Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2023.03.29.
Politikai zavarok teszik próbára Joe Bidennek a demokrácia globális megvédésére irányuló törekvését – írja a New York Times, annak kapcsán, hogy Antony Blinken amerikai külügyminiszter tegnap Washingtonban útjára indította az újabb, immár második Demokrácia Csúcstalálkozót – az elsőt 2021 decemberében rendezték – de az Egyesült Államok számos szövetségesének a távolléte mellett. A problémás esetek közül a cikk a bevezetőben Izraelt emeli ki, a meg nem hívott országok közt pedig említést tesz Magyarországról, Törökországgal egy sorban. Biden elnök ma mondja el hivatalos megnyitó beszédét.
A New York Times megfogalmazása szerint beárnyékolja a találkozót, hogy a Benjamin Netanjahu vezette izraeli koalíciós kormány megpróbálta meggyengíteni az igazságszolgáltatás hatalmi ágát, és ezzel ellenzői szerint létében fenyegette meg az ország 75 éve fennálló demokratikus hagyományát. Az izraeli fejlemények azonban – írja a lap – csak a legszembetűnőbb megnyilvánulásai a világ számos pontján tapasztalható önkényuralmi gyakorlatoknak. A Biden-kormányzat gyanakodva figyeli például Mexikót, ahol a választásokat felügyelő testület kizsigerelésére tettek lépéseket, Indiát, ahol az ellenzék egyik vezetőjét a múlt héten megfosztották parlamenti tisztség viselésének lehetőségétől, valamint Brazíliát, ahol Jair Bolsonaro választási veresége nyomán januárban az autokrata államfő hívei zavargásokat robbantottak ki, kormányzati épületek ellen intéztek támadásokat.
Az, hogy Netanjahu a politikai nyomás hatására elhalasztotta a tervezett igazságügyi változtatásokat, valamelyest enyhít a helyzeten, és az izraeli kormányfő előre rögzített videóüzenetet intéz a Demokrácia Csúcs résztvevőihez. John Kirby fehérházi szóvivő elmondta, hogy Biden elnök erőteljesen ösztönözte az izraeli kormányt a kompromisszumra, és újságírói kérdésre tisztázta, hogy Izrael kapott meghívást a washingtoni találkozóra, miként egyébként Mexikó, India és Brazília is. Nem lehet viszont jelen két NATO-tag, Magyarország és Törökország, amelyek autokratikus politikai rendszerének az elnyomó jellege nem csökkent – állapítja meg a New York Times.
Orbán Viktor taktikai húzásaA rendszerint csak Taz-ként emlegetett berlini Tageszeitung Orbán Viktor taktikai húzásának nevezi a finn NATO-csatlakozás magyar parlamenti ratifikálását, és megállapítja: a kormányfő elsősorban a befagyasztott EU-pénzekhez szeretne hozzájutni. A lap szerint megszokhattuk, hogy Orbán nem hagy ki egyetlen alkalmat sem önmaga fontossá tételére. A jobboldali nemzeti irányultságú miniszterelnök most a finn és a svéd NATO-csatlakozás ügyében érvényesülő vétójogát használja fel, céljának azonban semmi köze nincs az atlanti szövetséghez: e hónap végén dönt az EU arról, hogy felszabadítja-e a Magyarországnak szánt támogatás egy részét. Orbán azt akarja, hogy ismét körüludvarolják. Mással nem magyarázható, hogy miért várat magára a svéd NATO-felvételhez való magyar hozzájárulás – írja a Taz, és hozzáteszi: a magyar miniszterelnök lelki barátra lelt Recep Tayyip Erdoğan török államfő személyében, aki szintén belpolitikai okokból blokkolja az atlanti szövetség bővítését. Törökország nélkül Orbán nem játszadozhatna a NATO-val – idézi a lap a liberális szakértőként bemutatott Szelényi Zsuzsát.
Összeomolhat-e a schengeni térség?Végezetül arról, hogy a müncheni Süddeutsche Zeitung az Európában évek óta eltérő intenzitással napirenden levő migrációs kérdéssel foglalkozik, abból kiindulva, hogy ismét növekvőben van a menedékkérők száma. Fennáll-e hosszú távon a belső határellenőrzéstől mentes schengeni térség összeomlásának a veszélye? – teszi fel a kérdést, persze határozott válasz megadása nélkül a lap, annak nyomán, hogy Nancy Faeser német belügyminiszter felvetette ennek is az eshetőségét, ha az EU nem találja meg hamarosan a problémakör közös kezelésének a módját. A bajor újság beszámol arról, hogy az Európai Parlament illetékes bizottsága most a kereszténydemokraták, szociáldemokraták és liberálisok többségi támogatása mellett javaslatokat tett le az asztalra a migránsok fogadása, regisztrálása, elosztása, illetve szükség esetén visszaküldése tárgyában. A cikk emlékeztet arra, hogy a korábbi szabályozási kísérletek meghiúsultak, mégpedig azért, mert Magyarország és Lengyelország nem volt hajlandó kivenni a részét a menekültek fogadásából.
