2023. július 2., vasárnap

NAGYOBB FIZETÉS, KEVESEBB MUNKA – TÉNYLEG MAGÁNISKOLÁKBA ÁRAMLANAK A TANÁROK?

TELEX
Szerző: HALÁSZ NIKOLETT
2023.07.02.


Dóra 15 év után, Márton két év után hagyja ott a közoktatást, de mivel tanítani szeretnének, ezért magániskolába mennek szeptembertől. Az Alapítványi és Magániskolák egyesületének társelnöke szerint téves az a kép, hogy a magániskolák a gazdag iskolák. De vajon miben más egy magániskola egy államihoz képest, és hányan távozhatnak a közoktatásból, ha elfogadják a státusztörvényt?



„Már megszoktam, hogy az anyagi megbecsültség hiányzik. Amíg házasságban éltem, addig a hobbim volt a közoktatásban dolgozni, de három éve elváltam. Így is abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy angoltanárként van lehetőségem magánórákat adni” – mondta a Telexnek Török Dóra, aki 15 évig tanított angolt a budapesti Karinthy Frigyes Gimnáziumban, szeptembertől viszont az alapítványi fenntartású Orchidea Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumban folytatja. Az Orchidea általános iskolában a legnagyobb osztályban 20 gyerek van, a gimnáziumi osztályok átlagosan 13 fősek, Török Dóra fizetése pedig másfélszeresére fog emelkedni.

Az elmúlt hetekben bejárta a sajtót az a tabló, amin a Karinthy Gimnázium 17, ebben a tanévben távozó tanára közösen búcsúzik az iskolától. Nem a Karinthy az egyetlen iskola, ahonnan többen mondtak fel idén. A jelek szerint Orbán Viktor miniszterelnök egykori iskolája is komoly tanárhiánnyal küzd. A Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium 2023 szeptemberétől keres határozatlan időre magyar nyelv és irodalom, matematika, fizika, kémia, biológia és informatika szakos tanárokat, és ráadásként egy iskolapszichológust is. Emellett az általános iskolájukba is keresnek két tanítót, és egy technika/bármely, illetve egy matematika/bármely szakos tanárt. Egy budapesti általános iskolában pedig a tanárhiány miatt az iskola vezetése vészforgatókönyvvel készül az őszre.

Az év végén távozó tanárok létszáma valószínűleg nőni fog, ha a kormány valóban elfogadja a tanárok új jogállásáról szóló státusztörvényt. Ugyanis csaknem ötezer pedagógus jelezte, ha ez megtörténik, elhagyják a pályát. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter erre úgy reagált: ez az aktív pedagógusoknak csak a három százaléka. A kormány tehát nem készül arra, hogy tömegesen mondanának fel a pedagógusok.

És ugyan a távozó tanárok egy része teljesen kilép az oktatásból, sokan vannak, akik csak a közoktatásból mennek el akár egyházi, akár magániskolákba vagy éppen a magántanítást választják. Megnéztük, miben kínál mást egy magániskola, tanárok mondták el, ők miért döntöttek a váltás mellett. Néhány ismertebb alapítványi iskola igazgatóját kérdeztünk arról, érzékelhető-e, hogy az állami szférából kilépő tanárok a több fizetés és a nagyobb szabadság reményében hozzájuk jelentkeznek...


UKRAJNA LETT ORBÁN TÖKÉLETES BŰNBAKJA

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2023.07.02.


Minél inkább elhúzódik az orosz-ukrán háború, annál egyértelműbb, melyik fél oldalán áll Orbán Viktor. A pragmatizmusáról elhíresült magyar miniszterelnök álláspontját azonban ezúttal inkább az ideológiai rokonság, mintsem a józan megfontolás formálta, ugyanis az elhúzódó konfliktusban most az ukránok a kezdeményezők. Ráadásul Putyin hatalmát megrendítette az egy héttel ezelőtt lezajlott katonai zendülés, amely ugyan nem söpörte el az elnököt, de rávilágított a tényre, hogy Oroszországban már semmi sem az, aminek látszik.


Megszokhattuk már Orbán Viktortól, hogy külföldi látogatásain is inkább a hazai publikumhoz szól, mint a nemzetközi politika szereplőihez. Az európai állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács legutóbbi ülésén például egyértelmű célzást tett arra, hogy azért tartják vissza a Magyarországnak járó uniós forrásokat, mert az európai közösség Ukrajnát pénzeli, és így bizonyos területekről el kell vonni jelentős összegeket. Ez persze erős csúsztatás, hiszen az EU költségvetésében továbbra is ott van a magyaroknak szánt pénz, ám a jogállami feltételek megteremtésében nem igazán jeleskedik a kormány.

A hazai közvélemény számára azonban igen jól cseng az a gyanúsítgatás, amit korábbi kijelentéseivel már alaposan előkészített a kormányfő. Az utóbbi hetekben olyan éles vita alakult ki Ukrajna és Magyarország között, mintha hadban álló felekről volna szó. Ezzel szemben a Magyarországot a tagjai között tudó NATO és EU Ukrajna szövetségesei, Oroszország pedig jelenleg komoly biztonsági kockázatot jelent e szövetségek számára. Az ellentmondás feloldása nem egyszerű, de Orbán kommunikációs gépezete gyorsan rálelt a megoldásra.

A képlet egyszerű: a kormány hiába ügyködik jobbá tenni a magyar emberek életét, a makacs ukránok és európai szövetségeseik, valamint az Egyesült Államok miatt ezek a törekvések nem érik el a céljukat...

ORBÁN OROSZ MINTÁRA ÉPÍTI KI A MAGYAR ÁLLAMOT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2023.07.01.


Orbán a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) rendészettudományi karának tisztavató ünnepségén olyan állam képét hirdette meg, amiről június 27-én a Bild című német lapnak adott interjúban beszélt. Ennek mintája pedig Oroszország. Először arra a kérdésre, mit hallott a Wagner-puccsról Oroszországból, Orbán azt mondta: „Nem, nekünk hírszerzési szolgálataink vannak. Ők mindennél megbízhatóbbak.” Most hangzott el először, hogy Orbán milyen fontosnak tartja a Rogán (így saját maga) alá rendelt titkosszolgálatokat, és mennyire épít rájuk, megbízik bennük.

Aztán Putyin hatalmáról azt mondta: „Putyin Oroszország elnöke. Ha valaki azt gondolja, hogy megbukhat vagy lecserélhető, az egész egyszerűen nem érti meg az orosz embereket és az orosz közjogi struktúrákat.” Az orosz „közjogi struktúrákról” később kifejtette, hogy azok mit jelentenek: „Ez Oroszország. Oroszország másként működik, mint mi. De az oroszországi struktúrák nagyon szilárdak. A hadseregen, a titkosszolgálaton, a rendőrségen alapulnak. Tehát az egész másként működik. Ez egy katonailag orientált, katonai gondolkodású ország.”

Orbán ezután még egyszer megerősítette, hogy Putyin hatalma azért stabil, mert „a mögötte levő struktúrák meglehetősen erősek. Tehát komolyan kell vennünk az egész orosz komplexumot”. Az orosztól eltérő struktúrák alatt az európai demokráciák struktúráit értette, amelyek nem „a hadseregen, a titkosszolgálaton, a rendőrségen alapulnak”. Orbán és rendszere ezektől a struktúráktól már régen eltávolodott. Már a tanárokat és az orvosokat is vezénylik, mint a katonákat, minden a BM alá tartozik, még a civil szakmák és az állami szolgáltatások is. Minden katonai rendben megy.

Ehhez jön a haderőfejleszés, a katonai toborzás, az ütőképes és erős hadsereg vágya, amire milliárdokat költenek. Amit Orbán az orosz fasiszta államról és a diktátoráról mondott, az Magyarország jelenlegi mintája, Orbán ezt követi. Ennek adott hangot a tisztavatáson is, ahol azt mondta: „szükség van erős országra, erős kormányra, erős gazdaságra, erős hadseregre és nem utolsósorban erős rendvédelmi szervekre”.

Orbán azt állította, „Olyan idők jönnek, amikor a gyenge népek elvesznek, az erősek megmaradnak, ezért minden nap erősíteni kell saját védvonalainkat és rendvédelmi szerveinket”. Mindezek hazugságok, az erőt nem a rendvédelmi szervek adják, ez csak diktatúrákban van így. Az erő a jogállamból, a törvények uralmából, a civil társadalom szabadságából, az igazságosságból fakad. Az orosz modell az, amit Orbán hirdet, amely „hadseregen, a titkosszolgálaton, a rendőrségen alapul”. Megfigyelésre, lehallgatásra, spiclikre épülő militáns rendőrállam az, amit Orbán hirdet.

Orbán azt mondta, „az igazság erő nélkül keveset ér”. Mi fordítva gondoljuk, az erő igazság nélkül keveset ér. Csupán felhívjuk a figyelmet, hogy az álkeresztény fasiszta vezér ezúttal is ellentmond a Bibliának, amely szerint igazság által vagyunk erősek. Nem az igazsághoz kell az erő, hanem maga az igazság az erő. Orbán ebből a szempontből nagyon gyenge, mert az egész rendszere hazugság és hazugságra épül, az igazsághoz semmi köze nincs. Ezért van szüksége a fizikai erőre, a rendvédelemre, a titkosszolgálatra, a hadseregre, az orosz típusú „közjogi struktúrákra”.

Ez nem erő, hanem erőszak. De Orbán a végére tartogatott egy humoros megjegyzést: „a bűncselekményeket visszaszorították, így ma Magyarország Európa egyik vagy talán a legbiztonságosabb országa”. A bűncselekményeket úgy szorították vissza, hogy a beszédet Magyarország legnagyobb és legsúlyosabb bűnözője mondta, aki megdöntötte az alkotmányos rendet, kisajátította, elfoglalta és kirabolta a magyar államot. Nem betört a bankokba, hanem egész bankokat rabolt el, beleértve a Magyar Nemzeti Bankot is. Azért tehette meg, mert nincs demokrácia és jogállam...

1944-BEN NEM BÍRTAM NEM KÖZEL MENNI A HALOTTAKHOZ - BELE AKARTAM NÉZNI A SZEMÜKBE." | UNGVÁRY RUDOLF

KLUBRÁDIÓ / KLUBDÉLELŐTT
Műsorvezető: KUN ZSUZSA
2023.06.30.



A Klubdélelőtt 2023. június 24-i adásában Kun Zsuzsa vendége Ungváry Rudolf író, újságíró, művészettörténész, 1956-os szerepvállalása után a kommunizmus internálótáborát is megjárta, április 23-án tartotta meg a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Irodalmi Osztályának szenior tagjaként székfoglaló előadását. A címe: „A nem fikciós realizmus, avagy Az elveszett hitel visszaszerzése.”

ALKOTMÁNYOS VESZEDELEM

KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Szerkesztő: CSERNYÁNSZKY JUDIT
2023.07.01.


Mi vezetett a megszorításokhoz? Elpuskázta a Magyar Nemzeti Bank is? – 
Bod Péter Ákost, az MNB volt elnökét, egyetemi tanár kérdeztük.

Félbeszakított interjú az átláthatóságról, a nyíltságról és konkrét korrupciós vizsgálatokról – Bíró Ferencet, az Integritás Hatóság elnökét kérdezte Csernyánszky Judit.

Alkotmányos veszedelem: Magyar György ügyvédet, politikust kérdeztük arról, a négy új taggal jobb lesz az Alkotmánybíróság?

2030-ban fordulat állhat be a klímakatasztrófában. Többé nem lehet cél a GDP növekedése? Lay Viktória kereste a választ a kérdésre.

ITT HALLGATHATÓ MEG

TÉNYLEG KIMOSSA A MAGYAROK AGYÁT A FIDESZ-MÉDIA?

PARTIZÁN / VÉTÓ
Szerző: Partizán
2023.07.01.



A Vétó hatodik adásában a propagandáról beszélget Ruff Bálint, Pap Szilárd és Schultz Nóra. Elemzés alá vesszük azt a politikai kommunikációs teret, amelyben a média szereplői és a politikusok egyaránt küzdenek a véges befogadói figyelemért.

Brutális az az erő, amivel a kormánypárt különböző kommunikációs eszközök összehangolt használatával nevetségessé tesz, lejárat, hazugságokat terjeszt az ellenfeleiről. Azokat, akiket érdemtelenül támad a propaganda, meg kell védjük. De azokról, akik elhiszik a Fidesz-média állításait sem mondhatunk le.

A kérdés: mi lehet a valódi ellenszer, amely nem csak rámutat a tényekre vagy erkölcsi kritika alá veszi a propagandát, hanem valóban ellenhatalmat képez?

Ez a Vétó nyári évadának záró adása, legközelebb szeptemberben találkozhattok a műsorral. Addig is írjatok nekünk a veto@partizanmedia.hu címen. 

Az adásban említett tartalmak:

Pető Péter: Gyilkos lájkok / Gulyás Márton könyvbemutató beszélgetése a szerzővel elérhető itt: https://rss.com/podcasts/partizan-pod...

Plankó Gergő: A harc a gondolatainkért a nyelven keresztül zajlik / https://444.hu/tldr/2019/08/13/a-harc...

A videó tartalomjegyzéke:

0:00 - Nyitómonológ 
1:31 - A keretezés ereje 
7:27 - Párt és médiája 
21:25 - Politikai kommunikáció: mentális kihívások, post-trust világ 
34:41 - Csatorna vs üzenet 
47:11 - Politikai tétek és félreértések 
1:02:28 - Megszorítások politikai kommunikációja 
1:12:51 - Elköszönés

FÉKTELEN KIZSÁKMÁNYOLÁS ZAJLIK, NEMZETKÖZI JOGI FÓRUMOKON KELL FELLÉPNI A MAGYARORSZÁGI TANÁROKÉRT – INTERJÚ TOTYIK TAMÁSSAL

NÉPSZAVA
Szerző: JUHÁSZ DÁNIEL
2023.07.01.


A tanárok nagy része nincs tisztában a munkavállalói jogokkal. Volt, akit vécétakarításra is beosztottak a szabadon felhasználható órakeretben – állítja a Pedagógusok Szakszervezete ma hivatalba lépő elnöke.


Jövő héten szavaz a parlament az új pedagógus státusztörvényről, minden bizonnyal el is fogadják. A szakszervezetek a törvénytervezet visszavonását követelték, ezt nem sikerült elérniük. Mi lesz ezután?

Elsősorban a kollégákat kell majd felkészítenünk arra, mire kell odafigyelni, mielőtt a törvény értelmében januártól megszűnik a közalkalmazotti státuszuk és egy új jogállásban, köznevelési foglalkoztatotti jogviszony keretében dolgozhatnak tovább. Tudniuk kell, hogy az új szerződéseket milyen feltételekkel szabad elfogadni, a munkaköri leírásokban mi szerepelhet, és hogy mi az, amit nem szabad elfogadniuk. A távozó kollégáknak pedig abban szeretnénk segíteni, hogy milyen körülmények között lehet a legkedvezőbb számukra a jogviszony megszüntetése, ehhez jogsegélyszolgálatot, jogi támogatást próbálunk biztosítani. Attól tartok, hogy a következő tanév is húzós lesz az oktatásban dolgozóknak...

BAJNAI GORDON: A LÉNYEGRŐL, A TÉNYEKRŐL ÉS AMI EBBŐL ENGEM ÉRINT

FACEBOOK
Szerző: BAJNAI GORDON
2023.07.02.


Hétvége van, hazarepültem a családhoz és elolvastam a híreket… köztük a legeslegújabb jelentést a propagandaminiszter irányítása alá tartozó Nemzeti (Dez-) Információs Szolgálat részéről. Ebben engem is sokszor emlegetnek, érthető hát, hogy sokan kérdeznek nyilvánosan is az abban elhangzó állításokról. Mivel a sejtetések ellenére a jelentésben bemutatott ügyletekben nem vettem részt, azokról érdemi és közvetlen információm nincsen és - egyetlen kisebbségi tulajdonrészen kívül - a bemutatott szervezeteket sem ismerem belülről, némi távolságtartással szeretnék most hosszabban reagálni: a lényegről, a tényekről és ami ebből engem érint.

A lényeg

A legfontosabb, hogy ezt a jelentést (és elődeit) annak lássuk, aminek a megrendelői szánták: politikai propagandakiadványnak.

Hiszen az anyagban szereplő, szándékoltan hamis állítások egyértelmű politikai célokat szolgálnak:

• ürügyet teremteni az ellenzéki pártok pénzügyi ellehetetlenítésére a jövő évi választások előtt,

• konfliktust provokálni az ellenzéki politikai szereplők között,

• előkészíteni egy újabb, a Fidesz előnyét bebetonozó módosítást a választási törvényben,

• hosszú távon újabb hivatkozási alapot teremteni arra, hogy az Orbán - rendszerrel szembenállókat (civileket, pártokat, személyeket) idegen ügynököknek, a nemzeti érdekkel szemben állónak mutassák be.

A tények

Kezdjük azzal, ami a szerzők szándéka ellenére is valóban kiderül az anyagból:

• nem állapít meg semmilyen jogsértést,

• megállapítja, hogy a Datadat Professional Kft. a neki szerződés szerint kifizetett pénzeket teljes egészében elköltötte arra, amire a megbízása szólt és a cégből osztalékot nem vettek ki azóta sem,

Ugyanakkor a titkosszolgálatinak mondott politikai célú jelentés számos, lényeges állítása hamis.

• Hazugság az a sokat idézett, szenzációsnak szánt állítás, miszerint már 2014 környékén az akkori Együtt párt (vagy a korábbi egyesület) bármilyen pénzügyi támogatást kapott volna a NED (National Endowment for Democracy) amerikai kormányzati szervezettől. Ennek a megállapításnak nincs alapja, az Együtt semmilyen formában nem kapott támogatást a NED-től vagy hasonló külföldi szervezettől. Az Együtt akkori elszámolásai egyébként régóta elérhetőek, az ÁSZ akkor is vizsgálta azokat és kifogást semmilyen vonatkozásban sem emelt. Ez a vád tehát egy, az állítólagos amerikai befolyást megalapozó, de alaptalan összeesküvéselmélet.

• Hazugság az az állítás is, miszerint a Datadat manipulálta volna az ellenzéki előválasztást 2021-ben. Ezt a Datadat vezetői már a hét elején cáfolták. Mint írták, a Datadat nem vett részt az előválasztások lebonyolításában, azt közismert módon egy civil szervezet bonyolította és valamennyi résztvevő szervezet, párt közösen felügyelte, így a beavatkozás józan ésszel fel sem merülhetett. Azt is írják, hogy a Datadat az előválasztás lezárultáig semmilyen kapcsolatban nem állt Márky-Zay Péterrel és egyesületével. Talán nem véletlen, hogy a jelentés szerzői is - láthatóan rossz lelkiismerettel – állapítják meg saját állításukról: „a rendelkezésre álló, más forrás által meg nem erősített információk alapján…” A hamis vád célja nyilvánvalóan az ellenzéki szereplők egymás ellen fordítása.

• Az elmúlt hónapokban számos nyilvános jogi szakértői elemzés alátámasztotta, sőt az egyik korábbi “titkosszolgálati” jelentés is gyakorlatilag elismerte azt, hogy az Action for Democracy által az MMM egyesületnek (megjegyzem személyesen egyik szervezet munkájában sem vettem részt soha) folyósított támogatások a magyar jogszabályokkal összhangban történtek. Nehéz helyzetben van tehát az ÁSZ, amikor a miniszterelnöki kabinetiroda parancsát végre akarja hajtani és az ellenzéki pártok pénzét a választások előtt elvonni, hiszen ezt jogilag semmivel nem tudja alátámasztani. (Ráadásul akkor a CÖF-nek vagy a Megafonnak ugyanilyen jogcímen nyújtott állami- és NER-oligarcha- támogatásokat is ugyanilyen módon duplázva kellene a Fidesztől elvonni.)

Ami engem érint…

Érdemeimet messze meghaladóan sokat emlegetnek engem ebben az ügyben (is), ezért néhány tisztázó mondat a személyes szerepemről.

• 2014 óta külföldön, a szakmámban dolgozom, több mint teljes munkaidőben: egy elismert nemzetközi cégcsoport infrastruktúra beruházásokkal foglalkozó részét irányítom, Magyarországon csak a hétvégéimet töltöm. A magyar politikában vagy üzleti életben aktívan nem veszek részt, ha valaki a tanácsomat kéri, annak segítek.

• A belpolitikai nyilvánosságban ritkán szólalok csak meg, a nyilvános szereplésre vonatkozó felkéréseket rendszerint elhárítom. Álláspontom így is ismert: az Orbán-rendszer az országot rosszul és rossz irányba kormányozza, gazdasági, emberi és erkölcsi tőkéjét rombolja és ezért összességében a nemzeti érdek és a magyar polgárok szempontjából kártékony.

• A Fidesz és holdudvara személyemben úgy tűnik kockázatot lát és ezért kreált ügyekkel támad, rendszeresen rágalmaz, időnként titkosszolgálati-jellegű eszközöket is igénybe véve (pl. a mostanában érdekes fordulatokat vevő “Városháza-ügy”). Nevemet - talán a relatív ismertség okán - gyakran használják tőlem teljesen független vagy kitalált ügyek felcímkézésére, konspirációs teóriákba illesztésére.

• A most közzétett jelentésben érdemben szereplő szervezetek közül egyedül a Datadat alapítók egykori start-up cégéhez maradt közvetett, passzív, kisebbségi befektetőként közöm, amely mára már jelentőségét vesztette: 7 évvel ezelőtt egykori munkatársaim új internetes marketing vállalkozását segítettem induló tőkével, ennek maradványa a 12%-os tulajdonrész. A cégcsoport irányításában soha nem vettem aktívan részt, amikor pedig a cég később a nemzetközi piacra kilépve gyors terjeszkedésbe fogott, ebből teljesen kimaradtam. (A Datadat építkezése egyébként mostanra egy magyar vállalkozói sikersztori, amint írják, már 20 országban szolgáltatnak)

• A jelentésben szereplő személyek közül néhányan közeli munkatársaim voltak 13-14 évvel ezelőtt Magyarország kormányzásában. Többükhöz azóta is jó emberi kapcsolat fűz (illetve számos közösen vívott sajtó-helyreigazítási per), követem a munkájukat, örülök a sikereiknek és becsülöm a kitartásukat.

• A fentiekből következően a NIK jelentéseiben szereplő szervezetekről, tranzakciókról nincs további érdemi információm, a jelentésben leírt ügyletekben – a sok sejtetés és maszatolás ellenére - nem vettem részt. Ezért további kérdéseivel minden érdeklődő forduljon azokhoz a szervezetekhez, ahonnan érdemi választ remélhet.

p.s. Végül három naiv kérdés és egy lehangolt megjegyzés:

1. Vizsgálta-e magyar titkosszolgálat (vagy a jelenlegi ÁSZ elnök korábbi munkahelye, az MNB), hogy a közismerten Orbán-környéki szereplők tulajdonában álló MKB Bank (azóta MBH) milyen banki/üzleti megfontolás, esetleg külső nyomás alapján nyújtott 10.7m Euro (mintegy 3.6 milliárd forint) összegben kampányfinanszírozást tavaly a francia elnökválasztáson később vesztes radikális jobboldali elnökjelöltnek, Marine Le Pen-nek, aki Orbán Viktor szövetségese?

2. Milyen információi vannak a magyar titkosszolgálatoknak vagy akár a külügyminisztériumnak azokról a nyomozásokról, amelyeket Szlovéniában és Észak Macedóniában rendeltek el a közelmúltban egyes NER közeli magyar vállalkozások médiabefektetései és aktív választási kampány-befolyásolási kísérleteivel szemben?

3. Vizsgálja-e például az ÁSZ a vállaltan a kormánypropagandát a választási kampányban is 
erősítő Megafon finanszírozását, mely saját beszámolója szerint csak 2022-ben 2.76 milliárd forint támogatásból működött, és aminek a forrása nem nyilvános? stb., stb., stb.

Megjegyzés:

Magyarország korábbi miniszterelnökeként személyesen és naponta tapasztaltam a nemzetbiztonsági szolgálatok jelentőségét a magyar érdekek védelmében és érvényesítésében. Ezen szervezetek hitelessége, pártpolitikán kívül- és felül tartása alapvető nemzeti értékünk és érdekünk kellene legyen. Szomorúan látom, hogy ezeket az alkotmányos és szakmai szempontokat az elmúlt néhány évben végképp alárendelték a fideszes hatalomgyárnak – ez sajnos valódi nemzetbiztonsági kockázat...

„AZT AKARJUK, HOGY AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN ÉLŐ EMBEREK ÁRNYALTABB KÉPET KAPJANAK MINDARRÓL, AMI MA MAGYARORSZÁGON TÖRTÉNIK - ”INTERJÚ GORDON WHITMAN KÖZÖSSÉGSZERVEZŐVEL

MÉRCE / INTERJÚ
Szerző: NAGY GERGŐ MÁTÉ
2023.07.02.


Június 16-án és 17-én Közös hatalmunk néven szervezett kétnapos nemzetközi konferenciát a Közélet Iskolája Budapesten. A CEU-n megrendezett esemény keretében hazai és külföldi (javarészt amerikai) közösségszervezők, aktivisták, társadalomtudósok és politikusok folytattak eszmecserét, illetve vitát arról, hogy a különböző civil szervezeteknek és alulról építkező társadalmi mozgalmaknak milyen szerepük lehet a nem-demokratikus rendszerek leváltásában, valamint általánosságban a társadalmi igazságosságért folytatott munkában
.

A konferencia pénteki napján megtartott második kerekasztal-beszélgetés (Tömeges szerveződés – hogyan építsünk országos hálózatot?) résztvevője volt az amerikai székhelyű, főként vallási közösségek szerveződését segítő Faith in Action nemzetközi szervezésért felelős ügyvezető igazgatója, Gordon Whitman is, aki a rendezvény első napjának végén néhány kérdés erejéig a Mércének is a rendelkezésére állt. Az alábbiakban most a vele készült interjút olvashatjátok:

Nagy Gergő Máté: Beszéljünk kezdésként egy keveset magáról a Faith in Action-ről és arról, hogy mit is jelent pontosan az, hogy hitalapú szervezetként (faith-based organization) működtök? Mi a koncepció emögött?

Gordon Whitman: A Faith in Action azon az elképzelésen alapul, miszerint maguk az emberek tudják a legjobban, hogy mi az, amire szükségük van, és ha ők egybegyűlnek, akkor közösen elérhetik azokat a változásokat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy jobb életet élhessenek. Tehát a fő meggyőződés a szervezetünk mögött az, hogy mindenkinek rendelkeznie kell beleszólással az életét alakító döntések meghozatalába, s mindezt azáltal, hogy az emberek összefognak és megszervezik magukat, illetve a körülöttük élőket (pl. a szomszédjaikat) azzal a céllal, hogy a kormánnyal és a döntéshozókkal kapcsolatba lépve közösen artikulálják az érdekeiket, és kifejezzék azt, hogy mik a szükségleteik. Mondhatjuk azt is, hogy a Faith in Action lényege tulajdonképpen az emberekben való hit.

Miután a Faith in Action nagy hangsúlyt fektet a vallási közösségekre és a különféle felekezetekkel történő együttműködésre, kijelenthető, hogy a szervezetetek egyebek mellett egyfajta alternatívát is kínál a vallási közösségek politikai részvételére nézve? Szemben például a különböző jelenkori vallási fundamentalista csoportok befolyásával?

Igen, azt gondolom, hogy létezik egy olyan téves percepció – és sajnos okkal –, amely szerint a vallás mindenképpen a mások feletti ítélkezésnek és a kirekesztésnek az eszközéül szolgál, vagy csupán az aktuális status quo fenntartását célozza. Ugyanakkor a vallásnak és a hitintézményeknek mindig is megvolt az alapvető döntési lehetőségük arra nézve, hogy az emberek pártjára vagy a fennálló hatalmi intézmények oldalára kívánnak-e állni. Ez mindenütt választás kérdése. Ha végignézel a legfontosabb vallási hagyományokon, látható, hogy van bennük egy közös elköteleződés a tekintetben, hogy az ember – illetve az emberi élet mint olyan – szent.

Ebből ered többek között az a meggyőződés is, hogy szeretnünk kell a körülöttünk lévőket, tisztelettel kell kezelnünk más embereket, és hogy külön figyelmet kell fordítanunk a társadalmunk azon tagjaira, akik jelenleg valamilyen oknál fogva szenvednek. Ezek együttesen alkotják a vallásos hitnek azt a magját, amely átível például a kereszténységen, a judaizmuson vagy az iszlámom is. Az egyes vallási alapelveket azonban rendkívül könnyen eltorzíthatják vagy tudatosan félreinterpretálhatják, más célokra használhatják fel, így amikor a Faith in Action a vallással összefüggő értékeken vagy a hitintézményeken keresztül folytatott munkáról beszél, akkor valójában az említett értékeknek és azok tényleges jelentésének a visszaköveteléséről van szó. Vagyis arról, hogy mindenki számára biztosítanunk kell az emberhez méltó bánásmódot.

Ezen kiindulópontok alapján mely társadalmi ügyek jelentik a munkátok legfontosabb területeit? Akár az Egyesült Államokban, akár nemzetközileg.


Még egy dolgot hozzátennék ennek kapcsán a hitnek a közéletben elfoglalt helyéről. Ha megkéred az embereket, hogy írják le neked azt a szerepet, amit szerintük a vallásosság játszik a társadalmainkban, jellemzően azt válaszolják, hogy a vallás „hierarchikus és gyakran kirekesztő”, vagy hogy „arról szól, hogy kik tartoznak közénk és kik nem”.

Viszont amit a gyakorlatban maguk a hétköznapi emberek gondolnak a saját vallásos hitük mondanivalójáról, az az, hogy ki kell állniuk a társadalom leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévő tagjai mellett, valamint támogatniuk és védeniük kell őket.

Mi azt a fajta általános értelmezést szeretnénk megerősíteni, amely szerint a vallás a reményt, a lehetőségeket és az embertársainkkal való fair bánásmód üzenetét képviseli.

Azokban a közösségekben, ahol jelen vagyunk, a Faith in Action olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek a fontossága kapcsán van egyfajta – a különböző vallási hagyományokon átívelő – egyetértés. Elsősorban azért dolgozunk, hogy emelkedjenek a bérek, javuljon az egészségügyi ellátás és az oktatás színvonala, illetve törekszünk arra, hogy maguk a közösségek általánosságban előrelépjenek. Tehát leginkább a közös érdekeket keressük, és az emberek, valamint a közösségek gazdasági és társadalmi jólétére koncentrálunk...

"A BOLDOGULÁST NEM LEHET AZ EMBEREK ELLENÉRE KERESNI" – ARCHÍV INTERJÚ FEJTŐ FERENC TÖRTÉNÉSSZEL

SZABAD EURÓPA
Szerző: SZABAD EURÓPA, BUDAPEST
2023.07.02.


Élete nagy részét emigrációban töltötte, 1938-tól Franciaországban alkotott íróként, történészként és publicistaként. Nagy Imre temetésére, 1989-ben tért vissza először. A Szabad Európa Rádió 1992-ben rögzített beszélgetést vele, korábbi munkái felidézésével.


Több mint hetven éve, 1950-ben hangzott el először a Szabad Európa Rádió (SZER) magyar nyelvű adásának szignálja, és 1993. november 1-jéig szólt. A műsorkészítők és a szerkesztőséget kiszolgáló háttércsapat hatalmas értéket hagyott hátra: munkájukból egy korszak képe rajzolható meg.

A SZER utódjaként igyekszünk minél többet megmutatni ebből a példátlan örökségből. Podcastsorozatunkban ismét meghallgathatnak néhányat a Szabad Európa Rádió korábbi műsoraiból. A hetente jelentkező epizódokban változatos témákat kínálunk: XX. századi kultúra, történelem, politika – ahogy az a müncheni szerkesztőségből látszott.

Az eredeti felvételt az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútára őrzi és bocsátotta rendelkezésünkre.

NEMZETI NAGYLÉTÜNK, ALIAS EZERÉV - E-KÖNYV AJÁNLÓ

JÓREGGELT EURÓPA
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2023.07.01.


Hűséges és türelmes olvasóimnak: három (közel négy) év után, az összes ismert és kevéssé ismert könyvkiadó megalázó ostobaságát és gyávaságát végigtűrve eljutottam odáig, hogy e-könyvként megjelent a Nemzeti nagylétünk, aminek korábban - évekig - Ezerév volt a címe.

Ideteszem a linket, hogy egyszerűbb legyen elérni:

https://www.ekonyv.hu/ekonyvek/szepirodalom/magyar-irodalom/benedikty_bela-nemzeti_nagyletunk

Korábban már megadtam, még egyszer ideírom az e-mail címemet, ha valakinek kérdése, megjegyzése (netán átkozódhatnékja - tudom, ez itt nem valószínű, de nem is lehetetlen) volna:

b.benedikty@gmail.com

Nem kívánok kellemes olvasást, minthogy a könyv nem kellemes olvasmány. De valószínűleg hasznos.

Részlet:

„Kutatók egy csoportja 5 majmot zárt be egy ketrecbe.

Középre egy létrát helyeztek, majd annak a tetejére egy banánt.

Amikor az egyik majom felmászott a létrán a banánért, a kutatók egy vödör hideg vizet zúdítottak a másik négy majom nyakába.

Minden alkalommal amikor egy majom megpróbált felmászni a létrán, leöntötték a többieket hideg vízzel.

Hamarosan meg is tanulták a majmok, hogy aki el mer indulni a létrán, azt meg kell akadályozni, le kell onnan verni, mert ha nem, jön a hidegzuhany.

Nem sok idő kellett, hogy egyik majom se próbálkozzon felmászni a létrán.

Ezek után a tudósok lecserélték az egyik majmot egy újra.

Az új majom természetesen rögtön elindult a létrán, de a többi majom leverte, pedig már nem is kaptak hidegzuhanyt.

Az új majom persze nem értette, hogy miért kapja a verést, de pár alkalom után megtanulta, hogy a létrán nem megyünk fel.

Ezután lecseréltek még egy majmot és ugyanez történt.

Elindult a létrán és rögtön kapott is érte…

Ami furcsa, hogy az előző új majom is részt vett a verésben, holott nem tudta a miértjét, hiszen ő sosem kapott vizet a nyakába.

A harmadik, negyedik és végül az ötödik majommal is megismétlődött ugyanez a történet. Most már nincs senki az eredeti 5 majomból.

Senki nem tudja, miért nem lehet felmászni arra a létrára.

Senki nem érti, miért nem lehet elindulni a banánért.

Mégsem másznak fel érte.

Miért?

Ha megkérdeznénk őket és tudnának beszélni, valószínűleg ezt válaszolnák: nem tudom. De ez mindig így volt és ezt így kell csinálni.

Csak ülünk lenn a létra alatt és megtámadunk bárkit, aki meg merészeli kérdőjelezni a törvényt…

Csak ülünk a létra alatt.”

(a Feldmár Intézet tanmeséje)

Ez a könyv azokról a majmokról szól, akik először próbáltak felmenni a létrán. És azokról, akik azóta csak félnek...

A KÖZÖSSÉG, MINT A MEGOLDÁS ZÁLOGA

A NYOMOR SZÉLE
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2023.06.26.


Amikor a segítő munkába fogtam, pont annyit értettem ebből az egészből, mint bárki más. Vagyis volt egy bennem élő kép, tele sztereotípiákkal. És sokkolt a szegénység látványa, főleg a gyerekek helyzete, Adni akartam, hogy ne nélkülözzenek. Mindent, ami nekem van, aztán, amit mások felajánlottak. Egész gyorsan felépült a kríziskezelés vonala, azt hiszem, ez ma is a legkönnyebb, egy gyors, egyszeri segítség, leginkább azzal, ami másnak már nem kell, ruha, cipő, bútor, háztartási gép, stb… Mert ami fölösleges az egyik oldalon, jó lehet még a másikon.

A másféle krízis, amihez pl. élelmiszer kell, vagy pénz a gyógyszert kiváltani, még mindig egyszerűbb volt. Sokakban megszólal a segítségnyújtási szándék, ha hall a nélkülöző gyerekekről. Karácsonykor főleg, de máskor is. Mert még mindig sokaknál jelen van, hogy jó érzés segíteni valakin, aki bajban van.

Aztán kezdtem érteni, hogy ez nem ilyen egyszerű. Attól, hogy valakinek a szükségletét kielégítjük, még nem vesz más vonalat az élete. Sőt, sokakban megerősödik az, hogy jól van így. Vannak, akiknek nincs, és vannak, akik adnak, és erre lehet építeni. Nem arra kell törekedni, hogy kimásszanak egy lehetetlen helyzetből, hanem arra, hogy elérjék azokat, akiktől lehet adományra, támogatásra számítani. Míg az előzőhöz erőfeszítés kell, az utóbbi mindenképp kényelmesebb. Csak meg kell találni hozzá a partnereket. Az internet kinyitotta ezt a világot, aki ügyesen mozog benne, sokakat elér, és mindig csurran-cseppenhet annyi, ami kiegészíti a kevéske jövedelmet, vagy átsegít egy helyzeten.

Ez aztán lassan, de biztosan egy igazságtalanságérzéssel párosul, amiben megerősödik a “mindenki hibás abban, hogy így élek, csak én nem” érzés, és ez sem erősíti az akaratot a változások irányába. Sőt, aki ebből az elmélyült áldozatszerepből szeretné kimozdítani az illetőt, és ehhez segítséget szeretne nyújtani, de nem úgy, hogy csak ad, könnyen egyfajta ellenségképpé válik, aki “nem ért semmit”, és egyébként is minek szól bele…

Az igazi nehézséget az adja, hogy igazuk van, de nem úgy, ahogy ők látják, és nem is úgy, ahogy a többség, akik szerint az egyén felelőssége az egyetlen, ami itt értelmezhető. A problémában dolgozva ugyanis világosan látszik, hogy ezzel a tudással, ezekkel a készségekkel, és ilyen attitűddel nem is tudnak mások lenni, és azt is tudjuk, miért ennyi mindez. Mert látszik, hogyan formálta őket ilyenné a problémával igazán szembe soha nem néző rendszer, ami valós, fenntartható változást nem hozott az életükben. Ami formálta őket, az a család, ami ugyanazokat az életstratégiákat tudta csak átadni, amiben gyakorlata volt, és amihez az iskola nem adott annyit, ami segített volna egy másféle útban..

Ha ezeket a folyamatokat a családok élettörténetében vizsgáljuk, akkor világossá válik, hogy a felelősség sokkal inkább azé a rendszeré, ami engedte, hogy ilyen viszonyulásokkal éljenek, ilyen túlélési stratégiákkal, ilyen jövőképpel.

A többségi társadalom 19. századi szegénységképébe beletartozik az is, hogy a szegények szolidárisak egymással. Tulajdonképpen bizonyos tekintetben igen, hiszen vidéken nincs hajléktalan, és a rokonok között is van valamiféle biztonsági kapcsolat, ha nagy baj van, de ugyanebben a képben ott vannak a csicskák is, és más kihasználása is a másiknak, mindegy, hogy rokon, vagy nem az illető. Valahogy azt éreztem, már az elején is, hogy valamiféle farkastörvény van, hogy senki sem számít, csak az egyén, az ő pillanatnyi szükségletei, a saját maga pozícionálása, akár a másik kárára is.

Láttam egymás ellen fordulást eleget. És most nem a családon belüli erőszakról beszélek, hanem azon kívül. Sokkoló történetek mentén értelmeztem tovább ezt a világot, ami annyira más, mint amit jónak gondolunk, a saját szocializációnkból kiindulva. Mert itt minden más alapokon szerveződik. Más tudással a világról, más képességekkel, és főleg más attitűddel.

Elég hamar kiderült, hogy az egyéni segítségnyújtással soha nem lesz elmozdulás, csak erősítjük azokat a folyamatokat, amelyek gátjai egy másfajta jövő építésnek. Mert nem volt két család, akik hosszú távon elköteleződtek volna egy azonos viszonyulás mentén. Elég volt egy konfliktus, és felborult, majd egy idő múlva visszarendeződött minden a következő konfliktusig. Kiszámíthatatlan volt ez az egész, és kínlódva kerestem egyetlen biztos pontot, ahol megvethetjük a lábunkat.

A közösségfejlesztés szükségessége elég hamar megfogalmazódott. Mert ha van egy működő közösség, egy olyan értékrenddel, amiben az elhatárolódásokban és az elfogadásokban meg tudnak állapodni, az biztos pont lehet a változáshoz. Közösség kell, és megtalálni azokat a kulcsembereket, akik véleményvezérek lehetnek, és helyzetbe hozva őket, elkezdenek majd olyan elemeket is behozni, ami a működőképes közösség sajátja. Ötletben, szervezésben, megoldáskeresésben.

Persze ez sem egyszerű. Mert kulcsembert felépíteni nagy kihívás ám. Ugyanis a szegregátumokban ez nem képességfüggő, hanem a közösségen belüli pozíciótól függő dolog. Vannak persze meghatározó emberek itt is… de nem az inklúziót támogató viszonyulással. Ma, mondjuk úgy, hogy véleményvezér a szegénységben az lesz, akinek pénze van. Mert ebben a sajátos hierarchiában ez adja az értéket itt is, nem más. A pénz az hatalom. Tekintély. Nem a tudás, az senkit sem érdekel. Hiszen akinek van pénze, az nyilván tud. Nem a tisztesség, az nem számít. És más sem jelent értéket. De a leszakadó közösségekben pénz a feketezónában terem. Ha máshol teremne, nem a szegregátumokban élne az illető. Aki pedig így szerzi a jövedelmét, őt nem a közösség érdeke vezérli, hanem a magáé. Hogy még több pénze legyen, akár belőlük is, akik felnéznek rá.

Szóval, velük nehéz szövetséget kötni abban, hogy közös értékrend mentén szervezzünk közösséget.

Akiben pedig képességei, attitűdje miatt lehetőséget látunk, mert látszik, hogy képes közösségben is gondolkodni, őt, mivel periférián van, egyszerűen nem engedik pozícióba kerülni, akik erősebbek. Össze is fognak, ha próbáljuk helyzetbe hozni, valaki ellen mindig könnyebb az összefogás, mint valamiért, és mindent elkövetnek, hogy a végén elmenjen a kedve az illetőnek mindentől. Aztán persze az ő összefogásuk is gyenge lábakon áll, mert ott is elég egy apró dolog az egymás ellen fordulásnak, és konfliktushelyzet alakul ki rögtön, és felboruljon a szövetség, az egyéni érdekek ütközése miatt.

Pedig, ha helyi erő nincs, akkor nem lesz fenntartható közösségi viszonyulás. Muszáj dolgozni ezen, figyelve a gyerekeket is, hol sikerült már a családot úgy partnerré tenni, hogy más lehet a következő generáció, aki érti majd, hogy az élhető településért tenni kell, és képes lesz ebben a szerepben működni is.

Néha úgy érzem, már egész sokat haladtunk.. A hétvégi falunapon ott volt minden család, akikkel kapcsolatban vagyunk. Ők azok, akik részt vesznek a közösségi rendezvényeinken, élnek az alapítvány által felkínált lehetőségekkel. Akik lehet, még csak annyit fognak ebből az egészből, hogy az együttműködéssel számíthatnak a segítségünkre, és azt, hogy tulajdonképpen jól érzik magukat velünk. Velünk, és egymással is.

Ebben a kapcsolódásban azonban mi tudatosan építjük a tudásokat, képességeket és formáljuk az attitűdöt is. Abba az irányba, amiben megjelenik a közösség is, mint fogalom. Amiben az állandó konfliktuskeresést, a másik lenézését, az irigységet, a bántást felváltja majd az összefogás, amiben cél, hogy élhetőbb legyen a település. Mert az mindig az emberektől lesz élhető. A szolidáris, egymásra figyelő, egymást nem kihasználó emberektől.

De ettől még messze vagyunk most is. Mert nemcsak mi formálunk… hanem a világ, a média, az oktatás, a politika, a közösség történetébe ágyazott családi meghatározók, a feketezóna, a lakhatási szegénység, a kilátástalanság, a fogyasztói világ, stb.. És néha úgy érzem, ez mind ellenére van a változásoknak. Ráadásul ami számomra aggasztó, hogy a közösség egyikben sem jelenik meg beavatkozási pontként.

NÉMETH ANDRÁS: BÁRMIT MONDANAK, A PUTYIN-RENDSZER EGYRE JOBBAN GYENGÜL

HÍRKLIKK / KLIKKTV
Szerző: KLIKKTV
2023.07.01.


Putyin rendszerének előbb utóbb vége lesz, minél hamarabb, annál kisebb lesz a felfordulás – mondta Németh András a HVG újságírója, Oroszország jó ismerője a Klikk TV Tíz című műsorában arról, hogyan áll most Putyin hatalma, mennyire rendült meg a Prigozsin-féle lázadás után. Már meggyengült a Putyin-rezsim – tette hozzá. „Amíg el nem indította az Ukrajna elleni támadást, addig nagyjából stabil volt a helyzete, majd elindult lefele a gazdaság, érezhetően csökkent a népszerűsége, és abban bízott, hogy ha elindítja az agressziót, akkor két-három nap alatt olyan területi nyereségeket szerez, amellyel bebiztosíthatja, hogy 2024-ban ismét nyer a választásokon és beírja magát a történelembe az orosz földek visszaszerzőjeként.”

Sokan gondolják, hogy 2024-ben már nem fog nyerni és éppen a környezetében vélik azt, hogy annyit kellene csalni, amely már olyan reakciókat váltana ki, mint 2020-ban Fehéroroszországban, ahol Lukasenka csalta el a választást és 80 százalékot hozott ki magának.

A Putyin-rendszer tovább fog gyengülni, annak ellenére, hogy most próbálják megmagyarázni, hogy ő volt az, aki egy nap alatt véget vetett ennek a Prigozsin-lázadásnak.

MARKÓ BÉLA: HOL VANNAK ITT ÁLLAMFÉRFIAK?

NÉPSZAVA
Szerző: MARKÓ BÉLA
2023.07.02.


Sokszor kérdezzük mostanában, hogy mi az oka a közbeszéd romlásának Romániában. Vagy Magyarországon. Hát ez. Hogy volt akkoriban néhány államférfi. Tehetségesek vagy tehetségtelenek, de mind a következő nemzedékre gondoltak. Most meg van sok politikus. Tehetségesek vagy tehetségtelenek, de hadd ne próbáljam kitalálni, mire gondolnak!


Panaszkodó nemzet vagyunk. Szívesen panaszkodunk arra is, hogy be vagyunk a nyelvünkbe zárva. Vannak ugyan Európában nyelvrokonaink, és bizonyítható ez a rokonság strukturális sajátosságokkal, sőt, közös gyökerű szavak sokaságával is, ám ezekből a gyökerekből meglehetősen nehéz a mai szóalakokra ráismerni. Közös a gyökér, különbözik a virág. Vagyis a finnekkel vagy észtekkel sem értjük meg egymást, nemhogy a többi európai néppel.

Elképzelni sem tudjuk valóban, mennyire mást jelenthet az anyanyelv az indoeurópaiak számára, akik lépten-nyomon ráismernek saját szavaikra a másik nyelvben, és ezen belül is mennyire ismerős lehet szláv a szlávnak, latin a latinnak, germán a germánnak. Mi magyarok még arra is rácsodálkozunk, hogy a moldvai csángók egy olykor nehezebben érthető, archaikus nyelvet beszélnek hozzánk képest, miközben a románok villámgyorsan illeszkednek be az olasz, spanyol vagy francia nyelv világába, és rövid idő múlva már folyékonyan beszélnek ezeken a nyelveken. Sejtésem szerint így lehetnek egymás nyelvével a bolgárok, szerbek, csehek, szlovákok, lengyelek, ukránok vagy oroszok is, ami persze nem akadálya annak, hogy öldöklő háborúban próbálják most az oroszok leigázni azt a népet, amelynek nyelvét részben már eleve megértik, a többit pedig viszonylag hamar megtanulják. A németeknek meg sok esetben egy-egy dialektus az anyanyelvük, és a közös német irodalmi nyelvet külön el kell sajátítaniuk...

A NER ZAVARTALANUL ÜZEMEL A KORMÁNYZATON BELÜLI GAZDASÁGI VITÁK ALATT

G7.HU
Szerző: KARSAI GÁBOR
2023.06.30.


(A szerző a GKI vezérigazgató-helyettese. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A kormány a gazdasági gondokat szívesen vezeti vissza külső tényezőkre, gondoljunk csak a szankciós válság vagy a háborús infláció szlogenjeire. Emellett megfigyelhető a bajok tervezett sikerré nemesítése is. Azaz, amikor az EU-transzferek elmaradását vagy az inflációcsökkentés jövőre várható lefékeződését tervezett lépésként kívánják eladni.

Ugyanakkor az elmúlt nagyjából két évben – a gazdasági feszültségek kiéleződése és az ezért viselt felelősség kapcsán – gyakoribbá váltak a kormány és a jegybank, a kormányon belül pedig a költségvetésért és a fejlesztésért felelős tárcák közötti villongások. Például Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter – aki számos jel szerint gyakran a miniszterelnök egyik szócsöve – pár hete a következőket nyilatkozta a Világgazdaságnak: „Az igaz, hogy az uniós források hiányoznak a magyar gazdaságból, ugyanakkor nem dominánsak a gazdaság finanszírozásában. Közép- és hosszú távon, a magasabb fejlettség mellett úgyis EU-forrás nélkül fogunk működni, törvényszerűen nettó befizetővé válunk. A magyar gazdaságnak át kell állnia így is, úgy is egy uniós forrás nélküli létre.” A nyilatkozatot sokan az EU-transzferek idei beérkezéséről „savanyú a szőlő” alapon történt lemondásnak, mások az EU-tagság értelme megkérdőjelezésének tartották.

Érdekes módon erről a reménybeli fejlettségi szintről Matolcsy György MNB-elnöknek nem az EU-transzferek megszűnése, hanem az euró bevezetésének szükségessége jutott eszébe. A Kossuth Rádióban ugyanis nem sokkal később kifejtette: „A Magyar Nemzeti Banknak van egy világos, határozott, mindenki számára érthető álláspontja: kötelező bevezetnünk az eurót, ami a magyar kormány és az Európai Bizottság közös döntése lesz.” Úgy vélte, hogy ha elérjük az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjének közel 90 százalékát, ami 2030 körül várható, akkor már érettek leszünk az euróra. Ebben az álláspontban valójában nincs különösebben új, azonban mégiscsak más, ha valaki az EU kapcsán az euróövezetbe való belépést, vagyis a nyilvánvalóan szorosabb integrációt, nem pedig az együttműködés – amúgy ez esetben látványosan önsorsrontó – szűkítését tekinti perspektívának.

Figyelmet keltett Nagy Mártonnak a Magyar Nemzetben megjelent véleménycikke is, melyben az inflációs cél megemelése mellett érvelt. Úgy vélte, hogy ez segítené a növekedést, a reálkamatok csökkenését. Az MNB azonban mostanában tartja magát az inflációs célhoz, csak éppen a körülmények – nem utolsósorban a kormány politikája – miatt egyre későbbre teszi annak elérhetőségét. Míg az MNB 2023. márciusi előrejelzése szerint „az infláció várhatóan 2024-ben tér vissza a jegybanki toleranciasávba”, júniusi Inflációs jelentése szerint a kormányzat adóintézkedései következtében ez már csak 2025 elején várható.

A Pénzügyminisztérium képviselője az Országgyűlés költségvetési bizottságának ülésén udvariasan, de elhatárolódott Magy Mártontól. Banai Péter Benő államtitkár kifejtette, hogy egyrészt irracionális lenne, ha a kormány lemondana az uniós forrásokról – a költségvetésben számoltak is ezekkel a pénzekkel –, másrészt a miniszter véleménycikket írt, és ebben az inflációs cél megemelésére tett javaslatával nem a kormány hivatalos álláspontját képviselte. Az államtitkár emellett kiemelte, hogy a 2024. évi költségvetés megalapozottságát mutatja, hogy azt két kormányzattól független szervezet, az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács is megerősítette.

Szavai meggyőző erejét azonban csorbította, hogy egyrészt e két szervezet inkább csak formailag független a kormányzattól, magatartásukat sokkal inkább jellemzi a lojalitás. Másrészt a 2023. évi módosított költségvetés – melyet ugyancsak megalapozottnak tartottak ezek az intézmények – már a törvény elfogadását követő hónapban tarthatatlanná vált, hiszen a pénzforgalmi hiány áprilisban csaknem elérte, majd május végére meg is haladta az éves előirányzat 80 százalékát. Az államtitkár emellett érdekes módon nem említette támogatóként az MNB véleményét, melynek elnöke pedig ugyancsak tagja a Költségvetési Tanácsnak. A jegybank ambivalens álláspontját jól mutatja, hogy júniusi Inflációs jelentésében ugyan félreérthetetlenül jelzi fenntartásait, de számszerű hiányprognózisa lojálisan igazodik a költségvetésben előirányzotthoz...

ITT OLVASHATÓ

AZ ERDÉLYI ORBÁNIMÁDAT SÚLYOS VESZÉLYT JELENT A ROMÁNIAI MAGYAR KÖZÖSSÉGRE

TRANSTELEX
Szerző: BABOS KRISZTINA
2023.07.02.


Stefano Bottoni olasz-magyar történész hat éve olasz nyelven jelentetett meg Egy despota Európában címmel egy könyvet, mely Magyarország utolsó négy évtizedét mutatja be Orbán Viktor életrajzán keresztül. A kötet néhány hete, átdolgozott és aktualizált formában, magyarul is megjelent A hatalom megszállottja címmel a Magyar Hang hetilap és portál gondozásában. A szerzővel beszélgettünk a könyvről, különös hangsúlyt helyezve az orbáni politika határon túli hatásaira, az erdélyi magyarság kilátásaira. De geopolitikáról, orosz propagandáról, román belpolitikáról is szó esett, hiszen Bottoni Románia jelenkori történelmének is kiváló ismerője.


Miért írt Orbán Viktorról könyvet?

Olaszul azért, mert 2018-ban felkért erre egy olasz kiadó. Én addig nem szándékoztam könyvet írni, pontosabban egyfajta életrajzot írni Orbán Viktorról. A felkérést megelőzően körülbelül tíz évig foglalkoztam ezzel a témával, főleg olasz lapoknak írtam elemzéseket a magyarországi helyzetről, nyomon követtem a politikai-társadalmi-kulturális fejlődést, tehát rengeteg alapanyagom volt a könyvhöz, ezt hasznosítottam.

A magyar nyelvű kiadás szerkesztéséhez tavaly már sokkal tudatosabban álltam hozzá, egy olyan könyvet akartam, amely egyszerre önvizsgálat és intellektuális ébresztő. Egyrészt próbálja nyomon követni, hogy hogyan jutott Magyarország oda, ahol most tart, hogy milyen pályát járt be ez az ország a rendszerváltástól a 2020-as évekig, hogy miért bontotta le a nem tökéletesen működő kis demokráciáját.

A tudományos érdeklődés mellett erkölcsi megfontolások is vezettek, volt bennem egy olyan érzés, hogy ezt most ki kell magamból adnom. Volt bennem düh, szomorúság, egy tehetetlenség érzés, úgy éreztem, sok mindent nem értek, gyakorlatilag ezekre volt válasz ez a tudományos mű. Arra teszek benne kísérletet, hogy végre saját magamnak, meg az olvasóknak is elmagyarázzam, hogy szerintem történeti szempontból hogyan fejlődött vissza az ország politikai kultúrája az utóbbi néhány évtizedben. Hogyan fejlődött szét a régió, és hogyan vált le tudatilag Magyarország Közép-Európáról, mert ez történt, ami szerintem egy rendkívül súlyos dolog. Hogyan épült fel ez a rendszer, a NER, és hogyan reagálta le mindezt a magyar társadalom.

Úgy éreztem, nagyon fontos elhelyezni ezt a történetet Kárpát-medencei, úgymond összmagyar viszonylatban. Ezért nagyon sok, a külhoni magyarokhoz, illetve a budapesti nemzetpolitikához kapcsolódó anyag is van ebben a könyvben. Az 1989 utáni magyar demokrácia leépítése nem csak Magyarországról szól, hiszen amit Orbán Viktor művel, annak hatása van azokra a területekre is, amelyek 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchiához tartoztak. Nevezzük ezt Kárpát-medencének, hogy érzékeltessem: ez a történet túlmutat a mai Magyarországon.

Hogyan jellemezné, milyen rendszer működik jelenleg Magyarországon? Nevezhető még demokráciának?

Nem. Nem nevezhető demokráciának. Demokrácia alatt olyan rendszert értünk, ahol az állampolgároknak körülbelül egyenlő lehetőségeik vannak a politikai, társadalmi, gazdasági érvényesülésre, a szabad önkifejezésre. Magyarország egy hibrid, azaz köztes kategóriába tartozik jelenleg. Azt szokták az ilyenre mondani, hogy már nem egy nyugati típusú demokrácia, tehát nem egy liberális demokrácia, de mondjuk nem is egy Észak-Korea, és még kb. 10-12 évvel van lemaradva a putyini Oroszországtól.

Abban szakmai konszenzus van, hogy ha kiiktatjuk a fékek és ellensúlyok rendszerét, ami a működő demokráciák lelke, akkor lehetetlenné tesszük a demokrácia mindennapi gyakorlatát is. Vita van azonban arról, hogyan is nevezzük ezeket a félig-meddig tekintélyelvű rendszereket. Én a könyvemben elfogadom Magyar Bálint és Madlovics Bálint definícióját, akik egy nemrég megjelent kötetben konszolidált patronális autokráciának nevezik a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Romániában értik ezt a szót, hogy patron. A patron az, aki az üzemben cseszteti az embereket, hajtja őket, hogy dolgozzanak. A patron természetesen nem egy demokratikus figura, a patron és az alkalmazott között korántsem nem egyenlő a viszony, mert az alattvaló a patronra van utalva. Tehát konkrétan függ tőle anyagilag és pszichésen is. A patron viselkedhet nagyon rosszul az alattvalókkal, de viselkedhet jól is, tehát lehet egy olyan ember, akivel adott esetben kellemes, vagy legalább kifizetődő az együttműködés. Ilyen lett Orbán Viktor Magyarországa. Szerintem nagyon pontosan leírja a patronális jelző, és azért autokrácia, mert van egy politikai elitje, egy párt, amely gyakorlatilag elfoglalta nemcsak a politikai hatalmat, hanem az egész államapparátust és a magángazdaság jelentős részét is.

Erről kevesebbet szoktunk beszélni, de itt nem csak az állami források feletti ellenőrzésről van szó, ami azért egy sok tízmilliárd eurós történet, hanem arról is, hogy a magyar oligarchák felépítésével egy duális szerkezet jött létre. Van a multinacionális vállalatok által irányított globális gazdaság, melyben Magyarország, mint egy kis csavar, részt vesz, most például akkumulátorgyárakat építünk a kínaiaknak. Ugyanakkor van egy magyar privát szektor, a magyar kis- és közép, vagy akár nagyvállalatok világa, ahol a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a befolyása ma már egyenesen döntő. Tehát nagyon messze áll a klasszikus demokráciáktól, sokkal inkább tartozik az új autokráciák közé.

A NER sok tekintetben táplálkozik a Kádár-rendszer állam-társadalom viszonyából. Ez alatt azt értem, hogy azok a generációk – és ez a magyar lakosságnak a többsége még – akik a Kádár-rendszerben is éltek, vagy abban születtek, megtanultak egy bizonyos viselkedésformát, hogy hogyan kell élni egy diktatúrában. És azt láthatjuk, hogy a magyar társadalom jelentős része ma hasonlóképpen viseltetik az Orbán-rendszerrel szemben – nyíltan nem tiltakozik, kibekkeli a dolgokat, próbálja, ha lehet, ignorálni a történéseket. Ami nagy különbség, hogy utazni lehet, ezért nem mondanám, hogy ez a rendszer egyenes következménye a régieknek, de egyes elemeiben táplálkozik belőlük.

Például a Horthy-korszakból, ahonnan két dolgot vett át, ami szerintem érdekes. Az egyik a címek, címerek, titulusok imádata, ez a vármegyézés, ispánozás, a régi nemzeti szimbolikának egy anakronisztikus és néha kifejezetten nevetséges visszahozatala, a régi nagy múltnak a dicsérete. A másik pedig, ami szerintem súlyosabb, a magyar térségbeli szupremácia igénye.

Revizionista elképzelésekre utal?

Ez nem az a területi revízió iránti vágy, ami a Horthy-korszakot fűtötte a '20-as, '30-as években, de ez is egyfajta magyar szupremácia iránti igény. Nagyon-nagyon erősen ott van az orbáni gondolatban, hogy a Kárpát-medence alapvetően egy magyar terület. És az, hogy mások is élnek itt, az történelmi hiba, nem így kellene lennie, de ez részben kiküszöbölhető, ha Magyarország az ellenőrzése alá vonja ezeket a területeket. Nem politikailag és közjogilag – mint közhatalom – hanem kulturálisan, gazdaságilag, társadalmilag. Gyakorlatilag arra törekszik, hogy behálózza, vagy újra behálózza a Kárpát-medencét, és ezzel újrateremtse a magyar szupremácia előfeltételeit...


MAGYARORSZÁG ELVESZIK, VAGY MÁR EL IS VESZETT

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.07.02.


Tiszteket avatott Orbán Viktor. Mint tudjuk, olyan ez vezénylő tábornokunknak, mintha potyka volna a tóban, lubickol a militarizmusban, és akkor sem kerül zavarba, ha ezt rendszerbe kell helyeznie, társadalmi távlatokat adni neki mintegy. És akkor kijön belőle egy jófajta kis fasizmus. Most sem hazudtolta meg magát, amikor a leendő tiszt uraknak azt fejtegette, hogy „szükség van erős államra, erős kormányra, erős gazdaságra, erős hadseregre és erős rendvédelmi szervekre”. Erre már a tankönyvek is csak csettintenek, mi pedig lemondóan legyintünk, amikor hozzá fűzi, miért is kell ez a rend és erő.

„Olyan időket élünk, amikor a világ alapjaiban reng, ez alól mi magyarok sem vagyunk kivételek.” – Most tessenek hátradőlni kávéval a kézben, és elképzelni, mi több, érezni, ahogyan mimagyarokként rengeni tetszenek, ahogyan azt vezénylő tábornokunk delirálja. Viszont nem ezzel foglalkoznánk, hanem a jóslattal, ami ez: „Olyan idők jönnek, amikor a gyenge népek elvesznek, az erősek megmaradnak”. Nem először halljuk ezt a tételt, ám ezúttal mellé került – mint már idéztük – az „erő” fennhatósága, hogy hol kell neki megmutatkoznia. Na még egyszer: „szükség van erős államra, erős kormányra, erős gazdaságra, erős hadseregre és erős rendvédelmi szervekre”.

Körbeértünk. Erős állam, kormány, gazdaság, hadsereg, rendvédelmi szervek nélkül a gyenge nép elveszik. S mivel kies hazánkban a felsoroltak közül egyik sem erős, csak Orbán fejében, az ő logikáját követve gyenge népek leszünk és elveszünk. Azaz, Magyarország elveszik. Tehát, ha a címet olvasva az ötlött volna a fejükbe, mit nyavalyog ez a Kázmér már megint, miért fösti feketére a kék eget, akkor mindezek után láthatják, csak fényes csillagunk, vezénylő tábornokunk gondolatmenetét és logikáját követjük, amikor szép hazánk elhalálozását vizionáljuk a nem is olyan távoli jövőben. Hiszen, amit a megmaradás feltételeként megszabott, az nem teljesül. Még csak véletlenül sem.

Nincs erős államunk. Mindenre rátelepedő, de működésképtelen államunk van, ami jelen formájában nem egyéb, mint egy hatalmas vízfej. Ami egy állam dolga volna, azt nem tudja ellátni, nemhogy erős, hanem gyenge. Viszont kétségtelenül hatalmas. Nincs erős kormányunk. Kirakati bábuink vannak, másfelől Orbán marionettjei, amelyeknek többsége még idióta is. Nincs erős gazdaságunk. Sőt, rohadt gyenge gazdaságunk van, ami életképtelen, saját lábán megállni képtelen, és mint a napokban látjuk, uniós pénzek nélkül halott. Nincs erős hadseregünk. Parádézó gittegyletünk van wellnesszező katonalovakkal. Nincs erős rendőrségünk. Diákokat gázspréző rendőreink vannak.

Akkor tehát Magyarország elveszik, vagy már el is veszett. Mint látszik, nem én mondtam. Orbán mondta. Nem ezt akarta, de így sikerült. De ebben sincsen semmi nóvum, nem csodálkozunk, hogy a kappanhangú ordításnak se eleje, se vége, értelme meg végképp. Jól hangzó – mármint Orbánnak jól hangzó – szavak halmaza, mintha évek óta ugyanaz visszhangozna, és éppen ezért Magyarország tényleg elveszik, de nem azért, amit Orbán a megmaradás zálogául delirál, hanem azért, amit meg sem említ. Egy ország jövője, ha úgy tetszik, a fennmaradása egészen máshol van. Erős oktatás, stabil egészségügy, sokszínű kultúra, korrupciómentes állam, versenyző és versenyképes gazdaság.

Egyebeket is lehetne említeni, de nem végtelen a nekünk rendelt idő. No jó, tegyük ide még a jog-, és tulajdonbiztonságot, független igazságszolgáltatást, a független sajtót, tehát minden idesorolható lehetne, amit a Fidesz (Orbán) tizenhárom év alatt lebontott. Erre az alapjaiban rengő világra visszatérve még, ami miatt a rohadt nagy erőre van szükség, olybá tűnik, hogy a mi békegalambunk a szomszédban dúló háborút nem ideiglenesnek, hanem öröknek tételezné. Mintha békére egyáltalán nem is készülne, és valljuk meg, nem is akar igazán. Ez a status quo éppen megfelelő neki, ebben lehet ilyen ökörségeket beszélni, amiket sikerült tegnap is előadnia. Lehangolóan delikát.

Fölhozható volna ellenemben, hogy annyi minden ganyéság történik mindazok mellett, amiket fénylő csillagunk delirál. Ámde éppen ebben a mostaniban lehetett fölfedezni azt az esszenciát, amiben az összes nyomorúságunk benne van. A militáns felszín mögött a fojtogató rögvaló: Európa legnagyobb inflációja, legalacsonyabb munkabérei, kivándorlás, tönkre vágott oktatás, egészségügy, korrupció, milliárdos lopások. S ami a legújabb kappankodás mögött még felsejlik, fegyverkezés békeidőben és a náci Putyin seggének fényesre nyalása. Ez a leltár így 2023. július 2-án, s ami belőle fakad: Magyarország elveszik vagy elveszett, de nem azért, amit Orbán ezt kivédendő szeretne, hanem azért, amit szétvert. A jelen idő múltba fordult már.

AZ ÉLET ÉS IRODALOM 2023/26. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2023.06.30.


P U B L I C I S Z T I K A

Hajdu Nóra
Egy közepes erejű földrengés


A szerző további cikkei


Gadó Gábor
Szemét ügyek

(Jogi ügyeskedések 1.)

A szerző további cikkei







Fazekas Erzsébet
Megkérdezett a Gallup

(Ez egy életmódkutatás lenne?)

A szerző további cikkei



Kovács Zoltán
A békéért könyörög


Orbán Viktor a német Bild című lapnak adott exkluzív interjút, amelyben főként az orosz–ukrán háborúról beszélt. Egy ponton az újságíró, Paul Ronzheimer – aki a lap ukrajnai riportere is – arról kérdezte Orbán Viktort: ha 1989-ben még a szovjetek ellen beszélt Budapesten, akkor most miért barátkozik Putyinnal, és miért áll az oroszok mellett? „Ön provokálni akar engem ezzel a kérdéssel? Tudja, ha azt mondja, hogy a magyarok oroszpártiak vagy az oroszok barátai, az ellenkezik a történelmi tapasztalatunkkal – válaszolt Orbán. – Én Magyarországért harcolok. Engem nem érdekel Putyin, nem érdekel Oroszország. Magyarország érdekel. Amit én csinálok, azok olyan cselekedetek, amelyek Magyarország javát szolgálják. És mindaz, ami most Oroszország és Ukrajna közt történik, rossz a magyaroknak. Veszélyes a magyarokra” – szemlézi az index.hu.

Milyen végtelenül üres mondatok! Mennyire tartalom nélküliek – már azon túlmenően, hogy a magyar kormányfő mintha nem értette volna a kérdést, meg sem próbált válaszolni rá. Az volt a kérdés, miért áll Putyin mellett, amikor 1989-ben a szovjetek ellen beszélt, és most nem történik más, mint a nagy orosz birodalom visszaállítási kísérletének első mozzanata. Erre az a válasza, hogy őt kizárólag Magyarország érdekli. De lehet-e sikeresen képviselni Magyarország érdekeit úgy, hogy nem érdekli Putyin meg Oroszország akkor, amikor agressziót követ el a szomszédos Ukrajna ellen.


F E U I L L E T O N

Branczeiz Anna
A magyar Rettegett Iván Amerikában

Kádár János alakja John Berryman 59. Álomdalában

I R O D A L O M
 
Fehér Enikő
Jelzések


A szerző további cikkei




Tamás Zsuzsa
Ínségre, válságra, szerelemre


Nem gúnyolódom. Ha gúnyolódnék, nem jutott volna eszembe a világjárvány kitörésekor újra rántott követ sütni. Belőlem is, mint oly sokakból, háborús reflexeket váltott ki a járvány, anélkül hogy valódi háborús tapasztalataim lettek volna. Úgy etettem a családot, mintha komolyan kérdés lenne, vajon másnap lesz-e mit enni, úgy írtam bevásárlólistát, hogy minden eshetőségre felkészültem, úgy vártam haza a férjemet a bevásárlásból, mintha vadászatról térne haza, és úgy osztottam be a készleteket, mintha a saját nagyanyám lennék, vagy mintha lenne egy kandikamera, amelyik titokban engem figyel, vagy akár egy ítélőszék, amely számon fog kérni, és nekem bármelyik pillanatban bizonyítanom kellene, hogy nem veszett kárba semmi.Tovább

A szerző további cikkei

Benedek Szabolcs
Anita unja


A negyedik vagy ötödik számnál Tünde és Anita csókolózni kezdtek. Egyszer már csókolóztak, Tündéék lakásában, amikor fölugrottak forrócsokizni, és se a gyerekek, se a férj (az a rohadt geci) nem voltak odahaza. Tünde ajkának most nem forrócsokiíze volt, hanem bor. Ez se volt rossz. Anita kezdte jól érezni magát. Csaba viszont fölkelt az ágyról, és kiment a konyhaként is funkcionáló előszobába.

Nem sokkal később Tünde kibontakozott Anita karjaiból, és utánament Csabának. Anita, bár semmi kedve nem volt hozzá, követte. Csaba a konyhaasztalnál ült, és egy női magazint lapozgatott, amelyet Anita a fodrásznál olvasott, míg várta, hogy a festék befogja a haját, de mivel nem ért az egyik cikk végére, lenyúlta a lapot.Tovább

A szerző további cikkei

Fodor Sándor
Csinálták a fesztivált


Megveszekedett nyár volt abban az évben... a tűzhelyhez közeli falat megnedvesítette a hatalmas lábosban rotyogó barackokból felcsapó gőz, a konyhaajtókban táncot jártak a színes műanyag húrokből álló függönyök, mintha odakintről egy tűzokádó sárkány fújná be a hőséget. A lakók bágyadtra vetkőzve tettek-vettek, s fogadták az új becenévre vágyó tizenegy éves kisfiút, aki lakásról lakásra járva óriási lelkesedéssel számolt be a bérház lakóinak a másnapi Táncdalfesztiválról, amit a ház lakóinak szervezett, felkérve egyben a szülőket, hogy mindenki hozzon le otthonról egy széket, mert másképpen nem tudnak leülni, s állva lesznek kénytelenek végighallgatni a gyerekeik által előadott számokat. Akkoriban táncdaloknak hívták a fesztiválon énekelt nótákat, ám a többség úgy nevezte meg ezeket a műremekeket, hogy „számok”. Neked melyik „szám” tetszett a legjobban?Tovább

A szerző további cikkei

Bruria Zsuzsa
Robertót üldözi egy vaddisznó


Kiderült, hogy egyszer Robertó tudatvesztésig berúgott a szomszéddal, és a koreai lány a szomszéd orra alá dugta a válási papírjainkat. Szerintem még maga sem tudta pontosan, hogy mit is akar majd ezzel a vad húzással kezdeni, de sose árt egy kis átverés tartalékba. Ez volt a kiugró jegye arra az esetre, ha minden kötél szakad, és már tényleg semmit se érez Robertó iránt. Így lehet is házasság, meg nem is, majd később eldönti, mi éri meg neki jobban. Ezért aztán a koreai barátnő, későbbi nem feleség, a szomszéd kezébe nyomott egy tollat, és egyenként diktálta le neki a férjem nevének betűit. Rengeteget röhögtek közben, de másnapra elfelejtették az egészet. Hogy miért tette ezt a koreai lány?


V I S S Z H A N G

Margócsy István
Vigyázat!

Lyukasóra-veszély!

A szerző további cikkei




Pétervári Zsolt
Valahol utat vesztettünk


K R I T I K A 

Nagy Barbara
„Mint víz alatt énekelni...”


(Vincze Ottó: River-Pool: Bradáč, Prága, augusztus 31-ig.)

A néző egyszerre az installáció része és külső szemlélő. De mégis azt gondolom, hogy a színes golyók könnyed lebegése a művészet mai funkciójáról, illetve ellehetetlenüléséről is beszél. Az idősíkok egybemontírozása is fontos szerepet kap, az, hogy tulajdonképpen megmozgatja a kimerevített történelmi időt, és létrejön egy kulturálisan is értelmezhető, a hely történetére reflektáló alkotás, mely nemcsak kulturálisan, hanem a művészet által egzisztenciálisan is kódolható.Tovább

A szerző további cikkei

György Péter
Radikális lépések sora


(Valie Export Retrospective, Albertina, megtekinthető október 1-ig.)

Az Albertinában megrendezett Valie Export-kiállítás egy 1940-ben született nagyszerű művész munkásságát foglalja össze. A kiállítás még október 1-ig látható a bécsi múzeum alsó, egymásba nyíló termeiben. Az első mű az 1968-ban készült Tapp und Tastfilm (Tapogató és tapintó film). A művész mindössze egy évvel a film bemutatása előtt változtatta meg a nevét Waltraud Lehnerről, tehát családi nevét, majd férje, Hollinger nevét is elhagyva, Valie Exportra.Tovább

A szerző további cikkei

Fuchs Lívia
Korai sirató


(Búcsú, Tünet Együttes, Trafó; FESZ Rendkívüli Közgyűlés, Szemere utca)

A Tünet együttes csak azért nincs e lenullázottak között, mert Szabó már februárban bejelentette az együttesi munka beláthatatlan idejű felfüggesztését és a nagyszabású Búcsú előadást, amelyen az alkotó húsz termékeny évet igyekezett korszakokba rendezve felmutatni, megidézve minden „korszakból” – mielőtt végképp emlékké foszlik, mert már csak a nézői élményekben él tovább – egy-egy emblematikus jelenetet, töredéket. És választ találni arra a kérdésre, mi is (volt) valójában a titka a Tünet együttesnek.Tovább

A szerző további cikkei

Báron György
A mesterség dicsérete


(16. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál. 2023. jún. 21–25.)

Zavarom oka, hogy bár a szobrocskát az előző években e pódiumon többször adtam át, most – úgymond az „életművemért” – én kaptam. S miközben forgatom, az jár a fejemben, hogyan lesz ebből fesztiválbeszámoló, anélkül, hogy a nyájas olvasó ne vádoljon elfogultsággal. Igaz, ha akar, korábban is megtehette. Végigolvasva néhány régebbi tudósításomat, márpedig elég sok akadt, nem titkoltam, hogy a magyar film káoszában megnyugtató oázisnak láttam – és látom – a kecskeméti mustrát, amely rendszereken ívelt át: 1985-től máig meg tudta őrizni művészi-szakmai szuverenitását, amely hányatott világunkban egyedülálló teljesítmény.Tovább

A szerző további cikkei

Ruff Borbála
Kisasszonyok


(Louisa May Alcott: Kisasszonyok. Előadja Udvaros Dorottya. Manó Könyvek, 2023)

A Manó Könyvek, miután 2022-ben megjelentette a regényt, egy évvel később hangoskönyvként is kiadta, ráadásul az egyik legizgalmasabb színész – aki immár megérdemelten a Nemzet Színésze –, Udvaros Dorottya előadásában. Nem sok hangoskönyvön hallottam őt eddig (a Bridget Jones naplóján kívül talán csak Eve Enslertől A Vagina Monológok jut eszembe), de hát ne aprózódjon a tehetség, film, színház, zene kárpótlólag hat mindezért. Ahogyan az is, ahogyan a Kisasszonyok néhol fárasztóan lassú cselekményépítését kezeli: a fordulatokban szegény történetbe előadásmódjának köszönhetően nemkevés feszültség is kerül. Amire szükség van, legalábbis számomra, mert eltűnnének a hangsúlyos pontok egy az 1860-as években szerényebb körülmények között élő család figyelmet érdemlő kilengésektől mentes, kosztümös világában.Tovább

A szerző további cikkei

Herczog Noémi
A csigaház lakói


(Tokio Sunrise Fesztivál – Freeszemle II.)

Úgy tűnik, hogy ezekben a holt terekben zajlik ma az élet, a színházi jövő képzése. Ide menekülnek azok, akikben még van életkedv. A jövőkép persze más kérdés, a független színházak lenullázásával ezeknek a diákoknak itthon nem terem babér. De a fesztivál megszervezése éppen a jövő színházához remek tréning, mert úgy fest, hogy a magyar kísérleti színház és performansz a jövőben pontosan ilyen csigaházakban kap majd helyet.Tovább

A szerző további cikkei

Fáy Miklós
Ördög a részletekben


(Wagner: Zenekari részletek – Müpa, június 21.)

Vagy ez volna az évi Wagner-tanulság? Minden zenekar másképp rossz? Az egyikben rezet kellene cserélni, a másikban meg vonóskart? A koncert maga tényleg olyan volt, mint valami Best of Wagner-album, csak épp nem úgy szólt, mintha tényleg az operák legszebb részeit hallanánk. De azért Hollandi és Lohengrin-nyitány, a Trisztán legeleje és legvége, Tannhäuser-nyitány, ez is érdekes élmény, az ember azon kapja magát, hogy unja. Majdnem kizárt, hiszen annyira érdekes a zene, és annyira benne van a drámaiság, emelkedettség és Vénusz-barlang, de a jelek szerint lehet így is.Tovább

A szerző további cikkei

Csepelyi Adrienn
Közszolgálat és pattanásnyomkodás


(Wanda Sykes: I’m an Entertainer, Netflix)

Az Emmy-díjas Sykes társadalmi érzékenyítő tevékenysége nem újdonság, színészi és humoristakarrierje előtt a nemzetbiztonságiaknál szolgált, s mindig is arra használta hírnevét, hogy felhívja a figyelmet a fekete közösséget és a nőket érő igazságtalanságokra. Új műsorában tökélyre fejleszti ebbéli gyakorlatát: családi történetei mellé úgy állít példaként konkrét jogsértéseket, rendőri túlkapásokat, hogy nincs jóérzésű ember, aki csak megpróbálna vitatkozni Sykes észérveivel. Rendkívüli arányérzéke ugyanakkor sosem hagyja cserben: higgadtan vált témát, amikor a feszültség (legyen szó egy csúcsra járatott poénról vagy egy mellbevágó hírről) már nem fokozható tovább.Tovább

A szerző további cikkei

Végső Zoltán
Negyvenéves a MIDI


A MIDI sokoldalúságát mutatja, hogy a színpadtechnika is irányítható vele, de láttam hímzőgépet is MIDI-vel vezérelve dolgozni. A klasszikus ötpólusú DIN csatlakozókat leginkább már csak a MIDI miatt gyártják, az eredetileg kitalált kábelezés, a csatlakozó portok mai szemmel rendkívül lassúnak tekinthetők, de a MIDI-varázs stabil és működik. A MIDI a XX. század egyik legjelentősebb, most már úgy tűnik, örökéletű zenei innovációja.Tovább

A szerző további cikkeiCsehy Zoltán
LátványTarzan


► Pertics Gergő: Megjöttek a döngetők. K.E.R.T. Kiadó, Budapest, 2023, 116 oldal, 3490 Ft

Pertics könyve mintha egyszerre két könyv lenne, két alaphangja van: az egyik egy parodisztikus, neoavantgárd versgenerátoré, mely részint a pornográf-erotikus hagyománnyal (a dönget szó szleng jelentése közismert), részint a magyar népköltészeti tradícióval játszik, a másik a leginkább a Kavafisz nevével fémjelezhető, szikárabb, narratív-anekdotikus verstechnikát fejleszti tovább. A mitikus-démoniság az egyik térfelet delejezi, a kiérlelten és agyafúrtan okos, a kultúrtörténeti alapanyagot részleteiben átlátó anekdotikus racionalizmus a másikat. A két hang annak ellenére jól elkülöníthető, hogy vegyítve, egymással birkózva küzdenek a figyelmünkért. Izgalmasan diszkrét ez az elkülönítés: az antik, illetve sumer mitikus hagyományra reagáló szövegek csak egy címet kaptak, míg a groteszk narratíva darabjai alcímekkel is el vannak látva (a főcímek itt rejtélyesen névszerűek, olykor mintha anagrammák lennének, például Csúz Idaho, Mango Katana, Don Bilobil Dajka, Karen Ogdoy stb.), viszont a tartalomjegyzékben ezek az alcímek emelkednek főcímekké.Tovább

A HÉT KÖNYVEI


A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Andócs Zoltán. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább

A szerző további cikkei

Márton László (Montpellier)
Ex libris


Gömöri György: Elvándorlók és elvágyódók
Balázs Dezső: Halló! Itt Péter! Péter beszél
Ablonczy Balázs: Száz éve múlva lejár?
Wagner Lilla: A negyedik Petőfi

A szerző további cikkei

Vida Kamilla
Jelszavaink valának: nosztalgia és fomo


► Kemény Zsófi: Most vagyok soha. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2023, 92 oldal, 2499 Ft

Kemény Zsófi nemcsak tematikusan, hanem poétikailag is emlékezeteset alkot. Sajátos és elég jól felismerhető az a képalkotási technikája, ami rendkívül asszociatív, sokszor az abszurditásra és részben a közhelyek, bevett nyelvi fordulatok kifordítására épít. Ez a legtöbb esetben nagyon jól kivitelezett szöveghelyeket eredményez (ilyenek a már emlegetett „jó sorok”), de néha sajnos kicsit szellemeskedővé válik, kioltják egymást az ötletek, általában ilyenkor lesznek túlírtak a versek is, mint a Hordozható piros minitévé és A próbariadó esetében.Tovább

A szerző további cikkei

Gyürky Katalin
Újrafércelt élet


► Véronique Mougin: Ahol a tű átfér. Fordította Tótfalusi Ágnes. 21. Század Kiadó, Budapest, 2023, 480 oldal, 4990 Ft

A sors fájdalmas fintora, hogy a Tomiéval párhuzamos narrációk jogosságára a koncentrációs tábor borzalma mutat rá. 1944-ben a beregszászi zsidó családot ide száműzik – a fiú anyját és a kistestvérét azonnal elgázosítják – ekkor Tominak rá kell döbbennie, hogy az egyetlen túlélési esélye az, ha szabónak adja ki magát, és ezzel bekerül az apja mellé a láger „varrókommandójába”. Vagyis az, ha mégis „újrakölti” az apja történetét. És ezzel a saját maga életét is. Hisz így nemcsak esélyt kap az életben maradásra, de két olyan, a további túléléshez szükséges praktikát is elsajátít, amelyet majd a háború utáni szabad és sikeres életében is tud hasznosítani.Tovább

A szerző további cikkei

Pálfalvi Lajos
Hit és hivatal


► Józef Tischner: Ami a legfontosabb. Válogatta és a bevezető szöveket írta Wojciech Bonowicz. Fordította Szenyán Erzsében, Éles Márta. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2022, 229 oldal, 2500 Ft

A keresztény identitásról vallott nézeteit Hit a fordulat órájában című kései írásában összegzi. Itt elmélkedik a hit és a hivatal viszonyáról, hangsúlyozva azt, hogy mivel a hit kegyelem, a hívek feletti intézményes hatalom korlátozott. Párhuzamba állítja a reformációval és a könyvnyomtatással az internet és a multimédia fejlődését, a katolikus média egy részére is utal, amikor aggasztónak találja azt, hogy egyre nagyobb lesz a különbség a „viszonylag elszigetelt rendszerek” között. Arra a következtetésre jut, hogy az egyház korábban a másokkal folytatott vitában erősítette identitását, most viszont a hasonlóságok felfedezésével juthat előre.Tovább

A szerző további cikkei

Bihari Péter
Az önkényúr kifejlése


► Stefano Bottoni: A hatalom megszállottja. Fordította Radó Ágnes, Dorogi Katalin, Lovacsi Mária, Szőcs Nóra. Magyar Hang Könyvek, Budapest, 2023, 288 oldal, 5990 Ft

Az első lényeges megállapítás az, hogy végre magyar nyelven is (!) megszületett az első, nem túl vaskos, ám alapos és tudományos monográfia Orbán Viktor Magyarországáról. Itt volt az ideje, hiszen a NER kezdetétől napjainkig már több idő telt el, mint a nácik hatalomra jutásától a II. világháború végéig, vagy mint Magyarország német megszállásától az 1956-os forradalom leveréséig. Bottoni bizonyos értelemben 2006 ősze, a magyar válság kirobbanása óta írta és írja – eredetileg olasz nyelven, olasz közönségnek –, magyar kiadót állítólag nagyon nehezen sikerült találni. Végül a Magyar Hang szponzorok sokaságának támogatásával vállalta a feladatot. Néhol érezhető (például a furcsa borítón), hogy ebben még nem gyakorlottak, de a főszöveg, a lábjegyzetek rendben vannak, a sajtóhibák száma nem kirívó, a kötetet záró névmutató használható.Tovább

A szerző további cikkei

Pál Sándor Attila
Jó versek


► Öbölnyi megafon / A Bay of Megaphones. Fiatal költők antológiája / Anthology of Young Hungarian Poets. Szerkesztette Áfra János és Owen Good. Petőfi Kulturális Ügynökség, Budapest, 2023, 162 oldal, 2000 Ft

Az Öbölnyi megafon, ahogy a szerkesztő-mentor, Áfra János meg is jegyzi az előszóban, leginkább az 1969-ben megjelent Költők egymást közttel mutat rokonságot (benne többek között Oravecz Imre, Petri György vagy Takács Zsuzsa verseivel), legalábbis abban a tekintetben, hogy itt is már befutott, idősebb pályatársak írtak rövid bevezető esszéket a fiatal költők versei elé (Oraveczről annak idején Weöres Sándor, Petriről Vas István, Takács Zsuzsáról Pilinszky írt). A hasonlóság itt ki is fújt, leszámítva a reményt, hogy többen innen is kinövik majd magukat, és szép pályát futnak be. A mindenféle környülállásokon (politikai, irodalmi, irodalompolitikai) túl a legszembetűnőbb az, hogy míg a több mint ötven esztendős elődkönyvben kimondottan sok verssel, úgynevezett „minikötettel” jelentkeztek az akkori „fiatalok”, itt alig 3-4 vers olvasható egy-egy szerzőtől, ami nagyon-nagyon kevés, még ízelítőnek is. Persze fontos kitétel, hogy kétnyelvű antológiáról van szó, tehát szándéka szerint legalább annyira szól a külföldnek, mint a magyar szakmának és közönségnek, ami egyébként üdvös és fontos dolog, és sok mindent megmagyaráz (Áfra mellett a másik szerkesztő Owen Good volt).

I N T E R J Ú

Antal Nikolett
A szurtos lány is hazatér

Beszélgetés Turi Tímeával


P Á R A T L A N

pá- ti-
VÁLTOZÓ IDŐK


A szerző további cikkei










(celebrálja Nyerges András)
HETI TEXTUS


A szerző további cikkei

Szikszai Károly
BRIGÁDNAPLÓ