Szerző: L. RITÓK NÓRA
2023.03.01.
Sosem gondoltam, hogy ilyen világot élünk majd meg. A hatalomért folytatott játszmák mindent felülírnak. Emberek fordítanak pénzt, időt, és energiát arra, hogy saját érdekeik szerint befolyásoljanak másokat. Embereknek lett ez megélhetése, munkája, ebbe viszik bele azt a szakmaiságukat, és a tudásukkal nem építenek, hanem rombolnak. Hátborzongató módon építik az ellenségképet, hibáztatnak mindenkit, aki nem ért velük egyet.
Megszűnt az értelmes vita lehetősége is. Harc ez, amiben a magyarázat, a tényekkel való védekezés már nem eszköz, csak a támadás működik. Így ez lett az életünk meghatározója, támadni, gyűlölni, árkot ásni közöttünk. Nincs semmi, ami visszafogná a méltatlan eszközöket.
És ebben az ördögi játékban egyre betegebb lesz minden.
Sokan tehetetlenül nézzük ezt az egészet, és már ötletünk sincs, hogyan lehetne legalább fékezni a negatív folyamatokat.
Pedagógus vagyok. Mindig igyekeztem a legjobb tudásom szerint dolgozni, hivatásként élem meg a munkámat ma is. Nem vagyok kiégve, ma is töltekezem a gyerekekkel végzett munkából, feltölt, még akkor is, ha nehéz, és néha eszköztelen maradok egy szegregált tanulócsoportban. De pont ezért, mert heti rendszerességű megtapasztalásaim vannak ezekkel a gyerekkel, pont ezért harcolok az oktatási szegregáció ellen. A munkám többi részében is a társadalmi leszakadás mérséklésében dolgozom, amiben nem tudok az egyéni felelősség, hibáztatás talaján maradni, mert megértettem, hogy ez így egyszerűen nem igaz.
Kényelmes, ez nyilvánvaló, de nem igaz. Benne vannak ugyanis a rendszer működésének problémái, a rossz fókuszok, az érdekvezérelt hatalom rossz döntései is. Ha ezeket nem látjuk, nem jelezzük, akkor mitől változna a helyzet?
Kényelmes, ez nyilvánvaló, de nem igaz. Benne vannak ugyanis a rendszer működésének problémái, a rossz fókuszok, az érdekvezérelt hatalom rossz döntései is. Ha ezeket nem látjuk, nem jelezzük, akkor mitől változna a helyzet?
Nyilván, ma könnyebb hallgatni. A boldogulás alternatívája lett a bólogatás. Elfogadni, hogy az Orvosi Kamara rosszat akar. A pedagógusellenállásba beleállók szintén. Rosszat akarnak, akarunk, mert szólunk, hogy nem jól van így. Már bűnné vált, ha nem értünk egyet valamivel, másképp tapasztaljuk, másképp látjuk. Ma ez bűn. Ezért büntetést érdemlünk. Kiszorítanak hát minket, kritikai hangot hallatókat, és demonstrálnak is a büntetésekkel, hogy a tömegeknek is üzenjenek: így jár, aki másképp gondolja. Így járnak a hatalom ellenségei.
Bűnösök vagyunk a szemükben, mindannyian. Brüsszelből és nyugati ideológiákból irányított senkik, akiket mozgatnak egy igaz, nemzeti idea megvalósulása ellen. Háborúpártiak vagyunk, keresztényellenesek, migránspártiak, nem akarjuk az akkumulátorgyárat sem, nem értjük a Völner-ügyet, értetlenkedünk az egyházak térnyerésén, veszélyeztetjük a gyerekeket, hazudunk arról, hogy az egészségügyben problémák vannak, vagy, hogy a kultúrát kisajátította a hatalmi ideológia..... ellenségei vagyunk szerintük az ország jövőjének.
Szisztematikusan működtetett, sok pénzért vitt rendszer dolgozik azon, hogy ezt minél többen elhiggyék. De mi lesz így a vége?
Csak egy pedagógus vagyok. Nem pedofil, nem bűnöző, és nem is hazudok. Egy pedagógus vagyok, aki nem a nemzet ellensége, sok kollégával együtt nem az. Csak nem vagyunk hajlandók elfogadni ezt az oktatási rendszert, ezeket az irányokat. Mi nem ezekért a célokért választottuk ezt a pályát.
Lassan minden érték, vágy, öröm, amit a rendszerváltáskor, fiatalon megéltem, eltűnik. Ez az új világ pedig sötét, zavaros. És nem látok benne előremutató jövőt.
