FACEBOOKSzerző: GÁBOR GYÖRGY2023.08.10.
André Malraux francia regényíró, művészetteoretikus, de Gaulle alatt kulturális miniszter Le Musée imaginaire de la sculpture mondiale (A világ szobrászatának képzeletbeli múzeuma) című hatalmas, háromkötetes munkája egy helyén az alábbiakat írja: „Mindent összevetve, a múzeum az ember legemelkedettebb gondolatai összegzésének egyike.”
A történelmi távlatokban gondolkodni képes uralkodók, II. Ptolemaiosz egyiptomi királytól és Claudius római császártól kezdve a nagy pápákon, V. Miklóson, II. Piuson, IV. Sixtuson vagy III. Pálon át a Mediciekig, Lorenzo il Magnificóig, vagy akár a XX. század nagy francia köztársasági elnökeiig, Pompidou-ig, Giscard d’Estaing-ig, Mitterrand-ig és Chiracig pontosan tudták, hogy az emlékezetet hordozó és megőrző tárgyak összegyűjtése, láthatóvá és kutathatóvá tétele a birodalom, az ország, a város érdekét, befelé az összetartozást, kifelé a rendre megújulni képes szellemi erőt reprezentálja. Ezt a célt szolgálta már az alexandriai Muszeion könyvtára és a szobrokat bemutató termei, ezt a IV. Sixtus által megalapított, s a világ legrégibb múzeumaként számontartott római Capitoliumi Múzeum, a Mediciek által alapított firenzei Uffizi, aztán a Louvre, a British Museum, a Metropolitan Museum és így tovább, egészen a Georges Pompidou megálmodta Pompidou központig, Giscard d’Estaing elképzeléséig, a Musée d’Orsay-ig, Mitterrand-ig (Grand Louvre), vagy a Chirac szorgalmazta Quai Branly Múzeumig.
Magyarországon, a „Nemzeti összetartásnak” hazudott és keresztényinek blöffölt, megannyi köztörvényes bűnöző alkotta, totális szellemi nihilben fetrengő, a legrosszabb és a legbetegebb ösztönöket előhozó, minden elemi tisztességet messze alulmúló kormány egyik legriasztóbb tagja, akár mintha valamelyik Mikszáth-regényből vagy novellából itt feledkezett visszataszító dzsentrije, bizonyos Szalay-Bobrovniczky Kristóf miniszter a fentiekkel ellentétben egy mozdulattal utcára hajította megannyi nemzedék zarándokhelyét, a Hadtörténeti Múzeumot, azon emelkedett államférfiúi, nemzeti-keresztényi megfontolástól vezettetve, hogy felköltözhessen a Várba, egyenest a Hadtörténeti Múzeum épületébe, mert onnan pompás a kilátás a budai hegyekre.
A senkiházi kivagyiság legpocsékabb elegye, akihez képest a jacht swimming pooljában pancsikáló Mészáros Lőrinc maga a tisztesség, a becsület, az intellektuális emelkedettség, az elkötelezettség és a józan önmérséklet. Ha a múzeumokat Malraux az ember legemelkedetteb gondolatai összegzésének nevezte, akkor ennek az alaknak a cselekedetét a legaljadékabb tisztességtelenség és gondolattalanság összegzésének mondhatjuk.
Drága feleim, kormánypártiak és ellenzékiek! Ha ez a történet sem elég, akkor vajon mi kell ahhoz, hogy ezt a velejéig mocskos szutykot elkergessétek oda, ahová való: egészen pontosan a jó büdös francba?
Milyen patrióta érzület, polgári habitus és személyes önbecsülés képes mindezt elviselni?