Szerző: N. VADÁSZ ZSUZSA
2023.12.29.
Szeretném tisztázni, hogy a folyamatokat pártatlan, szakértői szemmel követő elemző szerint kinek van igaza a megszorítások körüli vitában. Hogyan értékeljük a kiigazításokat, a különadók bevezetését, a beruházások befagyasztását, a szociális és családi juttatások, támogatások kurtítását stb.? Netán a rendszerváltás óta a legsúlyosabb megszorításként, esetleg dehogyis?
Ennek megválaszolásához kicsit messzebbről indulok el, onnan, hogy rögzítem: recesszióban volt a magyar gazdaság. Igaz, elkezdték technikai recessziónak hívni, s egy darabig még úgy is tűnt, hogy ez megállja a helyét, de később bebizonyosodott, valóságos recesszió alakult ki a magyar gazdaságban. Ennek pedig a legfőbb oka a kormányzat költekezése volt. Persze butaság lenne azt mondani, hogy a nemzetközi piacon tapasztalható bizonytalanságnak, kamatszint-emelkedésnek, inflációnak nincs semmilyen hatása, hiszen egy olyan nyitott gazdaságban, mint amilyen a magyar, nyilván van. De ezeknek a hatása biztosan kisebb, mint a kormányzati politikáé. Ebben pedig valóban érvényesült egy kényszerű visszafogás, s emellett egy nem szándékolt mellékhatás is. Ez utóbbi – amit a bírálói felrónak a Magyar Nemzeti Banknak – a túlságosan magas kamatszint, az, hogy emiatt túlságosan drágán lehet csak pénzhez jutni. Ez ugyan még igaz is, de csak részben, hiszen egy csomó területen kamatstopot tartanak fenn. Emellett tovább folytatják a költekezést az előző időszak döntéseinek a következményeként. Az eredmény pedig elsősorban a kormányzati politikának, másodsorban a költségvetési politikának, harmadrészt pedig a nemzetközi körülményeknek és az ebből adódó bizonytalanságoknak a következménye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.