Szerző: MILLEI ILONA
2023.12.24.
Magyarországon nem abban az értelemben van kormányzás, ahogy az a demokráciában, a nyugati világban megszokott, de sajnos ma már úgy sincs, ahogy az autoriter rendszerekben meghonosodott – véli Szentpéteri Nagy Richard. Az alkotmányjogász, politológus szerint a magyar kormányzás maga kreálja, gerjeszti a társadalomban meglévő konfliktusokat, és amikor abban a többség mellé áll, a konfliktust nem oldja meg, inkább napirenden tartja. Pont szemben azzal, amire tulajdonképpen a politikát kitalálták. Orbán a módszert a legnagyobb kreátortól, Putyintól tanulta – tette hozzá.
Van-e, folyt-e kormányzás az elmúlt 13 évben Magyarországon?
Igen is, meg nem is, de végül is nem. Magyarországon nem abban az értelemben van kormányzás, ahogy az a demokráciában, a nyugati világban megszokott, és sajnos ma már úgy sem, ahogy az autoriter rendszerben szokott lenni. Egy demokráciában az ember azért megy politikusnak, mert céljai vannak, valamit meg akar változtatni, tenni akar a közösségért. Az természetes, hogy ezért kap fizetést, hisz' valamiből élni kell, de nem ez, hanem a közösségért való tevékenység mozgatja. Egy demokráciában, amikor a politikus már kormányon van, akkor igyekszik megvalósítani azt, amit szeretne, de az elképzeléseihez megteremti a többségi támogatást. Ha ugyanis csak egy kisebbség támogatja, akkor előbb-utóbb nem lesz népszerű a kormányzás, és belebukik. A társadalmi támogatást vagy azzal szerzi meg, hogy jól csinálja, esetleg meggyőzi a társadalmat, vagy kis kompromisszumokat kötve, azért mégis csak beáll a közösség igényei mögé. Az autoriter, populista rendszerek nem így működnek. A populista rendszerekben a kormányon lévő politikus megnézi, hogy egy adott konfliktusban, amit kezelni kell, minek van társadalmi támogatottsága, „mit akar a nép”, és amögé áll be. Ott ez a kormányzás. Nem csinálnak semmit, viszont „a nép hangján” beszélnek, és ez mindig fenntartja őket a hatalomban.
A magyar kormányzás is ilyen?
Nem. A magyar kormány nem egyszerűen megnézi, hogy egy konfliktusban minek van nagyobb támogatottsága – mert ez többé-kevésbé természetes –, hanem kreálja, gerjeszti a törésvonalakat. Csinál egy konfliktust ott, ahol nincs, és nem is kéne, hogy legyen. Olyan konfliktusokat kreál, mint például a Soros-ügy, a menekültek, és még sorolhatnék párat. Azokat tendenciózusan, manipulációval addig gerjeszti, amíg a többség melléáll. A konfliktust azután nem oldja meg, merthogy akkor vége lenne, és kereshetne egy újat. De ez a magyar kormány nem keres új konfliktust, hanem napirenden tartja a meglévőket. Még akkor is, ha már nincs ellenfél, inkább kitalál fantomokat. Vagyis pont azzal szemben cselekszik, mint amire tulajdonképpen a politikát kitalálták, a konfliktusok megoldására. Ilyen tekintetben folyik tehát Magyarországon valamiféle kormányzás, ami nem klasszikus kormányzati tevékenység, sőt, annak az elfedésére van az egész. Mindenesetre arra szolgál, hogy mindig hatalmon maradjanak. Nálunk nem egyszerűen rákúsznak a konfliktusmező egyik oldalára, ahol többen vannak, amit azután fölnagyítanak, állandóan a népet „képviselik”, hanem kreálnak konfliktusokat, földuzzasztják, hogy nagy többsége legyen, amellé állnak, és ha már annyira mellettük áll mindenki, ahelyett, hogy megoldanák, az ellenfelet duzzasztják fel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.