Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2023.05.08.
Fényt várnak az emberek a színháztól, és alighanem meg is kapják, mert mennek most is lázas szeretettel, gazdasági válság ide, bizonytalan mindennapok oda. Nagy összecsattanások csodájáról, utolsó anyai bölcsességről, a sopánkodás hiábavalóságáról beszélgettünk Kováts Adél színházigazgatóval.
Induljunk a kályhától, a Kályha Katitól, amiben főszerepet, címszerepet játszik. Ez a Radnóti Színház ősbemutatója, s mint ilyen, kicsit állásfoglalás. Miért tartotta fontosnak erről a korról, ezekről az emberekről mesélni?
Kályha Kati valóban címszerep, mégis azt gondolom, hogy nem az a típusú főszerep, mint mondjuk Blanche A vágy villamosában, akinek az egész előadást a hátán kell vinnie. Kályha Kati olyan címszereplő, aki sok jelenetben nem szerepel, viszont sokat beszélnek róla, mert a többi szereplő számára valamiféle viszonyulási pont. Az idei évadban az volt a szándékunk, hogy minél több kortárs darabot játsszunk. Az pedig mindig feladatunk, hogy számunkra is megfelelő kortárs magyar drámát találjunk. A Kályha Katit Szálinger Balázs küldte el , és nekem azonnal megtetszett: jó egy ilyen, a magyar történelembe beágyazott darabot olvasni, ami ma is releváns, morális kérdéseket feszeget. Márciusi bemutatónk, A vége is ősbemutató, ami teljesen más vállalkozás, hiszen itt Bartis Attila nagyregényéből készült színpadi adaptáció, ami Mikó Csaba, Sándor Júlia és Nagy Péter István érdeme. Végül a negyedik produkciónk, a Legközelebbi ember is kortárs ősbemutató lesz: Hajdu Szabolcs a társulattal együtt, belőlük kiindulva hoz létre egy izgalmas darabot. Ilyen évada még nem volt a Radnóti Színháznak, minden idei premierünk kortárs, még az Álom luxuskivitelben című kisregény színpadi adaptációja is...