Szerző: Rezeda
2023.04.01.
Mindez csak annak fényében érdekes, hogy föltehessük a kérdést, vajon mit remél Szabó Tímea és a Párbeszéd, amikor följelenti Orbán Viktort – ahogyan ez megtörtént – rémhírterjesztésért, midőn a mi eszelős miniszterelnökünk háborúpártisággal vádolja meg a komplett ellenzéket. Meg Európát, illetve, ha jól emlékszünk saját magán és a Varikánon kívül mindent és mindenkit, aki él és mozog. Hiába gondolja úgy viszont úgy Szabó Tímea és a Párbeszéd, hogy olyan kijelentésekkel, miszerint sodródunk bele a harmadik világháborúba, ami Orbán hangoztatott agymacskája, szintén csak a rémeket terjeszti.
Annyi humorérzéke azért volt a feljelentőknek, hogy Orbánnak stratégiai nyugalmat ajánlottak, mint amit a háború kitörése táján, mint új fogalmat maga terjesztett el, s amiképp kitetszik, éppen az ellenkezőjét teszi. Hergeli a hülyéit, kábítja őket, hogy majd az ő nevét dicsérjék imáikban, mint aki őket a bajtól saját testével megvédte. Visszatérve Poltra, természetes, hogy a mostani följelentésnek sem lesz semmi eredménye. Polt Orbán ellen még akkor sem vizsgálódna ugyanis, ha a saját kezével fojtaná meg az édes anyukáját, jobb volna már végre megszokni, hogy Orbán – itthon – törvényen kívül és felül áll.
Ezzel pedig semmilyen ellenzék és mi magunk sem sokat tudunk kezdeni, ha úgy tetszik, meg kell szoknunk, hogy folyamatosan a képünkbe van köpve. Viszont azt is tudjuk, a háború kitörése óta Orbánnak csak egyetlen célja van, hogy elcseszett kormányzásának – vagy a kormányzás imitálásának – az összes szarát másra kenje, ám ebbéli buzgalmában a lehető legtöbbet teszi, hogy az öldöklés soha ne érjen véget. Minden megnyilvánulását innen kell nézni, és ezért elég pikáns az ellenzéket vádolni azzal, amit ő permanensen elkövet, de ez a fideszes taktika része már a kezdetek óta. Csodálkozni rajta tehát nincsen mit.
Mindeközben pedig, amikor a fostos békegalamb álcájában szaladgál föl s alá, mindenféle hazugságokat terjeszt nagy talányosan, mint akinek bármiféle befolyása lenne – nincs – a történelem folyására. Amikor kitört a háború, azt hangoztatta, hogy előtte pár héttel békemissziós látogatáson járt Putyin cimborájánál. Nem sokkal később talányos arccal jelentette be – mint emlékezhetünk -, hogy májusra minden véget ér, és azóta is dönti magából a zöldségeket, amelyekkel odáig jutott, Európának és saját, kietlen hazánknak egyként árt, s még az a szerencse, hogy végzetes bajt nem tud okozni. Pedig azon van.
Ami miatt most följelentették, hogy miszerint közel vagyunk a harmadik világháború kitöréséhez, az kutyatöke ahhoz képest, hogy legújabban arról is delirált, Európa békefenntartó haderőket küldene Ukrajnába, amit nagy valószínűséggel az ujjából szopott, de legalább fölkeltette vele orosz haverjainak figyelmét. Azonnal válaszoltak is, hogy az bizony elég nagy baj lenne, tehát nem igazán ajánlják. Ismerjük az oroszokat, és tudjuk, más reakció nem is volt várható tőlük, és ismerjük Európát is, akinek ilyesmi eszébe sem jutna. Ebben az egyenletben a harmadik tényező pedig Orbán, aki csak a feszkót kelti.
Tudjuk, és említettük is, hogy mindezzel csak egy a cél, a kudarcairól terelni, a kérdés azonban az, hogy ebben a játszmában meddig hajlandó elmenni, mert már rég kiderült, nem Európa, nem Magyarország és nem is a magyarok érdeke az első és az egyetlen. Ilyen csak egy létezik, az pedig a trón megőrzése, és mindenáron. Ez az egyedüliség eddig csak mérhetetlenül káros volt, de lassan már veszélyes is lesz, tehát szólhatna valaki a manusnak, hogy állítsa le magát, amíg nem késő. Ilyen azonban a környezetében nincs, így hát a mi kis békegalambunk nem egyéb, mint egy időzített bomba, ami majd egyszer felrobban.