MÉRCESzerző: TÁRKÁNYI PÉTER2023.07.18.
A státusztörvény megszavazása jó alkalom arra, hogy megkérdezzük: miért buknak el sorra a különböző kormánnyal kritikus csoportok tiltakozásai? A kormánykritikus közbeszédben rendkívül keveset reflektálunk erre, pedig most már igazán ideje lenne feltenni magunknak ezt a kérdést.Jellemzően az alábbi két magyarázatot kínálják a kormánnyal kritikus, közélettel foglalkozó politikusok, újságírók, megmondóemberek és tapasztalatom szerint gyakran a hétköznapi emberek is:
- A magyarok ilyenek, semmi nem érdekli őket, jó nekik ami van. „Birka nemzet vagyunk.”
- A Fidesz bedarálta a jogállamot, leuralta az államigazgatást, a gazdaságot és a sajtót, ekkora ellenszélben nem lehet nyerni.
Ebben a cikkben egy harmadik választ is szeretnék felkínálni.
A kormánnyal kritikus politikai/civil csoportosulások azért sikertelenek, mert nem végeznek kellően kiterjedt és mélyreható szervező munkát. Másképp megfogalmazva: a kitűzött célok és a csoportok szervezettsége, beágyazottsága és mozgalmi tudása köszönőviszonyban sincsenek egymással. Az az állításom tehát, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek egy jelentős része egy jól működő jogállamban is elbukna.
Mielőtt ezt kifejteném, röviden válaszolok az első két magyarázatra.
1) Véleményem szerint semmilyen nép nem rendeltetett el sem kulturálisan, sem biológiailag ilyen vagy olyan politikai rendszer elviselésére, és erre az egyetemes- és magyar történelem is számtalan példát szolgáltat. Mély meggyőződésem, és utcai aktivistaként tapasztalatom is, hogy az emberek Magyarországon egyáltalán nem közömbösek a közélet kérdései iránt.
2) A NER mindenen áthajtó úthengere valós probléma. Kiterjedt kormányzati propaganda, karaktergyilkosságok, lejáratókampányok, gyűlöletkeltés, a politikai pártok állami finanszírozásának folyamatos csökkentése, civil szervezetek hatósági vegzálása, megfélemlítés, tudatosan épített függőségi viszonyok, kényszerű lojalitás, hallgatás és félelem. A szakszervezetek és a munkajog tudatos korlátozása és bomlasztása. A független állami intézmények beolvasztása és megfosztása vagyonuktól. A gazdaság teljes szektorainak oligarchák és strómanok kezébe helyezése. A rendszerszintű korrupció. A népszavazás intézményének megszüntetése. Az alkotmánybíróság és az ügyészség kiüresítése. Hosszú a lista.
Ezek a problémák valóban nagyon súlyosak.
Azonban ha csak ezekre a külső tényezőkre fókuszálunk, nem tudunk más következtetést levonni, mint hogy Magyarországon 1) semmilyen civil kezdeményezés a kormánnyal szemben nem fog tudni eredményt elérni, 2) választásokon nem lehet leváltani a Fideszt.
Sakk matt? Nem egészen.
Magyarország kormánnyal kritikus részének még mindig óriási erőforrásai vannak. Vannak baloldali, zöld értékek és programok. Még mindig van érdemi eléréssel rendelkező, minőségi és független média. Az akadémiai és tudományos világ szellemi tőkéje rendelkezésre áll – itt rengetegen kritikusak a kormánnyal, ahogy a kulturális és művészeti szférában is. Rengeteg független és ellenzéki önkormányzati képviselő van szerte az országban: teljes önkormányzatokat irányít az ellenzék – köztük szinte egész Budapestet. Működőképes mozgalmak és civil csoportosulások vannak kialakulóban. A szakszervezeti mozgalomban még mindig vannak szívvel-lélekkel küzdő és érdemi sikereket elérő csapatok. Még vannak valódi értékeket képviselő, hiteles politikusok és civil szervezeti vezetők. És rengeteg-rengeteg ember elégedetlen a Fidesz rendszerével. A 40 év alattiak körében kétszer annyi az ellenzéki szavazó, mint a fideszes, és ugyanez igaz a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körére. 2022-ben 2 millióan szavaztak az ellenzéki összefogásra a bénázás és a hiteltelen vezetők ellenére is. Ez még mindig egy óriási hátország, amelyből meríteni lehet.
A fentiek közül egy erőforrást külön szeretnék kiemelni: a Magyarországon élő, kormánnyal kritikus embermilliókat. Nem túlzás állítani: a kormánykritikus csoportok építkezéséhez csaknem végtelen emberi erőforrás áll rendelkezésre.
Akkor mégis miért veszítenek állandóan a kormánnyal kritikus civil mozgalmak és a politikai pártok?
Azért, mert nem végeznek kellően kiterjedt és mélyreható szervező munkát.
Hogyan kell elképzelni a kiterjedt szervezőmunkát végző, politikai győzelmekre képes mozgalmakat? Mondok néhány példát ilyen mozgalmak képességeire:
- Fél év alatt háromszor le tudnak kopogtatni 80 egyéni választókerületet – benne minden házat és lakást.
- Le tudnak vezényelni egy két hetes országos sztrájkot 75% feletti részvétellel.
- Több ezer kiképzett aktivistával el tudnak foglalni és leblokkolni egy építkezést.
- Egy tömegtüntetésre 450 busszal hoznak vidékről embereket.
- Egy kampány keretében telefonon felhívnak 1 millió embert.
- Országszerte 300 helyszínen tartanak félpályás útlezárást.
- Évi 600 millió forintot összegyűjtenek egy szakszervezeti és mozgalmi szervezőket képző országos oktatási hálózatra.
Ezek elképesztően nehéz feladatok...
ITT OLVASHATÓ
