Tokajban átadtak egy dűlőutat. Nem egy vaszisztdasz az átadási-avatási, pláne, hogy rezesbanda és ökumenikus mise sem volt a helyszínen. Viszont földút volt, és heten fogták a nemzeti szalagot, sőt még mosolyogtak is a kamerába bele, mint akik enkezükkel hozták el a XXI. századot a messzi vidékre, amitől majd jobb lesz a megvédett magyar családoknak. Amúgy a hercegkisasszony, tudják, a szaros pelenkás nemrégiben vásárolta fel a fél vidéket, ilyképp gondolhatnánk azt is, ő kapta a földutat, ha jönne szemrevételezni a birodalom ezen szeletét és a napszámosokat.
Név nélkül felsorolva ott mosolygott a tűző napsütésben két polgármester, egy vármegyei közgyűlési elnök, két fejlesztési tanácsi elnök, egy államtitkár és egy miniszter, aki viszont maga volt Gulyás Gergely, mert a jelek szerint ő mostanában mindenhol ott van. Ám nem azért említettük őt név szerint, mert különösebb érdemei volnának, ugyanis ugyanolyan porbafingó kis organizmus, mint a többi hat, ellenben ő mondta meg a tutit, hogy miért örülünk egy földút átadásának, és miért voltak ezen ott rajta kívül még hatan, potentátok, illetve a híriroda a sürgölődő fotóssal.
Gulyás Gergelynek egyébként nem igazán kellene megszólalnia, főleg nem mostanában, mert az elmúlt napokban láttuk, mik bírnak kijönni belőle, mint ahogyan egyébként ez alkalommal is. Ez a dűlőút-bekötőút-földút ugyanis az ő tálalásában nem egyéb, mint „a dűlőút átadása jól szimbolizálja azt a fejlődést, amelyet Tokaj-Hegyalja és Tarcal elért, az ott elindult fejlesztések pedig bizonyítják, hogy a térség gyorsan fejlődik, ugyanúgy, ahogy az ország egésze”. És itt megállunk egy szóra tanár úr, mert szimbólummal találtuk magunkat szemben. Ez pedig olyan valami, ami mutatja az esszenciát, a kivonatot mégis messzeringóan.
Ránézésre ez az út nem egyéb, mint amit az évtizedek (századok) alatt arra járó munkások, lovaik, teheneik, mostanában traktoraik kitapostak a löszből, most pedig ráeresztették a Józsit a tolólapátossal, és máris kész volt a fejlődés és a jövőbe vivő biztos út. Ami egyébként, majd elfeledtem, három és fél kilométeres, viszont arról nem kaptunk információt, Mészáros építette-e méterenként pár milliárdért, de nem is ez a lényeges, hanem a rohamos fejlődés maga. Hogy ez a földút mutatja Gulyás szerint az országban végbemenő folyamatokat, ez azonban olyan, hogy jön egy tavaszi zápor, és huss, elmossa az egészet.
Olyan fejlődés ez, ami az egész országra jellemző, idézzük meg még egyszer Gulyás szavait, és az a különös helyzet áll elő, hogy most az egyszer nem hazudik, pedig nagyon akart volna. Nem ragoznánk tovább ezt az ingatagságot, hanem inkább azon mélázunk egy pöttyet, hogy miért mentek oda ezek hatan, miért vigyorognak teli pofával, és, hogy komolyan gondolják-e ezt az egészet. Mostanában amúgy is kétségek gyötörnek, hogy amiben élek, az egy rossz álom-e, vagy egy rosszul megírt színdarab, mert életnek kevéssé nevezhető. Ez az én egyéni nyomorom, az viszont már nem, hogy a hercegkisasszony a földesúr ezen a tájon.
Ők hatan pedig azért mutatják olyan nagy rössel ezt a nyomorult utat, hogy dokumentálva legyen, ők ott voltak, ők örültek, sőt, még tán az érdemüknek is tudják be a Józsi tolólapátosát. Amit látunk, az egyébként egy kabaréjelenet, a szerző, ami maga az élet, azt mutatja, milyen mélységekig képes süllyedni az ember a végtelen szervilizmustól és szolgalelkűségtől, eközben miképpen veszíti el a kapcsolatát az amúgy is illékony valósággal, s hogy végül ez a kép, ahogyan hatan ott idiótán vigyorognak, hogyan kerül be a lapokba győzelmi jelentésként.
Mária néni az otthonkájában pedig örül a megyei kesmában látva az újabb diadalt. Mielőtt szokás szerint az történne, hogy kapna az ember a képibe, miért ezzel foglalkozik, amikor vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is, akkor arra azt lennék kénytelen felelni, az lehet. Ámde olyan, amiben ilyen sűrűségben és mélységben mutatkozik meg a rendszer pitiáner primitívsége, máma csak ez az egy, amiben benne van minden nyomor. Minden hazugság és az összes bő gatyás társak. A jövőbe vivő, hatan felavatott földút, mint boldogságunk záloga. No meg az észveszejtő fejlődésé. Mondja valaki, hogy ez nem delikát, mert bizony az.
KANADAI MAGYAR HÍRLAP Szerző: LENDVAI ILDIKÓ 2023.08.03.
Augusztus másodika a Roma Holocaust emléknapja. Az ő nyelvükön „porajmos”-nak, elnyeletésnek hívják. A cigány áldozatok közül sokat névtelenül nyeltek el a gázkamrák, legtöbbjüket nyilván sem tartották. Csak a tábori jelük. a fekete háromszög különböztette meg őket a többiektől. Külön gondot okoztak a náciknak: elvégre az indiai árják leszármazottai, nehéz volt ürügyet találni a kiirtásukra. Az egyik ideológus megoldotta a problémát: szerinte a romák az árják legalsó rétegéből jöttek, és vándorlásuk során szemita népekkel is keveredtek. Vagyis nem elég, hogy cigányok, még zsidófélék is. Irány tehát Németországból, de később tőlünk is Auschwitz, a külön roma barakkok.
Ahonnan már 1944 május 16-án (azóta ez a Roma Ellenállás napja) a gázkamrába akarták terelni őket, de ők -a táborban szokatlanul, az őröket is meglepve- nem hagyták magukat. Magukra zárták az ajtót, üvegcseréppel, husángokkal, az ágyból kiszerelt vasrudakkal védekeztek. Augusztusban aztán győzött a túlerő. Füstté vált az a 371 roma baba is, aki a táborokban született.
Emlékükre idézzük fel Szécsi Margitot, az egyik legnevesebb cigány költőnket, Nagy László feleségét. Gyönyörű nő: fekete Kleopátra frizura, hatalmas, sötét szemek, karcsú test, ahogy a kortársak jellemzik: királynői tartás. Az ő családjuk, budapestiek lévén -apja külvárosi asztalossegéd- megússza. Az irodalmárok azt mondják, Szécsi Margit a külvárosok költője, ahogy József Attila is. Egy másik költőnő, Tóth Erzsébet így jellemzi párosukat Nagy Lászlóval: „csibészhercegnő a költőkirály mellett.”
Legtöbb verse illik a gyásznaphoz. Tüdőbetegként, tüdővérzéssel gyakran szembenéz a halállal. De másként is. Egyszer a repülőtéren várja Szófiából hazatérő férjét, amikor bemondják: a gép lezuhant, túlélő nincs. Csak később tudja meg, hogy Nagy László lekéste a gépet.
Költészete javán ott az árnyék: „Bomlik minden,/ gyönyöröm elszáll,/ váram alól/ omlik a kőszál,/ a hegedű/ tengeren úszkál.”
Egy verse a betegségéről: „Erő és szépség elhagyott,/ fehér ágy elszív engem-/ én édesem, én édesem,/ ne hagyj meghalni engem,/ míg öt világrész illata/ csábít világgá mennem-/ űzd el a gyalog-madarat,/ ki elkaparna engem./… Mosdass, ölelj,/ ne félj, ne félj,/ mert el nem érnek engem,/ fekvén is fekszem szárnyakon:/ isten szállat föl engem.” Különleges pár, csupa tehetség és szenvedély. Hasonlóan látják küldetésüket is: „Csak meg ne halj, csak meg ne haljak,/ csak el ne vássunk túl korán,/ arany sarkantyúk a világon,/ az isten vágtató lován.”
Társak voltak „a világ sarkantyúiként” is. Legendás szerelmük és szövetségük végig, már nem fiatalon is kitartott. Ajánlom nemcsak emlékezésül azokra, akiknek nem adatott meg, hogy végigéljék az életet. Azoknak is, akiknek megadatott. És idősen is meg akarják élni azt, amit Szécsi Margiték: „Hadd nézzem édes arcodat,/ a szigorút, a régi-drágát,/ az elviharzott ifjúság:/ a nagystílű angyal tanyáját,/ a cigány-élettől gyötört,/ a marakodástól árvát,/ hadd nézzem újból arcodat,/ a szigorút, a régi-drágát.”
A kormányoldal bojkottálta az ellenzék által legutóbb kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is, amelynek napirendi pontjairól minden képviselőnek szavaznia kellett volna.
Két dolog lehetséges: a (közbeszerzésből kizárt) Natur-Rost Kft. hatalmasat akart bukni a bolton, és csődbe akarták vinni az 1994-ben alapított céget, vagy az általuk számított közel 10 százalékos haszonnal, a keretszerződés árainál 50 százalékkal olcsóbban is össze lehetett volna állítani a szegények szánt csomagot.
Miközben a költségvetés komoly gondokkal küszködik, a fegyvervásárlásokra továbbra is ömlik a pénz. Csakhogy koncepció és háttér nélkül a legjobb fegyver sem ér semmit, márpedig ezek vagy nem léteznek, vagy csak nem beszél róluk senki. A rendszerváltás óta ilyen nem fordult elő
Mármint, hogy valaki egy olyan súlyos magánéleti botrány után próbált volna visszatérni a politikába, mint Borkai Zsolt.
A magyar kormány tömegesen kezdte el osztogatni a magyar útleveleket 2010-es hatalomra jutása után: Semjén Zsolt 2017 júliusában jelentette be, hogy megvan az egymilliomodik kettős állampolgár.
