TARLÓS SZERINT SZENTKIRÁLYI ALEXANDRA LENNE AZ IDEÁLIS KIHÍVÓJA KARÁCSONYNAK – HUPPA-LAPSZEMLE

HUPPA
Szerző: HUPPA-VÁLOGATÁS
2023.06.15.

 “Van városvezetői tapasztalata, öt évig főpolgármester-helyettes volt”

Meg a női szolidaritás.

Félbe kellett szakítani a testületi ülést Gödön Kammerer Zoltán miatt

A polgármestert korábbi kihívója figyelmeztette: nem adta le időre vagyonnyilatkozatát.

Nem mentek el a Fidesz képviselői a Pegasus-jelentés európai parlamenti vitájára

A lengyel kormánypárt képviselők szerint a Pegasus-üggyel csak újabb platformon akarják támadni Lengyelországot és Magyarországot.

104,4 millióért kap sportöltözőt egy 1740 fős magyar község

Van olyan település is Magyarországon, ahol sem a polgármester, sem a megkérdezett lakosok többsége nem kért a sportöltözőből, mégis keresztülnyomták a beruházást.

Az önkormányzat nem tudott róla hogy elárverezi az állam az Árpád Kórház épületét

“Ha valami megtetszik a hatalomnak, elveszi.

Kastélyprivatizáció: rendőrökkel vezettették el a Momentum politikusait

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés szerdán tűzte napirendre az edelényi kastély magánkézbe adását. Az ügyről a Fidesz-többségű testület a nyilvánosság kizárásával, zárt ülés keretein belül akart dönteni, de nem a tervnek megfelelően alakultak a dolgok.

A magyar lakosság több mint fele szegényedik

A leszakadó réteg tipizált alanya ma a kisvárosi, középkorú, egyébként is alacsony jövedelmű, szakmunkás végzettségű lakos.

Mindeközben:

Pénzeső hull a Tokaj-Hegyalja Egyetemre

Alig fél évvel a megalapítása után: egy összegben 75,5 milliárd forintot kapott az államtól az egyetemet fenntartó vagyonkezelő alapítvány a “céljainak megvalósítására“.

A nagyvonalú magyar oktatásügy: ezer forint sem jut egy kitűnő tanuló jutalomkönyvére

“… és nem árt felidézni, hogy a diákok ballagási pénzére számít az állam, szóval akár a könyvjutalomkeretet is be lehetne fektetni állampapírba.” Ne adjunk ötleteket.

Hogyan neveli ki az új erdélyi elitet és formálja a romániai magyar közvéleményt a Mathias Corvinus Collegium?

A „trumpista internacionálé” MCC által meghívott és agyonfizetett sztárjai itt még nem bukkantak fel.

Lejárt a tűzoltók balesetbiztosítása, de a Belügyminisztériumnak nincs pénze újat kötni

Márpedig a Belügyminisztériumnak törvényi kötelessége lenne biztosítani a tűzoltókat, akik az ő megbízásából dolgoznak.

A hatalomban maradás érdekében nem kormányoznak

Az alkotmányjogász, politológus azt mondja, itt olyasfajta dilettáns kormányzás folyik, amelyik a fölmerülő ügyeket, kérdéseket koncepció nélkül oldja meg. Az egyetlen törekvés ugyanis az: minél inkább hatalomban maradni, minél tovább ülni a székben. Ezt szolgálja minden.

Rövid idő alatt 88 ezerről 43 ezerre apadt a rendőrség könnygáz spray állománya

Tavaly szeptemberben ugyanis a Védelmi Beszerzési Ügynökség Zrt. központosított eljárás keretében szeretett volna rendőrbotokat, könnyfakasztó anyagokat, bilincseket és vezetett áramos elektromos sokkoló eszközöket és tartozékokat beszerezni, de nem járt sikerrel.

Dzsudzsák Balázs és a szuperpor

Vasárnap óta készítették fel a nagyérdeműt a kormányközeli lapok arra, hogy Dzsudzsák Balázs nagy bejelentésre készül hétfő este, a TV2-nek adott interjújában. Aztán kiderült, hogy a bejelentés tulajdonképpen az, hogy a focista reklámarca lett egy étrend-kiegészítőnek, amit nem is teszteltek emberek részvételével végzett vizsgálatokban, így nem is lehetne úgy reklámozni a terméket, ahogy azt teszik.

Oroszországban betiltották a nemváltást

Vigyázó szemünk.

Szijjártó Péter: Mi Trump elnök mellett állunk

Reméljük, mellette fognak ülni is…

ITT OLVASHATÓ

GÁBOR GYÖRGY: CSAPÓ! FELVÉTEL! POFÁNVERÉS!

SZABADSÁG KLUB
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.06.13.

Goebbels már 1933-ban a Reichskulturkammer megnyitóján arról beszélt: „Csak felszentelt kezeknek van joguk a művészet oltárán szolgálni…” Ugyanezek a felszentelt alkotói kezek édes hazánkban manapság a pofák szétverésével hivatottak szolgálni a művészet oltárán.

A sok méltatlan támadást követően kötelességemnek tartom kiállni Tősér Ádám jeles filmművészeti alkotó mellett, aki – korszakos gondolkodásról téve tanúbizonyságot – elmarasztaló filmkritikájára mintegy karizomból eleresztett válaszként, földre küldte a Népszava filmkritikusát, aztán egy darabig üvöltött vele, gálánsan beígérve a földön fekvőnek, hogy szétveri a pofáját, amire azonban ezt követően – legnagyobb fájdalmunkra – sajnos nem kerülhetett sor, mert az új idők üzenetét meghallani képtelen, nyilvánvalóan a régi, beteg világgal szimpatizáló, s annak aberráltságát a lelkében hordozó két filmrendező elrángatta a pofaszétverésre nekigyürkőző filmes alkotót, ezzel hazafias tevékenységében meggátolva a nemzet filmművészét.

Pedig a fenti körben egyedül Tősér Ádám volt képes bölcs megfontoltságról és átgondolt tudatosságról számot adni, s hazafiúi kötelezettségét messzemenően szem előtt tartva rezonálni az újra ébredő magyar korszellemre, a szebb jövőt tárt kapukkal befogadni kész, egészséges és életerős NER-vitalitástól duzzadó, keresztény(nek hirdetett) élettér kulturális-esztétikai értékrendszerének megőrzésére, ápolására és továbbfejlesztésére.

Mert a kritika műfaja cseppet sem lebecsülendő, épp ellenkezőleg! Sokkal inkább minden megalkuvást és gyáva rejtőzködést elvető ősi szittya harci eszköz a magyar élet frontján. Erőtől duzzadó, tetterős nemzetünk ugyanis nem nézheti tétlen, gyáva és megalkuvó parazitáinkhoz hasonlóan, hogy a sok zűrzavaros, lilaködös, elsatnyult, perverz, morbid, elkorcsosodott összevisszaságot követően politikailag és hatalmilag végre egységes nemzeti aranyfonálra felfűzött, drága és ezeréves magyar kultúrkincsünket a dollárbaloldal a karvalytőke támogatásán hizlalt háborúpárti háttérhatalom megbízásából kikezdje, s „filmkritika” címszó alatt nemzettestünk szárba szökkenő legegészségesebb és legéletképesebb, erőtől duzzadó önmegmutató feltárulkozásait lefitymálja!

A történelemből megtanulhattuk, s ha emlékezetünk továbbra is éles, hálásan megköszönve figyelmes politikusaink és propagandistáink revitalizációs munkásságának, felidézhetjük a hozzánk hasonlóan egészséges európai nemzetek sorából azt a korabeli, tiszta fajú germánságot, amely idejekorán ráébredt arra, hogy a művészeti kritikát egészen egyszerűen be kell tiltani. Philipp Stauff neves berlini újságíró, az árja szellemiség kimagasló, korszakos jelentőségű képviselője, aki antiszemita szervezkedéseivel és buzgalmával annyit, de annyit szorgoskodott hazája jólétéért, valamint völkisch folyóiratok fenntartásával, a germán származás magasabbrendűségének szűnni nem akaró hangoztatásával, az okkult nacionalista eszmeiség felkarolásával, s nem utolsó sorban főművével, az 1913-ban publikált Runenhäuser c. alapmunkájával, amelyben sikeresen mutatta ki és megcáfolhatatlanul bizonyította be, hogy az ősi rovásírás a német favázas házak szerkezetének geometriai alakzataiban köszön vissza, nos, ugyanez a remek szerző már időben rámutatott arra, hogy El Greco és van Gogh a kritikusok által vészesen judaizálódott, s a korabeli képkereskedők, akik természetesen mind zsidók voltak, ezzel a judaista ízlésformálással megrontották és elzsidósították a német szellemet, hogy a fent említett két piktor mázolmányait aztán jó pénzért adhassák tovább, ezzel felverve a szemét árát, mintha csak rohadt paradicsomokat tukmáltak volna a kifinomult ízlésű germán középpolgárra, akinek a festmények láttán egyszeriben hatalmas, horgas orra lett, megnőtt a pajesza, vérében azonmód csörgedezni kezdett az arany, s uzsgyi, már rohant is az éppen esedékes rituális gyermekgyilkosság elkövetésére.

Stauff árja szellemisége sokáig süket fülekre talált, míg végre a III. Birodalom legfogékonyabb művészetteoretikusa, a német szellem fáradhatatlan élharcosa és propagandistája, maga Goebbels, követve Stauff úttörő iránymutatását és tiszta germán logikáját, 1936-ban betiltotta a műkritikát (Kunstkritik), mint ami komoly szerepet játszott a német szellem és művészet elzsidósításában, s elrendelte, hogy mostantól kizárólag csak műleírásokat (Kunstbericht) szabad és lehetséges közzétenni (Goebbels korszakos jelentőségű rendelkezését idézi Joseph Wulf: Die Bildenden Künste im Dritten Reich: eine Dokumentation, Gütersloh, Sigbert Mohn Verlag, 1963. 119.)

A szelíd és mérhetetlen humánumtól átitatott rendelkezés persze nem érte el azonnal a célját, minthogy a korabeli beteg világ számtalan megfertőzött ágense dacolt Goebbels zseniális, korszakos jelentőségű tanításával, így aztán egy évvel később, 1937-ben a müncheni Régészeti Intézetben megrendezték az Entartete Kunst (Degenerált Művészet) c. kiállításfolyamot, amely bejárta egész Németországot és Ausztriát, hogy lerántsa a leplet a korabeli háborúpárti-dollárbaloldali perverzekről, mint például Marc Chagall, Max Ernst, Kandinszkij, Mondrian, Moholy-Nagy László, Emil Nolde, Kokoschka és a többiek. Aztán újabb egy évvel később a szelíd, keresztényi szeretettől átszellemült edukáció, a puszta földrelökés barátságos, rábeszélő gesztusát már végre maradéktalanul felválthatta a „pofánverés” klasszikus művészetfilozófiai argumentuma a nevezetes és példaértékű Kristályéjszakán, mintegy miheztartás végett a nem is művészetet, hanem vállalhatatlan mocskot előállítók hagyományos meggyőzése érdekében.

És ezzel végre beteljesedhetett egy álom, az, amiről Goebbels már 1933-ban beszélt a Reichskulturkammer megnyitóján: „Csak felszentelt kezeknek van joguk a művészet oltárán szolgálni…” Ugyanezek a felszentelt alkotói kezek édes hazánkban manapság a pofák szétverésével hivatottak szolgálni a művészet oltárán.

Filmszalag nem ég el, ha átszellemíti a művészet – vallotta Bulgakov nyomán Kozincev, a jelentős orosz avantgarde filmrendező.

A pofa szétveréséről nem maradt fenn idézhető filmesztétikai vagy filmkritikai bölcselet. Ez a kétezres évek agyonszeretgetett és politikai megbízhatóságuk okán agyontámogatott, amúgy teljesen érthető módon meglehetősen frusztrált „filmeseknek” nevezett káderek privilégiuma.

ITT OLVASHATÓ

SZENTPÉTERI NAGY RICHÁRD: A HATALOMBAN MARADÁS ÉRDEKÉBEN NEM KORMÁNYOZNAK

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.06.15.

Magyarországon olyasfajta dilettáns kormányzás folyik, amely a fölmerülő ügyeket, kérdéseket koncepció nélkül oldja meg – véli Szentpéteri Nagy Richard. 

Az alkotmányjogász, politológus szerint az egyetlen rendező elv: minél inkább hatalomban maradni, és ezt szolgálja minden. A Fidesz elemzői ezt politikai kormányzásnak hívják, de ez a politikai kormányzás azt jelenti, hogy nem szakmai, hanem politikai célokkal foglalkoznak, amit az elemző dilettáns kormányzásnak nevez. Mint mondta, például a parlament rendkívüli ülései csak arra jók, hogy 

megpróbálják betapasztani velük a fenntarthatatlan rendszer néhány súlyos sebét.

A kormány rendkívüli parlamenti ülést kezdeményezett péntekre. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek a parlamenti honlapon erről szóló levelében az olvasható, hogy öt törvényjavaslat megvitatását javasolják. A helyi adókról, a nemzetiségek jogairól, a bányászatról szóló törvények módosítását, a kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztéséről, valamint a pedagógusok új életpályájáról szóló előterjesztéseket. A miniszterelnök-helyettes többek között azzal indokolta a kezdeményezést, hogy a rendkívüli ülés megtartása ezen indítványok mielőbbi elfogadása, illetve „az ezt biztosító egyes eljárási szakaszok lezárása miatt szükséges”. De valójában miért van erre szükség – kérdeztük Szentpéteri Nagy Richardtól.

Az alkotmányjogász, politológus azt mondja, itt olyasfajta dilettáns kormányzás folyik, amelyik a fölmerülő ügyeket, kérdéseket koncepció nélkül oldja meg. Az egyetlen törekvés ugyanis az: minél inkább hatalomban maradni, minél tovább ülni a székben. Ezt szolgálja minden. Az oktatás átalakításának a célja is az volt, hogy minél elfogadóbb legyen a polgár, minél kevésbé gondolkodjon. Ugyanez vonatkozik az összes többi alrendszerre is. „Az nem úgy van, hogy valamit el akarnak érni, hanem ahogy szoktuk mondani, az út maga a cél” – fogalmazott...

ITT OLVASHATÓ