Szerző: KELLER-ALÁNT ÁKOS
20206.12.01.
Benjamin Denis az IndustriAll Európai Szakszervezet vezető politikai tanácsadója. Az iparpolitikáért és az európai zöldmegállapodásért (Green Deal) felelős, valamint a brüsszeli Saint-Louis Egyetem vendégprofesszora. A CEU Demokrácia Intézet és a Political Capital által szervezett Budapest Fórumon beszélgettünk.
Rövid időn belül az Európai Unió és az Egyesült Államok is saját iparpolitikát vezetett be, miközben az elmúlt évtizedeket alapvetően a szabadkereskedelem jellemezte. Ez egy új korszak kezdete a világgazdaságban és -kereskedelemben, vagy csak egy kisebb igazodás, és továbbra is a szabadkereskedelem és a globalizáció marad a meghatározó?
Az Európai Unió klímapolitikája piaci megközelítésű. Van sok előírás és korlátozás, de alapvetően az EU Kibocsátás-kereskedelmi Rendszerére (ETS) épül. Az EU azt feltételezi, hogy a szén-dioxid ára elegendő ösztönző ahhoz, hogy megvalósuljanak a tisztább technológiát célzó beruházások. Nekünk már a kezdetektől voltak kétségeink ezzel a megközelítéssel kapcsolatban, mert egy sor olyan feltételezésen alapul, ami a valóságban nem mindig teljesül. Az energiatermelésben tudott működni a kvótakereskedelem, de például az építőiparban nem, már legalább egy évtizede nem csökken a károsanyag-kibocsátás. Lehet, hogy csak nem volt elég ösztönző beépítve a rendszerbe, de mi azt gondoljuk, hogy a valódi probléma egy olyan átfogó ipari stratégia hiánya volt, ami támogatta volna a környezetvédelmi célkitűzések megvalósulását. Hasonlóan komoly célkitűzései vannak az EU-nak a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság vagy az épületfelújítások terén, de arról már nincs szó, hogy a kitűzött célokat pontosan kinek, hogyan vagy milyen technológiával kellene elérnie...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.