ROHAMBILI, FAKANÁL

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.11.09.

Kellett pár nap, hogy a sokkoló élményt földolgozza az ember. Ahogyan a szaporodási kerekasztal megalapításának másnapján Novák Sándorpalotát egy harci járműben láttuk meg rohamsisakban (vö.: bili). És még akkor is bennünk volt a kétség, hogy miközben tudjuk és ismerjük ennek cirkusz voltát, amelyben Novák csak a legócskább bohóc, és azzal is tisztában vagyunk, hogy amikor ezek történnek, a háttérben folyamatosan rabolják ki az országot, akkor melyikről is kellene szót ejteni.

Mégis valami gombóc van az ember gyomrában, amikor úgy nézik hülyének az embert, hogy voltaképp saját magukból is kretént csinálnak, és mindebből valami olyan aljas tébolyda kerekedik ki, aminek manapság és végül is Novák az a bábja-bohóca, amelyik leginkább a maga teljességében mutatja meg nekünk, ahogyan villámgyorsan rohanunk a vesztünkbe. Ebben az erősített meg bennünket leginkább, amikor elnökünk mindezek után Brüsszelben összetrombitálta a mindenféle pártállású magyar képviselőket.

De egy kivételével csak a fideszisták mentek el, ilyképp az is csak olyan cirkusz volt, mint a popsitörlős ablakpucolástól elindulva az afrikai tehénátadáson át a rohambilis fotózásig, és még csak ezzel sem igazán foglalkoztunk volna, ha nem kerül elénk az a darab a sorozatból, amelyen férjuram is rajta van fején szintén bilivel – mint amikor közösen úszták át a Balatont a csináltatott méregdrága mezben -, és Novák katonás ruhájára ránézve, amit ez alkalommal viselt, az is feltűnt, hogy ezt is neki csinálták direkt jófajta bőrből, ami, ugye, nem egy úszódressz.

Visszafelé haladunk azonban az időben az utóbbi napok Novák-pörformanszában, és itt a Brüsszeli fellépést találjuk, ahol a fideszistákkal és velük együtt az ottani ellenzékiekkel (de csak Ujhelyi ment el, majd eldöntjük, hogy áruló-e) azért óhajtott találkozni, hogy nagy, közös, nemzeti együtt felbuzdulással tegyenek meg mindent az ottani pénzek hazahozataláért. Pedig tudhatná, hogy rossz ajtón kopogtat. Például saját maga is úgy tüsténkedhetne ez ügyben, hogy nem ír alá olyan törvényeket, amelyek még a saját alapbigyójuknak sem felelenek meg.

Hogy a főnökét térítené jobb belátásra, de, ez lehetetlen, mint ismeretes. Mert kitalálója, és dróton rángatója oly mértékig szidja öblös és tele pofával az intézményt, ahonnan pénzt remél, hogy azt elképzelni sem lehet. És vele együtt, az ő útmutatásai, hogy úgy ne mondjuk, bédekkere szerint azok is, akiket Brüsszelben összeterelt, így ebből is látszik, ez is csak olyan színház (vagy cirkusz) mint az összes többi, mint előtte a rohamsisak és az (Isten bocsássa meg) toszásügyi kerekasztal, amely Novák elnökletével nekilátott működni.

Még a harcibili előtt, hogy el ne feledjük. Arra is kár szót vesztegetni, mert itt sem a lényeggel van foglalkozva úgymond, miszerint olyan országot kellene építeni, ahol az embereknek kedve és lehetősége van szaporodni. Hogy hogyan kell, azt nagy valószínűséggel ösztönösen tudják, és nincs szükségük nyolcvanéves akadémikusok útmutatására, éppen ebből fakad a miért problematikája, arra azonban semmiféle kerekasztal (sem négyszögletes) választ adni nem tud. Novák sem, hiába csiszálta annak idején ábrándos szemekkel seggtörlővel az ablakot...

ITT OLVASHATÓ