Szerző: MOLNÁR RÉKA
2023.03.25.
Haraszti Miklós, a Beszélő szamizdat szerkesztője, az SZDSZ későbbi alapítója, országgyűlési képviselője (aki ‘56-ról például itt, Mécs Imréről megemlékezve beszélt korábban nekünk) volt ezen a héten Veiszer Alinda vendége. Haraszti beszélt a rendszerváltásról, arról, mi vezethetett a Fidesz mai berendezkedéséig, illetve arról is, milyen volt a rendszerváltás előtt, az elnyomás alatt lázadni. A teljes beszélgetést havidíjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.
Haraszti Miklós a műsorban először a ‘80-as évekről, a rendszerváltás előtti zenetörténetről beszélt, arról, hogy „ez volt az ambícióm a ‘60-as évektől, hogy meghonosítsam főként az amerikai típusú protest songot. Ez leginkább a Gerilla-együttessel realizálódott”. Mint mesélte, a Gerilla-zenekart, amelynek Haraszti egyébként a Tizenhat tonna című dalt fordította le magyarra, később hivatalosították, államosították.
„Mentem reggel munkába és valaki kiköpött a rádiót [és a Gerilla számát] hallgatva, mondta, hogy na, ezt is a mi pénzünkön nyomják. Akkor jöttem rá, hogy be vagyok ezzel tagolva a rendszerbe. De amit csináltunk, az nagyon jó volt.”
– fogalmazott Haraszti. Később lefordította az amerikai protest songok nagy részét, mint fogalmazott, a hatvanas években főként az amerikai, nyugat-európai diákmozgalmak hatottak rá, illetve ezek zenéi. Úgy fogalmazott, ez a vonal „lázadó volt, ez volt a legfontosabb valószínűleg”...