„Képzelje el, hogy déli 12 és 2 között, amikor fut a ház, a kezem zsíros, vizes, olajos, az egyikkel sütöm a halat, a másikkal veszem elő a krumplit, beszaladok a raktárba, próbálom a telefonos rendeléseket is kezelni, két sütésenként át kell szűrnöm a zsiradékot, és közben valós idejű adatokat kellene pötyögnöm valami informatikai eszközön. Nem túlzok, olykor 55-60 fokban”
A Newsweek amerikai hírmagazin legfrissebb vezető cikke arról szól, hogy az oroszok 2014 óta jelentős erőfeszítéseket tettek tengeralattjáró kapacitásaik fejlesztésére, míg a NATO a hidegháború vége óta meglehetősen elhanyagolta ezt a területet.
Újabban, Finnország már megtörtént, valamint Svédország tervezett NATO-csatlakozása miatt is az eddiginél több figyelmet szentelnek az orosz tengeralattjárók kérdésének, hiszen a NATO-bővítés nyomán a sarkköri térségben növekszik a feszültség, és az oroszok aggódnak a Kola-félszigetről irányított Északi Flottájuk biztonsága miatt. Az atlanti szövetség nem csupán a Kola-félszigethez, hanem az orosz Balti Flottának otthont adó Kalinyingrádhoz is jobban „hozzáférhet” a bővítéssel, hiszen lényegében az egész Balti-tenger NATO-tóvá válik.
A tengeralatti katonai kapacitások fejlesztése azonban nem csupán a nukleáris csapásmérés képessége szempontjából fontos. Az oroszok az infrastruktúrára tekintettel is fejlesztették tengerfenék-hadviselési eszközeiket. Rendszeresen járőröznek az észak-amerikai partok közelében és más, szokatlannak mondható vizeken, így Írország közelében, illetve élénk érdeklődést mutatnak az északi-tengeri energiakitermelő létesítmények iránt. A nyugati szövetség veszélyeztetve érzi a tenger alatt húzódó kábelek, vezetékek biztonságát, márpedig ez saját létfontosságú infrastruktúrájának – internethálózatának és energetikai csővezeték-hálózatának - a részét képezi. Míg a felszíni flottákat tekintve a NATO jóval erősebb az oroszoknál, a felszín alatt az oroszok komoly kihívást jelentenek.
Trockistából Orbán támogatójaA következő cikk múlt heti ugyan, de talán nem kellene említés nélkül átsiklanunk fölötte. A Politico amerikai portál európai kiadása portrét közöl arról a Frank Furediről, aki a magyar kormány által támogatott MCC-nek, vagyis a Mathias Corvinus Collegiumnak a brüsszeli intézményét vezeti.
Eszerint a Budapesten született, de csaknem egész életében Nagy-Britanniában élt Furedi az 1980-as években még az egyik legkeményvonalasabb kommunista volt az Egyesült Királyságban. Ő alapította 1978-ban a Forradalmi Kommunista Párt (angol rövidítéssel: RCP) elnevezésű trockista csoportosulást, amelynek az Élő Marxizmus című magazinjában Frank Richards, illetve Linda Ryan néven jelentette meg saját írásait. Ugrás az időben: 2016-ban Furedi már a Brexit, vagyis az EU-ból való brit kilépés támogatója, jelenleg pedig Orbán Viktor magyar vezető jobboldali populista programját népszerűsíti az európai politika központjában. Tavaly novemberi indulása óta a brüsszeli MCC számos témában tartott rendezvényt, és tett közzé jelentéseket. Ezek általános hangvétele a Politico szerint pont olyan, amilyet egy Orbánhoz kötődő intézménytől várni lehet: az induló vállalkozások jobban teszik, ha távol tartják magukat az Európai Bizottságtól, a történelemtanárok mind az antirasszista woke mozgalom ügynökei, az ukrajnai konfliktusban való uniós elköteleződés pedig az EU demokráciadeficitjére világít rá.
Az egykori trockista RCP veteránjai ma megtalálhatók befolyásos konzervatív és euroszkeptikus körökben. Egyikük, Claire Fox például Nigel Farage Brexit Pártjának az európai parlamenti képviselője volt, az egykori élőmarximusos Munira Mirza pedig Boris Johnson mellett dolgozott a Downing Streeten. Az MCC brüsszeli képviseletén a személyzet csaknem összes nem magyar tagja ebből a körből jött – írja a Politico. „A közéletben, légy akár amerikai elnök, akár a legalacsonyabb szintű valaki, hozod magaddal az embereidet, ez így természetes” – mondja Furedi, akit Orbán Balázs bízott meg a brüsszeli MCC vezetésével. Csak néhány évet akar Brüsszelben tölteni, szavai szerint azzal a céllal, hogy „aláássa a Magyarország körüli politikai karantént.”
Rekorderek a világ csúcsánVégül egy kis színes hír, a politika világán kívülről – igaz, ez is egy félig magyar, félig brit emberről szól. A Reuters jelentette, hogy egy nepáli serpa, vagyis hegyi kísérő – név szerint Pasang Dawa – immár a 26. alkalommal mászta meg sikeresen a Mount Everestet, amivel rajta kívül csak egyetlen másik, Kami Rita nevű serpa büszkélkedhet, igaz, a most így előállt holtversenyből Kami Rita újból az élre rukkolhat, mert ő is éppen mászásban van. De ami számunkra ebből érdekes, az, hogy Pasang Dawa a Reuters szerint egy magyar hegymászó kíséretében hódította meg a csúcsot.
Mint utánanéztem, a nepalnews hírportál arra is kitért, hogy a szóban forgó magyar hegymászó Price Márton Péter.
Ő a Wikipédia szerint 29 éves, Budapesten született, kettős angol és magyar állampolgárként, gyermekkorát Gödöllőn töltötte, jelenleg pedig Londonban él, ahol befektetési üzletemberként dolgozik.
Az áremelkedés miatt a tavalyi év ezen időszakhoz viszonyítva körülbelül 30-40 százalékos visszaesés tapasztalható a tanulók számában
„Felhívtam a mentőket, hogy hol van a mentőautó, mert az édesapám láthatóan tényleg nagyon rossz állapotban van. Azt mondták, hogy még nem sikerült elindítaniuk az autót”
„Megpróbált az úriember beszélni velem, hogy hogy érzi magát az édesapám, de elmondtam neki, hogy nem értek hozzá, hiszen nem vagyok orvos, azt látom, hogy nem kap rendesen levegőt és félrebeszél. Valóban emelt hangon mondtam mindezt. Ekkor közölte, hogy velem nincs mit beszélnie, és rám tette a telefont.”
„Gyakorlatilag úgy hoztam át a városon, hogy mellettem ült az anyósülésen, hogy mi tartottuk két oldalról a nővéremmel vezetés közben, merthogy annyira rosszul érezte magát.”
