G7.HUSzerző: STUBNYA BENCE2023.02.18.
Magyarországra vonatkozóan mi az inflációs megugrása előtt körülbelül 45 százalékos abszolút szegénységi mértéket számítottunk, és ez pont az a mezsgye, ahol a küszöb minden emelése viszonylag nagy réteget érint. Viszonylag sokan vannak azok, akiknek a jövedelme a szegénységi küszöb fölött volt, de amint ez a küszöb megemelkedik, nagy csoportok válnak szegénnyé. Magyarország esetében mi közel 20 százalékpontos emelkedést számítottunk – mondta Menyhért Bálint a G7 Podcast e heti adásában.
Az abszolút szegénység az Európai Bizottság Közös Kutatási Központja által kidolgozott szegénységi mutató, amely – a korábban Magyarországon használt létminimumhoz hasonlóan – bizonyos alapvető szükségleteket kielégítő, tisztes megélhetést lehetővé tevő jövedelmi szint alatt élőket tekinti szegénynek.
Magyarországon a háztartások egy főre eső jövedelme vásárlóerő-paritáson az egyik legalacsonyabbnak számít az Európai Unióban. Ezzel összefüggésben magas a háztartások élelmiszerre és rezsire fordított kiadási hányada. Egy tipikus háztartás a kiadásainak közel felét költi élelmiszerre és rezsire, ami nagyjából kétszerese a leggazdagabb uniós országokban tapasztalhatónak. De nemcsak a létszükségleti kiadások aránya, hanem az ebben jellemző országon belüli különbségek is magasak. 2015-ben 16 százalékpont volt a különbség abban, hogy a legjobban és legrosszabbul kereső magyar háztartások mennyit költöttek erre...
HÍRKLIKK / FACEBOOKSzerzők: RÁSKÓ ESZTER, STEFANOVICS ANGÉLA2023.02.18.
A Vészhelyzet című sorozat és a magyar valóság keveredik Ráskó Eszter és Stefanovics Angéla legújabb, két perces videójában. "Készhelyzet".
Egy epeműtétre érkezett betegről szól, aki – protekciós lévén – alig kilenc évet várt a beavatkozásra. A Facebook-ra feltett videó humora, mintha élesen lemásolta volna az egészségügyben fennálló problémák egyikét.
REZEDA VILÁGASzerző: Rezeda2023.02.18.
Két nap múlva Neriába látogat Pegasus-ügyben egy tíztagú EP küldöttség. Sok mindenkivel találkoznak, hogy kies hazánk egyik méretes botrányában tisztábban lássanak, így a kormány egy (vagy több) tagjával is szerettek volna összefutni. Varga Judit, mint aki kiadta, illetve az azóta lebukott Völnernek kiutalta a lehallgatások engedélyezését, kézenfekvő választásnak tűnt az eszmecserére, vele azonban az EP küldöttség találkozni nem fog. Még csak a hegedülve dekázós tudományát sem mutatja meg a boszorkányüldözőknek jó miniszterasszonyunk, ami mindenképpen különös, de egyáltalán nem meglepő.
Üzent a küldöttség először Vargának, de első nekifutásra válaszra sem méltatta a valószínűleg kérdésekkel provokálni óhajtó látogatókat, amikor viszont már nagyon érdeklődtek, hol lesz a randi, mikor, sőt, azt is tudatták, hogy arról ismeri meg őket, hogy egy rózsa lesz a lukukban, a jó miniszterasszony odavakkantott egyet, miszerint velük találkozni nem akar és óhajt. Később annyit bírt mentségéül felhozni, az nemzetbiztonsági ügy, hogy a rezsim kiket és mikor hallgat le, azaz, az Uniónak ahhoz semmi köze nincsen. Mindenféle ellenzéki alakok szerint Varga menekülése maga a beismerő vallomás, de ilyenre nekünk szükségünk nincsen.
Nem arról ábrándozunk ugyanis most, hogy Varga bűnös vagy nem, miben bűnös és mennyire. Mert a közeg, maga a párt, amelynek tagja, a kormány, aminek a minisztere, predesztinálja arra, hogy vizsgálat nélkül is egyértelmű legyen, nem egyenes úton jár, egyfolytában hazudik, illetve azt se feledjük, ha nem Neriában élnénk, már többször le kellett volna mondania a magas hivatalról a körülötte és minden bizonnyal vele együtt zajló bűzös ügyek miatt. Olyanról tehát, hogy Varga betartja-e egyáltalán a saját törvényeit, vitát nem nyitunk, mert nem. Ilyképp marad az, hogy a stílusával és a moráljával foglalkozzunk.
Amivel permanensen járatja le saját magát, kies hazánkat és benne minket. Ez, hogy nem hajlandó találkozni olyanokkal, akik kellemetlen perceket szerezhetnének neki, fajtabéli attribútum. Orbán függöny mögé bújik, interjút nem ad, a fideszesek kérdésekre nem válaszolnak, újságírók, kamerák, mikrofonok elől menekülnek, ahol nagy számban összegyűlnek valami miatt, azt a területet hermetikusan lezárják (buszok, paravánok), hogy a valósággal találkozniuk véletlenül se kelljen. Ők ilyenek, ezért Varga sem lehet más, így ebből a szempontból, hogy nem fogadja a pegazusos uniósokat nem nóvum...
ÉLET ÉS IRODALOMSzerző: KENESEI ISTVÁN2023.02.17.
Egy kis sikerpropaganda
Kezdjük a jó hírekkel: nemrég újabb két magyar tudós nyert el ERC- (azaz az Európai Kutatási Tanács által kiírt, igen nagy presztízsű) pályázatokat, ezzel háromra növelve az ebben a szezonban megszerzett millió eurós finanszírozású lehetőségeket. Kis szépséghibája – kormányoldalról nézve – az eseménynek, hogy az MTA-tól elcsatolt Szegedi Biológiai Központ egyik munkatársa mellett a másik kettő azon a BME-n dolgozik, amelyet hiába kapacitáltak már Palkovics idejében is, hogy álljon be a sorba, megmaradt állami egyetemnek, jóllehet anyagilag ennek jóformán csak a hátrányait látja, mert az úgynevezett „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi”, mindközönségesen kekva-egyetemek nagymértékben megemelt költségvetéséhez képest az övék szinte változatlan maradt, ami ugyanannyira gyomorforgató fejlemény, mint amilyen annak idején a magánnyugdíjpénztári vagyonok államosítása volt. Emlékszünk ugye: azzal fenyegették a magánpénztárokban maradókat, hogy a jövendő nyugdíjukat semmi sem garantálja; ugyanígy járnak el a megmaradt öt állami egyetemmel: ha nem jöttök be a karámba, akkor éhen haltok.
Illusztratív mellékszálként jegyzem meg, hogy például a BME képtelen lesz tavasszal megnyitni a menzáját1, az ELTE pedig egy küldöttséget nem tudott a fűtetlen rektori hivatalban fogadni, helyette a Magyar Rektori Konferencia székhelyére tette át a találkozót, mert szerencsére a szervezet elnöke jelenleg éppen az ELTE rektora2. A fizetésekről nem is szólva, amelyeket joggal kevesell most már petícióban az ELTE-n 650 nemcsak diplomás, de doktorált oktató arra hivatkozva, hogy azok alulról szagolják a minimálbért.3 Mert egy kekva-egyetemen sokszor háromszor annyit kereshet valaki ugyanolyan beosztásban. Milyen világ az, amelyben az állam a magánkézbe adott intézményeket jobban támogatja, mint azokat, amelyek a saját tulajdonában maradtak? – kérdezem naivan, hiszen mind tudjuk a választ, például onnan, ahogy a kormány az egyházak kezében sosem volt épületeket elajándékoz nekik csupán annyit kérve, mutassanak rájuk4. A köz vagyonával hűtlenül bánni mára elfogadott gyakorlat lett.
A friss ERC-hírek fölötti örömben persze nem kis üröm az, hogy az évekkel ezelőtt bőséggel áradó ERC-eredmények, az évi 8-10 díjazott, mára alig csordogáló patakká aszályosodtak. De nem az történt, amitől joggal félhettünk, hogy a volt szocialista országok, az EU-13, elénk törtek volna, hiszen ők is nagyjából ugyanott vannak, ahova ma a magyarok jutottak5. Idén a két lengyel mellett csupán egy-egy cseh és litván nyertes van. Hogy ennek mi lehet az oka, az egy népszerű tudósblog egyik hozzászólásában olvasható: az ezen a fórumon megszokott módon álnéven író szerző maga is része volt a pályázási, illetve döntési folyamatoknak, ezért jól van tájékozva a helyzetről.6
Mindenekelőtt megnyugtatja a panaszkodókat, hogy nincsen részrehajlás, illetve ha van, akkor az inkább a „tizenhármakat” kedvezményezi – ugyanúgy, ahogy a női pályázókkal is teszik: ha minden más szempontból egyenlőnek mutatkozik két pályázat, akkor életbe léphet a pozitív diszkrimináció. A problémát viszont abban látja, hogy a pályázási környezet hiányos vagy elmaradott, és ennek tudható be például az, hogy arányosan sokkal kevesebb jelentkező van ebből a régióból. Mert nálunk nincsen olyan segítő csapat a pályázó körül, amely felmentené a pályázás idejére a napi feladatok alól, (szakmailag és nyelvileg) tökéletessé formálná a beadandó szöveget; továbbá 30 évvel a rendszerváltás után egyáltalán nem vagyunk nemzetköziek. Pontosabban exportálni már tudunk tudósokat, de importálni nem, márpedig az ERC bármilyen állampolgárságú pályázónak megítélheti a támogatást, de kizárólag EU-tagországba lehet vinni a pénzt. Szemben más (kis)államokkal, nálunk ilyen máshonnan jött nyertesek egyáltalán nincsenek. Pedig aki „ide” nyer egy kutatást, az valószínűleg itt is marad a sikeres befejezés után...
