MÉRCESzerző: BRUSZT LÁSZLÓ2023.01.08.
Az Alkotmánybíróság, Handó Tünde előadó alkotmánybíró vezetésével december elején tette a dolgát, azaz változtatás nélkül jóváhagyta a kormány azon intézkedéseit, amelyek a gyakorlatban megfosztották a tanárokat a sztrájk jogától.
A döntés több szempontból is botrányos.
Egy vitás kérdésben, amelyben a kormány az egyik fél, a AB jóváhagyta a kormány jogát, hogy jogfosztáson keresztül szorítsa sarokba tárgyalópartnerét. Tévesnek ítélte az AB azt a felfogást, hogy az alaptörvényben nevesített jogot (legalábbis részben) védeni kell a mindenkori kormány önkényes beavatkozásaitól. Mindezt tette a sztrájkjog olyan értelmezésével, amely szerint a sztrájk gyakorlatilag csak minimálisan érintheti negatívan a sztrájkban nem résztvevő közvetlenül érintett feleket (pl. diákok, szülők), akiknek a jogai elsőbbséget élveznek a sztrájkolók érdekeivel szemben.
Ez röviden azt jelenti, hogy az AB szerint a sztrájk joga a gyakorlatban nem igazán különbözik a nyugodt és másokat nem zavaró kéregetés jogától.
Arról, hogy miért fontos a sztrájkjog és különösen a tanárok sztrájkjoga, hogy az miért lényeges a diákok, a szülők és a jövendő generációk jogai és lehetőségei szempontjából, már korábban írtam. Itt arra keresem a választ, hogyan értelmezte át az AB NER-kompatibilissé a sztrájk jogát és milyen kormányzati törekvéseknek próbál szabad utat nyitni a mostani döntés.
A sztrájk, legalábbis a világ boldogabb részein, a munkavállalók olyan közös fellépése, amely kárt okozhat a munkáltatóknak közvetlenül vagy közvetve. A brit jogi doktrína sokáig „engedélyezett összeesküvésnek” (licensed conspiracy) nevezte a kollektív fellépés ezen módját (a szakszervezetek alakításával együtt), törvényileg engedélyezett károkozásnak, mely közvetlenül sértheti a munkáltató (anyagi) érdekeit és negatívan érinthet más, a felek közötti konfliktusban nem résztvevő szereplőket (utasok, szülők stb.).
Az „engedélyezett összeesküvést”, a sztrájk jogát azzal indokolják, hogy a köz javát nem szolgálja, ha az állam hagyja, hogy a munkavállalók és munkáltatók konfliktusaiban a jóval erősebb fél, azaz a munkáltatók kihasználhatják a két fél közötti szélsőségesen egyenlőtlen erőviszonyokat. Az erőfölénnyel való visszaélés (régiesen szólva: kizsákmányolás) nem csak a konfliktusban közvetlenül érintett munkavállalókra ró terheket, hanem – mint azt az amerikai Legfelsőbb Bíróság egyik híres döntése megfogalmazta – közvetve és közvetlenül is terheket rak a társadalom egészére.
Hogy a tanárok és a kormány közötti konfliktus példájánál maradjunk: az alulfizetett és kizsigerelt tanárokra alapozó rendszer lehetőségeket (pl. minőségi tanítás) vesz el diákok százezreitől, a (tehetősebb) szülőket arra kényszeríti, hogy a gyerekeik jövője érdekében egyre inkább saját maguk vásárolják meg a gyerekeik életlehetőségeit javító oktatást, az iskolarendszerből kikerülő fiatalok közül sokan csak a munkaerőpiac alulfizetett részeiben tudnak bizonytalan jövőjű állást szerezni, az ország fejlődési pályaváltását korlátozzák a munkapiacra bekerülő fiatalok korlátozott képességei és a versenyképességében stagnáló gazdaság egyre nehezebben fogja tudni eltartani nyugdíjasait.
A sztrájkok tehát rejtett hálózati kapcsolatokat létesítenek az abban résztvevők és a sztrájk által közvetve, illetve közvetlenül érintettek között. A sztrájkjog szabályozói, amikor a munkavállalói jogok korlátozásáról vagy kiterjesztéséről döntenek, akkor elvileg a sztrájk pozitív és negatív külső hatásai (externáliái) között keresnek egyensúlyt. A korlátozó sztrájkszabályozások a rövid távú hatásokra és a közvetlen károkra hivatkoznak, figyelmen kívül hagyják az egyenlőtlen erőviszonyok konzerválásának vagy jogi úton való növelésének és kikényszerítésének hosszabb távú és szélesebb társadalmi költségeit.
A liberális sztrájkszabályozások fordított logikára építenek. A Magyarországon csodálattal bámult finn iskolák tanárai, ha sarokba szorítva érzik magukat, szabadon visszacsaphatnak , hazaküldhetik a diákjaikat, bezárathatják az iskolákat.
Az AB döntése után Magyarországon a diákoknak reggel 9-től délután 5-ig jár az iskolai felügyelet és közben minimum a tanítási órák fele, de egyes tanulók számára a teljes óraszám megtartása kötelező. Míg a finn sztrájkszabályozás pozícióba hozza a tanárokat, a magyar szabályozás, durván sértve az Nemzetközi Munkaügyi Szervezet normáit és elveit, egyértelműen a gyengébb fél gúzsba kötését célozza meg...
