Szerző: ARTNER SISSO
2023.02.05.
Az elmúlt hetekben lett volna nyolcvanéves, és éppen tizenöt éve beszélgettünk vele: Cseh Tamás akkor már nagybeteg volt, tüdőrákkal küzdött, de örült a frissen megjelent beszélgetőkönyvének. Artner Sisso interjúját idézzük fel az Ásatás sorozatban.
„Márpedig ahogy ez kinéz, megnémulok, s az a kevés is tűnni fog. Az a kevés - nem is tudom, hogy hívjam azt, talán csak így: volt egy-két este” – énekelte Cseh Tamás az Antoine és Désiré című lemezen, sikere teljében, a hetvenes évek végén. Négy évtizede mondja el dalban, Bereményi Géza szövegeire, hogy mi a helyzet a világgal, és benne velünk. Másfél éve hallgat, mintha a „jóslatot” teljesítette volna be, és küzd a betegségével. Megjelent vele egy „beszélgetőkönyv” és egy dupla válogatásalbum. Összegez.
Magyar Narancs: Az elmúlt év Bérczes László beszélgetőkönyve szerint is a számvetéssel telt. Hogyan élted meg ezt az időszakot? Utólag őszintének találod a könyvet?
Cseh Tamás: Lekötötte az energiáimat az orvoshoz járás, a napi vizsgálatok, a kezelések, a különös műtétek. Olyan volt mindig, mint egy fellépés, izgultam. Igyekeztem nem férfiatlan lenni, ha már ez van, nem vinnyogni. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, biztos voltam benne, hogy vége van a meccsnek. Lefoglalt, hogy elintézzem, lezárjam a dolgokat a családdal, a barátokkal. Nem is volt időm sajnálni magam. A könyv is lekötött, meg az is, hogy úgymond zárjam az ajtót. A furcsa helyzet most áll elő, amikor állítólag javulás van, hogy egyszerűen nem tudok mit kezdeni a kapott idővel. A könyv kényszerített, hogy ne hazudjak már itt a végén, mert azért az ember hajlamos szépíteni a dolgokat. Néha fájdalmas volt, hogy igazat kellett mondani, helyenként pedig hiányolom a még őszintébb megnyilatkozásokat, de akkor meg kitárulkozó lettem volna, és az sem lett volna jó. Végül is nem bulvárkönyv lett, hanem egy emberről szóló történet. Bárki regénnyé válik, ha leíródik a története, csak én egy színpadon álló ember voltam, és ez másoknak érdekesebb. Számvetés volt az is, hogy megjelent az Esszencia című dupla cédé, negyven dallal. Végig kellett hallgatni az összest, nekem, aki szinte soha nem hallgatom magam, mert voltak több változatban felvett dalok, és el kellett dönteni, hogy melyik legyen rajta a lemezen. Akik a dalainkat szerették, azok meg fogják venni, és akkor már legyen jól körüljárva a dolog. A Gézával csencseltünk a dalokkal, mint két vásáros, de azért nem voltak nagy viták...
