2023 – AZ ÉV, AMIKOR A NER KIIKTATTA A „NE LOPJ!”-PARANCSOLATOT

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BÓDIS ANDRÁS
2023.12.20.

A 2010-es kormányváltáskor Orbán Viktor erősen fogadta: „minden magánérdeket kisöprünk az állam működéséből”, hiszen magán- és közérdek nem fonódhat össze. Aztán rendre elmondta, hogy ő személyesen soha nem foglalkozik üzleti ügyekkel. Nos, ezek az állítások idén megdőltek. A sajtó – köztük lapunk – bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy a kormányfő családja és legközvetlenebb környezete titkos csatornákon gyűjt állami forrásokat, illetve szed védelmipénz-jellegűnek tűnő milliárdokat tenderbajnok nagyvállalkozóktól. A miniszterelnök pedig igenis foglalkozik üzleti ügyekkel – nem kicsit, nagyon. Mindezek fényében új kormányzati kommunikációs panelt kellett szülni: „közhaszon csak magánhasznon keresztül, közérdek csak magánérdeken keresztül jöhet létre”. Vagyis a 2023-as Orbán Viktor végképp eltörölte a 2010-est. Nagy pofon ez azoknak, akik még adnak a „Ne lopj!”-parancsolatra. Vélemény.

Vannak különbözőképp megítélhető dolgok. Mi például itt, a Válasz Online-nál úgy gondoljuk, Orbán Viktor extrém szívességet tett a Kremlnek azzal, hogy a legutóbbi EU-csúcson egyedül akadályozott meg egy világpolitikai jelentőségű döntést – ezzel rontva az ukrán ellenállás esélyeit. Mások szerint viszont Zelenszkij egy senki, ukrán nép nincs, Putyin pedig a világ normalitásának letéteményese – agresszorként is –, tehát a magyar kormányfő „békepolitikája” helyes. Utóbbi álláspont innen nézve borzalmas, mégis létezik. Maradva a közelmúltnál: mi például itt, a Válasz Online-nál úgy gondoljuk, nem azért másztunk ki a pártállamból bő harminc éve, hogy ma hatalmi helyzetben lévő politikusok kérjék számon a kormánytévé Célpontjában a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatóját – a Mandiner farizeusi hergelése nyomán –, amiért betehette a lábát az intézménybe egy ellenzéki aktivista. Mások szerint viszont egy egyházi iskolában nem fordulhat elő, hogy orientációs zavart okoznak a diákok elméjében, nehezítik a keresztény mintaemberek kinevelésének folyamatát, hagyják tüntikézni a pedagógusokat. Különösen egy olyan szerzetesi gimnáziumban tilos mindez, amelynek az állam épített sportcsarnokot – koprodukcióban Mészáros Lőrinc köreivel. Nos, ez utóbbi álláspont innen nézve borzalmas, mégis létezik.

Véleményes ügyeket említettünk, ahol a vitázó felek végtelen számú – erkölcsi és történelmi – érvet tudnak felsorakoztatni a maguk igaza mellett, és esélytelen, hogy a „társadalmi párbeszéd” valamiféle közös igazságba torkolljon. Akad azonban egy közéleti téma, amelyben alapvető egyetértés van, illetve volt, amíg lehetett. A lopásról van szó. Azt, hogy a lopás – például az államkassza magáncélú megcsapolása – bűn, mindenki tudja, érzi, vallja. Ki belső meggyőződésből, ki irigységből, ki harsányan, ki a cinkosok némaságával. Sőt, olyannyira konszenzuális ez a dolog, hogy maguk az elkövetők sem gondolják tisztának a cselekedeteiket. Titokzatos pénznyelő cégstruktúrákat építenek, trükkök százaihoz folyamodnak, hogy le ne bukjanak, meg ne szégyenüljenek. Miközben tehát Putyint vagy a számonkérőszék-üzemmódba kapcsolt Mandinert utálják és dicsőítik is elegen, a szabad lopásért senki nem áll ki nyilvánosan. Sőt, szavakban eddig mindenki a lopás esküdt ellenségeként pozícionálta magát.

Az első kétharmados győzelem után Orbán Viktor is sokszor visszhangozta a közpénzek elsíbolásával kapcsolatos egyetemes véleményt – s kárhoztatta a korrupt, állami forrásokra optimalizált vállalkozásokat, különösen az offshore-lovagok kezében lévő átláthatatlan egységeket. A 2010-es akciótervek felvezetésekor ilyen mondatokkal állt elő: „Be kell bizonyítanunk, hogy Magyarország immár elég erős és elszánt ahhoz, hogy a közérdeket érvényesítse a magánérdekkel szemben”. Meg ilyenekkel: „A közérdeket csak az állam tudja érvényesíteni. Ebből viszont az is következik, hogy az államnak csak a közérdeket szabad képviselnie. Ehhez erős állam kell. A modern állam kisebb, de erősebb, és csak a közérdeket képviseli; semmilyen magánérdeket nem képviselhet. Nekünk az a feltett szándékunk, hogy olyan államot működtessünk, amely minden magyar ember állama, ezért minden magánérdeket kisöprünk az állam működéséből.” Sőt, még fokozta is: „Az elmúlt évek gyötrő gondjai, fájdalmas bajai éppen abból adódtak, hogy a magánérdek teljesen behálózta az államot, és egyúttal kiszorította a közérdeket. Ennek az lett a következménye, hogy az állam magánérdekeket kezdett finanszírozni, magánvállalkozásoknak utalt át hatalmas összegeket az adófizetők pénzéből, közkövetelésekről mondott le, minden ésszerű indok és ellenőrzés nélkül.” Majd a rezümé: „Arra van szükség, hogy magán- és közérdek ne fonódhasson össze, az államot magánérdekmentes szférává kell tennünk!”...

ITT OLVASHATÓ