Szerző: KERÉNYI GYÖRGY
2023.12.29.
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétesésében? Miért racionális lépés a státusztörvény egy olyan kormánytól, amelyik nem minőségi oktatásban, hanem gyerekfelügyeletben gondolkodik – ahogy egyébként a társadalom nagy része is – a XXI. században? Lannert Judit oktatáskutatót kérdeztük, aki több kutatást is végzett a magyar oktatás emberierőforrás-szükségletéről.
Erről van szó az interjúban:
„Mi fönntartunk egy pedagógusigényes rendszert, mert sok kicsi iskola van, és sok tantárgy.”
„Mindhárom oldalon ellenérdekeltségek vannak.”
„Ezt nem értik az emberek, és a kormány sem. Ők egy nagyon rossz iskolát képzelnek el.”
„Az életpályamodell, ami a mennyiségi munkáért megfelelő bért ígért differenciáltan, egyszerűen megbukott.”
„A kápókat megfizetik, a minőséget viszont büntetik.”
„Potemkin-falat állítanak a tankerületeknél, nehogy bárki belásson, hogy mindennap tűzoltás zajlik.”
„Budapest és az agglomerátum sokkal jobban megérzi ezeket a problémákat, mint a vidék.”
„Nem az oktatási kormányzat a bűnös, hanem a magyar nép, mindenki annyira el akar különülni.”
„A deszegregáció ma politikai öngyilkosság lenne.”
„Van racionalitása a kormány oldalán, de csak a saját szemszögükből racionálisak.”
„Nem azt kéne mondani, hogy nyolcszázezer forint lesz a bér két év múlva.”
„A pedagógus hatása iszonyúan erős, de az a baj, hogy ők ezt nem látják.”
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.