Minden diktatúra saját előfeltétele, sőt conditio sine qua nonja, hogy egy számára adekvát nyelvet és eszmét teremtsen. Másképpen szólva, minden autokrata rendszer saját valóságot teremt, melyhez elengedhetetlen eszköz a saját nyelv és eszme. Mármint a saját valóságteremtés eszközeiről beszélek, hiszen az önkényuralom a létező valóság fölé egy virtuális világot teremt, ha tetszik egy látszat világot, egy szimulakrumot. Enélkül ugyanis a hatalom akarása sikertelen marad, hiszen nem elég a népet leigázni, de a többségnek élhető alternatívát kell nyújtani, a híveket folyamatosan el kell látni ennek a látszatvilágnak a megélhetőségével.
Főképpen így van ez, ha a környező világ nem diktatúrák elegye, hanem épp ellentétesen: demokrácia. Márpedig pont ez a helyzet az EU és az USA esetében. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy egy önkényuralom saját világot teremtsen, mert csakis ezen újvilág révén tudja a valóságot uralni, átformálni, és elhitetni a hívekkel, hogy a fehér az fekete, és fordítva. Persze az alternatív valóság megteremtéséhez más is kell, mint új nyelv és alkalmazott eszme. Nem árt a jólét, a dübörgő gazdaság, a növekedés: ha ez keretezi a diktatúra kiépülését, úgy könnyebb a hívek és rajongók millióinak beadni, hogy a diktatúra új valósága a létező világok legjobbika. Persze, ehhez köllenek ellenségek, akik ellen harcolunk, akiktől megvédjük a lányainkat, asszonyainkat, gyermekeinket, mert hát a jóságos, ámde erős önkényuralom már csak ilyen: az alternatív valóság otthont kínál a híveknek, az egyetlen kérés, sőt elvárás, hogy ne a szemednek higgyél, hanem Vezérednek.
Amíg a diktatúra uralja a valóságot, amíg az ő nyelvén az ő „igazsága” működik, amíg félelmek és a magyarázatok, hitek és remények hozzá vannak bekötve, addig az önkény jól érzi magát. Mindent megkap, amit akar, rezsit csökkent, 13. havi nyugdíjat ad, kényelmesen megmondja, hogy mi a család, miben higgyél, vagyis: uralja a valóságot. Sőt: valóság nincs, az átírtuk, csakis a diktatúra álvalósága a valóság, az önkény „normalitása” a normalitás.
Nos, a Valóság nagybácsi addig kedves rokona marad az önkénynek, amíg az uralni tudjon a valóságot, amíg az alternatív világ materiális és spirituális irányítása a kezében van. Ha ez a konstrukció megbomlik, repedezni kezd a diktatúra bástyája, és a réseken beszüremkedik immár nem az alternatív, látszat valóság, hanem annak földi mása: Valóság nagybácsi mintha ekkor felszállna a vonatra, amely nemsokára indul, de egyelőre csak áll a pályaudvaron és pöfög.
De mi történik akkor, ha recesszió van, infláció van, árak a magasban, összeomlott a gazdasági Kánaán? Nos, akkor a diktatúra felpörgeti a nyelv általi hatalom mechanizmusát. Vagyis: a nyelvi varázslat lép a gazdasági „csoda” helyébe is, hiszen materialiter a Fidesz hívők is járnak boltba. Ideig óráig persze működik a varázs: továbbra is megvéd a Vezér, ő az egyetlen, aki békét akar, egyáltalán: az ő „valósága”, ha csak a hitben is, de még mindig az egyetlen valóság, hiszen az infláció oka is a szankció, meg Soros, meg az USA, meg a brüsszeli kommunisták. Ettől a perctől kezdve, amikor már pöfög Valóság nagybácsi vonata, még ugyan helyén marad az autokrácia, még fokozódik is a nyelvi bájital adagolása, de Valóság nagybácsi kezd elszakadni a diktatúrarokonságtól, már repedezik lelkében a diktátor unokaöccse iránt érzett nagy ragaszkodás.
És mit csinálnak eközben a szolgálattevő Gigafonosok, akik eddig is szórták az igét, sőt, ők adták meg az Értelmező Szótár jelentéseit is, persze a FŐ Szerkesztő útmutatásai szerint.
„Pócs János azt mondta a minap, hogy Brüsszel most rosszabb, mint a kommunizmus, nagyobb a diktatúra. Pócs János tévedett. Illetve csak félig. Mert ma az Amerikai Egyesült Államok rosszabb, mint volt a nyolcvanas évek Szovjetuniója, Brüsszel pedig „csak” ennek az Egyesült Államoknak a kilóra megvett slapaja.
S mindez természetesen a „birodalmi” Amerika. A „nemzetállam” Amerika nem ilyen, ezért lenne mindennél fontosabb, hogy fordulat jöjjön odaát, s ezt a „demokrata” deep state-t, ezt a szemétdombot eltakarítsák a nemzetállami Amerika normális milliói. (…)
Mielőtt végleg felszámolják a nemzetállami létet ott és Európában is. Mert vegyük észre végre: a vallási identitást már felszámolták, volt rá idejük, a nagy francia forradalommal és a felvilágosodással kezdték. A nemzeti identitás felszámolása a második világháború után kezdődött a globális tőkés világgazdaság győzelmével, és Nyugaton igen előrehaladott állapotban van. S immáron belekezdtek a nemi identitás felszámolásába is, erről szól az egész LMBTQ-elmebaj, -hisztéria és -pöcegödör.” (Magyar Nemzet)
Nos, Bayer gigafonos ma odáig ment, hogy az Amerikai Egyesült Államok rosszabb, mint a nyolcvanas évek Szovjetuniója, Brüsszel pedig kilóra meg van véve. Ebben voltaképpen sok új nincsen, csak annyi, hogy a fröcsögés, gyűlölet, a „szövetséges” USA és Brüsszel, a globális világ nemzetállamokat felszámoló hadcsapatait, immár a kétségbe zuhant, bár verbaliter még mindig gőgös és magabízó diktatúra Giga- és Megafonjai, Bayerek, Rákayk, Bencsikek, a „végső harcra” és háborúra hívják, persze, persze verbálisan, hiszen pontosan érzékelik (még a szerény Karmelita kolostorban is), hogy a valóság uralása kezd kicsúszni a kezük közül.
Persze, persze ez egy folyamat, ellenzék nincs, a szomszédban háború van, még ki tudnak vetni adót egy éjszaka alatt, csak már ott munkál a diktátorok lelkének legnagyobb rákfenéje: a valóságot már nem tudja uralni, hiszen nem ő diktál, és innentől kezdve ki van téve hívők és hitetlenek valóságérzékelésének. És a gazdaság, és a jólét, és a biztonság helyett nem lehet örökké nyelvi mágiában tartani egy népet.
