A MINISZTER EGYSZERŰEN NINCS TISZTÁBAN AZ EGYETEM INTÉZMÉNYÉVEL, ANNAK OPTIMÁLIS MŰKÖDÉSÉVEL, A TUDÁS ÁTADÁSÁNAK MIKÉNTJÉVEL ÉS HOGYANJÁVAL...

FACEBOOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.12.01.

A hülyeségnek, a korlátolt nyárspolgári habitusnak és a jellegzetes parvenü okoskodásnak a csimborasszója Csák János alábbi kijelentése: „A kultúrában van szükség a legnagyobb kultúraváltásra. A művészeti életben óriási személyiségek vannak: a kultúránál nincs individualistább terület. Az egyetemeken, a professzorok között, de még az üzleti világban sem lehet individuumként sokáig húzni, itt viszont nagy művészek, nagy megmondóemberek részéről hol megalapozott, hol megalapozatlan érzékenységgel, hiúsággal, narcisztikussággal és exhibicionizmussal is találkozik az ember.”

Pedig ami az egyetemet illeti, meg az egyetemet követő éveimet, évtizedeimet, speciel én a legeslegtöbbet az abszolút individualista, abszolút autonóm és abszolút önálló személyiséggel megáldott „buldózerektől” kaptam (elnézést a kifejezésért, de aki valaha is járt egyetemre, szemben mondjuk Csák Jánossal, az pontosan érti, mire és kikre gondolok), Komoróczy Gézától Fodor Gézáig, Hahn Istvántól Harmatta Jánosig, Heller Ágnestől Vajda Misuig, Vidrányi Katalintól Ludassy Máriáig, Altrichter Ferenctől Szabó Miklósig és még sorolhatnám, fölemlegetve köztük a nagy külföldi neveket és mestereket is. Csák János egyszerűen nincs tisztában az egyetem intézményével, annak optimális működésével, a tudás átadásának mikéntjével és hogyanjával, de értelmetlen szavai újra megerősítenek abban a tudatban, hogy el lehet végezni egy egyetemet úgy, hogy egyetlen maradandó nyoma mindössze az a papír, amit diplomának szokás nevezni, ám aminek nem az elnevezés adja meg az értékét, hanem valami egészen más.

Ami pedig a sok hiú, narcisztikus, exhibicionista művészt illeti, valóban szükség van egy mielőbbi kultúraváltásra, nehogy bővítetten újratermelődjenek a Mozartok és a Petőfik, a Csokonaik és a Caravaggiók, a Verlainek és a Baudelaire-ek, a Kosztolányik és a Byronok, a Michelangelók és a Goyák, a Muszorgszkijok és a Van Gogh-ok, a Csáth Gézák és az Adyk, a Joyce-ok és a Krúdyk, a József Attilák és a Hrabalok, a Glenn Gouldok és a Toulouse-Lautrecek, a Gesualdók és a Gauguinek, a Rimbaud-k és a Borrominik, a Dalik és a Hemingway-ek, a Weöres Sándorok és a Coleridge-ek, a Csajkovszijok és az Oscar Wilde-ok, az Alfred Jarryk és a Ionescók, a Dosztojevszkijek és a Bergmanok, a Peter Brookok és a Latinovits-ok.

ITT OLVASHATÓ