Műsorvezetők: BÁNÓ ANDRÁS ÉS BOLGÁR GYÖRGY
2023.04.05
A műsor vendége Iványi Gábor.
2023. április 7., péntek
BÁNÓ ÉS BOLGÁR - IVÁNYI GÁBOR (2023 04 05)
TV13 / BÁNÓ ÉS BOLGÁR
Műsorvezetők: BÁNÓ ANDRÁS ÉS BOLGÁR GYÖRGY
2023.04.05
A műsor vendége Iványi Gábor.
Műsorvezetők: BÁNÓ ANDRÁS ÉS BOLGÁR GYÖRGY
2023.04.05
A műsor vendége Iványi Gábor.
PESZÁHI BESÚGÓK, HÚSVÉTI FELJELENTŐK
SZABADSÁG KLUB
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.04.07.
"Tele vannak irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, ravaszsággal, jellemtelenséggel; besúgók, rágalmazók, Istent gyűlölők, gátlástalanok, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a gonoszságban…"
Ezekben a napokban a nyugati civilizáció két meghatározó szellemi alappillérének, a zsidóságnak és a kereszténységnek a nagy ünnepi pillanatait éljük. A zsidóság számára a peszáhnak, az egyiptomi szolgaságból való megszabadulás ünnepének az egyik neve „zmán héruténu”, szabadságunk ünnepe, hiszen csak a kegyetlen elnyomás alól megszabadult zsidó nép kaphatta meg a törvényeit, minthogy kizárólag szabad népnek jár a törvény, szabad, nagykorúsított, saját döntéseiért felelős nép tud szabad akarattal viszonyulni a törvényekhez, ám a rabszolgasorban tartottak csak elszenvedi képes azokat. Magától értetődő, hogy a törvények formálják valódi néppé a közösséget. És a kereszténység számára a húsvét szintén a szabadság eljövetelének pillanata, ugyanis Jézus kereszthalálával megváltott minden embert a bűntől, s feltámadásával legyőzte a halált. Erdő Péter bíboros ezért is mondhatta húsvétvasárnapi beszédében, hogy a húsvét „az igazi és teljes szabadság ünnepe”, s „minden szabadságnak az alapja az ember méltósága” (2017. április 16.).
Ezek után több, mint elborzasztó, hogy Semjén Zsolt (és most nem vele a baj, sokkal inkább a mögötte tornyosuló hatalommal és annak cinikus és romlott érdekeivel) tegnap arra a kérdésre válaszolva, miért utasította el a parlament igazságügyi bizottsága 27. alkalommal is indoklás nélkül a kommunista ügynökakták nyilvánosságra hozatalát, elmondta, hogy a kormánypárti képviselők azért nem hajlandók publikussá tenni az aktákat, mert „ha nyilvánosságra hoznánk az ügynökaktákat, olyan embereket is lebuktathatnánk az (értsd: egykori szovjet) utódállamok felé, ami Magyarországnak nemzetbiztonsági kárt okozna… a nemzeti érdekek szempontjából meggyőző volt, amit az adott szolgálatok vezetői tanácsoltak, hogy magyar nemzetbiztonsággal ellentétes lenne, hogyha bizonyos ügynökök neve nyilvánosságra kerülne”, végül hozzátette, nem gondolja, hogy "a titkosszolgálatoknak jelezniük kellene, a Fideszben vagy a KDNP-ben hány egykori ügynök volt, sőt szerinte a kormánypártok vezetésének sem kell ezt feltétlenül tudnia.”
Szégyen és gyalázat! Ezt mondja Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke 33 évvel a rendszerváltás után, az egypártrendszer diktatúrájának bukását követően, amikor sokan azt remélték, hogy a nép maga mögött hagyva a szolgaság házát, s szabaddá téve önmagát, mostantól értelmes törvények mentén, felelősségteljesen alakíthatja sorsát.
Ma már látható: súlyos és téves remény volt mindez. Se szabadság, se értelmes törvények, se felelősségteljesen gondolkodó, sorsát alakítani szándékozó nép, kizárólag a kíméletlen egypártrendszer.
Akkor hát vissza a zsidósághoz és a kereszténységhez! A Tanakh (Ószövetség) több helyen számol be elítélő módon feljelentőkről és spiclikről: Jeremiás panaszkodik rájuk (Jer 20,10), az Eszter könyve pedig arról tudósít, hogy besúgók jelentették föl Mordekhájt Hámánnál. Az Én Gedi zsinagóga 5. századi mozaikpadlója őrzi azt a feliratot, amely a besúgókról (malsinim) és a kollaboránsokról (mószerim) kimondja, hogy együttműködnek a „gonosz királysággal”, vagyis Rómával.
A keresztény hagyomány szintén a legnagyobb megvetéssel utasítja el a besúgókat és rendőrspicliket. Iskarióti Júdás profi besúgóként, megfelelő díjazás ellenében jelentette föl Jézust. Pál apostol körül folytonosan ott sürögtek-forogtak a besúgók és feljelentők, nem véletlen, hogy a Rómaiakhoz írott levélben az Istent elutasítókat ezekkel a szavakkal írja le: „tele vannak irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, ravaszsággal, jellemtelenséggel; besúgók, rágalmazók, Istent gyűlölők, gátlástalanok, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a gonoszságban…” (Róm 1,29)
A korai keresztényeket kivétel nélkül feljelentők és besúgók juttatták hóhérkézre, minthogy a pogány világban a feljelentés megszokott és javadalmazott tevékenységnek számított. Tacitus egy helyen név szerint is megemlíti Tiberius hírhedt besúgóját, Cotta Messalinust (Ann 6,5). Pál apostolt ugyancsak besúgók jelentették fel, s juttatták börtönbe, miként az első keresztény vértanút, Istvánt is feljelentették (ApCsel 6,11). De idézhetném Euszebiosz Egyháztörténetét, amely elmondja, hogy miután Domitianus parancsot adott a Dávid családjából származók legyilkolására, buzgó feljelentők gondoskodtak „Üdvözítőnk rokonainak” letartóztatásáról (III,19-20).
A példatár tetszőlegesen szaporítható, ám én inkább elgondolkodnék azon, milyen keresztény kormányzat az, amely a „gonosz királyságának”, azaz a pártállami diktatúrának a feljelentőit a keblére öleli, hallgat felőlük, s nem is kíváncsi a személyükre. Ez utóbbit persze még magának Semjén Zsoltnak sem hiszem el: a hatalom pontosan tudja, már hogyne tudná, kik voltak a besúgók, a jelentők, csak a mostani „gonosz királyságnak” épp az a lényege, s ez az alapja az egész hatalmi- és klientúrarendszernek, hogy egymás tökét tartják a kezükben, mindenkiről tudnak valamit, mindenki zsarolható, s ez a bűnszervezeti láncolat nyújtja a teljes belső biztonságot: ha én lebukom, te is velem buksz, ő is velünk bukik, mindannyian együtt bukunk. Mellesleg, ha volna legfőbb ügyész ebben az országban, aki tényleg „azért dolgozik, hogy a törvények érvényesüljenek” (lásd ugyeszseg.hu), s nem csupán sakkban tartott pártkatona lenne az illető, aki azért dolgozik, hogy Pártja és annak holdudvara érvényesülhessen, akkor a Schadl-Völner-ügy már dominóeffektusként döntötte volna be a velejéig korrupt Orbán-rezsimet.
Amúgy a jelenlegi állampárt valamennyi hitvalló keresztényével és aktív békepártijával ellentétben, akik a mai keresztényüldözések idején is csodálatra méltó bátorsággal vallják meg hitüket, én úgy emlékszem, hogy nem a feljelentő és besúgó Júdásról mondta Jézus a keresztfán, hogy „még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43).
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.04.07.
Ezekben a napokban a nyugati civilizáció két meghatározó szellemi alappillérének, a zsidóságnak és a kereszténységnek a nagy ünnepi pillanatait éljük. A zsidóság számára a peszáhnak, az egyiptomi szolgaságból való megszabadulás ünnepének az egyik neve „zmán héruténu”, szabadságunk ünnepe, hiszen csak a kegyetlen elnyomás alól megszabadult zsidó nép kaphatta meg a törvényeit, minthogy kizárólag szabad népnek jár a törvény, szabad, nagykorúsított, saját döntéseiért felelős nép tud szabad akarattal viszonyulni a törvényekhez, ám a rabszolgasorban tartottak csak elszenvedi képes azokat. Magától értetődő, hogy a törvények formálják valódi néppé a közösséget. És a kereszténység számára a húsvét szintén a szabadság eljövetelének pillanata, ugyanis Jézus kereszthalálával megváltott minden embert a bűntől, s feltámadásával legyőzte a halált. Erdő Péter bíboros ezért is mondhatta húsvétvasárnapi beszédében, hogy a húsvét „az igazi és teljes szabadság ünnepe”, s „minden szabadságnak az alapja az ember méltósága” (2017. április 16.).
Ezek után több, mint elborzasztó, hogy Semjén Zsolt (és most nem vele a baj, sokkal inkább a mögötte tornyosuló hatalommal és annak cinikus és romlott érdekeivel) tegnap arra a kérdésre válaszolva, miért utasította el a parlament igazságügyi bizottsága 27. alkalommal is indoklás nélkül a kommunista ügynökakták nyilvánosságra hozatalát, elmondta, hogy a kormánypárti képviselők azért nem hajlandók publikussá tenni az aktákat, mert „ha nyilvánosságra hoznánk az ügynökaktákat, olyan embereket is lebuktathatnánk az (értsd: egykori szovjet) utódállamok felé, ami Magyarországnak nemzetbiztonsági kárt okozna… a nemzeti érdekek szempontjából meggyőző volt, amit az adott szolgálatok vezetői tanácsoltak, hogy magyar nemzetbiztonsággal ellentétes lenne, hogyha bizonyos ügynökök neve nyilvánosságra kerülne”, végül hozzátette, nem gondolja, hogy "a titkosszolgálatoknak jelezniük kellene, a Fideszben vagy a KDNP-ben hány egykori ügynök volt, sőt szerinte a kormánypártok vezetésének sem kell ezt feltétlenül tudnia.”
Szégyen és gyalázat! Ezt mondja Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke 33 évvel a rendszerváltás után, az egypártrendszer diktatúrájának bukását követően, amikor sokan azt remélték, hogy a nép maga mögött hagyva a szolgaság házát, s szabaddá téve önmagát, mostantól értelmes törvények mentén, felelősségteljesen alakíthatja sorsát.
Akkor hát vissza a zsidósághoz és a kereszténységhez! A Tanakh (Ószövetség) több helyen számol be elítélő módon feljelentőkről és spiclikről: Jeremiás panaszkodik rájuk (Jer 20,10), az Eszter könyve pedig arról tudósít, hogy besúgók jelentették föl Mordekhájt Hámánnál. Az Én Gedi zsinagóga 5. századi mozaikpadlója őrzi azt a feliratot, amely a besúgókról (malsinim) és a kollaboránsokról (mószerim) kimondja, hogy együttműködnek a „gonosz királysággal”, vagyis Rómával.
A keresztény hagyomány szintén a legnagyobb megvetéssel utasítja el a besúgókat és rendőrspicliket. Iskarióti Júdás profi besúgóként, megfelelő díjazás ellenében jelentette föl Jézust. Pál apostol körül folytonosan ott sürögtek-forogtak a besúgók és feljelentők, nem véletlen, hogy a Rómaiakhoz írott levélben az Istent elutasítókat ezekkel a szavakkal írja le: „tele vannak irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, ravaszsággal, jellemtelenséggel; besúgók, rágalmazók, Istent gyűlölők, gátlástalanok, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a gonoszságban…” (Róm 1,29)
A korai keresztényeket kivétel nélkül feljelentők és besúgók juttatták hóhérkézre, minthogy a pogány világban a feljelentés megszokott és javadalmazott tevékenységnek számított. Tacitus egy helyen név szerint is megemlíti Tiberius hírhedt besúgóját, Cotta Messalinust (Ann 6,5). Pál apostolt ugyancsak besúgók jelentették fel, s juttatták börtönbe, miként az első keresztény vértanút, Istvánt is feljelentették (ApCsel 6,11). De idézhetném Euszebiosz Egyháztörténetét, amely elmondja, hogy miután Domitianus parancsot adott a Dávid családjából származók legyilkolására, buzgó feljelentők gondoskodtak „Üdvözítőnk rokonainak” letartóztatásáról (III,19-20).
A példatár tetszőlegesen szaporítható, ám én inkább elgondolkodnék azon, milyen keresztény kormányzat az, amely a „gonosz királyságának”, azaz a pártállami diktatúrának a feljelentőit a keblére öleli, hallgat felőlük, s nem is kíváncsi a személyükre. Ez utóbbit persze még magának Semjén Zsoltnak sem hiszem el: a hatalom pontosan tudja, már hogyne tudná, kik voltak a besúgók, a jelentők, csak a mostani „gonosz királyságnak” épp az a lényege, s ez az alapja az egész hatalmi- és klientúrarendszernek, hogy egymás tökét tartják a kezükben, mindenkiről tudnak valamit, mindenki zsarolható, s ez a bűnszervezeti láncolat nyújtja a teljes belső biztonságot: ha én lebukom, te is velem buksz, ő is velünk bukik, mindannyian együtt bukunk. Mellesleg, ha volna legfőbb ügyész ebben az országban, aki tényleg „azért dolgozik, hogy a törvények érvényesüljenek” (lásd ugyeszseg.hu), s nem csupán sakkban tartott pártkatona lenne az illető, aki azért dolgozik, hogy Pártja és annak holdudvara érvényesülhessen, akkor a Schadl-Völner-ügy már dominóeffektusként döntötte volna be a velejéig korrupt Orbán-rezsimet.
Amúgy a jelenlegi állampárt valamennyi hitvalló keresztényével és aktív békepártijával ellentétben, akik a mai keresztényüldözések idején is csodálatra méltó bátorsággal vallják meg hitüket, én úgy emlékszem, hogy nem a feljelentő és besúgó Júdásról mondta Jézus a keresztfán, hogy „még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43).
„FURCSA, HOGY MINDIG MI, KELET-EURÓPAIAK VAGYUNK A LEGNAGYOBB CSENDBEN”
24.HU
Szerző: KRÁNICZ BENCE
2023.04.07.
Szakonyi Noémi rendezte az idei év egyik legjobb magyar filmjét, a Hat hetet, amelyben egy tizenhét éves lány örökbe adja születendő gyermekét, idővel azonban elbizonytalanodik abban, helyesen döntött-e. Könnyebb ma filmet készíteni a gyerekvállalás nehézségeiről, mint évekkel ezelőtt? Mit kapott Pekingtől, és mit New Yorktól? Miért volt szüksége segítségre a szülésjelenetnél? Az intim helyzetek okozta bénultságról, a női rendezők önmegvalósításáról és a kedvenc filmjeiről is beszélgettünk.
Ahogy idefelé jöttem, több helyen is láttam a Mellékhatás című sorozat plakátját, azzal a szlogennel, hogy „egy új életre rámehet mindenki másé”. Ez szépen összecseng a Hat hét történetével. Könnyebb ma filmet készíteni a gyerekvállalás nehézségeiről, mint évekkel ezelőtt?
Szerintem igen, mert a közbeszéd része lett a téma. Egyre többet beszélünk az endometriózisról, a meddőségről, az örökbefogadásról – még mindig nem eleget, de már nem övezi annyi tabu és szégyen ezeket a kérdéseket, mint korábban.
Ahogy alkotótársával, Vincze Mátéval kutatni kezdték ezt a témát, bizalmatlanságot tapasztaltak az érintettek részéről amiatt, mert a magánügyeikről kérdezik őket, vagy könnyen megnyíltak önöknek?
Alapvetően mindig nagyon nehéz érintettekkel beszélni. Lépésről lépésre, óvatosan kell haladni velük, és kialakítani a bizalmi légkört. Egy idő után viszont elmesélték a történeteiket, és viszonylag könnyen megnyíltak. Elég régóta kutatjuk ezt a témakört, és úgy látom, folyamatosan oldódnak fel az emberek. Nyolc éve még nehezebb volt erről faggatni őket, ma könnyebb. Ennyi idő alatt is érezhető lett a nyitás.
A Hat hét egy dokumentumfilm tervéből indult ki. Milyen módszerrel térképezték fel a nyílt örökbe adás folyamatát?
Ez Máté témája volt, nekem csak csatlakoznom kellett hozzá. Már a Színház- és Filmművészeti Egyetemen kutatni kezdett, kapcsolatokat alakított ki a gyermekvédelmi rendszeren belül, lettek segítői. Így jutottunk el a Hat hét témájáig – a cím arra az örökbe adást követő időszakra vonatkozik, ami alatt az örökbe adó és az örökbe fogadók is meggondolhatják magukat –, ezután kerültek a képbe civil szervezetek. Máté tartotta a kapcsolatot mindenkivel. Ő a kellemetlen helyzetekben, nehéz beszélgetésekben is helyt áll...
Szerző: KRÁNICZ BENCE
2023.04.07.
Ahogy idefelé jöttem, több helyen is láttam a Mellékhatás című sorozat plakátját, azzal a szlogennel, hogy „egy új életre rámehet mindenki másé”. Ez szépen összecseng a Hat hét történetével. Könnyebb ma filmet készíteni a gyerekvállalás nehézségeiről, mint évekkel ezelőtt?
Szerintem igen, mert a közbeszéd része lett a téma. Egyre többet beszélünk az endometriózisról, a meddőségről, az örökbefogadásról – még mindig nem eleget, de már nem övezi annyi tabu és szégyen ezeket a kérdéseket, mint korábban.
Ahogy alkotótársával, Vincze Mátéval kutatni kezdték ezt a témát, bizalmatlanságot tapasztaltak az érintettek részéről amiatt, mert a magánügyeikről kérdezik őket, vagy könnyen megnyíltak önöknek?
Alapvetően mindig nagyon nehéz érintettekkel beszélni. Lépésről lépésre, óvatosan kell haladni velük, és kialakítani a bizalmi légkört. Egy idő után viszont elmesélték a történeteiket, és viszonylag könnyen megnyíltak. Elég régóta kutatjuk ezt a témakört, és úgy látom, folyamatosan oldódnak fel az emberek. Nyolc éve még nehezebb volt erről faggatni őket, ma könnyebb. Ennyi idő alatt is érezhető lett a nyitás.
A Hat hét egy dokumentumfilm tervéből indult ki. Milyen módszerrel térképezték fel a nyílt örökbe adás folyamatát?
Ez Máté témája volt, nekem csak csatlakoznom kellett hozzá. Már a Színház- és Filmművészeti Egyetemen kutatni kezdett, kapcsolatokat alakított ki a gyermekvédelmi rendszeren belül, lettek segítői. Így jutottunk el a Hat hét témájáig – a cím arra az örökbe adást követő időszakra vonatkozik, ami alatt az örökbe adó és az örökbe fogadók is meggondolhatják magukat –, ezután kerültek a képbe civil szervezetek. Máté tartotta a kapcsolatot mindenkivel. Ő a kellemetlen helyzetekben, nehéz beszélgetésekben is helyt áll...
ROSZATOM VAGY FRAMATOME A JÓ ATOM? – FRANCIA–MAGYAR KÖZELEDÉS PAKS ÜGYÉBEN
VÁLASZ ONLINE
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2023.04.05.
Először beszélt hangsúlyosan magyar kormányzati szereplő arról, hogy komoly bajok vannak a paksi beruházással. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a minap a Financial Timesnak ismerte el: viták vannak a kabineten belül a bővítés jövőjéről, Orbán Viktor meg atomügyben is tárgyalt márciusban Emmanuel Macronnal. Szijjártó Péter egy franciaországi erőműben tett látogatása kapcsán beszélt arról: a franciák nagyobb szerepet kaphatnak a beruházásban. A jelek ellenére azonban aligha szakad el az orosz köldökzsinór, de a francia–magyar atomügyi padödő mögött európai energiaipari konfliktus körvonalai sejlenek fel. A meccs arról szól, vajon Franciaországnak, az Egyesült Államoknak vagy Németországnak lesz nagyobb szava az elkövetkező évtizedek európai áramellátásában. Háttér.
Az atom az új autóipar? Találgatások kaptak szárnyra, miután Orbán Viktor miniszterelnök három hete Emmanuel Macron francia köztársasági elnökkel tartott párizsi találkozóján a paksi bővítésről is egyeztetett. Egyes értelmezések szerint az engedélyeztetési dokumentációkkal megcsúszó, szankciók által fenyegetett oroszok helyett Magyarország inkább a francia Framatome-mal építtetné meg az új atomerőművi blokkokat. Ha ez igaz, az tektonikus változásokat jelezne: Franciaország olyan befolyást és gazdasági pozíciót szerezne Magyarországon, mint a németek az autóiparral. A 12 milliárd eurós beruházás hosszú évtizedekre összekapcsolná a két országot, s az első világháborút követő rendezés óta – szól az állítólagos mesterterv – ez lenne a legfontosabb francia közép-európai beruházás.
Első látásra, mint egy jó krimiben, több apró jel is mutat ebbe az irányba. Egyrészt a franciák az elmúlt években begyújtották a rakétákat: áramtermelésük 75 százalékát atomerőművek adják és a korábbi, az energiaformától ideológiai okok miatt tartózkodó szocialista-zöld kormány után Emmanuel Macron elnök 2022-es kampányában hitet tett az iparág hazai megújítása és külföldi exportja mellett. (Az ügyben a francia parlament nemrég törvényt is elfogadott.) Az atom már az ukrajnai háború előtt is az európai uniós energiaviták középpontjában állt, lévén az EU által kitűzött klímacélokat alighanem lehetetlen elérni az atomenergia szélesebb körű használata nélkül – miközben a tagállamok egy része hallani sem akar reaktorok építéséről. Pedig választás nem nagyon van, hiszen a megújuló energiák tárolási problémái egyelőre megoldatlanok. (Azaz, amikor nem süt a nap vagy nem fúj a szél, nincs energia.) Teljes egészében rájuk alapozni a kontinens áramellátását felelőtlenség lenne.
A szénerőművek erősen szennyezőek, a gáz pedig már Oroszország ukrajnai agressziója előtt is sok kritikát váltott ki az orosz függés miatt.
Vlagyimir Putyin nemcsak páncélosait, hanem a gázmolekulákat is bevetette a harcban, Európát a szállítások manipulálásával akarta megosztani, ám csak annyit ért el, hogy az EU rohamléptekben kezdett függetlenedni az orosz gázszállításoktól. (Igaz, komoly gazdasági áldozatok árán.) A kérdés Magyarország jövője szempontjából is kulcsfontosságú. Napjainkban átlagosan 6000 megawatt az áramigény, ez csupán a már tervezett beruházásokkal számolva is 10 000 megawattra nő tíz éven belül. Márpedig ez azt jelenti, hogy a már meglévő és tervezett paksi blokkok együttes 4400 megawattnyi teljesítménye is az áramigény körülbelül 45 százalékának kielégítésére lesz alkalmas, ami a jelenlegi aránynak felel meg. Tehát új blokkal lehet csak lépést tartani a magyar gazdaság és lakosság áramigényével...
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2023.04.05.
Az atom az új autóipar? Találgatások kaptak szárnyra, miután Orbán Viktor miniszterelnök három hete Emmanuel Macron francia köztársasági elnökkel tartott párizsi találkozóján a paksi bővítésről is egyeztetett. Egyes értelmezések szerint az engedélyeztetési dokumentációkkal megcsúszó, szankciók által fenyegetett oroszok helyett Magyarország inkább a francia Framatome-mal építtetné meg az új atomerőművi blokkokat. Ha ez igaz, az tektonikus változásokat jelezne: Franciaország olyan befolyást és gazdasági pozíciót szerezne Magyarországon, mint a németek az autóiparral. A 12 milliárd eurós beruházás hosszú évtizedekre összekapcsolná a két országot, s az első világháborút követő rendezés óta – szól az állítólagos mesterterv – ez lenne a legfontosabb francia közép-európai beruházás.
Első látásra, mint egy jó krimiben, több apró jel is mutat ebbe az irányba. Egyrészt a franciák az elmúlt években begyújtották a rakétákat: áramtermelésük 75 százalékát atomerőművek adják és a korábbi, az energiaformától ideológiai okok miatt tartózkodó szocialista-zöld kormány után Emmanuel Macron elnök 2022-es kampányában hitet tett az iparág hazai megújítása és külföldi exportja mellett. (Az ügyben a francia parlament nemrég törvényt is elfogadott.) Az atom már az ukrajnai háború előtt is az európai uniós energiaviták középpontjában állt, lévén az EU által kitűzött klímacélokat alighanem lehetetlen elérni az atomenergia szélesebb körű használata nélkül – miközben a tagállamok egy része hallani sem akar reaktorok építéséről. Pedig választás nem nagyon van, hiszen a megújuló energiák tárolási problémái egyelőre megoldatlanok. (Azaz, amikor nem süt a nap vagy nem fúj a szél, nincs energia.) Teljes egészében rájuk alapozni a kontinens áramellátását felelőtlenség lenne.
A szénerőművek erősen szennyezőek, a gáz pedig már Oroszország ukrajnai agressziója előtt is sok kritikát váltott ki az orosz függés miatt.
Vlagyimir Putyin nemcsak páncélosait, hanem a gázmolekulákat is bevetette a harcban, Európát a szállítások manipulálásával akarta megosztani, ám csak annyit ért el, hogy az EU rohamléptekben kezdett függetlenedni az orosz gázszállításoktól. (Igaz, komoly gazdasági áldozatok árán.) A kérdés Magyarország jövője szempontjából is kulcsfontosságú. Napjainkban átlagosan 6000 megawatt az áramigény, ez csupán a már tervezett beruházásokkal számolva is 10 000 megawattra nő tíz éven belül. Márpedig ez azt jelenti, hogy a már meglévő és tervezett paksi blokkok együttes 4400 megawattnyi teljesítménye is az áramigény körülbelül 45 százalékának kielégítésére lesz alkalmas, ami a jelenlegi aránynak felel meg. Tehát új blokkal lehet csak lépést tartani a magyar gazdaság és lakosság áramigényével...
NEMZETHY LEÉRTÉKELŐDÉS
SZABADSÁG KLUB
Szerző: HOLODA ATTILA
2023.04.05.
Ma már semmi nem azt és úgy jelenti, ahogy azt korábban megszoktuk. A kokárda, a nemzet, a tanár, az orvos, az önkormányzat, a család... Devalválódik minden, s devalválódunk vele mi magunk is, gondolatainkban, érzéseinkben, az embertársainkhoz való viszonyunkban is.
Ahogy a reklámban is mondják, kár, hogy a régi jó dolgokból már semmi nem maradt. A szavak jelentéséből is alig valami. Devalválódik minden, s devalválódunk vele mi magunk is, gondolatainkban, érzéseinkben, az embertársainkhoz való viszonyunkban is. Devalválódás per definitio annyit tesz, hogy „Pénzegység aranytartalmának, illetve külföldi értékének törvényi vagy kormányzati eszközökkel való csökkentése.” Stimmt.
Az (egykorvolt közös) értékeink kormányzati eszközökkel történő szándékolt csökkentése. Kormányzati eszközökkel egy kormány él. Vagy visszaél. A büntetőjogban valahogy úgy mondanák, „előre megfontolt szándékkal”, azt meg már csak én teszem hozzá, hogy „nyereségvágyból”, „bűnszervezetben” és „aljas módon”.
Igen, gondoljunk bele, ma már semmi nem azt és úgy jelenti, ahogy azt korábban megszoktuk.
A kokárda már nem a nemzeti egységünket és összetartozásunkat kifejező szimbólum, hanem a NER-hez tartozás kritikátlan el-, és befogadásának, demonstratív megjelentetése. 2002 óta.
A nemzet már nem egy történelmileg kialakult, tartós emberi közösség, amelyet a közös nyelv, közös terület, melyet – többek közt – a közös gazdaság és a kultúrában megnyilvánuló közös lelki alkat tart össze, hanem a kormányzó párt által, előre megfontolt szándékkal kisajátított és dohánytermékeket árusító üzleteket, valamint állami (és NER-) intézményeket a hatalom jármába besoroló minősítés.
A menekült az nem hazáját és házát elvesztő, szánni való és segítségre szoruló felebarátunk, hanem asszonyainkra fenekedő, munkánkat elvevő, idegen kultúráját ránk erőltető migráncs.
A család az nem olyan emberek közössége, ahol a tagok között leszármazotti, házassági, élettársi vagy örökbefogadási kapcsolat van, hanem férfi, nő és gyerek, ahogy a gránitszilárdságúban írva vagyon.
Az önkormányzatoknak már nem a helyi közösségi ügyek jelentős részének saját hatáskörben és a lakosság érdekében történő szabályozása és igazgatása a dolga, hanem a kormányzat kegyeit lesni, a kormányzati intézkedéseket kritikátlanul kiszolgálni, és/vagy a kormányzat szándékolt intézkedéseit pénz és valóságos helyi hatalom nélkül elszenvedni.
Az orvos már nem gyógyító, a beteg emberek gyógyításával hivatásszerűen foglalkozó szakember, hanem megregulázandó, pénzsóvár, a betegek ellátását veszélyeztető, jóságos fehér köpennyel magát álcázó brüsszelista lipsi.
A tanárok már nem nemzetünk megbecsült és elismert nevelői és oktatói, hanem rebellis sorosista csőcselék, akiket még a közalkalmazotti jogviszonyból is épp most ebrudal ki az ellenkezést és szólást nem tűrő rendőrhatalom. Coki neked, „kiművelt emberfők sokasága”! Lázadni itt csak a hatalomnak szabad. Mindent. Is.
A valódi művészek soraiba befurakodó, pénzsóvár opportunisták zsebelik be a kitüntetések garmadát, s én már félek elolvasni egy-egy nemzeti ünnepünk után a kitüntetettek listáját, nehogy megint csalódjak valakiben, aki tényleg megérdemelné, de nem ezektől... Mert devalválták az állami elismeréseinket is. Ezek már hűbéresi plecsnik, nem kitüntetések, nem a kiemelkedő teljesítmények nemzetünk általi elismerései többé, s aki elfogadja, lehajtott fejjel áll be… legelni a többiek közé.
És vagyunk mi. A kívülállók, fotelhuszárok és ülve jólmegmondók, senki által el nem olvasott petíciókban tiltakozók, csirke far-hát után szaladgálók és egzisztenciális rettegésükben csendben hallgatók. Vagy nyolcmillió hatszázezren. Egyedül vagyunk. Vagy nyolcmillió hatszázezren. Nem tudunk mit tenni, mert náluk a hatalom, a sajtó, a pénz, az erő. Mi meg vagyunk, csak úgy. Vagy nyolcmillió-hatszázezren. Ülünk. Hallgatunk. Lájkolunk. Tüntetünk. Hazamegyünk. Félünk. Nem az én dolgom, nem szólok. Szóljon más valaki. Akinek nincs mit féltenie.
Amíg van, amíg marad, mit féltenünk. Még a félelmeink is megszokássá és beletörődéssé devalválódnak. Megtörünk. Megszokjuk. Elfogadjuk.
Az elfogadás: választás. Az elfogadás: belenyugvás. Az elfogadás: opportunizmus. Az elfogadás: nem szabadság. Az elfogadás, csak túlélés, de nem élet. Az elfogadás: devalváció, nemzeti leértékelődés.
Azt hiszem, éppen elkelne most egy lánglelkű, ott a múzeum lépcsőjén, hogy szóljon: „Talpra!”
Szerző: HOLODA ATTILA
2023.04.05.
Ahogy a reklámban is mondják, kár, hogy a régi jó dolgokból már semmi nem maradt. A szavak jelentéséből is alig valami. Devalválódik minden, s devalválódunk vele mi magunk is, gondolatainkban, érzéseinkben, az embertársainkhoz való viszonyunkban is. Devalválódás per definitio annyit tesz, hogy „Pénzegység aranytartalmának, illetve külföldi értékének törvényi vagy kormányzati eszközökkel való csökkentése.” Stimmt.
Az (egykorvolt közös) értékeink kormányzati eszközökkel történő szándékolt csökkentése. Kormányzati eszközökkel egy kormány él. Vagy visszaél. A büntetőjogban valahogy úgy mondanák, „előre megfontolt szándékkal”, azt meg már csak én teszem hozzá, hogy „nyereségvágyból”, „bűnszervezetben” és „aljas módon”.
Igen, gondoljunk bele, ma már semmi nem azt és úgy jelenti, ahogy azt korábban megszoktuk.
A kokárda már nem a nemzeti egységünket és összetartozásunkat kifejező szimbólum, hanem a NER-hez tartozás kritikátlan el-, és befogadásának, demonstratív megjelentetése. 2002 óta.
A nemzet már nem egy történelmileg kialakult, tartós emberi közösség, amelyet a közös nyelv, közös terület, melyet – többek közt – a közös gazdaság és a kultúrában megnyilvánuló közös lelki alkat tart össze, hanem a kormányzó párt által, előre megfontolt szándékkal kisajátított és dohánytermékeket árusító üzleteket, valamint állami (és NER-) intézményeket a hatalom jármába besoroló minősítés.
A menekült az nem hazáját és házát elvesztő, szánni való és segítségre szoruló felebarátunk, hanem asszonyainkra fenekedő, munkánkat elvevő, idegen kultúráját ránk erőltető migráncs.
A család az nem olyan emberek közössége, ahol a tagok között leszármazotti, házassági, élettársi vagy örökbefogadási kapcsolat van, hanem férfi, nő és gyerek, ahogy a gránitszilárdságúban írva vagyon.
Az önkormányzatoknak már nem a helyi közösségi ügyek jelentős részének saját hatáskörben és a lakosság érdekében történő szabályozása és igazgatása a dolga, hanem a kormányzat kegyeit lesni, a kormányzati intézkedéseket kritikátlanul kiszolgálni, és/vagy a kormányzat szándékolt intézkedéseit pénz és valóságos helyi hatalom nélkül elszenvedni.
Az orvos már nem gyógyító, a beteg emberek gyógyításával hivatásszerűen foglalkozó szakember, hanem megregulázandó, pénzsóvár, a betegek ellátását veszélyeztető, jóságos fehér köpennyel magát álcázó brüsszelista lipsi.
A tanárok már nem nemzetünk megbecsült és elismert nevelői és oktatói, hanem rebellis sorosista csőcselék, akiket még a közalkalmazotti jogviszonyból is épp most ebrudal ki az ellenkezést és szólást nem tűrő rendőrhatalom. Coki neked, „kiművelt emberfők sokasága”! Lázadni itt csak a hatalomnak szabad. Mindent. Is.
A valódi művészek soraiba befurakodó, pénzsóvár opportunisták zsebelik be a kitüntetések garmadát, s én már félek elolvasni egy-egy nemzeti ünnepünk után a kitüntetettek listáját, nehogy megint csalódjak valakiben, aki tényleg megérdemelné, de nem ezektől... Mert devalválták az állami elismeréseinket is. Ezek már hűbéresi plecsnik, nem kitüntetések, nem a kiemelkedő teljesítmények nemzetünk általi elismerései többé, s aki elfogadja, lehajtott fejjel áll be… legelni a többiek közé.
És vagyunk mi. A kívülállók, fotelhuszárok és ülve jólmegmondók, senki által el nem olvasott petíciókban tiltakozók, csirke far-hát után szaladgálók és egzisztenciális rettegésükben csendben hallgatók. Vagy nyolcmillió hatszázezren. Egyedül vagyunk. Vagy nyolcmillió hatszázezren. Nem tudunk mit tenni, mert náluk a hatalom, a sajtó, a pénz, az erő. Mi meg vagyunk, csak úgy. Vagy nyolcmillió-hatszázezren. Ülünk. Hallgatunk. Lájkolunk. Tüntetünk. Hazamegyünk. Félünk. Nem az én dolgom, nem szólok. Szóljon más valaki. Akinek nincs mit féltenie.
Amíg van, amíg marad, mit féltenünk. Még a félelmeink is megszokássá és beletörődéssé devalválódnak. Megtörünk. Megszokjuk. Elfogadjuk.
Az elfogadás: választás. Az elfogadás: belenyugvás. Az elfogadás: opportunizmus. Az elfogadás: nem szabadság. Az elfogadás, csak túlélés, de nem élet. Az elfogadás: devalváció, nemzeti leértékelődés.
Azt hiszem, éppen elkelne most egy lánglelkű, ott a múzeum lépcsőjén, hogy szóljon: „Talpra!”
PINTÉR ÁLLAMTITKÁRÁNAK VÁLASZA NEM SEGÍT A SZOCIÁLIS OTTHONOKON, MIKÖZBEN VAN, AHOL A GÁZSZÁMLA HAVI 1 MILLIÓRÓL 2,7 MILLIÓ FORINTRA NŐTT
NÉPSZAVA
Szerző: MUHARI JUDIT
2023.04.06.
Rétvári Bence egy korábbi intézkedésre hivatkozott, a jelenlegi problémákat meg sem említette.
Támogatja a kormány a civil fenntartókat a megemelkedett rezsiköltség kompenzálásában, ha azok szociális és gyermekvédelmi szolgáltatást működtetnek. Többek között ezt válaszolta Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára Tóth Bertalan írásbeli választ igénylő parlamenti kérdésére.
Szerző: MUHARI JUDIT
2023.04.06.
Támogatja a kormány a civil fenntartókat a megemelkedett rezsiköltség kompenzálásában, ha azok szociális és gyermekvédelmi szolgáltatást működtetnek. Többek között ezt válaszolta Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára Tóth Bertalan írásbeli választ igénylő parlamenti kérdésére.
A szocialista képviselő arra várt választ – egyébként az energiaügyi minisztertől –, hogy indokoltnak tartja-e a szociális intézményeket működtető civil szervezetek bekerülését a földgáz- és villamosenergia egyetemes szolgáltatásra jogosultak körébe, valamint, milyen egyéb rezsitámogatásra számíthatnak az idősotthonokat működtető alapítványok és egyesületek.
Azt követően érdeklődött erről Tóth Bertalan, hogy lapunkban megírtuk: a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete kérte a kormányt, egységesen, fenntartótól függetlenül, a gondozási napok számához igazítva, kifejezetten a rezsiköltségek fedezetére állapítson meg kiegészítő támogatást az idős embereknek, fogyatékkal élőknek, rászorulóknak lakhatást, gondozást nyújtó intézetek számára. Szerinte ugyanis míg a kormány néhány fenntartót megsegít, kiegészítő támogatásokat, időszaki pályázati lehetőségeket biztosít számukra, a nonprofit szervezetek, alapítványok ebből kimaradnak, a minisztérium által kiírt rezsiköltség-támogatásra nem jelentkezhetnek,
miközben van, ahol a gázszámla havi 1 millió 60 ezer forintról 2 millió 770 ezer forintra nőtt...
Azt követően érdeklődött erről Tóth Bertalan, hogy lapunkban megírtuk: a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete kérte a kormányt, egységesen, fenntartótól függetlenül, a gondozási napok számához igazítva, kifejezetten a rezsiköltségek fedezetére állapítson meg kiegészítő támogatást az idős embereknek, fogyatékkal élőknek, rászorulóknak lakhatást, gondozást nyújtó intézetek számára. Szerinte ugyanis míg a kormány néhány fenntartót megsegít, kiegészítő támogatásokat, időszaki pályázati lehetőségeket biztosít számukra, a nonprofit szervezetek, alapítványok ebből kimaradnak, a minisztérium által kiírt rezsiköltség-támogatásra nem jelentkezhetnek,
miközben van, ahol a gázszámla havi 1 millió 60 ezer forintról 2 millió 770 ezer forintra nőtt...
„NEM SZTRÁJKOLUNK. NYOMORULTAK VAGYUNK”– CSAK TITOKBAN MERTEK BESZÉLNI VELÜNK A VIDÉKI TANÁROK
VÁLASZ ONLINE
Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2023.04.04.
Félelem, elkeseredés és fásultság jellemzi azoknak a vidéki tanároknak az életét, akiket legalább név nélkül sikerült rábírnunk arra, hogy nyilatkozzanak mindennapi küzdelmeikről a Válasz Online-nak. A budapesten tüntető vagy engedetlenkedő pedagógusoktól eltérően ők ugyanis még véleményt sem mernek nyilvánítani, annyira rettegnek a következményektől. Se tartalékuk, se lehetőségeik. Iskolák a tűréshatáron. Megrendítő közelkép.
A közelmúltban járta be a hír a hazai közéletet: több mint tízezer magyar diák tanul Ausztriában. Hogy közülük hányan ingáznak Magyarországról és hányan élnek „emigrációban”, nem tudni, de tény: aki a nyugati határsávban látja meg a napvilágot, annak könnyebb a magyar oktatásügy romjain átlépve egy stabilan finanszírozott oktatási rendszerben megtalálni a helyét. Miután felvillantottuk fővárosi elitiskolákban tanító pedagógusok történeteit, ideje képet adnunk a vidéki, azon belül is a nehezebb sorsú településeken élő tanárok helyzetéről.
Felvettük hát a kapcsolatot egy évtizedek óta az ország legszegényebb régiójában oktató, klasszikus értelemben vett falusi tanítóval, aki a környék értelmiségijeként sikerrel hozta vissza a köztudatba az egykor szebb napokat látott település dicsőséges múltját és hagyományait, identitást és méltóságot adva ezáltal a helyieknek és turisztikai úticélként jelölve meg általa a helységet az ország térképén. Hogy melyik településről van szó, ezúttal nem írhatjuk le, ahogy a tanár nevét is el kell titkolnunk, a szavai alapján ugyanis, amelyekkel a környékbeli pedagógusok helyzetét írta le, egyértelművé vált: névvel vállalt nyilatkozattal könnyen létbizonytalanságba sodorhatnánk. Ezt mindenképp szeretnénk elkerülni...
Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2023.04.04.
A közelmúltban járta be a hír a hazai közéletet: több mint tízezer magyar diák tanul Ausztriában. Hogy közülük hányan ingáznak Magyarországról és hányan élnek „emigrációban”, nem tudni, de tény: aki a nyugati határsávban látja meg a napvilágot, annak könnyebb a magyar oktatásügy romjain átlépve egy stabilan finanszírozott oktatási rendszerben megtalálni a helyét. Miután felvillantottuk fővárosi elitiskolákban tanító pedagógusok történeteit, ideje képet adnunk a vidéki, azon belül is a nehezebb sorsú településeken élő tanárok helyzetéről.
Felvettük hát a kapcsolatot egy évtizedek óta az ország legszegényebb régiójában oktató, klasszikus értelemben vett falusi tanítóval, aki a környék értelmiségijeként sikerrel hozta vissza a köztudatba az egykor szebb napokat látott település dicsőséges múltját és hagyományait, identitást és méltóságot adva ezáltal a helyieknek és turisztikai úticélként jelölve meg általa a helységet az ország térképén. Hogy melyik településről van szó, ezúttal nem írhatjuk le, ahogy a tanár nevét is el kell titkolnunk, a szavai alapján ugyanis, amelyekkel a környékbeli pedagógusok helyzetét írta le, egyértelművé vált: névvel vállalt nyilatkozattal könnyen létbizonytalanságba sodorhatnánk. Ezt mindenképp szeretnénk elkerülni...
ANDOR LÁSZLÓ: HÁBORÚ ÉS HAMIS TUDATHÁROM HÁBORÚS DISZTÓPIA – 2. RÉSZ
MÉRCE
Szerző: ANDOR LÁSZLÓ
2023.04.07.
Andor László a hetekben több, az ukrajnai háborúról szóló elemzéssel jelentkezik a Mércén. Ez az írás a sorból a második, az első itt olvasható.
Háború idején az első áldozat az igazság – szokták idézni sokan és sokszor; nemritkán a tavaly februárban kitört orosz-ukrán háború elemzésekor is. Az aforizma Hiram Johnson kaliforniai republikánus politikustól származik, aki a két világháború alatt és közben előbb kormányzó, majd pedig szenátor volt.
Az igazság túlélése bármely háború esetén több oknál fogva kerül veszélybe; ezek közül csak az egyik a szándékos torzítás és manipuláció, amely együtt jár a politikai polarizációval, a hadviselő oldalak közötti választás kényszerével, részleges igazságaik teljes igazságként történő elfogadásával. Sok esetben azonban arról is szó van, hogy a háború sokkja előhívja a mélyebb tudati rétegekből azokat az emlékképeket, formulákat, amelyek segítségével értelmet tudunk adni az egyébként értelmetlen öldöklésnek, pusztításnak. Az ukrajnai háború mindegyik jelenségre szolgál példákkal...
Szerző: ANDOR LÁSZLÓ
2023.04.07.
Háború idején az első áldozat az igazság – szokták idézni sokan és sokszor; nemritkán a tavaly februárban kitört orosz-ukrán háború elemzésekor is. Az aforizma Hiram Johnson kaliforniai republikánus politikustól származik, aki a két világháború alatt és közben előbb kormányzó, majd pedig szenátor volt.
Az igazság túlélése bármely háború esetén több oknál fogva kerül veszélybe; ezek közül csak az egyik a szándékos torzítás és manipuláció, amely együtt jár a politikai polarizációval, a hadviselő oldalak közötti választás kényszerével, részleges igazságaik teljes igazságként történő elfogadásával. Sok esetben azonban arról is szó van, hogy a háború sokkja előhívja a mélyebb tudati rétegekből azokat az emlékképeket, formulákat, amelyek segítségével értelmet tudunk adni az egyébként értelmetlen öldöklésnek, pusztításnak. Az ukrajnai háború mindegyik jelenségre szolgál példákkal...
RÉGEN A VALLÁS TÖLTÖTTE FEL TARTALOMMAL, MÁRA A DIÉTA- ÉS EGÉSZSÉGIPAR PRÉDÁJA LETT A BÖJT
QUBIT
Szerző: RADÓ NÓRA
2023.04.07.
A 40 napig böjtölő Jézus Krisztus valószínűleg nem számított rá, hogy az étel- és italmegvonás egyszer a fürdőruhaszezon előkészületeinek fogyássegítő kelléke lesz. Hogyan került a böjt vallási kontextusból a modern diéták közé, és ha már odakerült, tényleg hozzájárulhat-e az egészséges élethez?
Szerző: RADÓ NÓRA
2023.04.07.
Diétás őrületek jönnek-mennek a ketogéntől a káposztalevesen át a paleóig, de a böjt, vagyis az étel- vagy italmegvonással, esetleg az önmegtartóztatás más formáival járó étkezési rend az egyetlen, ami valamilyen formában, spirituális tartalommal vagy anélkül, évezredek óta kíséri az embert, sőt egyre népszerűbb. A Nemzetközi Élelmiszerinformációs Tanács (International Food Information Council) tavalyi reprezentatív felmérése szerint az amerikaiak 10 százaléka gyakorolja az időszakos böjtöt (intermittent fasting); a legnépszerűbb diéta a feldolgozott ételektől való eltávolodást hirdető „tiszta táplálkozás” (clean eating) 13 százalékkal, míg a megkérdezettek mindössze 2 százaléka követi a vegán táplálkozási előírásokat vagy él tisztítókúrákkal. Az időszakos böjt a kutatók körében is egyre népszerűbb: míg 2000-ben mindössze 5 tanulmány született a témában, 2020-ra ez a szám 173-ra nőtt, és a táplálkozástudománytól kezdve a sejtbiológián át a neurológiáig egyre több, elsősorban élettannal foglalkozó tudományterületet foglal magába.
A böjt tehát, ami a nagy világvallások szinte mindegyikének szerves részeként elsősorban vallási és spirituális tartalmat hordozott, mára sokszor inkább az egészséges élettel kapcsolatos asszociációkat indít el, pedig Jézus 40 napos böjtje során valószínűleg nem számított rá, hogy az étel- és italmegvonás egyszer majd a fürdőruhaszezon előkészületének fogyássegítő kelléke lesz.
Épp emiatt nehéz pontosan megállapítani, pontosan hol a helye, van-e helye egyáltalán a böjtnek modern világunkban, ha az ember nem gyakorló római katolikus, református, görög katolikus keresztény, zsidó vagy muszlim vallású. „A 21. század elejére eléggé összekuszálódtak a szálak, a mai táplálkozáskultúrában minden és annak ellentéte is igaz; a böjttel is ez a helyzet, ennek jelentéstartalma még az egyes generációkon belül is változik” – mondja Báti Anikó, az ELTE Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, aki a néprajzon belül évek óta táplálkozáskultúra-kutatással foglalkozik. Őt és Felek Mihály dietetikust, a hiteles egészségügyi kommunikációt zászlajára tűző Alimento blog szerzőjét kérdeztük arról, hogyan került át a böjt vallási kontextusból a modern diéták közé, és ha már ott van, tényleg hozzájárulhat-e az egészséges élethez...
A böjt tehát, ami a nagy világvallások szinte mindegyikének szerves részeként elsősorban vallási és spirituális tartalmat hordozott, mára sokszor inkább az egészséges élettel kapcsolatos asszociációkat indít el, pedig Jézus 40 napos böjtje során valószínűleg nem számított rá, hogy az étel- és italmegvonás egyszer majd a fürdőruhaszezon előkészületének fogyássegítő kelléke lesz.
Épp emiatt nehéz pontosan megállapítani, pontosan hol a helye, van-e helye egyáltalán a böjtnek modern világunkban, ha az ember nem gyakorló római katolikus, református, görög katolikus keresztény, zsidó vagy muszlim vallású. „A 21. század elejére eléggé összekuszálódtak a szálak, a mai táplálkozáskultúrában minden és annak ellentéte is igaz; a böjttel is ez a helyzet, ennek jelentéstartalma még az egyes generációkon belül is változik” – mondja Báti Anikó, az ELTE Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, aki a néprajzon belül évek óta táplálkozáskultúra-kutatással foglalkozik. Őt és Felek Mihály dietetikust, a hiteles egészségügyi kommunikációt zászlajára tűző Alimento blog szerzőjét kérdeztük arról, hogyan került át a böjt vallási kontextusból a modern diéták közé, és ha már ott van, tényleg hozzájárulhat-e az egészséges élethez...
„ITT A POKOL EBBEN A VILÁGBAN” – AZ OSCAR-DÍJAS MAGYAR RENDEZŐ MÉGIS HISZ A FELTÁMADÁSBAN
VÁLASZ ONLINE
Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
A legszebb animációt készítette el a húsvét témájában Rófusz Ferenc: az utolsó vacsorát Leonardo híres festményének figuráit mozgatva vitte vászonra néhány éve. A rendező leginkább persze Oscar-díjáról híres. A Válasz Online-nak most felidézi azokat az időket is, például azt, amikor 1981-ben megnyerte az arany szobrocskát, de nem lehetett ott, hogy átvegye. Később aztán kimehetett érte, a szobrocska ma is megvan, ám mint megtudjuk, némileg megviselt formában. Kisfia ugyanis még akkor lerágta Oscar fejéről az aranyat. A rendező beszél a Pannónia Filmstúdió egykori nagyságáról és arról is, miért nem lehet ma megismételni a csodát. Minthogy Rófusz Ferenc éppen intenzív kórházi kezelés alatt áll, telefonon faggattuk. Nagypénteki nagyinterjúnk...
Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2023.04.07.
„A NEM CSELEKVÉS CSIMBORASSZÓJA”, AMIT AZ ORBÁN-KORMÁNY A RÁSZORULTAKÉRT TESZ, MIKÖZBEN A MILLIÓHOZ KÖZELÍT A HAJLÉKTALANSÁG PEREMÉN EGYENSÚLYOZÓK SZÁMA
NÉPSZAVA
Szerző: SZALAI ANNA
2023.04.06.
Ugyanakkor a hajléktalanellátó rendszer is a túlélésért küzd.
Az éhezés mindennapos veszéllyé vált. Minden ötödik otthon nélküli éhezik. A tömeges és tényleges éhezés, illetve az ettől való félelem az idei – immáron 25 éve február 3-án, az év leghidegebb napján hajléktalanok körében végzett felmérés – legdrámaibb üzenete. Meghökkentő módon inkább a fiatalabbak és a Budapesten élők maradnak étel nélkül.
Míg a 70 fölöttieknek csupán a 7 százaléka válaszolta azt, hogy előfordul, hogy éhezik, addig a 30-39 év közöttieknek a 33 százaléka.
Az éjjeli menedékhelyek, hajléktalanellátók hatékony „csábító eszközévé” vált a meleg étel. A szállókon élők 60-80 százaléka kap helyben meleg ételt egyszer egy nap, az utcán élők fele a segítőszolgálatok révén jut ételhez, de egyre nagyobb szerepet kapnak a magánemberek által adott élelmiszerek is. Különösen úgy,
hogy az állam április elsejétől szünetelteti az utcán élők számára biztosított étkeztetési programot. Ezzel országosan 4000 adag ételre hiába várnak naponta
– mutatott rá Gurály Zoltán szociológus, a Menhely Alapítvány módszertani, illetve a hajléktalan-adatfelvételt szervező Február Harmadika Munkacsoport egyik vezetője, a felmérés fő megállapításait bemutató sajtótájékoztatón.
Egy tál meleg étel beszerzése vált a legfontosabb napi feladattá a hajléktalanoknak. Minden más kérdés csak ezután következik. Az elmúlt két évben
meredeken emelkedtek az utcán élők számára is alapvetőnek számító élelmiszerek – kenyér, zsír, szalonna, hagyma, tej, stb. - árai, miközben az egy főre eső jövedelmük drámaian csökkent...
Szerző: SZALAI ANNA
2023.04.06.
Az éhezés mindennapos veszéllyé vált. Minden ötödik otthon nélküli éhezik. A tömeges és tényleges éhezés, illetve az ettől való félelem az idei – immáron 25 éve február 3-án, az év leghidegebb napján hajléktalanok körében végzett felmérés – legdrámaibb üzenete. Meghökkentő módon inkább a fiatalabbak és a Budapesten élők maradnak étel nélkül.
Míg a 70 fölöttieknek csupán a 7 százaléka válaszolta azt, hogy előfordul, hogy éhezik, addig a 30-39 év közöttieknek a 33 százaléka.
Az éjjeli menedékhelyek, hajléktalanellátók hatékony „csábító eszközévé” vált a meleg étel. A szállókon élők 60-80 százaléka kap helyben meleg ételt egyszer egy nap, az utcán élők fele a segítőszolgálatok révén jut ételhez, de egyre nagyobb szerepet kapnak a magánemberek által adott élelmiszerek is. Különösen úgy,
hogy az állam április elsejétől szünetelteti az utcán élők számára biztosított étkeztetési programot. Ezzel országosan 4000 adag ételre hiába várnak naponta
– mutatott rá Gurály Zoltán szociológus, a Menhely Alapítvány módszertani, illetve a hajléktalan-adatfelvételt szervező Február Harmadika Munkacsoport egyik vezetője, a felmérés fő megállapításait bemutató sajtótájékoztatón.
Egy tál meleg étel beszerzése vált a legfontosabb napi feladattá a hajléktalanoknak. Minden más kérdés csak ezután következik. Az elmúlt két évben
meredeken emelkedtek az utcán élők számára is alapvetőnek számító élelmiszerek – kenyér, zsír, szalonna, hagyma, tej, stb. - árai, miközben az egy főre eső jövedelmük drámaian csökkent...
GÁBOR GYÖRGY: AMI A PÉSZAHBAN ÉS A HÚSVÉTBAN KÖZÖS
HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.04.07.
Nem véletlen, hogy időben általában közel van egymáshoz a keresztények húsvét és a zsidók pészah ünnepe (az idén például nagyon közel). Ezek változó időpontokban megtartott ünnepek, nem úgy, mint ahogy a keresztényeknél állandó időpont december 24-e, a karácsony. Ilyen értelemben véletlen, ha nagyon közel vannak egymáshoz, de mégsem véletlen – mondta a Hírklikknek Gábor György vallásfilozófus, aki választ is adott a rejtélyre.
A miértre a magyarázat nagyon messzire nyúlik vissza. A pészahnak egészen az ősidőkben – mint minden nép vallásában – volt egyfajta természeti jellege: a tavaszvárás. De ilyen volt az őszi nagy betakarítás ünnepe is. Ezeknek a természeti jellegű ünnepeknek a legtöbbje a zsidó hagyományban idővel történeti jelentést kapott. A tavasz ünnepe tulajdonképpen az egyiptomi szabadulás ünnepe lesz. A pészahnak egyébként több neve is van, kapott olyan mellékneveket, mint a szabadság ünnepe, a tavasz ünnepe. De ahogy a tavasz is végeredményben a felszabadulást jelenti, a növényvilág újra születését, ez az asszociáció kötődött hozzá.
Ez a zsidó ünnep a keresztény hagyományban – amely a zsidó hagyományhoz kötötte magát, hisz' a zsidó szent könyvet nem tagadta meg, és a keresztényeknél is egy az Isten – más. Ezzel a mássággal jelezte az önállóságát. Ezért ezt az ünnepet, amelyet tartalmában átdolgozott, saját ünnepeként, húsvétként vette át, ami Jézus keresztre feszítésével és feltámadásával más tartalmat kapott. De ugyanazt az ünnepkört tölti be...
Szerző: MILLEI ILONA
2023.04.07.
A miértre a magyarázat nagyon messzire nyúlik vissza. A pészahnak egészen az ősidőkben – mint minden nép vallásában – volt egyfajta természeti jellege: a tavaszvárás. De ilyen volt az őszi nagy betakarítás ünnepe is. Ezeknek a természeti jellegű ünnepeknek a legtöbbje a zsidó hagyományban idővel történeti jelentést kapott. A tavasz ünnepe tulajdonképpen az egyiptomi szabadulás ünnepe lesz. A pészahnak egyébként több neve is van, kapott olyan mellékneveket, mint a szabadság ünnepe, a tavasz ünnepe. De ahogy a tavasz is végeredményben a felszabadulást jelenti, a növényvilág újra születését, ez az asszociáció kötődött hozzá.
Ez a zsidó ünnep a keresztény hagyományban – amely a zsidó hagyományhoz kötötte magát, hisz' a zsidó szent könyvet nem tagadta meg, és a keresztényeknél is egy az Isten – más. Ezzel a mássággal jelezte az önállóságát. Ezért ezt az ünnepet, amelyet tartalmában átdolgozott, saját ünnepeként, húsvétként vette át, ami Jézus keresztre feszítésével és feltámadásával más tartalmat kapott. De ugyanazt az ünnepkört tölti be...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)