Szerző: A SZÍV
2023.09.03.
2023. október 4., szerda
LENGYEL JEZSUITA: RENDKÍVÜL ÁRTALMAS AZ EGYHÁZ RÉSZVÉTELE A POLITIKAI CSATÁROZÁSOKBAN
VÁLASZ ONLINE / INTERJÚ
Szerző: A SZÍV
2023.09.03.
„A lengyelek hagyományosan két nagy politikai táborra oszlanak, és e kettő valósággal gyűlöli egymást. A választások közeledtével nem a politikai programokról folyik a közbeszéd, hanem rendszerint mindkét fél azt bizonygatja a választóknak, hogy mennyi okuk van gyűlölni az ellenséges oldalt. Mivel az egyház is alaposan belebonyolódott ezekbe a politikai játszmákba, elveszítette közvetítő szerepét” – fogalmaz Jakub Kołacz lengyel jezsuita, korábbi rendtartományfőnök, a legnagyobb lengyelországi katolikus kiadó és a leglátogatottabb lengyel katolikus internetes portál igazgatója. Horváth Árpád A Szív számára készült interjúját a jezsuita magazinnal való együttműködésünk keretében teljes terjedelmében közöljük...
Szerző: A SZÍV
2023.09.03.
NOBEL COUNTRY FOR OLD MEN: KETTŐ MEGVAN, MÁR CSAK NÉGY KELL - A 444 NAPINDÍTÓ HÍRLEVELE
444.HU
Szerző: HERCZEG MÁRK
2023.10.04.
Jó reggelt! Ez megint a Reggel 4 (itt van a többi hírlevelünk), benne az elmúlt nap legfőbb híreivel. De előtte itt van 4 kiemelt cikk a 444 címlapjáról:
Szerző: HERCZEG MÁRK
2023.10.04.
KARMELITA A NAPTÁRBAN
REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.10.04.
Hogy Schadl Györgynek volt egy röpcsije, és azt csak most fedezték fel, hogy le kellene foglalni, de még nem biztos, az kutyatöke ahhoz képest, hogy a nyomozó hatóság megkaparintotta a naptárját, amiben különös bejegyzések voltak. Illetve vannak még most is, ha nem is gyöngybetűkkel, de beleírva mégis strammul. Ám mielőtt ezzel a nevezetes naptárral foglalkoznánk, azért annyit a nyomozás hevességéről, hogy a röpcsi mellett leltek hajót, Porschét, ingatlanokat Schadl nevén, amit ezek szerint rohadt nehéz lehetett megtalálni.
Mindegy is azonban, hiszen, hogy ezeket a készségeket a gyanúsított beszerezhesse, bűnöznie kellett, ami még nem nyert bizonyítást, viszont hétszentség, hogy megtörtént. De ezt mi nem mondhatjuk ki az ártatlanság vélelme miatt, csak kapirgálunk a mocsokban, amelyben hogy-hogynem fölbukkant a titokzatos bejegyzés, miszerint „Karmelita”. Ami különös, mert feltehetőleg nem tüntetni indult volna oda a végrehajtók feje, s hacsak nem magával Orbánnal, akkor a „jó miniszterasszonnyal” volt találkája ottan, s bizonyára nem légyotti célból.
Hogy ez kiderüljön, meg kellene hallgatni a Jucust, aki, amióta Orbán tán épp ilyen ügyek miatt a sarokba állította, úgy eltűnt, mint a szürke szamár a ködben. Pedig annak idején nagyon is otthon volt az erkélyen, amelyről fotónk is van, amidőn szerelmesen a gazdája mellett ülve lapozgatja a papírokat, de, hogy milyeneket, az nem ismeretes. De nem is ez, hanem a meghittség, ami sugárzik a bágyadt napsütésben feredőző erkélyről, a benyomás, hogy aki oda belép, az egyrészt hagyjon fel minden reménnyel, vagy pediglen szüret.
Ez a Schadl is szüretelni indulhatott, és nem csak úgy egyszer véletlenül beesett oda, hiszen, mint kiderült, négyszer is szerepelt abban a naptárban a Mennyország neve, amit magyarul Karmelitának hívnak, tehát sok lehetett a megbeszélnivaló. Azt nem mondhatjuk, csak sejtethetjük fideszi módra, hogy ha Varga Judit nem is sáros, de tudnia kellett arról, ami körülötte folyik, hacsak az Orbán iránt táplált szerelme teljesen el nem vakította őtet. Mindez is érdektelen azonban, ami a lényeg, hogy ez az egész gennyes ügy egyre följebb kúszik.
Mint a futóbab a karón. Volt itt már Tóni, Barbara és Ádám, „jó miniszterasszony”, most pedig a Karmelita, mint helyszín, s mint ami a mocsok tanyája. Bár azt eddig is és enélkül is tudtuk, csak fura, ám egyben elégedettséggel eltöltő ezt leírva is látni, alátámasztva azt, hogy mindig is igazunk volt, és az is lesz ezután is. Ezek az érzelmek percei voltak, de visszakanyarodunk a rációhoz, ami viszont azt diktálja, hogy bimbózó reményeink lelohadjanak, mert ettől sem – mint ahogyan semmitől sem – remélhetünk semmit az ég egy világon.
Pedig ez a naptár minden pénzt megér, szerepel benne Völner, Trócsányi, de jó miniszterasszony is név szerint, Kossuth tér, ilyenek, a legszebb az egészben azonban az, hogy Schadl nem tudja, kitől származnak azok a szavak, nem mind tőle, állítása szerint. Ezek alapján tehát valaki bement az irodájába, s csak úgy a hasára ütve irkált bele mindenféléket, de ezek szerint nem versek voltak azok. Viszont Varga nacsasszonyt még ezek után sem tartják szükségesnek meghallgatni, odáig tehát nem kúszhat el a babunk. De minden Orbántól függ...
Szerző: Rezeda
2023.10.04.
Mindegy is azonban, hiszen, hogy ezeket a készségeket a gyanúsított beszerezhesse, bűnöznie kellett, ami még nem nyert bizonyítást, viszont hétszentség, hogy megtörtént. De ezt mi nem mondhatjuk ki az ártatlanság vélelme miatt, csak kapirgálunk a mocsokban, amelyben hogy-hogynem fölbukkant a titokzatos bejegyzés, miszerint „Karmelita”. Ami különös, mert feltehetőleg nem tüntetni indult volna oda a végrehajtók feje, s hacsak nem magával Orbánnal, akkor a „jó miniszterasszonnyal” volt találkája ottan, s bizonyára nem légyotti célból.
Hogy ez kiderüljön, meg kellene hallgatni a Jucust, aki, amióta Orbán tán épp ilyen ügyek miatt a sarokba állította, úgy eltűnt, mint a szürke szamár a ködben. Pedig annak idején nagyon is otthon volt az erkélyen, amelyről fotónk is van, amidőn szerelmesen a gazdája mellett ülve lapozgatja a papírokat, de, hogy milyeneket, az nem ismeretes. De nem is ez, hanem a meghittség, ami sugárzik a bágyadt napsütésben feredőző erkélyről, a benyomás, hogy aki oda belép, az egyrészt hagyjon fel minden reménnyel, vagy pediglen szüret.
Ez a Schadl is szüretelni indulhatott, és nem csak úgy egyszer véletlenül beesett oda, hiszen, mint kiderült, négyszer is szerepelt abban a naptárban a Mennyország neve, amit magyarul Karmelitának hívnak, tehát sok lehetett a megbeszélnivaló. Azt nem mondhatjuk, csak sejtethetjük fideszi módra, hogy ha Varga Judit nem is sáros, de tudnia kellett arról, ami körülötte folyik, hacsak az Orbán iránt táplált szerelme teljesen el nem vakította őtet. Mindez is érdektelen azonban, ami a lényeg, hogy ez az egész gennyes ügy egyre följebb kúszik.
Mint a futóbab a karón. Volt itt már Tóni, Barbara és Ádám, „jó miniszterasszony”, most pedig a Karmelita, mint helyszín, s mint ami a mocsok tanyája. Bár azt eddig is és enélkül is tudtuk, csak fura, ám egyben elégedettséggel eltöltő ezt leírva is látni, alátámasztva azt, hogy mindig is igazunk volt, és az is lesz ezután is. Ezek az érzelmek percei voltak, de visszakanyarodunk a rációhoz, ami viszont azt diktálja, hogy bimbózó reményeink lelohadjanak, mert ettől sem – mint ahogyan semmitől sem – remélhetünk semmit az ég egy világon.
Pedig ez a naptár minden pénzt megér, szerepel benne Völner, Trócsányi, de jó miniszterasszony is név szerint, Kossuth tér, ilyenek, a legszebb az egészben azonban az, hogy Schadl nem tudja, kitől származnak azok a szavak, nem mind tőle, állítása szerint. Ezek alapján tehát valaki bement az irodájába, s csak úgy a hasára ütve irkált bele mindenféléket, de ezek szerint nem versek voltak azok. Viszont Varga nacsasszonyt még ezek után sem tartják szükségesnek meghallgatni, odáig tehát nem kúszhat el a babunk. De minden Orbántól függ...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)