2023. augusztus 8., kedd

GÁBOR GYÖRGY: A NAGY TENGERJÁRÓ SZTEREOTÍPIA

SZABADSÁG KLUB
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.08.08.

Andreának azt a kérdést nem szükséges föltennie, sem önmagának, sem barátainak és jótevőinek, „hogy kik vagyunk és hogy mivé leszünk”? Erre a kérdésre a B-közép szektás rajongóit vagy a kézből etetett csicskáit leszámítva ma már egy egész ország tudja a pontos választ.


Van egy nagyszerű, szerelmetes barátném, Nápolyban él, gyerekekkel, unokákkal, némileg elvált, de rendre visszatérő férjjel, rokonokkal, barátokkal, haverokkal, ismerősökkel, az SSC Napoli nagy meccsei előtt a lakásba betóduló néhány száz fős szurkolótáborral, a világ minden pontjáról permanensen érkező állandó esküvői népséggel, mert amott valaki mindig férjhez megy vagy megnősül, unokák születésnapjaival, amikor a nápolyi gyerekek lebontják a házat, befalják a tonnányi süteményt, majd lecipelik a nagymamákat a tengerhez, mert lubickolni kötelező. Természetesen mindenki egyszerre ordít, természetesen mindenki mondja a magáét, még akkor is, ha épp senki sem figyel rá, természetesen összefut a szicíliai anyós és az északról jött decens üzletember, a tévé is ordít, elvégre a Napoli gólt rúgott, nagypapa beteg, de azért frissen műtött állapotban a hátán lovagoltatja a kisunokát, közben egy tortaszelet a földön landol, valaki belelép, odébb éles vita: forradalom vagy reform? Anarchia vagy békés kompromisszumok?

Egy-egy beszámolót követően ilyenkor írom rendre a drága barátnémnak, hogy hamisítatlan neorealista olasz família, Visconti és Vittorio De Sica, Rossellini és Giuseppe De Santis, Pietro Germi és persze Fellini. Nagyokat röhögünk ezen, s persze gondosan felmondjuk az összes sztereotípiát, amelyekről mindketten tudjuk, hogy nem igazak, vagyis nem történeti valóságról szólnak, hanem a különféle és jellemző diskurzusok részei, mentális és kognitív, pszichológiailag vagy szociálpszichológiailag elemzendő reflexiók, amelyek többet mondanak azokról, akik mondják, mint azokról, akikről a megállapítások elhangzanak.

A sztereotípiák a szelektív emlékezet és észlelés termékei. Mindezt azért mondom, mert ez a Várkonyi Andrea nevű Mészáros Lőrincné – mint olvasható – a luxusjachtról odanyilatkozott, hogy a jachton ott voltak a gyerekek, az unokák, mindenki, szóval – mint mondá – „igazi olaszos család benyomását keltették”.

Igen? Valóban? Pizzát ettek reggel, délben és este? Csak azért, mert ez az, amit nem tesz meg egyetlen olasz sem. Vagy az egész család Várkonyi Andrea szoknyája mellett sorakozott fel, várva az utasításait, mintegy betöltve a mammismo jelenségét? Nemzetkarakterológiailag vajon milyen egyéb közhelyes sztereotípiák lehetnek Várkonyi Andrea fejében? Minden olasz szélhámos, csaló, útonálló és haramia? Erre egy kormányülésen kellene visszatérni, fent a Várban, egyenként számba véve az asztal körül ülőket. Minden olasz nőcsábász? Erről viszont a nők körében oly népszerű Mészáros Lőrincet kellene meginterjúvolni. Minden olasz semmittevő, henyélő és lusta? Speciel ezekben a pillanatokban, amikor e sorokat írom, az imádott nápolyi barátném főz és unokát nevel, bevásárol és mesét olvas, beteget látogat és könyvet fordít, cikket ír és idegenvezet, míg Andrea épp henyél, lustálkodik és nagy pofával hülyeségekkel árasztja el a magyar médiát.

Szögezzük le, semmi sem igaz a fent összehordottakból! Inkább javasolnék néhány friss irodalmi terméket az olasz könyvválasztékból (Andrea megtalálja a könyveket az olasz könyvesboltokban, egyik sincs lefóliázva), mondjuk négy munkát, amelyek a közelmúltban jelentek meg, s amelyek igazi olasz családregények: Marcello Fois: I Chironi; Giuseppe Lupo: Gli anni del nostro incanto; Giorgio Fontana: Prima di noi; Vanni Santoni: I fratelli Michelangelo.

Természetesen nem tudok most hosszabban írni a fenti regényekről, legfeljebb vezényszavakat vagyok képes emitt lejegyzetelni.

Az olasz család mind a négy regényben a társadalom miniatűr reprodukciója: döntő tényező az emlékezet elvesztése, az amnézia állandó jelenléte, a feledésbe menekvés, az elvándorlás, a sodródás, a vágyak és remények fogságába való bezártsága, az öröknek és megváltoztathatatlannak tűnő jelen, a bűntudat, a szégyen, a harag, az őrület, az utazás és az otthontalanság. A család a társadalmi szövet felbomlásának jellegzetes modellje: a folyamatos konfrontációk, az erőszak, a terror, a múltba veszett és reménytelenné vált boldogság, a véglegesen eltűnt nyugalom, az állandóan gyötrő múlt kínzó jelene, amely még a szerelmet is bepiszkolja és megmérgezi, az apák borzalmas vétkei és a fiaik megbocsáthatatlan bűnei. A fenti regényekben jelen van a szegénység, a gyávaság, az erősek és hatalmasok erőszakossága, brutalitása, s az önmegváltási kísérletek kudarcra ítéltsége. Ott van bennük a hatalomtól a tönkremenetelig vezető törvényszerű folyamat, az összeomlás és a dekadencia: vagyis a család felbomlásának feltartóztathatatlansága, s a klausztrofóbia rettentő kínja.

A négy regény alapvetően ugyanarról szól: „di quello che siamo e di quello che diventeremo”? (hogy mik vagyunk és hogy mivé leszünk?)

Nem sorolom tovább, minek is. Várkonyi Andrea a luxusjacht tatján belemereng a nagy kékségbe (nem a „Le grand bleu”-re gondolok), gondolataiban elkalandozik, ábrándozik, s valami rendkívül érvényeset, népszerűt, populárist akar mondani a száguldó, százszobás, kétszáz fürdőszobás üzemanyagfalón, nem kizárt, orosz kiszolgáló személyzet fentről megrendelt és az ország által kifizetett figyelmességétől körülvéve: olasz család vagyunk.

Hát kegyedék egy nagy francot olasz család, mitől is lennének azok? Hacsak nem az emlékezet elveszejtésétől, a bűntudattól és szégyentől (ami persze hiánycikk a környezetükben), a gyávaságtól, az erősek és hatalmasok erőszakosságától, az állandó konfrontációktól – amint azt az idézett regényekben olvashatjuk.

Ám Andreának azt a kérdést nem szükséges föltennie, sem önmagának, sem barátainak és jótevőinek, „hogy kik vagyunk és hogy mivé leszünk”? Erre a kérdésre a B-közép szektás rajongóit vagy a kézből etetett csicskáit leszámítva ma már egy egész ország tudja a pontos választ.

JELENTÉS A NÉPIRTÁSRÓL

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2023.08.08.


A népirtás igen visszataszító dolog, ezért is szokták többnyire letagadni. Mármint, amíg lehet. Aztán jönnek a mindenféle katonák, sajtómunkások meg politológusok, aki lerántják a leplet a tömeggyilkosságokról, és akkor már minden hiába. Más a helyzet abban az esetben, amikor a népirtás elkövetője, esetünkben az Oroszországi Föderáció előre jelezte, mire készül.

Ilyenkor ugyanis a bizonyítási eljárás sokkal könnyebb, egyszerűbb, és előbb vagy utóbb a vétkesek mindenképpen bíróság elé kerülnek, ha csak nem találja meg az a nagy ország valamiképpen annak a módját, hogy elhagyja a Föld bolygót mindenestől. Nekünk az a dolgunk, hogy ne felejtsünk el semmit. Ezt annak kapcsán írom, hogy – mint a Foreign Policy beszámol róla a Raoul Wallenberg Intézet és a Newlines Institute legújabb tanulmánya bizonyítottnak találja, hogy Oroszország népirtást folytat Ukrajnában. Mielőtt azonban rátérnék magára a tárgyra, kivonatosan ismertetnék (nem először) egy tavaly tavasszal a RIA Novosztyin megjelent írást bizonyos Tyimofej Szergejcev filmproducer tollából, hogy megnyugtassam vele azokat a vatnik lelkeket, akik ezt az állítást rágalomnak nevezik. Lássuk, miket írt ez a hírhedett Szergejcev....

ITT A LISTA: MUTATJUK AZ ORBÁN–TIBORCZ-KÖR 36 LUXUSINGATLAN-PROJEKTJÉT (GALÉRIÁVAL)

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BÓDIS ANDRÁS
2023.08.07.


Közel 30 milliárd forintos vissza nem térítendő állami támogatás, bő 133 milliárdnyi kormányzati „ajándékbefektetés”, majd’ 29 milliárd forint MFB-kölcsön és 151 milliárdnyi „baráti” hitel. Az elmúlt néhány évben ezek a csillagászati források repítették az Orbán Ráhel–Tiborcz István házaspárt (és társaikat) a szállodai, irodaházas szektor élére. Noha a kormányfő veje egyre több iparágban tör előre, egyértelműen a hozzá köthető luxusingatlan-fejlesztések a leglátványosabbak – és egyben a legtitkosabbak is. Csak az utóbbi hónapokban kezdett világossá válni, hogy nemcsak a BDPST Group nevű központi érdekeltségét érdemes figyelni, hanem egyes magántőkealapokat, ingatlanalapokat is. A Válasz Online most összeszedte azt a 36 projektet, amely bizonyíthatóan a Tiborcz-kör tulajdonában vagy kezelésében áll.


Idén hét hónap alatt több tény derült ki Tiborcz István üzleti énjéről, gyarapodásáról, mint az elmúlt években összesen. S mivel a magyar jog szerint a kormányfő vejének friss szerzeményei házastársi közös vagyonnak minősülnek, az előző mondatba akár Orbán Ráhel nevét is beleírhatnánk. A lényeg mindenesetre, hogy 2023-ban szemnyitogató információk tömege zúdult a nagyérdeműre – s most újabbakat is közlünk. Az alábbi képes összeállítás elsődleges célja a mérlegkészítés; hogy álljunk meg egy pillanatra, és ítéljük meg, mennyit köszönhet a Tiborcz-kör a saját tehetségének – és mennyit az államnak, azaz végső soron nekünk. Nézzük hát, mit végzett a sajtó 2023-ban:

- Januárban a Direkt36 rálelt egy NAV-adatbázisra, amelyből a titkos magántőkealapok tényleges tulajdonosainak neve is kiderült – legalábbis néhány esetben. A cikkből számunkra most csak az fontos, hogy a Közép-Európai II. Magántőkealap tényleges haszonhúzójaként egy Hornung Áron nevű pécsi ingatlankereskedőt azonosítottak.

- Februárban a Válasz Online megírta: a NER-felépítményt tartó magántőkealapok nem teljesen „magánok”, hiszen ezek egy részét a magyar állam pumpálta nagyra. Egyértelművé tettük, hogy a Tiborcz Istvánhoz legközelebb álló két alapkezelő legalább 75 milliárd forintnyi befektetést kapott „fű alatt” az állami Magyar Fejlesztési Banktól. Az első, 50 milliárdos tétel az üzletember saját cégénél, a Diófa Alapkezelő Zrt.-nél landolt (és az itt menedzselt Főnix Magántőkealapba folyt). A második, 25 milliárdos utalás az Equilor Alapkezelő Zrt.-hez érkezett (pontosabban a társaság által gondozott Central European Opportunity II. Magántőkealapba). Lábjegyzet: az Equilor Alapkezelő papíron nem Tiborczé, a hasonló nevű brókercég viszont igen, s mind közös székházban működnek a kormányfő vejének központi vállalatával, a BDPST Zrt.-vel. Ráadásul az Equilor Alapkezelő közvetett (és még beazonosítható) nagytulajdonosa sem valami idegen lény, hanem a fent említett Közép-Európai II. Magántőkealap, azaz Hornung Áron. Még ízlelgessük ezt a Hornung nevet, mindjárt újra előkerül!

- Áprilisban azt is bizonyítottuk, hogy a kormányzat újabb közel 60 milliárd forintnyi ajándékbefektetéssel jutalmazta a fenti két alapkezelőt – az úgynevezett Baross Gábor Tőkeprogram örve alatt. A Diófa Alapkezelő 30 milliárdos injekciót kapott (amit a Magyar Posta Takarék Ingatlan Befektetési Alapba tölthetett), az Equilor Alapkezelő pedig 28,4 milliárdosat – amelyik az általa menedzselt Central European Ingatlanalapba folyt be.Egy hónapja észrevettük továbbá, hogy ez a közpénzzel megtámogatott Central European Ingatlanalap hirtelen elkezdi begyűjteni a Jellinek Dániel által magánosított volt állami csúcsingatlanok egy részét – például a Svábhegyen, az Andrássy úton, a budai Várnegyedben. Újabb példa az úgynevezett perverz privatizációra, ahol a végső haszonélvező (tehát a Tiborcz-kör) kockázatait, terheit jelentős mértékben az állam viseli, majd az üzlet hasznaiból a „köz” részesül legkevésbé.

- Nemrég aztán a G7 azt is kiszúrta, hogy az ország egyik leggazdagabbjaként jegyzett Jellinek Dánieltől nemcsak ingatlanok „áramlottak át” a miniszterelnök vejéhez, hanem korábban több tízmilliárd forint is – ráadásul a fent emlegetett Hornung Áronon keresztül. Akit ezek után nehéz nem Tiborcz István strómanjaként azonosítani. Emlékeztetőül: ugyanez a Hornung bukkant elő az imént az Equilor Alapkezelő mögül is.

Ezek után jöhet is a lista az Orbán–Tiborcz-kör eddig megkezdett/befejezett/átvett 36 darab luxusingatlan-projektjéről. (Azokat az alacsonyabb csillagozású, nem eléggé prémium hoteleket, amelyektől a miniszterelnöki család a közelmúltban megvált – például a Lifestyle Hotel Mátrát vagy két ausztriai síszállodát –, természetesen nem szerepeltetjük a lajstromban.) Összeállításunkban minden pontnál világossá tesszük, hogy közvetlen BDPST-tulajdonról, illetve Diófa- vagy Equilor-érdekeltségről van-e szó. Továbbá azt is részletezzük, hogy az adott fejlesztés mennyi kormányzati ingyenpénzt nyert – ha nyert – a Magyar Turisztikai Ügynökség által lebonyolított Kisfaludy-pályázatokon, illetve mekkora „ajándékbefektetést” kapott az államtól. Hiteloldalon pedig azt vizsgáljuk, egy-egy szálloda vagy irodaház esetében mennyi kölcsön jött a kormány Magyar Fejlesztési Bankjától (MFB), Mészáros Lőrinc bankholdingjától, vagy az immár Tiborcz-tulajdonú Gránit Banktól, esetleg az OTP-től. A rezümé: a Tiborcz-előretöréshez közel 30 milliárd forintos vissza nem térítendő állami támogatás, bő 133 milliárdnyi kormányzati tőkeinjekció, majd’ 29 milliárd forint MFB-kölcsön és 151 milliárdnyi „baráti” hitel kellett.

Természetesen nem zárjuk ki, hogy a jövőben egyéb projektek esetében is kiderül, hogy eddig strómanok takarták el a miniszterelnök családját. Illetve azt sem, hogy olyan óriásberuházások szállnak majd vissza közvetlenül Tiborczékra, mint az egykor általuk futtatott Club Aliga. Amit viszont már most látunk, hogy üzemeltetőként nagy nemzetközi szállodamárkák (Marriott, Accor, InterContinental, Radisson, Hilton) jelentek meg az érinett hotelek mögött – tehát a tulajdonosok vadul hisznek a nyugati profizmusban.
*
A Tiborcz-kör eddig megszerzett nagy értékű ingatlanjai (2023. augusztusi állapot)...

PUTYIN OLIGARCHÁJÁNAK LUXUSJACTHJA KERÜLT MÉSZÁROS LŐRINCHEZ

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2023.08.07.


A Népszava kiderítette, hogy a Rose d’Or nevű, Máltán regisztrált luxusjacht, amelyen a 444.hu lefotózta Mészáros Lőrincet és Várkonyi Andreát, egy putyinpárti orosz milliárdos oligarcha, az ukrán kormány által szankciós listára tett Konsztantyin Sztrukov tulajdona volt. A lap az információit superYachtFan.com nevű, magát jachtfigyelő és oknyomozó oldalról szerezte, amely szerint a hajó adatlapján a tulajdonost éppen most „ismeretlen magyar milliárdosra” módosították. A hajó tulajdonjoga „egy magyar lízingcég” révén változott meg.

A 63 méter hosszú, két uszodával ellátott, 75 millió dollárt, 27 milliárd forintot érő luxusjacht minden bizonnyal Mészáros Lőrinc tulajdonába került, mert a 444.hu leleplező riportja után a Blikk megszólaltatta Várkonyi Andreát, aki mindenféle bullshit mellébeszélés közepette egyetlen szóval nem mondta azt, hogy a luxushajó, amelyen rajtakapták őket, nem az ő tulajdonuk. Nem kizárt az sem, hogy Mészáros Lőrinc a szankciós listán szereplő orosz milliárdos hajójának megszerzésében is strómanként működött közre, az adásvétel pedig Putyin és Orbán megyezése alapján jött létre.

Még az sem kizárható, hogy Putyin egyik legfőbb támogatójának luxushajóját Orbán közreműködésével helyezték biztonságba azzal, hogy Mészáros Lőrinc nevén megvásárolták (vagy csak a nevére írták). A Mészáros-Várkonyi család mindenesetre azonnal kipróbálta az új szerzeményt, s elvitték az egész családot egy adriai hajókázásra. Pénze mindenesetre van Orbánnak Mészáros Lőrincnek, hogy kifizesse a hajó árát. Talán ezért adták el a Szijj László cége nevén tartott NER-jachtokat. Ebből is látszik, hogy itt minden egy ember tulajdona, csak minden más emberek nevén van.

Az ügylet nem meglepő, mert nem az első üzlet az Orbán-család és az orosz állam oligarchái között. Konsztantyin Sztrukov pedig nem akárki, hanem a Forbes szerint a világ 55. leggazdagabb embere, Putyin és pártja – így az oroszok háborújának – egyik legnagyobb anyagi támogatója. Sztrukov Oroszország legnagyobb aranybányájának tulajdonosa, egy orosz bányamilliárdos, aki az orosz alvilággal is szoros kapcsolatban áll. Az orosz oligarcha maffiafőnököket figyelő ruscrime.com portál korábban írt egy másik hajójáról is, amely a Reve d’Or (Arany Álom) nevet viselte.

Az ügy egy újabb adalék ahhoz, hogy Orbán és az Orbán-család beépült a nemzetközi alvilágba, ezen belül is az orosz maffiával áll szoros kapcsolatban. Az mindent elmond arról, hogy Orbánt mi érdekli, és kikkel áll kapcsolatban, mire használja a magyar államot és annak vagyonát, hogy szankciós listára helyezett orosz aranybánya tulajdonossal üzletel. Majdnem azt lehet mondani, hogy a magyar állam és a magyar államtól kilopott magánvagyonával Orbán már egyike Putyin oligarcháinak, aki egyben az alvilághoz is tartozik, maga is egy maffiafőnök, és saját titkosszolgálata van...

MINDEN ÖTÖDIK HALLGATÓ CSAK TANDÍJAS EGYETEMI KÉPZÉSRE JUTOTT BE IDÉN, A CORVINUSON VAN OLYAN SZAK, AHOL 900 EZRET IS ELKÉRNEK EGY FÉLÉVBEN

NÉPSZAVA
Szerző: JUHÁSZ DÁNIEL
2023.08.08.


Az idei rendes felvételi eljárásban összesen 94 785 fő jutott be egyetemre, közülük 74 484-en tanulhatnak állami ösztöndíjas, 20 301-en pedig önköltséges finanszírozásban.


Minden ötödik sikeresen felvételiző hallgató önköltséges egyetemi képzésen kezdheti meg tanulmányait szeptemberben - derült ki a felvi.hu friss felvételi statisztikájából. Az idei rendes felvételi eljárásban összesen 94 785 fő jutott be egyetemre, közülük 74 484-en tanulhatnak állami ösztöndíjas, 20 301-en pedig önköltséges finanszírozásban. A tandíjas hallgatók aránya 21,4 százalék a felvettek körében. Ugyanez az arány tavaly 18 százalék, 2021-ben 18,7 százalék, 2020-ban 18,5 százalék volt. Az önköltséges képzésekre bejutó hallgatók száma legutóbb 2012-ben haladta meg a 20 ezret

Az adatokból az is látszik, hogy az egyetemekre tandíjasként bejutó hallgatók aránya kisebb ingadozásokkal, de összességében csökkent 2012 (35,9 százalék) és 2020 (18,5 százalék) között, mostanra viszont ismét emelkedni kezdett, ami összefügghet az elmúlt években lezajlott egyetemi modellváltással is. A kormány még 2019-ben, elsőként a Budapesti Corvinus Egyetem alapítványosításával kezdte meg az átalakításokat, az egyetem korábbi kancellárja, Pavlik Lívia pedig már ezt megelőzően arról beszélt, hogy növelni szeretnék a fizetős hallgatók arányát. Ezt sikerült is elérniük: míg 2019-ben a Corvinusra felvételt nyert hallgatók 18,6 százaléka jutott be önköltséges képzésre,

tavaly már 26,9 százalék, idén pedig 26,4 százalékuk.

A fizetős hallgatóknak mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk: a Corvinuson az egyik “legolcsóbb” képzés a politikatudományok alapképzés, nappali formában, magyar nyelven: félévente 420 ezer forint (a képzési idő 6 félév). A legdrágább képzések az angol nyelvű képzések, mint például a nemzetközi gazdálkodás angol nyelven,

amiért egy félévre 900 ezer forintot kell fizetni. Itt a képzési idő 8 félév, vagyis összesen 7,2 millió forintba kerül...

KATONA TAMÁS: A KORMÁNYZATI AKCIÓK CSAK ELTERELNÉK A FIGYELMET A GAZDASÁG VALÓDI ÁLLAPOTÁRÓL

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.08.08.


Az egykori pénzügyi államtitkár kétli, hogy az árfigyelőnek, vagy a kötelező akciózásnak köszönhetően csökkenhet az év végére egy számjegyűvé az infláció. Katona Tamás közgazdász szerint ez egyszerűen gyakorlati okból következik be, semmi köze a Fidesz-kommunikációban varázsszernek beállított akciókhoz, de még csak ahhoz sem, hogy a miniszterelnök kettévágja, vagy egyebet csinál vele. A hívek persze elhihetik, hogy mindez Orbánnak köszönhető, de azért figyelhetnének arra is, hogy Magyarországon még mindig az Európai Unió átlagánál háromszor nagyobb a pénzromlás. A professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormány most megvalósítja mindazt, amivel Orbán az ellenzék győzelme esetére riogatta a népet.


A Gazdaságfejlesztési Minisztérium szerint júliusban átlagosan csaknem nyolc százalékkal csökkent a megfigyelt élelmiszerek átlagára, az árfigyelő az elmúlt hónap tapasztalatai alapján, rendkívül hatékonynak bizonyult. Júliusban a 62 termékkategória termékeinek átlagára átlagosan 7,7 százalékkal mérséklődött. A tárca szerint az árak csökkenését a kormány által június 1-jétől elindított kötelező akciózás is támogatta, ráadásul a mértékét a kormány augusztus 1-től tízről 15 százalékra emelte. Valóban csodaszer az árfigyelő és a kötelező akciózás, ahogy állítják?

A kommunikációban igen, a gyakorlatban természetesen nem – állapította meg kérdésünkre Katona Tamás. A közgazdász hozzátette, eddig is voltak akciói az élelmiszerláncoknak, s ezután is lesznek. De az Orbán-hívőkkel sikerült elhitetni, hogy a miniszterelnök megakadályozta az infláció növekedését, sőt, letörte, ahogy ígérte januárban. Úgyhogy ez a kommunikáció az említett körben valószínűleg sikeres lesz, de a gyakorlatban természetesen az égvilágon semmi értelme nincs. A kereskedelmi láncok akciózása az árverseny része, de az, amit a minisztérium állít, hogy mennyivel csökkent az élelmiszerek ára, nem fog igazolódni. Az egyetemi tanár nem kétli, hogy ennek az propaganda-kampánynak a beindítása kommunikációs szempontból észszerű volt, hiszen a júliusi árindex lényegesen alacsonyabb lesz a júniusinál. Tavaly ekkor kezdődött a nagyarányú áremelés, ezt hívják a statisztikában bázishatásnak. Tehát most nem lesz 20 százalék az infláció, csak mondjuk 18 százalék, a tavalyi 20-hoz képest. Ezt a kommunikációs stáb jól felismerte, és most majd a kormány saját érdemének állítja be. Vagyis az, hogy csökken az infláció, és ez így is marad az év végéig, az a bázishatásnak köszönhető...