Szerző: SAJÓ DÁVID
2023.05.06.
Jövőre lesz 20 éve, hogy megjelent a Kispál és a Borz utolsó rendes stúdióalbuma. A zenekar 2010-ben egy nagyszabású szigetes koncerten búcsúzott el, és azóta hébe-hóba összeálltak ugyan fellépésekre (jellemzően Lovasi András fesztiválján, Orfűn), a zenekar jó egy évtizede inaktív.
Ez az állapot tavaly változott meg, amikor Lovasi nemcsak azt jelentette be, hogy egy bónusz orfűi eseményen visszatér a zenekar, hanem azt is, hogy új dalokat és új albumot készítenek. Ebből lett a Beszorult mondat, a Kispál és a Borz tizenkettedik nagylemeze, ha ide vesszük a Bandi a hegyről szólólemezt is. Egy 33 éves zenekar ebben a fázisában már viszonylag ritkán ír eget-földet rengető új lemezt, és a Beszorult mondat önmagában nehezen értelmezhető ugyan, a Kispál-életműhöz remekül illeszkedik.
A Kispál és a Borzot valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. Még azoknak sem, akik fiatalabbak magánál a zenekarnál. Én speciel 5 éves voltam, amikor megjelent az ikonikus Ágy, asztal, tévé, és az már a harmadik stúdióalbumuk volt. Ezerszer leírták és elmondták már, hogy a Kispál és a Borz nem ok nélkül lett a rendszerváltás korának egyik legfontosabb magyar rockzenekara: gyakorlatilag egy új halmazt hoztak létre a vörösboros-kólás rockzene és az underground elvontsága mellé a jobb híján alternatívnak hívott gitárzenéjükkel. Úgy tudtak népszerűek és relevánsak maradni évtizedekig, hogy a kereskedelmi média nemcsak őket, hanem úgy általában az egész színteret egyszerűen ignorálta.
Lovasiék hatására terjedt el a magyarban az alter kifejezés, ami mára szinte teljesen kikopott, de évtizedekig jól körülírta a magyar könnyűzenei helyzetet: itt van egy csomó művészkedő, alternatív bölcsész fiú meg lány gitárokkal, akik nem zúzni akarnak, hanem angolszász könnyűzenei hatásokat keverni néhol irodalmi szintű magyar szövegekkel. Pedig alapvetően szimpla popzenéről beszéltünk már akkor is, csak a magyar kereskedelmi média pusztító kapuőrei valamiért meg voltak arról győződve, hogy a popzene az Ámokfutóknál kezdődik és a Baby Sistersnél végződik.
Az idő végül Lovasiékat igazolta. A Kispál még ma is óriási hatással van a feltörekvő magyar rockzenekarokra, minden évben tűnnek fel olyan új együttesek, amelyek esetében könnyen rá lehet mutatni, hogy a szöveg, az ének vagy a gitártémák gyanúsan emlékeztetnek a Kispál valamelyik korszakára. Emellett Lovasi elindította a Kiscsillagot, illetve a Fishing on Orfű fesztivált, amely szép csendben Magyarország egyik legjobb és legnagyobb független fesztiváljává nőtte ki magát, amelyre gyakran azelőtt eladják az összes jegyet, hogy egyáltalán bejelentették volna a fellépőket.
Ilyen háttérrel jogosan merülhet fel az emberben, hogy 50-en túli férfiak minek állnak össze újra és újra megismételni valamit, amit úgysem lehet. Az egyszerű halandó viszont azt nem érti, hogy egy zenekar nem így működik – az alkotás szeretete, a zenéből eredő barátság és közösség gyakran sokkal nagyobb motivátor, mint a rajongók imádata vagy akár a nagy gázsik. Ez egyébként remekül kiderül a Telex dokumentumfilmjéből is, amelyet a zenekar tavalyi visszatéréséről forgattunk...
.jpg)
