Szerző: NÉMETH-KÁLLAI SZILVIA
2023.12.30.
„Csalódott vagyok, mert nem látom, hogy ebben az országban lenne még tere a hátralévő életemnek. És mivel a gyerekeim és köztem nagy a korkülönbség – ők még általános iskolások –, az ő jövőjüket sem látom” – mondta Orosvári Zsolt, aki viszont azt látja, hogy a jelenlegi középkorúak annyit dolgoznak, amennyit csak bírnak ahhoz, hogy életben tudjanak maradni. A gyógyíthatatlan beteg és emiatt rokkant férfi tisztában van vele, nem fogja tudni egy olyan középiskolába vagy később főiskolára járatni a lányait és finanszírozni a tanulmányaikat, ahol olyan tudáshoz juthatnak, amivel boldogulni tudnak majd. Másrészt tanárok sincsenek. Pedig gyerekei kitűnő tanulók, hibátlan dolgozatokat írnak.
„Ha kimegyek itthonról akkor sáros, gödrös sárbogárdi utcákat látok, lehajtott fejű embereket, akik rohannak a boltba, de már csak élelmiszereket vesznek, mert minden másra, ami hozzá kéne tartozzon az élethez, már nem jut. Szórakozás, színház, mozi, kirándulás a legtöbb embernek már csak álom, pedig szüksége van mindenkinek a feltöltődésre” – mondta Orosvári Zsolt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.