Szerző: PÁLOS MÁTÉ
2023.07.31.
A szélsőségesen konzerváló-szegregáló magyar közoktatás közel 10 év alatt szinte semmit sem javult a rossz családi hátterű, de tehetséges gyerekek megtalálásában és fejlesztésében – e tekintetben csúnyán elmentek mellettünk az európai oktatási rendszerek.
Nemrég a magyar felsőoktatásra való bejutás folyamatában rejlő, és meglepő módon egyre növekvő társadalmi egyenletlőlenségeket körüljárva írtunk arról, hogy bár a magyar diplomások aránya kiugróan alacsony az EU-ban, a magyar felsőoktatási hozzáférés kiterjesztése nem járt a hátrányos helyzetűek bejutási esélyeinek növekedésével. Sőt, ami azt illeti azok csökkentek, a jó módú régiókban viszont nőttek, a lejtő tehát meredekebb lett.
Ezúttal a magyar közoktatás adatait vizsgáljuk meg hasonló szempontból, Varga Júlia, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézet kutatójának segítségével, aki egyébként ezeket a számításokat, számos más állítás mellett, a Momentum oktatási konferenciáján is ismertette.
Mindenesetre a státusztörvény elfogadása, számos tanársztrájk, engedetlenségi megmozdulások és felmondási hullám után a magyar közoktatással kapcsolatban leginkább a tanárok nagy munkaterhei és méltatlan bérviszonyai kerültek a közbeszéd homlokterébe – érthető módon, de éppen ezért érdemes felhívnunk külön a figyelmet más strukturális problémákra.
Ahova születsz
Több oktatáskutatótól hallottuk már, hogy a balkáni szint felé csúszó magyar közoktatás egyik legnagyobb problémája, hogy nem képes kiegyenlítő hatást gyakorolni a társadalmi-gazdasági különbségekre, sőt az oktatásirányítás közvetett következményeként a rendszer csak felerősíti ezeket a különbségeket...