal bensőséges katonai szövetséges viszonyban álló Oroszország szakértelemmel, logisztikával, s nem kizárható módon akár fegyverekkel is hozzájárulhatott a Hamász terrorszervezet Szimhát Tóra idején elkövetett bestiális pusztításához. S ugyanebben a cikkemben idéztem Lavrov és Putyin minapi zsidózását (vesd össze: „Hitlerben zsidó vér folyt”), végezetül azt is szóba hoztam, hogy Moszkva az elmúlt hónapok során gyümölcsöző tárgyalások keretén belül rendszeresen fogadta a Hamász terrorszervezet vezetőit.

Mindebből a tagkönyvtulaj a következtetéselmélet unortodox alkalmazásával arra jutott, hogy együtt ünneplem a nyugati elvtársaimmal a palesztinokat, és örvendek, hogy az oroszok segítették őket véghezvinni ezt az iszonyatot.

Az orosz vezetés zsidózása tény, a Hamász terrorszervezettel való többszöri találkozása tény, az oroszok közvetlen részvételét az Izrael elleni aljas terrortámadásban még vizsgálják, de már bőven olvasni arról – egy cikk címét idézve –, hogy „Putin’s fingerprints are all over the Hamas attack” („A Hamász támadáson mindenütt ott vannak Putyin ujjlenyomatai”).

Ami viszont a palesztin-barátságomat és a nyugati elvtársaimat illeti, itt azért megállnék. Nem számonkérően, mert hisz nem vagyok kötelező olvasmány, csak halkan jelzem, hogy azokban az időkben, mondjuk a kétezres évek elején, amikor jómagam az akkori szerzőtársammal, Buda Péterrel számtalan közös cikkben és két közös könyvben írtunk – többek között a tagkönyvtulaj elvtársai heves támadásainak kitéve – az iszlámról és a Hamászról, mint az egész nyugati, zsidó-keresztény civilizációra súlyos veszélyt jelentő vallási terrorszervezetről, a „totális iszlám” céljairól és doktrinájáról, a szekuláris világ velük kapcsolatos tragikus illúzióiról és téves következtetéseiről, addig a tagkönyvtulaj tőlünk némileg eltérő következtetésekre jutott.

Akkoriban még így írt a palesztinokról: „A gettóba zártak, megalázottak, kirekesztettek, elnyomottak, megbecstelenítettek, ők, akiknek elrabolták a hazáját, és akiket bármikor… meg lehet gyilkolni.” És így az izraeliekről: „Az izraeliek iskolákat bombáznak. Iskolákat, amelyek óvóhelyként működnek most éppen. És kórházakat. És lakóházakat. Aztán, amikor egy palesztin siheder a romok alatt keresi hozzátartozóit, izraeli mesterlövész les rá, és kioltja az életét. Háromszor lő.” Meg így: „Miközben az izraeli reguláris hadsereg naponta követ el ilyen és ehhez hasonló háborús bűnöket, a zsidó civilek a környező dombokra kanapékat, foteleket visznek fel, meg némi üdítőt, és onnan lesik röhögve, távcsőbe kukkolva, mi is történik Gázában.” És levonja a konklúziót: „De van egy rossz hírem: Izrael téved, ha azt hiszi, hogy az idők végezetéig felmentése lesz mindenre Auschwitz miatt. Mert most azt hiszi. És a világ ehhez asszisztál. De nem lesz mindig így.”

Vagy máshol: „Tisztességes ember úgyis a palesztinokkal szolidáris, velük érez együtt, velük vállal közösséget.” Aztán: „Izrael… legázolja a védtelen arab asszonyokat, véneket és gyerekeket.” Vagy: „meddig tehet meg bármit a zsidó állam arra hivatkozva, hogy ők a holokauszt áldozatai voltak?”

Amikor szerzőtársammal például megírtuk a Hamászról, hogy „egy vallási, iszlamista mozgalom ütötte ki a Fatahot a hatalomból, és nem egy szekuláris, baloldali politikai szerveződés”, akkor a tagkönyvtulaj elvtársai arról írtak, hogy „Izrael terrorista állam”, aztán írtak „az izraeliek leírhatatlan barbárságáról”, és – csak hogy a kedvencemet idézzem, amely még a Krisztus-gyilkos zsidóságot is felidézte, „Izrael keresztre feszíti a palesztin népet.”

Az idők és az erkölcstelenségek persze változnak. Ma már szerzőnk igaz Izrael-baráttá metamorfizálódott: a Hamasz hallatán „gyáva, ócska, földalatt bujkáló terrorista patkányok” megdögléséről mereng, s szapora lépteivel Orbán mellé fölzárkózva heroikus bátorsággal szól a „jogos és érthető és helyes izraeli ellencsapásról.”

De elég az idézetekből, saját írásaim mellé még ellenpéldaként sem szívesen teszem oda ennek a mindent és mindennek az ellenkezőjét kiszolgáló tagkönyvtulajnak a pénzbeöntéssel kezdődő és heves szódiaréval végződő bélsártermékeit.

Ám azt még megjegyezném, hogy az engem szóba hozó firkálmányban szerzőnk önfeledt bratyizással „seggfejnek” volt szíves titulálni. Márpedig a seggfej jelentése a szlengben: ostoba, hozzá nem értő, buta, hülye.

Nos, minősítgetések helyett ezt a kérdést akár szigorú szakmai vitában tisztázhatnánk. Mondjuk úgy – s gondolom, ez szerzőnk kedvére lesz –, ahogy a középkori keresztény egyetemek nagy és jelentős vitái zajlottak. Az egymással vitázó felek, külön-külön, megneveztek több szakmunkát, amit aztán mindketten elolvastak, s azok alapján jött létre a disputa.

Javaslom, hogy mindketten, külön-külön, nevezzünk meg mondjuk öt-hat szakkönyvet és nyolc-tíz szaktanulmányt a modern Izrael államról és az iszlám fundamentalizmus történetéről és jelenéről, amelyek remek vitaindítóként szolgálhatnak.

Kérésére szívesen elküldöm angol, német, francia, olasz, spanyol orosz, román, héber, görög és latin nyelvű szakirodalmi javaslataimat.

ORBÁN FEDÉLZETMESTER BÖLCSESSÉGEI

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.10.15.


Valahol a delírium közepén Orbán V. arra a megállapításra jutott „nem árt az sem, ha a kapitány nem félnótás”. Sok volt az alapvető élelmiszer vagy másfajta hűsi, netán kevés a gyógyszer, ez nem tudható, de útavatás közben a kedves vezető akárha kikötőt, hadihajót, vagy esetleg egy rozzant csónakot adott volna át, illetve megirigyelhette imádott elődje, a fehér lovas, tenger nélküli ellentengernagy életét és tetteit. Mindez nem tudható, de olyan pörformanszt vágott le, ami minden pénzt megér. Már csak annyit kellett mondanunk: fogd meg a söröm.

Nem szoktunk Orbán beszédekkel és szóvirágokkal behatóbban foglalkozni, de itt már magának a nyelvnek a tisztességéről van szó, illetve arról a tulajdonságáról, hogy a gondolkozás tükre és hordozója, s ezek alapján az állapítható meg, hogy egy pokol lehet a manus fejében. De mindez is csak azért érdekes, hogy rámutassunk, ez az alak Magyarország miniszterelnöke, és ilyen készségekkel irányítja az országot, ami tehát olyan is. Így nem tisztán arról van szó, hogy újólag megállapítsuk, nagy valószínűséggel nem normális, mert ezt nem szokták elhinni nekünk.

Pedig egészen egyszerű a képlet. Aki hülyeségeket beszél, az nagy valószínűséggel hülye is, ha nem is kényszerzubbonyos értelemben – az majd később jön az úton -, de enyhe formában mindenképp (vannak fokozatok). Az ilyesmire sok más mellett a nyelv is utal, és tagadhatatlanul belátható, a mi kedves vezetőnk ezt egészen sajátos formában használja, témáiban egy kocsmában dülleszkedő alkoholista – akit azonban még onnan is sokszor kihajítanának -, szókészletében rossz értelemben vett proli, humorával pedig a Bagi-Nacsa páros méltó társa.

Senki nem nevet rajta önmagán és pár túlbuzgó talpnyalón kívül. A dakota lovak, a lebirkózás, üstökön ragadás, feribátyámozás, a gondolkodás és a nyelv olyan mélységeit mutatják, ahová nem kellene követni doktorminiszter urunkat, mégis milliónyian teszik, és a végén még azt is mondják, Orbán Viktor álávjú. Orbán nekik akar megfelelni, és mára olyan is lett, egy vég nélküli, lefelé tartó spirálba keveredve, aminek egészen elképesztő állomása volt ez a tengerészetbe hajló útavató. Most hosszan idézünk, ha lemaradtak volna róla.

„Derült időben, nyugodt vízen minden hajót jól el lehet kormányozni, de ma egyáltalán nem játszanak a kezünkre a körülmények, és a vizek egyáltalán nem nyugodtak. Soha ilyen háborús, nehéz, borzalmas időket nem éltünk át, mint amiket ma Európának el kell szenvednie, a veszélyek korába léptünk, a népek tengere feltámadott, és a kirobbant hullámverések mindenhonnan jól látszanak, innen, Magyarországról is.” – Csak úgy mellesleg a feltámadott népek tengere kitételre mutatnák rá, hogy mindenki gondoljon róla, amit akar.

„Ha nem figyelünk, a hullámverések még bennünket is megrázhatnak. Aki ilyen viharban hajózik, annak nincs könnyű dolga, ott rendben kell lenni az útiránynak, a hajótestnek, a vitorlázatnak, a hajó személyzetének, és nem árt az sem, ha a kapitány nem félnótás. Ahol ezek a dolgok nincsenek rendben, ott nem sikerül célba jutni és partot érni.” – Még egyszer rágják meg a félnótás kapitány, a hajótest és vitorlázat képét és szimbolikáját, majd gondolkodjanak el egyetlen kérdésen: ki ez az alak, akinek erre futja, és többre nem.

Mivel arra kell jutnunk mindezek után, hogy még Rákosi apánk is különb beszédeket tartott, mint ez a mi félnótás miniszterelnökünk, Kádár egyszerű józanságáról nem is beszélve. Egy azonban bizonyos: egyikük szemében sem égett a tébolynak az a lángja, ami viszont Orbánéban igen. Mindig ott az örök dilemma, hogy a beszédeit írják-e vagy maga rakja össze, ezt a beteg mostani állapotában már nem tudhatjuk, de sem így, sem úgy nem lehetnek vérmes reményeink: mert ha volna józan esze, ha ilyet tesznek eléje, nem olvasná föl.

Mégis afelé kell hajlanunk, hogy ezek sk. készülnek. Mert, mint minden őrületben, azért van bennük rendszer, sőt, még a mostani matrózos-hajóskapitányos szófosásból is ki lehetett érezni a felcsúti gyerekudvar avas szagát, illetve a magyar ugar kilátástalanságát. Viszont, ami az igazi tragédia, hogy a kedves vezető azért ilyen idiotizmusba hajló alpári bunkó, mert arra jutott, hogy ezzel lehet választást nyerni. A terv pedig, mint tapasztaljuk, működik. Tehát levonhatjuk következtetésünket az ország általános állapotáról, ami épp ilyen a félnótás kapitányával.

„A VÉSZKORSZAK ÓTA NEM ÖLTEK MEG EGY NAP ALATT ENNYI ZSIDÓT” – NOVÁK ATTILA AZ IZRAELI POKOLRÓL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: NOVÁK ATTILA
2023.10.11.


A helyzet tartós megoldhatatlanságának és reménytelenségének okát a racionalitáskövető nyugati gondolkodásban felnövekedettek aligha képesek felfogni. Pedig itt teljesen más szabályok működnek: az eszkatológia elől nincs menekvés – magyarázza az Izrael elleni támadássorozat hátterét a Válasz Online felkérésére Novák Attila történész. Magyarország volt Tel-Aviv-i oktatási és kulturális szakdiplomatája, az NKE és a Goldziher Intézet tudományos főmunkatársa csak néhány órával azelőtt tért vissza Magyarországra, hogy szombaton Izraelben elszabadult a pokol.


Még mindig az események hatása alatt állok, hiszen múlt pénteken késő este érkeztem vissza Izraelből. Óriási az ellentét a tapasztalt, teljesen békés világ és a pár órával később elszabadult pokol között. A békéből vagy a békét imitáló csendből zűrzavar és háború lett. Az Izrael területére betörő, foglyokat ejtő, gyilkoló Hamász-tagok mintha egy rossz horrorfilm vásznáról léptek volna le. Péntek este még elképzelhetetlennek tűnt, másnapra ez lett a valóság: elégetett emberek, lefejezett csecsemők, halomra gyilkolt fesztiválozó fiatalok, megannyi irracionálisnak tűnő és értelmetlen gyilkosság. Sokkban lévő társadalom.

Nagyon könnyű beleesni abba a bűnbakkeresési spirálba, amely Netanjahutól és kormányától az ellenzéki tüntetésekig terjed és amely hol az egyik, hol a másik félre terheli a felelősséget a történtek miatt. Ezzel azonban jottányit sem jutunk közelebb annak megértéséhez, mi és hogyan történt múlt szombaton a gázai határnál. Bár az biztosnak mondható, hogy a társadalmi-politikai-jogi konszenzust egyoldalú lépésekkel megtörni igyekvő Netanjahu-kormány működése nem tett jót az ország biztonsági helyzetének (mint ahogyan az erre reakcióként adott ellenzéki szolgálatmegtagadások sem erősítették azt), ám ezzel (vagy inkább ezekkel) önmagában mégsem lehet megmagyarázni a történteket.

Úgy látszik, hogy hiába az ország óriási gazdasági-technológia fölénye a régióban, valamint hiába a megállapodások több arab országgal (a Donald Trump által elősegített Ábrahám-egyezmények például), Izrael helyzete máig sem mondható stabilnak a régióban.

Vannak olyan szomszédai, amelyek mind a mai napig el akarják pusztítani, a szó legszorosabb értelmében. Ilyen az iráni „hálózat” részeként működő libanoni Hezbollah mellett a Gázai övezetet 2007 óta uraló Hamász terrorszervezet, amellyel ezek után nem lehet (és nem is szabad) tárgyalnia a zsidó államnak.

A helyzet tartós megoldhatatlanságának és reménytelenségének okát a racionalitáskövető nyugati gondolkodásban felnövekedettek persze aligha képesek felfogni. Pedig itt teljesen más szabályok működnek: ez a típusú gondolkodásmód nem elégíti ki azokat (így a Hamászt), akik a világ újrarajzolásában és egy eljövendő végső megoldásban gondolkodnak. Kerül, amibe kerül. Az eszkatológia elől nincs menekvés...