Ezt egy tüntető tanár mondta lapunknak, aki több mint egy évvel ezelőtt, a tüntetések kezdetekor nem gondolta, hogy rosszabb lesz a helyzetük, mint akkor. A Parlament előtt a pedagógusi státusztörvény vitája alatt több ezren tiltakoztak, de azt nemigen gondolta senki, hogy a sokadik tüntetés meghatja a fideszes képviselőket.
Péntek volt tegnap, a beszéd napja a Kossuthon, amit előre fel kellett venni. Egyébiránt a státusztrövény szavazásának napja is volt ez a péntek, amely elől Orbán Viktor Albániába repült/menekült. Feltehetőleg azért, mert onnan csak egy ugrás Montenegró, ahol ma az aranylábú magyarok fognak pályára lépni. Ezt mindenképpen meg kell tekinteni őfőméltóságának, ha nem lesz ott, mindenkinek fizetek egy sört. Helyzetünk azonban nem annyira rózsás, hogy futballal és nem is kormánygéppel foglalkozzunk, ez a ganyé csak hab a tortán, amit a kedves vezető föltálalt nekünk.
Futólag még megemlítjük a beszédből a migránsozást, ami ezúttal is olyan jól sikerült, hogy nemzetközi botrány van kibontakozóban miatta. Elég csak idézni betűhíven, és mindenki eldöntheti, kitalálhatja, vajh, melyik része az, amelyik kiverte a biztosítékot: „Összegyűjtik őket, beteszik vagonokba Németországban, áthurcolják majd hozzánk, és itt kirakják őket? Mi meg itt fogjuk őket tartani?” A nyájas olvasó figyelmébe ajánlanám, hogy emberi lényekről beszél őfőméltósága, bár ez az idézett szövegből nem igazán derül ki. Nehéz jelzőt találni miniszterelnökünkre, ezúttal nem is kíséreljük meg.
Épp egy hete neveztük az egész bagázst szarházi csürhének, legyen elég annyi, hogy hősünk az ő vezetőjük, és ennyi elég is. Következik egyrészről a háború, másodjára pedig ebből fakadólag a pénzünk, s ha morális megfontolások és szempontok nem is érdeklik kies hazánk lakóit, és ezért újra meg újra megválasztják a csürhét és az őket vezető embert, az ugyan el nem fogadható, de talán érthető. Ismerjük a mindenbe beleszarok álláspontját, amelynek lényege, csak neki legyen jó, hogy mások fölfordulnak, az irreleváns. Ez a magyar néplélek egyik jellegzetessége sok más erősen negatív tulajdonsága mellett.
No de, gondoljuk, most majd azzal, amit ezúttal elő kívánunk adni, ha már saját maga, a pénze, ebből fakadóan személyes léte szenved csorbát, csak fölnyílik majd a szeme. Vagy pediglen nem, hanem Orbán szándékai és fondorlata szerint Brüsszelt, Sorost, Gyurcsányt és az egész Fideszen kívüli világot utálja, és azt ver fejbe az esernyővel, aki a közelében van. Diákokat savaz, ellenzéki politikust vág ököllel képen, ahová az indulatait a propaganda csatornázza, s mindezek után Orbán szent nevével az ajkain döglik éhen, miután a pénzét államkötvénybe fektette, és nem maradt semmije csak a hit.
Kétségtelen, hogy Ukrajnában háború van, Európa más részén és Magyarországon viszont egyáltalán nincs. Ezért van nálunk háborús vészhelyzet. Európa más részén a gazdaság, az államháztartás nem állt bele a földbe, lassan már az inflációt is feledik, köszönik szépen, elég jól elvannak. Orbán azonban az évszázad legsikeresebb évtizedében úgy elcseszett mindent, hogy a jelek szerint elég közel vagyunk az államcsődhöz, amit elkerülendő a Fidesz új és még újabb adókat vet ki, de ezek szerint ez sem igazán elég. A mi békegalambunk ezt üzeni önnek: „Háborús időkben az segít az országnak, aki a megtakarítását állampapírban tartja”.
Minden további külön értesítés helyett nálunk nincsenek háborús idők, ha csak azt nem tartjuk annak, hogy retorikában és a tettek mezején Orbán fejében több mint egy évtizede igen, de ez csak mellékes megjegyzés. A kiábrándító valóság az ország helyzete csupán, amely összeomlás előtt áll, s mint kitetszik, a lakosság pénzéből akar talpon maradni, ami nem egyéb, mint Orbán hatalmának megőrzése. Ehhez kérik a lakosság pénzét, tehát az adja nekik oda, aki azt szeretné, hogy Orbán hatalmon maradjon, illetve az is, aki szeretne rá keresztet vetni a lóvéra. Mert csak egy rendelet kell hozzá a vészhelyzeti kormányzásban. Egy éjszaka.
Gondolhatunk a manyup pénzekre, arra a háromezer milliárdra, amit zsarolással és hazugsággal elszedtek az emberektől, és azóta is csak azt kutatják, hol lehet, mert sehol sincsen. Most pedig Orbán a háborúra hivatkozva feltalálta a békekölcsönt, csak másképp nevezi, és a mostani szelíd, de aljas unszolástól könnyen eljuthatunk oda, hogy kötelező lesz váltani. Csak épp akkoriban egy háborúban porig rombolt országot kellett újjáépíteni, míg most, mint már említettük épp egy rohadt sikeres kormányzás áldásait ünnepeljük úgy, hogy a mi pénzünk nélkül beszarik az ország. Elképesztő kilátások.
És mégpedig azért elképesztőek, mert évtizedes konjunktúra, soha nem látott uniós pénzbőség, kedvező nemzetközi gazdasági környezet után lóg ki az ország segge a gatyából, amihez a háborúnak az ég egy világon semmi köze nincsen. Ezermilliárdok a családnál és a haveroknál, és mindezek után, ha szabad így fogalmaznunk, és miért ne, Orbánnak van pofája a pénzünket kunyizni, és mondom, még szerencse, hogy egyelőre csak kéri úgymond, és nem viszi erővel. Nem akarnék vészmadár lenni, de ez az idő is el fog jönni. Hangzott már el olyan, hogy a lakossági megtakarításokat be kell vonni a mutyiba. Azt tanácsolom, meneküljetek.
„Megkockáztatom, hogy a magyar parlament július első napjaiban jóvá fogja hagyni Svédország NATO-csatlakozását, ezért is került fel az Országgyűlés hivatalos napirendjére az ügy tárgyalása” – mondta a Hírklikknek Szent-Iványi István. A külpolitikai szakértő szerint nem elsősorban az Egyesült Államok részéről fokozódó nyomás motiválhatja Orbánt, inkább az, hogy nem akarja utolsóként ratifikálni a bővítést. Vagyis most úgy látja, hogy a törökök a július 11.-i NATO-csúcs előtt jóváhagyják a svéd csatlakozást. Magyarország és Törökország kölcsönösen értesíti egymást az ennek kapcsán tett lépéseikről – derült ki. A kár azonban megtörtént, az már nem helyrehozható, s Szent-Iványi szerint a legnagyobb probléma, hogy nem is látszik akarat a változtatásra. „Az pedig a magyar külpolitika csődje, ahova eljutottak, s ami ebben talán a legdöbbenetesebb, hogy semmi önkorrekciós készég nincs Orbánékban.”
Miközben az Orbán-kormány – meglehetősen átlátszó módon, mondhatni óvodás tempóban – megüzente az Egyesült Államoknak, hogy nincs is szüksége az amerikai rakétarendszerekre, aminek az eladását egyelőre blokkolja a szenátus, ugyanezzel a mozdulattal az Országgyűlés napirendjére vette Svédország NATO-csatlakozásának tárgyalását. Nehéz nem párhuzamot találni az amerikai húzás és a magyar lépés között, már csak azért is, mert James E. Risch, a Szenátus külügyi bizottságának egyik vezető – amúgy republikánus – tagja közleményben szögezte le, hogy ha Magyarország hozzá akar jutni a 735 millió dollár értékű – 24 Himars rakétavetőt és több mint száz rakétát is magában foglaló – amerikai fegyvercsomaghoz, akkor nem szabad megakadályoznia, hogy Svédország a NATO-tagja legyen.
Érdekes fejlemény az is, hogy Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szerdán lehetségesnek mondta, hogy Svédország a vilniusi csúcs előtt zöld utat kap a NATO-tagságra. Mint ismert, két NATO-tagállam akadályozza jelenleg a szervezet északi bővítése lezárását: Törökország és Magyarország. Az előbbinek legalább van értékelhető (ha nem is feltétlenül elfogadható) magyarázata (a Svédországban menedékre lelt, Ankara által terroristáknak nevezett kurdok ügye), de a magyar kormány csak olyan általános ürügyet tudott felhozni, mint hogy a svédek bírálnak minket a jogállamiság hiánya miatt...
Hónapok óta készült Ukrajna arra az ellentámadásra, amit a múlt héten elindított, és már most látszik, hogy nem lesz egyszerű dolga a védekezésre alaposan felkészült orosz megszálló erőkkel szemben. Az elmúlt 1-2 hétben még nem sikerült áttörni érdemben az orosz védvonalakat, de Rácz András, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója szerint nagyjából két héten belül látható lesz, hogy sikeres-e az ukrán ellentámadás.
„Borzasztó kemény harcok zajlanak, ráadásul az oroszok bevetettek egy olyan fegyvert, amit eddig nem nagyon használtak az ukrajnai háborúban” – mondta az Oroszország-szakértő. A távolsági aknatelepítő rendszereket most intenzíven alkalmazzák a megszálló csapatok a Zaporizzsja megyei frontszakaszon, ezzel pedig jelentős veszteségeket okoztak a nyugati fegyverrendszerekkel felszerelkezett ukránoknak.
Most úgy tűnik, a dél-ukrajnai zaporizzsjai frontszakasz a legforróbb része a háborúnak, de az ukrán erők Bahmutnál is újra harcolnak. A határ orosz oldalán fekvő belgorodi régióból viszont nem érkeznek új hírek az ukránok oldalán álló orosz erők tevékenységéről. Ezen kívül beszéltünk Rácz Andrással arról is, milyen forrásokból érdemes tájékozódni a háború állásáról, milyen következménye lehetett a Nova Kahovka-gát felrobbantásának az ukrán erők mozgására, és mi az, ami talán csak hónapok múlva derülhet ki az ellentámadással kapcsolatban...
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE Szerző: Amerikai Népszava 2023.06.16.
Orbán a szokásos pénteki rádiós uszításában Soros Györgytől jutott el a vagonokig, az emberek bevagonírázásáig. Az áthallásos náci beszéd megfordította a holokauszt menetét, a holokauszt túlélő Soros György személyében a zsidó világösszesküvés vagoníroztatja be a embereket, méghozzá Németországban, hogy utána Magyarországra szállítsák őket. Ez a burkolt üzenet holokuaszttagadó és a vészkorszak áthallásait kijátszó náci uszítás, mert a zsidókat vagonírozták be, a vagonokba pedig nem a németek tették a zsidókat, hanem a keresztény Magyarország, Orbán elődei és példaképei.
Orbán előszeretettel nácizza le a holokauszttal tisztességesen szembenézett németeket, hogy a keresztényfasiszta Horthy-rendszert áldozatnak mutassa be. Erről szól a hazug Szabadság-téri náci emlékmű, és erre való utalás húzódik meg Orbán mostani náci beszédében is: azt teszi az emberek fülébe, hogy a zsidók teszik vagonokba az embereket, és a németek hajtják végre, a magyarok pedig megint áldozatok.
Ez az újabb áthallásos „dog-whistle” propaganda azt a náci hazugságot üzeni a magyar füleknek, hogy a zsidók csinálták a holokausztot, a zsidók küldték halálba a zsidókat, és a németek hajtották végre. A vagonokhoz a magyaroknak semmi közük nem volt. Orbán a menekültek uniós elosztásáról hozott döntéstől jutott el a holokauszt náci parafrázisáig. Az Európai Unió külügyminiszterei állapodtak meg a menekültek szétosztásáról, de Orbán minden neki nem tetsző demokratikus lépést Soros Györgynek, vagyis a zsidóknak tulajdonít. Mindenkit a 92 éves Soros György irányít.
Orbán Lipótmező után kiáltó eszmefuttatásával ezt mondta az uniós külügyminiszterek döntéséről: „Van összefüggés aközött, hogy a napokban adta át Soros György a birodalmának az irányítását a fia számára, aki megmondta, hogy direktebben fog politikát csinálni. Tehát a Soros-birodalom lendült itt ellentámadásba. A Soros-birodalom visszavágott.” Biztos összeültek Soros fia vezetésével a Cion bölcsei, és elhatározták, hogy menekülteket küldenek Európába, akiket az irányításuk alatt álló külügyminiszterek majd a nem kevert fajú Magyarországra küldenek, bosszúból vagonokban.
A piszkos egyházi pénzügyekben és üzletekben sáros, a magyar óvodások átműtésétől rettegő Rétvári az uniós döntésre azt reagálta, hogy „az illegális migránsok vagy az őket Európába szállító embercsempészek fogják eldönteni azt, hogy Európában kik laknak majd”. Először is, illegális migránsokat nem osztanak szét, mert illegális migránsokat nem engednek be Európába. Menekültek elosztásáról van szó, akik életveszélyben vannak a hazájukban, akiket megfojtana egy vödör vízben a keresztény fideszes magyar állam. Az embercsempészeket pedig a magyarok engedik el.
Ennek célja pedig az, hogy összemossák a menekülteket és az illegális bevándorlókat, az embercsempészek zavartalanul szállítsanak illegális bevándorlókat Európába, nyomás alatt tartva az EU-t, és hangulatot keltsenek a menekültstátuszra jogosult, legális bevándorlókkal szemben. Orbán szervezi az embercsempészek szabadon engedésével az illegális migrációt, nem Soros György vagy a fia, akinek fogalma nincs ezekről, egyébként pedig az illegális bevándorlás ellen vannak, a menekültek befogadásáról meg nemzetközi egyezmények vannak. Minderről pedig nem ők döntenek...
