MÁR RÉGEN MEGÉRETT AZ IDŐ A NYUGDÍJREFORMRA

HÍRKLIKK
Szerző: N. VADÁSZ ZSUZSA
2023.12.19.

Barát Gábor nyugdíj-szakértő szerint a nyugdíjrendszer célja a megfelelő nyugdíjjövedelmek biztosítása annak érdekében, hogy az idős korosztály tisztességes körülmények között és gazdasági függetlenségben éljen. Fontos kérdésnek tartja azt is, hogyan érvényesül a társadalmi szolidaritás a generációk között és a generációkon belül. Nem hagyható figyelmen kívül a GDP-arányos nyugdíjszint vizsgálata sem, mert meghatározó a viszony. Azt azonban állítja, hogy a mára kialakult GDP-arányos nyugdíjkiadás, a rokkantsági nyugdíj kiiktatása ellenére, európai mércével nézve sem túlzó. Azon, a nyugdíjrendszer távlati alakulásától függően javítani is lehet. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője a Hírklikknek adott interjújában tényekkel alátámasztva kitért arra, miért jártak rosszul a magunk mögött hagyott évben a nyugdíjasok, illetve mire számíthatnak. Szerinte nyugdíjreformra már régen megérett az idő, de nem mindegy, hogyan, milyen ütemezésben valósul meg.

Hogyan változott 2023-ban a nyugdíjasok pozíciója Magyarországon? El lehet-e mondani, hogy ismét ők lettek az egyik nagy vesztes társadalmi réteg – netán a legnagyobb vesztes társadalmi réteg?

Sokan vannak, akikre elmondható, hogy 2023-ban sem voltak a sors, illetve a kormány kegyeltjei. Ez a véleményem akkor is, ha a kormány többé-kevésbé teljesítette a nyugdíjban részesülők számára a jogszabályban előírtakat. Azért mondom így, mert – nem lebecsülve a jogszabályi előírások teljesítését – nehéz gazdasági-pénzügyi helyzetben ugyan, de egyes nyugdíjas szervezetek jogi értelemben sem alaptalanul azt jelzik, hogy a reálérték megőrzése érdekében szükség lenne a korábbról „megmaradt elmaradás” pótlására. A vesztes nyugdíjas társadalmi rétegből ki kell emelni az átlagnyugdíj összegét el nem érő nyugdíjban részesülőket. Őket ugyanis különösen megviselte éves szinten a két számjegyű infláció, annak „belső szerkezete”, konkrétan az alapvető élelmiszereket sújtó brutális infláció. Érzelem nélkül nem lehet gondolni arra, hogy az említett és tömeges nyugdíjas-kör tagjai miként tudták biztosítani ilyen körülmények között a létfenntartásukat, illetve a normálishoz közeli életvitelt. Határozott véleményem, hogy a különösen nehéz időkben elvárható, sőt, szükséges lett volna a jogszabályból következő intézkedéseket meghaladó, akár csak egyszeri támogatás. Nem tartottam volna ördögtől valónak azt sem, ha valamilyen átmeneti rendszeres jövedelempótló juttatást vezetett volna be a kormány, természetesen más, különösen „sérülékeny társadalmi csoportokra” is gondolva...

ITT OLVASHATÓ