Szerző: Rezeda
2023.08.07.
Ám mivelhogy a NER pedig Orbánnal egylényegű mint atya a fiúval, máris itt vagyunk a dogmatika közepében, csak az a kérdés, hogy emiatt kit kell máglyára vetnünk. A szlovák miniszterelnök egyébiránt nem mondott semmi különöset, csak szavakba foglalta, leföstötte, hogy Menczer gazdája milyen reménytelenül egyedül van organizmusként és eszmeileg is abban a klubban, amelynek az asztalára nagy rendszerességgel odahugyozik. Ilyképp ezen az egészen annyira nem is lehet csodálkozni, és képi igazolásunk is van róla dögivel.
De, hogy ennek a Menczernek miért kell mindenbe a gazda jó pincsijeként beleugatni, az olyan titok, amit a NER diplomáciája soha nem fog elárulni nekünk, jelesül, hogy miért kell kitartóan és rendszeresen bohócot csinálnia saját magából, de egyben belőlünk is. Ez utóbbi a szomorúbb, mert nem kértük, nem adtunk felhatalmazást rá, mi több, egyenesen eltiltottuk őket szavazatunkkal attól, hogy ezt csinálják, ilyenek legyenek, sőt, hogy a nevünkben beszéljenek, mert nem mindenki mimagyarok. És ez az első tétel.
A második az volna, amivel ez a Menczer a szlovák miniszterelnököt negligálni akarja, sárba taposni mintegy nyeretlen kétévesnek titulálva őt. Azzal jelesül, hogy neki – mármint a szlováknak – a nagyok között nem osztottak lapot, azért mégpedig, mert Orbán több mint 30 éve „élvonalbeli politikus”, és 18 éve miniszterelnök, négyszer egymás után nyert kétharmaddal. Amennyire szomorú ez nekünk, annyire nem kellene dicsekedni vele, mert ilyen eredményekkel diktatúrákon kívül nagyon kevés demokrácia rendelkezik.
„Magyarok milliói állnak Orbán mögött”, húz még tizenkilencre lapot ez a Menczer, kifelejtve a gazda alfeléből való kikandikálásból azt, hogy viszont a magyarok sokkal több milliói pedig kifejezetten rühellik az istenített személyt. Lehetne itt ellenvetést tenni a Fidesz választási szisztémájának sajátoságairól, amit azonban mindenki ismer, nagy valószínűséggel még a szlovák miniszterelnök is. De az Unió bizonyosan, s ez okozza, hogy ott az eszméivel nem igazán azonosulnak. Hogy nem köpik le, az abból fakad, mert vannak kultúremberi szabályok.
Ők azokat betartják, Orbán nem. S amikor ez a Menczer tovább ront a helyzetén azzal, hogy olyanokat delirál, miszerint „Orbán Viktornak… a nemzetközi politikában sokkal nagyobb a súlya annál, mint amekkorát Magyarország mérete indokolna.” E tekintetben pedig azt érezheti – nagyon tévesen és természetesen aljasan –, a súlyt a vétózgatásban fedezheti fel a magyar „diplomata”, ami nem egyéb, mint az emlegetett asztalra hugyozás, illetve más szemszögből permanens hiszti, hogy a figyelem középpontjába kerüljön.
Ezért az a vélemény róla, ami, és ezért kell nagyon szomorú módon azt bizonygatni, nem is igaz, hogy nem állnak szóba vele. Mint valami dedóban, de ennél azért sokkal jellemzőbb ez. Mert tudjuk és látjuk, hogy Orbán távlatos céljai, hogy valami főnök legyen az európai jobboldalon, köddé váltak, azt mondták huss, így nem maradt neki egyebe, mint a politikai rövidtávfutás csupán immár, de még ebben sem tud senkit sem maga mellé állítani. Egyedül van a manus, mint a kisujjam, ha belegebed Menczer, akkor is.
Itt volna az ideje valami tanulságot levonni, vagy a katarzis felé vinni el a történetet, de ilyen ebben nincs. Arra példa csupán, hogy ezt az egészet ahogyan a szlovák miniszterelnök is megkapja és megtudja, ugyanúgy a szlovák hazafiak is. Ezért lesz az – ha már nincs jelenleg is -, hogy amikor olcsón tankolni vagy vásárolni a hanyatló Szlovákiába mész én nyájasom, akkor mögötted kiköpnek, jobb esetben csak ki leszel röhögve, hogy itt van annak a hülye Orbánnak a magyarja. Nem egy idilli állapot, de neked ezt intézte és intézi a kormányod.
